Természetbarát híradó, 1967 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

Nem kétséges, hogy e munka elvégzése a Dunakanyar Intéző Bizottság feladata. A Börzsöny elválaszthatatlan része a Dunakanyarnak, az ország legvadregényesebb tája csak a folyó két partján magasló hegységekkel együtt teljes. A Pilis más jellegű kialakításra vér - egészségügyi és sportvonatkozásban a Börzsöny értékesebb. Alacsonyabb részei, így elsősorban Irtás-puszta, klimatikus gyógyhelyekké alakulhatnak, régi terv itt egy nagy gyermeküdülő megteremtése - a Nagyhideghegyet pedig a magyar téli sportok központjává, legfőbb bázisává lehet tenni. A Börzsöny-bizottság, amelynek dr.Papp Ferenc műegyetemi professzor lett az elnöke, Kemenes Ervin gépészmérnök, a Villamos Automatika Intézet főosztályvezetője a titkára, Szebényi Géza a Magyar Természetbarát Szövetség Situra Szakbizottságának a vezetője a másodtitkára - mindenekelőtt fejlesztési terv megakotását tekinti feladatának. A Duna­kanyar Intéző Bizottságának csak a folyam partvonalára vonatkozóan van rendezési terve. A Börzsöny-bizottságon belül megalakuló tervezési csoport a Központi­ Börzsönyre vonatko­zóan készít el társadalmi munkában egy programtervet, hogy kitűnjön, milyen beruházások szükségesek a hegyi táj értékeinek hasznosításához. Legelső teendőnek a Nagyhideghegy elektrifikálása mutatkozik. Hálózati áram felveze­tése a Börzsöny központjába lehetővé tenné a sífelvonó felújítását, a­­turistaház világí­tásának és vízellátásának korszerű biztosítását. Második feladat a Királyrét-Nagyhideghegy közti műút megépítése. Ez az út nyitná meg a Nagyhideghegy kapuit, ez kapcsolná be a járműforgalomba. Ennek az útnak is elkészült már egy része, mintegy 7 kilométernyi szakasz hiányzik még ahhoz, hogy gépkocsival is meg lehessen közelíteni a hideghegyi központot. Az itteni és a szomszédos Magas Tax alatti turistaház jelenleg 150 hálóvendéget tud elhelyezni. E feladatok elvégzésének előkészítését vállalta magára tevékenysége első szakaszában a Börzsöny-bizottság. Reméljük, hogy munkája nyomán hamarosan kibontakoznak a Börzsöny hazánkban egyedülálló lehetőségei. Bajtársiassággal, összefogással... Híradónk 1966. 9-10. számában olvashattunk beszámolót a magyar hegymászók törhetetlen­, bár sokszor meddőnek látszó igyekezetéről. A magyar alpinisták néhány évtizeddel ezelőtt világhírre tettek szert s nyilván a tehetség ma sem veszett el követőikben. Csak a lehetőségek csappantak meg. Legjobbjaink évek óta arról álmodoznak, hogy részükre is az volna az igazi feladat, ha valamilyen többezres csúcsot megmászó expedícióban vehetnének részt. Sajnos, ezt nem­zetközi és gazdasági /valutáris­ okok lehetetlenné tették. Most azonban a lehetőség megcsillant. A Szovjet Alpinista Szövetség a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50 éves jubileuma alkalmából 1967-ben nagy expedíciót szerveznek a Pamir hegységben a 7194­ méteres Lenin-csúcs megmászására. Erre a vállalkozásra meghív­tak hat magyar hegymászót is. Az MTI Ügyvezető Elnöksége elvben engedélyezte a részvételt, de a mér elkészült költségvetések miatt külön pénzügyi támogatást nem tud biztosítani, holott a vendéglátás ellenére az utazási és felszerelési költségek tetemesek. A jóváha­gyott szövetségi költségvetést természetesen nem boríthatjuk fel, bármilyen komoly és ünnepi akcióról van is szó. A hegymászók általában kis száma s a mászáson résztvevő 6 fő csekély volta sem teszi ezt indokolttá. A Szövetség Hegymászó Szakbizottsága 1967. évi költségvetésének felét önként felajánlotta a Pamirexpedícióra. Ez azonban csak 26.­ppo­nt­ot jelent. Az az érzésem, hogy most a magyar természetbarát társadalomnak módja volna arra, hogy megmutassa, mire képes a társadalmi összefogás ... Mire képes a bajtársiasság ... Hiszen a megfontoltan végrehajtott, feleslegesen nem kockáztató alpinizmust, azaz a "bátrak sportját" minden vérbeli túrázó értékeli. Valóban az egymás segítésének, a túra közbeni összefogásnak, kitartásnak kicsúcsosodása az alpinizmus. Azt hiszem, mindannyian büszkék lennénk, ha mozgalmunk képviselői ott lennének a Pamir-expedícióban ,nem beszélve arról, ha netán a legjobbak közé küzdenék fel magukat­. Nos, rajtunk múlik mindez. Ha 400 szakosztály /ez csak 1/3-a szakosztályainknak/ 100-100,- Ft-ot felajánlana a vállalkozás pénzügyi támogatására, máris végrehajthatók a tervek, úgy érzem, hogy akár sporttársainktól összegyűjtött kis összegekből, akár a szakosztályok költségvetési támogatásából felajánlhatnák szakosztályaink a szükséges összeget. Saját szakosztályom, a BMSC nevében vállalom, hogy a februári évzáró­­és egyúttal farsangi/ szakosztály-est során a tagok önkéntes felajánlásaként 300.- ft összeggel hozzájárulunk a magyar hegymászóknak az expedícióban való részvételéhez. Annak érdekében, hogy felmérhető legyen, mit vállal a magyar természetbarát társada­lom, kérem mindenki - egyén vagy szakosztályvezető - február 20-ig levélben vagy leve­lezőlapon írja meg a "Magyar Természetbarát Szövetség Pamir-akciója", Budapest, V. Rosen­berg házaspár u 1." címre, hogy milyen összeget ajánl fel a cél érdekében. Ha a felaján­lások összege elegendő lesz a megvalósításra, külön értesítünk mindenkit a befizetés mód­járól. Thuróczy Lajos 2

Next