Természettudományi Közlöny 1878 (10. évfolyam, 101-112. füzet)
1878-01-01 / 101. füzet
11 MAGYARORSZÁG ÉS A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK, a természettudományok érdekelnek, és e tekintetben bízvást kimondhatjuk, Szilyt követve, a tételt , hogy túlcsapongás volt az exact tudományokat is megmagyarosítani akarni. Ezzel süketté tették a magyart a más országok nagy fölfedezőinek hírnöki szavára, némává a tudni vágyó közönség előtt, mely figyelmesen hallgatózik oda, honnan ismerős hangok zengenek feléje. „A fiatal tudós társaság oly akadályokat gördített ezzel a természettudományok honi elterjedésének útjába, melyeket még most sem sikerült egészen elhárítani". Érthetővé válik ez, ha megtudjuk, hogy a magyar akadémia hiábavaló harcza a latin és görög szóformákat alkalmazó nemzetközi elnevezések ellen egész 1861 -ig folytattatott, és csakis ekkor mondatott ki Szabó József felszólalására, hogy a tudományos műnevek (nomenklatura) magyarosítása nem kívánatos. Igaz, hogy a reactio az akadémia pusztán nyelvészkedő működése ellen már meglehetős korán bekövetkezett. Az akadémián belül Vállas Antal már 1844-ben kívánta legalább a mathematikai és természettudományi osztályok különválasztását a többi négy osztálytól : a nyelvtudományi, történettudományi, philosophiai és törvénytudományitól, melyek az akadémia megalapítása óta mindig csak együtt szoktak ülésezni, úgy hogy minden tag minden, hozzá még oly távol eső szaktudományi kérdésbe is beleszólhatott és, mint látszik, tényleg bele is szólt." A korlátozatlanul tenyésző dilettantismus hatalmasan fölburjánzott, elnyomva a különben is csak lassan fejlődő szaktudományosság fiatal hajtásait". Nagyobb jelentőségű lőn az az ellenállás, mely az akadémián kívül passiv és activ módon is érvényt szerzett magának. A passiv ellenállás nyilatkozását abból látjuk, hogy az akadémia által kiadott „Tudománytár" a bölcsőtől tíz évig tartó sorvadozása után ravatalra vánszorgott, és 1844-ben nem sajnálva és meg nem siratva elhúnyt, mivel sem olvasókra sem vevőkre nem bírt találni. Aktív ellenállásnak nevezzük más társulatok alapítását, amelyek az ő czéljaikkal legalább részben az akadémia czéljaiba vágtak, s amelyek az ő boldogulásukkal annyival inkább veszedelmes versengést vontak maguk után, minthogy az oppositio e nemében még akadémikusok is egyesültek és közösen működtek a nem akadémikusokkal, így Bene Ferencz Magyarország orvosait és természetvizsgálóit 1841. májusában egybehívta Pestre, hol is ezek, a legelső ilynemű vándorgyűlések, a német orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlései mintájára összeszövetkeztek. 1848-ig nyolczszor ismétlődtek az efféle gyűlések Magyarország különböző városaiban, és 1863-ban, tizenöt évi szünet után, új körfolyam indult meg, melynél azonban, mint az előttünk fekvő irat szerzője véli, és oly mértékben, mint ez Németországban is bekövetkezett, a tudományos tartalom mind jobban és jobban háttérbe szorult. És most térve vissza Münchenből, hol épen a komoly munka különösen a szakosztályokban, teljesen érvényre tudott jutni, Szily úr reánk való hivatkozását semmikép sem fogadhatjuk el. Ugyanazon hónapban, 1841 májusban, a pesti vándorgyűlés alkalmával alapította Bugát Pál a kir. magyar Természettudományi Társulatot. Ez az Akadémiától nemcsak abban különbözött, hogy 6 sectiora oszolva, kizárólag a természettudományok ápolását tűzte czéljául, hanem abban is, hogy a tagok önkénytes beiratkozását tételezte fel, kik egyúttal évi járulék fizetésére is kötelezték magukat. A megalakuláskor. * Én világosan kimondottam, hogy az exact tudományok műneveinek (nomenklatúrájának) magyarosítását tartom túlkapásnak. A német ismertetőt úgy lehetne érteni, mintha ő egyátalában az exact tudományok magyar nyelven való művelését nevezné túlcsapongásnak ; a, alábbiakból azonban kitűnik, hogy ő is csak a nomenklatúra megmagyarosítani akarását ítéli el. Szily.