Turista, 1964 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

A képen. az őr- halmi Széles Ist­vánná nyomja új- jával a fékető ele­jét, amíg a kötő­asszony négy tu­________________________ cat gombostűvel félórás munka után művészivé nem alkotja a rojtos selyemkendőt. Nagy szekértőimet kívánó művelet, kevesen értik jól. Orhalmi féketö ЫШШ Íift/» Az ember így téli időben, míg ledobja havas cipőit s térkép után ma­tat a kályha melege mellett, némi vágyódással gondol a nyári sétákra, nap-záporozta tájakra s újult utak kívánságával szivében veszi elő a fény­képes dobozt. Lottózik aztán, melyik kép hull ki először belőle. Lám. most éppen a nógrádi. Egy most írott nógrádi útikönyv jegy­zetei. képben. lakkcsizma, csipkés keszkenő. Le se lehet ülni az ilyen ruhában. Ring-reng, hullámzik, csapódik, fénylik, virágzik a falu lánysága déli harangszókor. Még az aprócska lánykák is fehér fodorban úsznak. De mögöttük a komor korosztály, a hervadt virágság; fekete asszonyoik fekete szoknyában, fekete kendővel, fe­kete cipőben, fekete könyvvel vonulnak 5 még csak nem is lassan, mert ők az ebédfelelősök szerte Rimócon. Hála azonban egykori szép fiatalságuknak, kedvük ma is vidám, virágos; beszédük élénk, szavuk meg tréfás. Vasárnap délelőtt léptünk be Szélesék szép portájának vasrácsos kapuján, hogy fékötést lássunk. Kérni kellett rá, de szívesen tette. Manapság már az őrhalmiak is ki­fordulnak lassan a viseletből, sokáig tart az öltöztetés, meg drága is. s jobban vonzódnak az „úri”-hoz. A legtöbb palóc női ruha már csak szekrény kincse a régi szőttesekkel együtt. Szőtteseket — remekeket — ugyan külföldi rendelésre még sokat készíttet a Palóc Háziipari Szövetkezei Szécsényben, de a suhogó szok­nyákból. gyöngykalárisokból, csipkés pruszlikokból las­san kifogyunk; előbb-utóbb mind a múzeumba kerül. Fel is öltöztették, le is fényképeztük Széles Istvánnét, ámde a fényképen az már nem látszik, hogy az udva­rukon ott az új Skoda-autó és Szélesék vasárnap délután féketőtlenül azon mentek Csitárra rokonlátogatni. RIMÓCON azonban még eleven virágszálakat, suhogó selymet, száz- ráncű szoknyát találunk. Négy-ötezer forintnyi érték leng a szép lányon, ha vasárnap bálba indul tizennégy-szok- nyásan. Még a csipkés-fodros alsószoknya ,,feldobásának" is külön fortélya van itt, férőhely kell hozzá, elegendő. Olyan aztán Rimóc asszonynépe jeles ünnepekkor, mint megannyi mozgó virágváza. Bársony és selyem, kásmír és brünni szőttes, tízscdrú gyöngy a nyakban, fekete TIZENHAT PALÓC HÁZAT nyilvánít védettnek az Országos Műemléki Felügyelőség Hollókő bel-falujában. Bontani nem szabad őket, még hozzájuk érni sem. úgy maradnak tetőstől, tomácostól, meredek udvarostól, csűröstől-pajtástól eleven múzeum­Műemlékké nyilvánított hollókői házak (a szerző felvételei) ként. Majd vendégház, turistaszállás, alkotóházacska vá­lik belőlük — mert a régi tulajdonos már építi modern, bár sablonosán érdektelen házát a falu alvégén. íme, itt ül ki az utcára három, a tizenhat skansen-ház- ból. Éppen csönd van, ünnepi mozdulatlanság, senki sem lépdel a menedékes úton, az italbolt is zárva. Csak az ablak mögött itt-ott tűnik föl kiváncsi asszonyfej s nézi a forgó idegent, a pesti vándort, aki éppen ilyen csöndre szokott áhítozni a Kálvin-tér közepén, ámde ott remény­telenül. Halkan lépkedjünk a hollókői vár romjai felé, pihen­nek talán még az incselkedő hollószárnyú ördögfiak is. a mese fiai. az omló falak között. És pihen a falu. Szombathy Viktor

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents