Természettudományi Közlöny 1917 (49. évfolyam, 665-688. füzet)

1917-09-01 – 09-15 / 681-682. füzet

638 BUDAY DEZSŐ mértékben a szellemi munkásnak nem­csak testi pihenésre, hanem más irányú, szellemi szórakozásra is. A vidéki írnok mindennapi kártyapartijától elkezdve egész az államférfi pihenőképpen tartott kéjutazásáig számtalan fajtája van ennek a szellemi kipihenésnek. A színház, a mozi és a társaság ma már szellemi éle­tünknek elválaszthatatlan tartozéka. De a könnyebb olvasmányoknak, a zenének és az otthon űzhető lelki szórakozásoknak nem kevésbbé fontos szerepük van a szellemi munkás pihenésében. Fájdalom, a háború sok kedves öröm­től foszt meg bennünket , de ha a harc­­téren levőkre gondolunk, be kell érnünk azzal, hogy a meglevő szellemi szóra­kozásokkal úgy, a­hogyan lehet, oko­san és c­éltudatosan gazdálkodunk. A mindennapi munkának ezek a szórako­zások éppen olyan kiegészítői legyenek, mint a testi pihenések , különösen most, a­mikor a háború nemcsak minden csa­ládot a legközelebbről érint aggodal­mával, hanem még ezenfelül az emberek­ben egy külön háborús neuraszténiát is fejlesztett ki, a­mit a szellemi munkások éreznek meg legelső sorban és a leg­nagyobb mértékben. * Az elmondottak után már áttérhetünk arra a gyakorlati kérdésre : hogyan or­vosolható a szellemi munkások háború okozta neurasztém­iája? Természetesen csak azokról az ese­tekről szólunk, a­melyekben ez a hábo­rús betegség még nem ért el olyan fokot, hogy külön orvosi beavatkozásra volna szükség. De hiszen ezek az esetek a leggyakoriabbak , ezek a milliók esetei s ezeknek kedvéért közlöm tulajdonkép­pen jelen megfigyeléseimet is. Több munka, több gond, több erő­feszítés, kevesebb pihenés, kevesebb táp­lálkozás, kevesebb szórakozás, kevesebb jóalvás és meleg , ezek a szellemi mun­kás neuraszténiájának jellemzői. Olyan költségvetés ez, a­melyben a bevételek, az idegrendszert regeneráló bevételek el­maradtak, a kiadások pedig szaporodtak. A háború alatt nemcsak közgazdasági okokból (szénhiány, világítás hiánya, köz­lekedési nehézségek­, hanem még a szel­lemi munkások munkabírásának biztosí­tása czéljából is szükséges volna a napi­rend helyes beosztása. Ma a törvények gyors változásának korát éljük ; egy-két nap alatt többet változik a világ, mint azelőtt egy évtized alatt. Nem volna tehát nehéz az egész üzleti és hivatalos életet a nap derekára központosítani. Bennünket itt az érdekel elsősorban, hogy a szellemi munkásokat micsoda előny érné a külföldön általánosan elfo­gadott egyöntetű órabeosztással. Az egységes munkaidőben a szellemi munkás általában 9-től kettőig végez ko­moly munkát. A kettéosztott munkaidő­ben délelőtt 8—12-ig és délután 3—6-ig van a munkaidő, a­mi csak két óra való­ságos munkatöbbletet jelent a legjobb esetben is. Mégis a kettéosztott munka­idővel élő szellemi munkásnak nyolc­ teljes pihenőegységórával kevesebbje van egy nap alatt, mint a másik társának. Még ha meghosszabbítjuk is a hivatalos és az üzleti órákat, akkor is kitetszik az egyhuzamban való dolgozásnak nagy előnye, a­mit azáltal érünk el, hogy a szellemi munkás otthon ebéd után is pihenhet, szórakozásra is több ideje lé­vén, azt előbb befejezi és esetleg még korábban is térhet nyugodni, a­mely utóbbi előnyt a számításba föl se vettem. Kevés megfontolás alapján azt is köny­nyen megmagyarázhatjuk, hogy egyenlő munkaenergiákat föltételezve, miért kell több alvásidő a szellemi munkás számára, mint a testi munkásnak. A testi munkás átlag este kilenczkor nyugodni tér, s a­mint lehajtja a fejét, el is alszik nyomban. Kilencz órai mély alvás annyira felüdíti, hogy hatkor föl­kelve, hét órára frissen állhat munkába. A szellemi munkás későbben él egy-két órával. A szellemi munkás tehát későbben kel, későbben fekszik. Bár munkaideje rövidebb a testi munkásénál, annál ne­hezebb és intenzívebb. Ha átlag tizenegy­kor le is fekszik, van legalább is éjfél.

Next