Természet, 1871 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1871-07-15 / 14. szám
A gégehabarczokról. PR. JAVRATIL IMRÉTŐL. Habarcz név alatt a test üregeiben sarjadozó növedékeket értjük a gyógyászatban. A régiek valamely testükből kifejlődő dagban hasonlatosságot találtak a habarczczal (polypus), mely tudvalevőleg a tengeralatti sziklákhoz tapadva, karnyujtványaival szétterjeszkedik s apály beálltával a tenger alul mintegy kinőni látszik. A habarcz elnevezéssel tehát a régiek csak alakilag jelezték a növedéket a nélkül, hogy annak belső szövettani jellegére lettek volna tekintettel. A gége szintén a test üregeihez tartozván, az ebből kinövő dagokat egész általánosságban gégehabarczoknak nevezték. A habarczot vehetjük tágabb és szűkebb értelemben. Legtágabb értelemben vett gégehabarcz alatt minden a gégeűrben sarjadzó dagot értünk. A szoros értelemben vett habarcz neve alatt csak a folyékony tartalmú, nyákhártyával bevont növedékeket, vagyis a tulajdonképi nyákhabarczokat (Schleimpolypen) foglaljuk össze. Mi leginkább ez utóbbiakról fogunk szólni, megemlékezvén mellesleg az elsőkről is. A gégehabarcz tulajdonképi tudományos ismerete a jelen század elején kezdődik. A kórboncztan szövétnekénél az egyes szervek megbetegedései is világosabb színben tűntek elő s mióta a gége habarczokat a bonczasztalon kezdték fölismerni, az ezekről való fogalmak is egész uj irányba terettettek, később a kórszövettani kutatások egészíték ki a habarczokról szóló tant s amit a bonczkés a hullán fölfedezett, azt a górcső (Mikroskop) bővebben és részletesebben elemezte. A kórszövettani kutatások nyomán a dagokat fölosztották hasonnemüekre (homogen) és különnemüekre (heterogen). A hasonnemü dag alatt azon ujképződést értjük, melynek górcsői elemei azonosak azon szövet elemeivel, melyből a dag kifejlődött. Ha tehát a nyákhártyából oly növedék burjánozik „Természet“ 1871. 14-dik szám. 14