Természetjárás, 1958 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

A Zempléni hegység forrásai Az észak-magyarországi középhegység legkeletibb tagja a DNy ÉK irányban húzódó Zemléni hegység. A változatos és fiatal formakincsű hegység kialakításában a vulkánosság játszotta a legfőbb szerepet, amely sok kitö­réssel és több fázisban ment végbe. (Miocén végén.) Ennek megfelelően a terület központi részét andezit agglomerátum, kiölittufa, stb. fedi. A hegység belsejében és a peremeken a fentieken kívül egyéb harmad- és negyedkori üledékeknek, agyagnak, agyagmárgának, kavicsnak, lösznek, néhol mészkőnek van fontosabb szerepe a vízrajzi hálózat kialakításában. A hegység vízhálózatának jelenlegi képe fiatal. Területünk is, a többi hegységhez hasonlóan tönkösödött, majd a harmadkor végén és a negyedkor elején a törések mentén kiemelkedett. Ezek a fiatal mozgások határozták meg a nagyobb völgyek futását. A tektonikusan preformált (előre jelzett) völgyeket az andezitnek merész, és változatos fiatal lejtőformái kísérik. Mindegyik völgyben kis patak kanyarog. A szabályos eróziós völgyek sem maradnak el érdekességben az előbbiektől. Érdemes felkeresni a Bodrog, Hernád és Bózsva mellékpatakjai közül a­ Radványi, Egresi, Tolcsvai pata­kokat, Kemencét illetve Komlóskát, valamint a Tekeres és Aranyos völgyet. A patakok vízjárása eléggé ingadozó, főleg csapadékvízből, illetve források vizéből táplálkoznak. A Zempléni hegység forrásokban viszonylag igen gazdag, de vízhozamát tekintve nem állíthatjuk ezt. Az egyes források vízmennyisége több tényező­től függ (csapadék, kőzet, és a kőzetek településviszonyai). A hegység belső magasabb, nagyrészt eruptív kőzetekkel (andezitfélesé­gek, tufa, agglomerátum stb.) fedett területein főleg résvíz-forrásokkal talál­kozunk. A rések általában tektonikus eredetű repedések, csuszamlások okozta hézagok. Vízhozamuk csekély, nyáron több forrás is elapadhat. A nagyobb hasadékforrások állandóan működnek kisebb-nagyobb vízhozammal (pl. telkibányai Csorgókút, Gunyakút, regéd várhegy Halastó-forrása stb.). A talajvízforrások főleg a hegység peremén a törmelékkúpok szélein, a hegység belső részein pedig a völgyek fiatal alluviális feltörésein törnek a felszínre (Hernádparti források, Margit-forrás, Kerékgyártó bükk forrása stb.). A rétegforrás viszonylag kevés. Előfordulása a rétegek településével, kőzetminőséggel függ össze. Rétegvizek táplálják az ásott kutak vizeinek nagy részét (Gönc, Hejce, Fóny községek környéke stb.). A langyos források feltörési helye legtöbbször törésekkel áll szoros össze­függésben. Ezeknek hőmérséklete a hegység évi közepes hőmérséklete felett van (kb. 18—25°) A langyos források vizét a helyi fürdők használják fel (alsókékedi Fürdő-forrás, abaújszántói, gönci, erdőbényei, füzérkomlósi, Aranyos fürdőforrások). Gyakori a kénes és a sós ízű forrás is. Ilyen pl. az andezithasadék mentén feltörő igen nagy vízhozamú kénes alsókékedi forrás. Sós ízű vizek Sátoralja­újhely és a hegység északi részén fordulnak elő. Nehéz lenne a forrásokat rangsorolni és az összest felsorolni, így a továb­biakban csak a vízhozam szempontjából érdemesebb és útvonalakhoz közel eső forrásokat említjük meg. Telkibánya—Nagybózsva között találjuk a Mátyás király kutat, amely eddigi mérések szerint 6—8 l/perc vízhozammal tör fel andezitből. A környé­ken ismertebb még a Gönc—Telkibánya közti részén a Hidegkút, valamint Tel­ebányától keletre a szépen foglalt Gunyakút. Kirándulások alkalmával keressük fel a pusztafalui, füzérkomlósi, pálházi, füzérradványi községi, valamint a környéken előforduló forrásokat, így az Egreskutat, Rednekforrást, Savóskutat, a Lászlótanya környéki forrásokat, a füzéri Várforrást, valamint a füzérradványi Turinka- és Hidegforrást. A hegység belsejében és a peremi részeken ismertebb még a gönci Bárányos-forrás, a kishutai Vadászház forrása, a senyői őrház forrása, az erdőhorváti Királykút és Várkút és a Sátoroshegyek Fejedelem-forrása. Igen gazdag forrásokban a Mád—Erdőbénye közti terület (Dióskút, Királyforrás stb.), valamint az Újhuta és hercegkút környéke (Rákóczi-forrás, Cserepesforrás, Cifrakút stb.). A forrásoknak jelentéktelenebb része a patakok forrásvidékein, illetve a patakok közvetlen közelében fakadnak. A községek közelében levő nagyobb vízhozamú forrásokat bekapcsolták a helyi vízellátásba, amennyiben az ásott kutak nem elégítették ki az igé­nyeket. A hegység egyes területein fúrt kutak útján szerzett vízzel biztosítják a nagyobb vízigényt (pl. Sátoraljaújhely). "­ Kárpátiné Radó Denise •5b Kis akadály a füzéri Várkút előtt Az erdőhorváti Királykút

Next