Természettudományi Közlöny 1914 (46. évfolyam, 113-116. pótfüzet)

1914-02-05 / 113-114. pótfüzet

Megjelenik éven­ként négy füzet­ben, három nagy nyolczadrét ív­nyi tartalommal, időnként szöveg­közi ábrákkal il­lusztrálva. XLIII. KÖTETHEZ. PÓTFÜZETEK TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLÖNYHÖZ. ÉVNEGYEDES FOLYÓIRAT. E folyóiratot a társulat tagjai évi 2 K. ráfizetéssel kapják ; előfize­tési ára, a Ter­mészettud. Köz­lönynyel együtt, 12 K. 1914. EEBRÜHRIUS MH]ÜS 1-2. (CXIII—CXIU.) PÓTEÜZET. A tömegvonzás és a sugárnyomás. Az energia összes alakjai két csoportba oszthatók. A szabad energia­fajok alaptípusa a mozgásenergia, a potencziális vagy kötött energiafajoké pedig a helyzeti energia. A mozgásenergiának kútforrása az illető testnek, vagy a test legkisebb részecskéinek : a molekuláknak, az atomoknak, vagy az elektronoknak a sebessége. A helyzeti energiának eredete sokkal rejtélye­sebb, a­mennyiben ennek kútforrása a gravitáczióban, elektromos erőkben, vagyis a tömegek, töltések között levő általános vonzásban keresendő. A gravi­táczió okozza a bolygóknak keringését a Nap körül, valamint a testek szabad esését. Az általános tömegvonzás magyarázatára már NEWTON feltételezett egy ritka anyagot, az étert, melynek sűrűsége szerinte a Naptól való távolsággal nő. A bolygók a kisebb sűrűségű hely felé igyekeznek, vagyis a Nap felé ; ez volna tehát a bolygókra ható középpont felé irányuló erőnek az oka. A sza­bad esést is hasonlóképpen magyarázta, a­mennyiben föltette, hogy a bolygókat is körülveszi az éternek egy ilyen szférája, melynek sűrűsége szintén a bolygótól való távolsággal növekszik. A fény hullámelmélete szerint, mely a fényemanácziós elmélet helyébe lépett, a sugárzó energiának továbbí­tója a világot betöltő éter. Ezen elmélet szerint az éter sűrűsége az egész világűrben mindenütt ugyanakkora s csak a szilárd és cseppfolyós testekben szenved némi változást. A gravitácziónak az előbbi magyarázata tehát a fény hullámelméletével nem egyeztethető össze. Az elektromágneses fényelmélet, mely a fény hullámelméletét mintegy kiegészíti, az étert szintén egyenletes sűrűségűnek tekinti az egész világűrben. A gravitáczió magyarázatára tehát más elméletet kellett kidolgozni. Több mint száz évvel ezelőtt LE SAGE fejtett ki egy elméletet a gravitáczió magyarázatára, mely szerint az egész világ óriási nagy sebes­séggel mozgó, végtelen kis térfogatú részecskékkel van telve, melyek a Nap és a bolygók tömegén is át tudnak hatolni. E részecskék a test felüle­téhez érve részint visszapattannak, részint áthatolnak a test molekulái között. Egy egyedül álló test ennek következtében minden oldalról egyenlő nyomás alatt áll. Ha a test közelébe egy másik test kerül, akkor e két test között levő térben kisebb lesz a részecskék száma, mert e két test egymással szemben ernyőként működik. Ezáltal kisebb lesz a két test felületének Pótfüzetek a Természettudom. Közlönyhöz, 1914.

Next