Turista, 1964 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

A verseny­ sí nehéz sport, de vajon nehéz-e azoknak, akik nem versenyszerűen akarják a sí­sportot űzni? Bizonyos, hogy a nehéz­ség itt nem olyan nagy, de nem kell azt hinni, hogy úgy tanulhatunk meg síelni, mint ahogyan a gyermek megtanulja első lépéseit. Dacára a sí technikájának és a sí­oktatás módszerének, egy havas lejtőt mégsem lehet a kerti sétánnyal ösz­­szehasonlítani. Ez ne riassza vissza azo­kat, akik első alkalommal kötik fel a lécet. Az első lépések nehezek, de a sít úgy kell tekinteni, mint a szabadtéri játékot. Gyakor­lásának minden fázisában vonzó a környezet, vonzóak a komikus jelenetek, az itt kialakuló barátságok és nem utolsósorban a kísérlet sikere. De, hogy ezt elér­jük, kitartásra van szüksé­günk. Mielőtt rátérnénk a tech­nikai tanácsokra, szóljunk néhány szót a felszerelés­ről. Gondosan ügyeljünk például a cipőnk minőségé­re, amely sokkal fontosabb, mint az ember. A kezdő síelő gyakran feláldozza a divat kedvéért a célszerűsé­get. Néhány szót a síről is. Mindenesetre ajánlatos „biztonsági kötéssel” ellá­tott léceket használni, vala­mint arról is jó lesz meg­győződni, hogy a lécnek plasztik „talpa" legyen, ami elősegíti a siklást és gyak­ran kiküszöböli a megtor­panást. Végül ne feledkezzünk meg a napszemüvegről, az egyujjas vízhatlan védő­kesztyűről és sapkáról sem. Ezek az „apróságok” ugyan­is, kint a terepen sokkal többe kerülnek. Helyezzük be most ci­pőnk orrát a pofavasak kö­zé, hajoljunk előre, nyom­juk le a feszítő emelő kart, vessünk egy pillantást a sarkainkra, hogy meggyő­ződjünk, jól helyeztük-e el a lécek közepén és kezdjük meg pompás napsütésben az első sí­leckét. Első lecke A felszerelésről már volt szó, időzzünk egy keveset az első lépéseknél. Ezek a változatos lépések, a csúszás és helyben fordu­lás lapos terepen, azután az emelkedés lépései : lépcső, fél­ lépcső, olló és végül az átállás az első érintkezé­sünk a hóval, de nem sza­bad megfeledkezni arról sem, hogy fogunk mi még nadrágféken is csúszni. Nem kell elhanyagolni az első leckét, hiszen most ba­rátkozunk az ingatag „egyensúllyal”, a mozgó ta­lajon. Saját érdekünkben — bármilyen unalmasnak látszik — ismételjük m­eg minden reggel ezeket a gyakorlatokat, amelyek ru­­g­almassá teszik a testet, bemelegítik az izmokat és nagyban megkönnyítik a továbbhaladást. Nem arról lesz szó a kö­vetkezőkben, hogy valami új „asszimiláló” módszert vezessünk be, a cél az, hogy megismertessük a módszer különböző fokozatait és ar­ra ösztönözzünk, hogy ne hanyagoljuk el az egyes fo­kozatokat. Első fejezet — Egyenes vonalak Ezek kétfélék: — a lejtő vonalának megfelelőek, — egyenes lesiklási hely­zetűek, a legmeredekebb lejtőhöz mérten ferde vo­nalban (egyenes traverzálá­­si vo­nal). Az egyenes vonalakat ké­sőbb komplikáljuk állóké­pességünkhöz mérten, mélyedéseken és hullá­mokon átsiklásokkal, e mozdulatok végrehajtá­sával különböző minőségű, (kásás, fagyott, mély) ha­von, megállással felfelé fordu­lat által (amennyiben lej­tőn siklunk), a térdek meghajlításával élesebb profilú hullámokon át közepes sebességgel. Az egyenes vonalak révén megbarátkozunk a merőle­ges test függőleges és víz­szintes egyensúlyával. Gyakran vissza fogunk tér­ni az egyenes vonalakra a következő mozdulatok tanu­lásakor. Az oktató csakha­mar elvégezteti velünk azt a mozdulatot, amely kitérít az egyenes vonalból, mert ez a helyzet alapvetően fon­tos a sítechnikában. Fontos tehát jól kidolgozni a tech­nikának ezt a részét. Az egyenes vonalakban elért könnyedségünktől függhet a krisztiániának jó végrehajtása is ... termé­szetesen majd ha eljutunk a kiképzésnek ezen állomá­sáig. Második fejezet — A hóeke Ez lesz az első lehetőség megállni a lejtőn — hóeke, fékezés, és megállás — eb­ből fogunk fordulni — hó­ekével kanyarokat leírni — és így mozogni a könnyű lejtőkön. Ez olyan csodálatosan szép, hogy akadnak olya­nok, akik nem akarják folytatni a további gyakor­latokat. Ez bizony kár volna, mert a hóeke nem képes megszerezni nekünk a se­besség örömeit és a legya­lult lejtőkhöz köt bennün­ket. Harmadik fejezet — lesiklás A lesiklások döntő fon­tosságúak az „összeláncolt”, egymás melletti párhuza­mos lécekkel végrehajtott egyenes siklás rézsútosan hóeke .

Next