Természetjárás, 1960 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1960-01-01 / 1. szám
50 évvel ezelőtt a természetjárás is az urak és gazdag polgárok sportja, kedvtelése volt. A Magyar Kárpát, Erdélyi Kárpát és a Magyar Turista Egyesület uralta a turistaságot. Rajtuk kívül több kisebb egyesület dolgozott, de a munkások számára — néhány korábbi szakmai csoport után —, csupán az 1908-ban alakult Munkás Testedző Egyesület turista osztálya nyújtott komoly lehetőséget. A Munkás Testedző Egyesület azonban sokféle sporttal foglalkozott, viszont a munkás-turisták egy olyan egyesületet szerettek volna létrehozni, amelyben kizárólag a vándor sportoknak hódolnak. Így alakultak meg a Természetbarátok. Az alakulásról a következőket írják: „Megalakult a Természetbarátok Turista Egyesülete. A turistasport hazai szervezetei eddig főként a középosztály köréből kerültek ki. Eltekintve a már előbb turista-osztályt alkotott Munkás Testedző Egyesülettől, a szegényebb néprétegeknek mindezideig nem volt komolyabb turista alakulata. Ezt a hiányt lett hivatva pótolni a Természetbarátok T. E. V hazai munkásság e legnagyobb turista szervezete az alakulást követő évben már 8600 taggal rendelkezik s sorra alakítja meg vidéki — aradi, kassai, gyöngyösi, miskolci, pozsonyi, pécsi, resicai, temesvári, verseci, egri, kaposvári, komáromi, selmecbányai, fiumei, nagyváradi, szombathelyi, újpesti, erzsébetfalvai — csoportjait. Kisebb — de anyagi viszonyaikat tekintetbe véve áldozatos — létesítményeiken kívüli turista-, vízi-, illetőleg menedékház hirdeti kitartó akarásukat.” Valóban a TTE a „szegény néprétegek” turista egyesülete volt, ahol nemcsak a természet szeretetére nevelték a részvevőket. Amellett, hogy a TTE célul tűzte ki a kapitalizmus elnyomása alatt egészségtelen műhelyekben dolgozó, lelkilegfizikailag meggyötört munkások kivezetését a kocsmákból a természetbe, hogy egészséges, testet-lelket edítő szórakozásra tanítsa meg őket, törődött tagjai természettudományos nevelésével is. Emellett egyik kapuja volt a magyar munkásmozgalomnak. Sok elvtárs tanulta meg itt a munkásmozgalom, tudományos szocializmus abc-jét. A természetbarátok marxista szellemben igyekeztek nevelni, a munkás fiatalokat, összekötötték a testkultúrát a szellemi felvilágosítással. 1918 decemberében a TTE követelte az őszirózsás kormánytól, hogy a Horányi partot, a Pilis és Börzsöny hegységet nyissák meg a dolgozók számára. A dicsőséges Tanácsköztársaság alatt a testnevelési ügyek direktóriumának egyik tagja Király Albert elvtárs volt, a természetbarátok egyik alapítója és sok évig elnöke. Király elvtársnak a Tanácsköztársaság bukása után külföldre kellett menekülnie és emigrációban is halt meg. Az ellenforradalmi mozgalom után folytatódott a harc a magyar turistaságban is. A természetbarátok szerepe sokkal nehezebbé, de egyben fontosabbá, felelősségteljesebbé vált, megmaradása a szociáldemokrata vezetésnek volt tulajdonítható. Az egyesületben azonban komoly tevékenységet folytatott a KIMSZ, ОШ és később a Márciusi Front is. A természetbarátok között dolgozott Stromfeld Aurél elvtárs, a Tanácsköztársaság egyik kiváló vezetője is. Lelkesen, fáradhatatlanul nevelte a fiatalokat, vértezte őket a fasizmus elleni eszmei harcra. Emlékét a kevélyi menedékház melletti Stromfeld Pihenővel örökítették meg a természetbarátok. Az egyesületben élénk élet volt, Budakalászon, Horányban, a szigetmonostori vízitelepen, Kevélyen és Frankhegyen. A túrákon az erdők sűrűjében igen sokszor tartottak szemináriumokat, politikai oktatást a munkásfiatalok számára. A legális találkozások mögött sokszor húzódtak meg illegális megbeszélések. A rendőrség nyomása, a TTE alapszabályai jóváhagyásának halogatása, kultúrestjeinek szétzavarása ellenére fejlődött a mozgalom, dolgoztak a felsőgallai, pilisvörösvári bányászcsoportok, a bőrösök, magántisztviselők, szabók osztályai, a VII. kerületiek baloldali csoportjai, a kőbányaiak, kispestiek. Nem egy túrán adott bátorítást, útmutatást pl. Ságvári Endre, vagy József Attila. A rendőrség, a hatóságok minden módon nyomták a természetbarátokat. Amikor a nyilasok a Pösinger majornál megtámadták a TTE-istákat, a bíróság a TTE tagjait ítélte el. Egy másik példa: „Bródi Endre 23 éves tüzért a M. Kir. budapesti honvédtörvényszék 5 évi börtönnel sújtotta. Indoklás: „...vádlottat az ítélet