Természet Világa, 2016 (147. évfolyam, 1-12. szám)

2016-10-01 / 10. szám

FÖLDRAJZ rendezésére is lehetőség nyílt amellett, hogy a helyieknek munkahelyet is terem­tett. Salybia St. Marie of the Caribs nevű katolikus templomának faragott oltára egy indián kenu. Az ő nyelvükből — me­lyet már nem beszélnek - vette át a spa­nyol többek között a tabaco, ají (erős piros apró paprika), cacique és a canon szavakat. Raymond Breton misszionárius, aki az első karib szótárt is készítette, a XVII. század közepén írt munkájában az arawakokéhoz igen hasonló karib legendát örökített meg. A Hold - aki férfi­­ figyel­mét felkeltette egy fiatal és szép alvó leány, akit éjjelente rendszeresen meglátogatott, s akit teherbe is ejtett. Senki sem tudta, hogy ki a hívatlan és ellenállhatatlan látogató. A leány anyja megkérte egyik szomszédját, hogy őrizze a lányát, és ha jön a titokzatos idegen, kenje be az arcát jaguával, az indi­ánok festőnövényével (Genipa americana, ebből nyerték a fekete színt) hogy másnap felismerhessék. A Hold legközelebbi láto­gatásakor ez meg is történt. A foltok azóta láthatók a Hold arcán. A lány megszülte fiát, Hialit, akit a karib nemzet alapítójá­nak tartanak. Ezután elfogtak egy kolibrit - vezette a neve -, hogy vigye el a gyere­ket az apjához. Cserébe adtak neki a fejére egy szép bóbitát, és sok-sok színes tollat, hogy a természet csodájává váljék. E mí­tosz mind a mai napig él a fennmaradt kis dominikai közösségben. Másik legendájuk egy óriáskígyó, a Master Boa szigetre érkezéséről szól. Ak­koriban a föld még puha volt és itt hagyta lába nyomát a Kutyafej lépcsőn (L’Escalier­­e au Chien). Ez egy bazaltszikla, amely 200 méterre emelkedik ki a tengerből. Az indiánok szerint a boának egy gyémánt van a tarkóján, és a háromcsúcsú, sűrű erdővel borított hegylánc, a Mome des Trois Pitons egyik barlangjában él. Néhány indiánnak hatalmában állt, hogy találkozzon vele, s dohánnyal és alkohollal ajándékozza meg. Ők azok, akik ismerik azokat a va­rázsszavakat, melyekkel kicsalogathatják a búvóhelyéből és kiprovokálják értékes hányását, amely erőt ad, és olyan összetevőkben gazdag, amivel minden­féle betegséget gyógyít­hatnak. Ha egyszer a kígyó végleg elhagyja a barlangját és megmutatja magát az idegeneknek, akkor jön el a világvége. A mennydörgés istenét is benne látták. Dominika az utolsó ki­aknázatlan karibi sziget, a legérintetlenebb termé­szeti menedékhely, mely­nek megőrzése számukra mindennél fontosabb. Hivatalos jelmondatuk is erre utal: „Isten után a Föld”. Ennek ér­dekében fejlesztették az öko- és kulturális turizmust, s korlátozzák a turisták számát. Repülőterei - Douglas­ Charles (1 órára) és a Canefield (15 percre fővárostól) - csak kisebb gépek fogadására alkalmasak, ezért csak a szomszédos szigetek érintésével érhető el. A turistáknak készült prospektusok egyik fontos mondata arra hívja fel a figyelmet, hogy ez a Dominika nem tévesztendő ösz­­sze a Dominikai Köztársasággal. A Szél fe­lőli szigetek legkevésbé ismert tagján nin­csenek turisták ezreit csalogató homokos partok, sem nagy hajókat vonzó kikötők. Többnyire a természet szerelmesei kere­sik