Természet Világa, 1982 (113. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
Világmodell Az egyik nyugat-európai országban a Növekedés korlátai hatására filmet készítettek. A film kezdő képsorán egy hatalmas utasszállító repülőgép emelkedik méltóságteljesen a magasba. Utána a kabint látjuk, az utasok közömbös arccal hallgatják, amint a főpilóta bemutatkozik. Hirtelen azonban furcsát mond: „ .. . gépünk tizenkétezer méter magasságban fog repülni hatezer kilométer távolságban levő célja felé. Üzemanyagunk pont az út felének megtételéhez elegendő. Nagyobb mértékű aggodalomra nincsen ok, mert a fedélzeten utazik több kiváló fizikus, mérnök és közgazdász, akik erejüket megfeszítve folyamatosan dolgoznak azon, hogy a rendelkezésre álló idő alatt egy új, kimeríthetetlen energiaforrást fedezzenek fel." Csákány Antal e számunkban található cikkéből idéztük e sorokat, melyek az ismeretlen jövőbe vészterhesen rohanó világunkat parodizálják. Kit ne izgatna hát Világunk jövője. Érthető érdeklődést, vitát, megdöbbenést, gúnyolódást, elképedést váltott ki az első, globális jövőnket kutató, úgynevezett világmodell, amelyet azóta számos más, részletesebb, alaposabb követett. E modellek bizony meglehetősen sötét jövőt jósoltak nekünk. Hihetünk-e nekik? Kritikákat, véleményeket e modellekről bőven olvashattunk. Ám a kritika, mások összefoglalása, sőt akár az eredeti munkák elolvasása sem olyan meggyőző, mint a saját tapasztalat. Az egyszerűbb világmodellek számítógépes szimulációjához nincs szükség hatalmas számítógépekre, kisebb, asztali gépeken is kirajzolódik a feltételezett jövő. Hazánkban is nagyon sokan vannak hát abban a helyzetben, hogy maguk is futtathassanak ilyen modelleket, közvetlen tapasztalatokat szerezve e modellek tulajdonságairól, korlátairól, hasznáról, az eredmények hihetőségéről. Ezért kértük meg Csákány Antal villamosmérnököt, aki rendelkezik ilyen világmodell számítógépes programjával, ismertesse a modellt olvasóink számára olyan részletességgel, hogy bárki, akinek számítógép áll rendelkezésére, ezek alapján magának is elkészíthesse a programot. A szerző egyébként 1982. január 18-án 18 órakor a Kossuth Klubban előadásban is bemutatja a modellt, s az előadás után az ott levő számítógépen a hallgatóság is kipróbálhatja jövőalakító képességét. Mert — mint a számítógépes szimuláció mutatja — jövő végtelen sokféle képzelhető el aszerint, hogy milyen utat választunk. Ez egyértelműen mutatja, hogy a különböző szimulációk egyike sem a tényleges jövőt tárja elénk, mindegyik csak egy-egy lehetséges jövőt, azt a lehetséges jövőt, amelynek bekövetkeztéhez a számítógépbe táplált adatok, paraméterek, összefüggések betartása lenne szükséges. Miután azonban ezek biztosan nem fedik a teljes valóságot — amelyet végtelen számú paraméter határoz meg —, így biztos, hogy a tényleges jövőt egyik sem mutatja. Mit kell figyelembe vennünk egy ilyen modell felállításánál? Természetesen nyersanyagkészleteinket, a Föld népességét, iparunk fejlettségét, társadalmi viszonyainkat stb. Ezt így általánosságban könnyű elmondani, annál nehezebb a tényleges helyzetet figyelembe venni. Vannak tényezők, amelyek alakulását többé-kevésbé jól lehet extrapolálni, mint a Föld népességének alakulását. De hogyan lehetne figyelembe venni például a műszaki fejlődést? Hogyan tudhatnánk, hogy még fel nem talált találmányok milyen módon befolyásolják majd nyersanyag- és energiaigényünket, a környezetszennyező tevékenységünket? Ki tudja ma felmérni, hogy a génsebészet ipari és társadalmi alkalmazása és egyéb ma esetleg még nem is ismert tudományos felfedezések hogyan befolyásolják jövőnk alakulását? A közeljövő mindennapi tevékenységünktől függ, a távoljövőt döntően a tudományos alapfelfedezések határozzák meg. Hihetünk-e ezekben a modellekben mint a saját jövőnkben? Aki maga is végigcsinál ilyen szimulációkat, az közvetlenül tapasztalhatja, hogy nem. De — ahogy Csákány Antal írja — ez az egyszerű világmodell komoly meggondolásokra, globális felelősségtudatra nevel. Mert . . a számítógép előtt elhelyezett karosszékünkből megkötés és szerencsére következmény nélkül manipulálhatjuk a világot. Ötleteinkről azonban mindig kiderül, hogy hatásuk nem egyértelműen kedvező, és hogy előbb-utóbb szembe kell néznünk csökkenő természeti erőforrásaink korlátozó hatásával. És akkor ráébredünk, hogy nem is olyan könnyű karosszékből „jóistent játszani" és a Földet kormányozni. " GÁNTI TIBOR