bűnösnek mondja ki bujtogatás bűntettében és az állami és társadalmi rend felforgatására irányuló vétségben, melyet azáltal követett el, hogy 16—17 éves korától kezdve úgy a budai hegyek közé, mint a Duna mentén levő kirándulóhelyekre ún. „túrákra” járt, e kirándulások alkalmával szélsőséges politikai gondolkodású egyének társaságába került, tagja lett a Természetbarátok Turista Egyesületének, melynek kommunista szervezkedést elősegítő működése újabban állandó rendőri ellenőrzés alatt áll.” 1938-ban a nyilasok támadást készítettek elő a természetbarátok szigetmonostori vízitelepe ellen. A természetbarátok tudták, hogy Endre László csendőreitől védelmet nem kaphatnak, ezért a vasas ifik segítségét kérték. Ennek eredményeképpen a nyilasok szégyenszemre kénytelenek voltak eltakarodni és külön hajót kértek hazavitelükre. A háború kitörése még jobban kiélezte a politikai helyzetet, a fasizmus méginkább levetette álarcát és a Magyar Turista Szövetség ezen a területen iparkodott hűen kiszolgálni gazdáját. Sokszor még előre is szaladtak, túltettek mestereiken, emellett álszent magatartásukkal úgy tüntették fel magukat, mint az emberszeretet bajnokai. Íme mutatóban néhány sor a Magyar Turista Szövetség Hivatalos Értesítőjéből: „A természetjárás akkor éri el a célját, ha meg tudja tölteni a lelket ünnepi hangulattal s vissza tudja adni a léleknek is, az idegeknek is és a testnek is azt az éltető békességet, amelynek nyomában fokozódik az életkedv, a szolgálatkészség, a hivatástudat, tehát derültebb lesz a lélek és frissebb lesz a test.” (Tavaszi Sándor dr. — MTSZ. Hivatalos Értesítő 1942. okt. 15-i száma.) Ezzel szemben egy másik számban a következőket olvashatjuk: „A menedékházra felerősítendő táblák tekintetében a Tanács határozata alapján elrendeli az elnökség, hogy a szövetség kötelékébe tartozó egyesületek minden menedékházuk (turistaházuk, szállójuk stb.) falára a bejárat mellett feltűnő módon legalább 50-szer 80 cm nagyságú fehér táblán fekete betűkkel a következő feliratot kötelesek alkalmazni: MENEDÉKHÁZAKAT KIZÁRÓLAG KERESZTÉNY SZÁRMAZÁSÚ VENDÉGEK LÁTOGATHATJÁK! (MTSZ. Hiv. Ért. 1942. máj. 15.) Uszított a szövetség a fasiszták érdekében a német fasiszta-imperialista háború mellett is. Az egyik szám vezércikkében Polgárdy Géza írja „A magyar turistaság védelmében” címmel. „Roppant mérkőzés folyik napjainkban szerte a nagyvilágban. A népek, országok, sőt földrészek fizikai küzdelme azonban csak befejezése annak a világnézeti harcnak, mely tulajdonképpeni kirobbantója volt annak a mérhetetlen nagyszabású összecsapásnak, melynek tanúi lehetünk. A világnézeti harcnak, mely egyik oldalon az arany világuralmára támaszkodó kapitalizmus, a másik oldalon pedig a verejtékes emberi munkára építő nemzetiszocializmus között nyílt színen, a csatamezőkön folyik, van kulissza mögötti része is. Mégpedig nem is olyan megvetendő része a küzdelemnek ez, mely a hátországokban folyik . .. (MTSZ. Hiv. Ért. 1942. júl. 15.) A fasizmus egyre féktelenebb lett, a terror egyre nőtt, betiltották a Természetbarát lapot és 1944. ápr. 22-én feloszlatták az egyesületet is. Vagyonát a Magyar Munkások Turista Egyesülete kapta meg; ez a fasiszta egyesület, mely nem átallotta magát „Munkások” Turista Egyesületének nevezni. Legjobban jellemzi ezt az új munkásegyesületet, hogy gesztesvári menedékházát — melyet 1932-ben avatott —, gróf Eszterházy Móricról nevezte el. A felszabadulás után újból kezdődött az élet. Megalakult a Magyar Vándorsport Szövetség. 1946. április 7-én a Vöröskőnél tartott túrán Zamorcev elvtárs, a hős szovjet tábornok is részt vett a kegyeletes emlékmű alapkövének letételénél. A természetjárás a kezdeti lendület után lassan fejlődött, háttérbe szorult a versenysportok között. Az 1956-os ellenforradalom leverése után azonban pártunk napirendre tűzte a természetbarátok munkáját. Az újjáalakított Szövetség nagy lendülettel fogott e sportág fejlesztéséhez, hogy méltó legyen az 50 év emlékéhez. Az eddigi eredmények miatt nem kell szégyenkeznünk. Az MTSZ-nek 8000 tagja volt, a Magyar Természetbarát Szövetségnek a múlt év lezárásakor: 34 439! Régi és új természetbarátok egyesült erővel építik ezt a gyönyörű sportágat, méltóan hagyományaihoz, hogy a maguk területén is eredményesen segítsenek kialakítani a testben és lélekben egészséges, új szocialista embertípust. 3