fel. A szokásos homokos tengerpartok hiányát egyedülálló kincsei pótolják. A főváros közelében található legnagyobb vízesése, a 80 m magas Trafalgar vize ter­mészetes medencébe zuhan. A második legnagyobb települését, az ötezer lakosú Portsmouth városát egy XVIII. századi an­gol erőd védte. Megfordult itt Sir Francis Drake (1540-1596) és Sir John Hawkins (1532-1595) is, hogy hajóikat ivóvízzel és eleséggel töltsék fel. Kecskéket fogtak be (innen a közeli, trópusi esőerdővel fedett Cabrits Nemzeti Park neve: 531 ha, 1986), amiket korábbi expedícióik során hagytak ott, hogy friss húshoz jusson az arra járó hajók legénysége. A partvidéken­­ ten­gerpartra mindössze 148 km — keskeny kanyargós út vezet a Soufriére vulkán elő­terében. A Soufriére-öböl Tengeri Park fő látványossága - és az ország leglátogatot­tabb merülési helye - egy 1,6 km átmérőjű és csaknem 300 méter mély kaldera, ahol a bugyborékoló meleg tengervízben úsz­kálhatnak az idelátogatók. Az azonos nevű halászfalu temploma egészen különös. Az oltár mögötti falon a halászok hazatérését örökítették meg. De túrázhatunk a hegyvi­dék ösvényein, haj­ókázhatunk a mangro­­vés partvidékű Indián-folyón, bálnameg­figyelésen vehetünk részt, vagy éppen a februári híres karneválunkon táncolhatunk a sziget legtipikusabb zenéje, a cadence ritmusára. □ A Salvbia katolikus temploma 460 E számunk szerzői DR. BENCZE GYULA, a fizikai tu­dományok doktora, MTA Wigner Fi­zikai Kutatóközpont, Részecske és Magfizikai Intézet, Budapest; DR. BOTH ELŐD csillagász, Budapest; DVORÁCSEK ÁGOSTON középis­kolai tanár, Bethlen Gábor Kollégi­um, Nagyenyed, Románia; DR. HA­RANGI SZABOLCS tszv. egyetemi tanár, ELTE, Kőzettan-Geokémiai Tanszék, Vulkanológiai Csoport, Budapest; DR. HOLLÓSY FERENC biológus, klinikai kutatási munka­társ, KCR, Budapest; DR. KÉRI ANDRÁS egyetemi docens, Buda­pesti Gazdasági Egyetem, Budapest; KERESZTY ZSOLT meteoritikai szakértő, MTA Csillagászati és Föld­­tudományi Kutatóközpont Asztro­fizikai és Geokémiai Laboratórium külső munkatársa, Győr; LADÁ­NYI LÁSZLÓ geográfus, Budapest; LANDY-GYEBNÁR­ MÓNIKA ama­tőrcsillagász, Magyar Csillagászati Egyesület, Veszprém; DR. TÓSZEGI ZSUZSANNA PhD, c. egyetemi do­cens, ELTE BTK Könyvtár- és Infor­mációtudományi Intézet, Budapest; DR. TRÁJER ATTILA PhD, MTA­­PE Limnoökológiai Kutatócsoport, Veszprém; DR. VALKÓ ORSOLYA adjunktus, ökológus, Debreceni Egyetem Ökológiai Tanszék, Debre­cen; DR. VASAS GIZELLA főmuze­ológus, Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára gombagyűjte­ményének kurátora, Budapest; DR. VENETIANER PÁL akadémikus, MTA Szegedi Biológiai Kutatóköz­pont, Biokémiai Intézet, Szeged; DR. VOJNITS ANDRÁS biológus, Budapest. Novemberi számunkból Szerelmeslevél az emberiségnek Kollár János: Zeneterápia az orvoslásban Kalotás Zsolt: Rejtélyes rézlakó, a haris Vojnits András: Végtelen mocsárvilág Király Péter Attila: Az öröklődő leukémia Babinszki Edit: A szubtrópusi korallzátonyoktól a bencés apátságig Dulai Alfréd: Miocén kincsesbánya a fagylaltos dobozokban Görföl Tamás: Több millió denevér pusztulásáért felelős gomba Természet Világa 2016. október

Next