Természettudományi Közlöny 1917 (49. évfolyam, 665-688. füzet)
1917-09-01 – 09-15 / 681-682. füzet
638 BUDAY DEZSŐ mértékben a szellemi munkásnak nemcsak testi pihenésre, hanem más irányú, szellemi szórakozásra is. A vidéki írnok mindennapi kártyapartijától elkezdve egész az államférfi pihenőképpen tartott kéjutazásáig számtalan fajtája van ennek a szellemi kipihenésnek. A színház, a mozi és a társaság ma már szellemi életünknek elválaszthatatlan tartozéka. De a könnyebb olvasmányoknak, a zenének és az otthon űzhető lelki szórakozásoknak nem kevésbbé fontos szerepük van a szellemi munkás pihenésében. Fájdalom, a háború sok kedves örömtől foszt meg bennünket , de ha a harctéren levőkre gondolunk, be kell érnünk azzal, hogy a meglevő szellemi szórakozásokkal úgy, ahogyan lehet, okosan és céltudatosan gazdálkodunk. A mindennapi munkának ezek a szórakozások éppen olyan kiegészítői legyenek, mint a testi pihenések , különösen most, amikor a háború nemcsak minden családot a legközelebbről érint aggodalmával, hanem még ezenfelül az emberekben egy külön háborús neuraszténiát is fejlesztett ki, amit a szellemi munkások éreznek meg legelső sorban és a legnagyobb mértékben. * Az elmondottak után már áttérhetünk arra a gyakorlati kérdésre : hogyan orvosolható a szellemi munkások háború okozta neurasztémiája? Természetesen csak azokról az esetekről szólunk, amelyekben ez a háborús betegség még nem ért el olyan fokot, hogy külön orvosi beavatkozásra volna szükség. De hiszen ezek az esetek a leggyakoriabbak , ezek a milliók esetei s ezeknek kedvéért közlöm tulajdonképpen jelen megfigyeléseimet is. Több munka, több gond, több erőfeszítés, kevesebb pihenés, kevesebb táplálkozás, kevesebb szórakozás, kevesebb jóalvás és meleg , ezek a szellemi munkás neuraszténiájának jellemzői. Olyan költségvetés ez, amelyben a bevételek, az idegrendszert regeneráló bevételek elmaradtak, a kiadások pedig szaporodtak. A háború alatt nemcsak közgazdasági okokból (szénhiány, világítás hiánya, közlekedési nehézségek, hanem még a szellemi munkások munkabírásának biztosítása czéljából is szükséges volna a napirend helyes beosztása. Ma a törvények gyors változásának korát éljük ; egy-két nap alatt többet változik a világ, mint azelőtt egy évtized alatt. Nem volna tehát nehéz az egész üzleti és hivatalos életet a nap derekára központosítani. Bennünket itt az érdekel elsősorban, hogy a szellemi munkásokat micsoda előny érné a külföldön általánosan elfogadott egyöntetű órabeosztással. Az egységes munkaidőben a szellemi munkás általában 9-től kettőig végez komoly munkát. A kettéosztott munkaidőben délelőtt 8—12-ig és délután 3—6-ig van a munkaidő, ami csak két óra valóságos munkatöbbletet jelent a legjobb esetben is. Mégis a kettéosztott munkaidővel élő szellemi munkásnak nyolc teljes pihenőegységórával kevesebbje van egy nap alatt, mint a másik társának. Még ha meghosszabbítjuk is a hivatalos és az üzleti órákat, akkor is kitetszik az egyhuzamban való dolgozásnak nagy előnye, amit azáltal érünk el, hogy a szellemi munkás otthon ebéd után is pihenhet, szórakozásra is több ideje lévén, azt előbb befejezi és esetleg még korábban is térhet nyugodni, amely utóbbi előnyt a számításba föl se vettem. Kevés megfontolás alapján azt is könynyen megmagyarázhatjuk, hogy egyenlő munkaenergiákat föltételezve, miért kell több alvásidő a szellemi munkás számára, mint a testi munkásnak. A testi munkás átlag este kilenczkor nyugodni tér, s amint lehajtja a fejét, el is alszik nyomban. Kilencz órai mély alvás annyira felüdíti, hogy hatkor fölkelve, hét órára frissen állhat munkába. A szellemi munkás későbben él egy-két órával. A szellemi munkás tehát későbben kel, későbben fekszik. Bár munkaideje rövidebb a testi munkásénál, annál nehezebb és intenzívebb. Ha átlag tizenegykor le is fekszik, van legalább is éjfél.