Természettudományi Közlöny 1874 (6. évfolyam, 53-64. füzet)
1874-08-01 / 60. füzet
314 KLUG NÁNDOR, az csak az agy bizonyos állapotának kifejezése, melybe az agyat a sugárzó testből kilövelt sugaraknak szemünkre gyakorolt hatása juttatta. Mai előadásom tárgyát az érzéki benyomások azon csoportjából választottam, melyet épen látósezervünk — szemünk — van hivatva fölfogni. Azon érzést, melyet a Nap és sok egyéb világító test fénysugarai bennünk keltenek, fehérnek szoktuk nevezni. Ezen testekről azt mondjuk, hogy színtelen - fehér fényt lövelnek ki, ámbár világító testeink fehér fénye sokszor nem tekinthető színtelennek, így a gyertya fénye vöröses, a gázláng fénye inkább sárgának, mint fehérnek mutatkozik. Ha ilyen fehér fényt, például Drummond lángja fényét, kör alakú résen át ernyőre vetjük, úgy a résnek tiszta, fehér képét kapjuk ; de ha ugyanezen fényt, mielőtt az ernyőt érné, hasábon eresztjük át, úgy a rés képe egészen megváltozva fog mutatkozni. A rés fehér fényben látott alakja helyett az ernyőn fényes szalagot veszünk észre, mely a legkülönfélébb, egymásba lassan átmenő színekben tűnik elő. (I-ső ábra.) A szalag széle élénk vörös, odább a vörös szín világosabb lesz s aztán narancsba megy át ; ez utóbbinak vörös jellege lassanként elvész, és a színezet tiszta sárga lesz ; a sárga színre zöld következik ; ezután asfi ábra. V= vörös, v = narancs, s — sárga, a = /zöld, h = kék, i — indigokék, vi = viola.