Tervgazdasági értesítő, 1955 (7. évfolyam, 1-33. szám)
1955-01-08 / 1. szám
1955 január 8. TERVGAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ 8. Befejezetlen termelés leltározása. A befejezetlen termelést általában negyedévenként leltározni kell. Azokban az iparágakban, melyekben a befejezetlen termelés negyedévenkénti leltározása túlzottan sok munkát igényel, az illetékes miniszter félévenként történő leltározást engedélyezhet. A befejezetlen termelést negyedévenként — kivételesen félévenként — nemcsak mennyiségben, hanem értékben is számba kell venni. A befejezetlen termelés értékének meghatározásánál sem nyereséget, sem forgalmi adót figyelembe venni nem szabad. IV. A helyes adatszolgáltatás biztosítása. 9. Bizonylati elv biztosítása. Az utókalkuláció megbízható elkészítése érdekében mindenekelőtt az utókalkuláció céljait szolgáló alapbizonylatok tárgyi helyességét és a bizonylati fegyelmet kell biztosítani. Minden vállalatnál gondoskodni kell arról, hogy anyagok bevételezése, kivételezése és visszavételezése a raktárba, illetve raktárból kizárólag felelős személy által láttámozott bizonylat ellenében történjék. Hasonlóképpen biztosítani kell, hogy minden munkavégzés is bizonylattal utalványoztassék. Bizonylatot kell készíteni az igénybevett szolgáltatásokról és az általános költségek elosztásáról, valamint a minőségileg átvett , és raktárba helyezett félkész- és késztermékről is. A bizonylati fegyelem biztosítása érdekében a termelés műszaki megszervezésénél gondoskodni kell a technológiai előírások és művelet-tervek elkészítéséről, valamint a gyártás előkészítés olyan megszervezéséről, mely alapot szolgáltat a munkabér és anyagfelhasználások utalványozására. A bizonylati rendszert úgy kell felépíteni, hogy az a számvitel valamennyi ága számára egységesen tudjon adatokat szolgáltatni. 10. Az utókalkuláció és a könyvvitel kapcsolata. A vállalatok a főkönyvi könyvelés termelési számláiról analikus nyilvántartásokat tartoznak vezetni. Az analitikus nyilvántartások rendszerét az általános, illetve a szakmai számlakeretek szabályozzák. Az utókalkuláció adatainak a könyvelési adatokkal egyezniök kell. Az utókalkuláció sem több, sem kevesebb közvetlenül elszámolható költséget nem tartalmazhat, mint amennyit a vállalat könyvelésében kimutat. A közvetett költségek elosztásánál a könyvelés adatait kell alapul venni. A könyvelés adataival a szoros kapcsolatot akkor is károsítani kell, ha a vállalat a közvetett költségeket, vagy azok egy részét nem köteles minden gyártmányra, illetve gyártmánycsoportra rendszeresen elosztani. 11. Az utókalkuláció és a statisztika adatainak egyezősége. Az önköltség statisztikában jelentett adatoknak az utókalkuláció adataival meg kell egyezniök. Az utókalkusádókat készítésüktől számított, öt évig meg kell őrizni. Ugyancsak öt évig meg kell őrizni az utókalkuláció céljára szolgáló bizonylatokat is. 12. Felelősség az utókalkuláció helyességéért. A vállalat igazgatója felelős a műszaki és számviteli szervek utókalkulációs munkájának szoros összehangolásáért. A főmérnök elsősorban, az adatokat szolgáltató műszaki részleg vezetője másodsorban felelősséggel tartozik az utókalkulációban foglalt műszaki adatok (üzemi alapada ok) helyességéért. A főkönyvelő, valamint az általa az utókalkuláció készítésével megbízott személy felelős az utókalkuláció megszervezéséért és az utókalkuláció helyes, az általános és a szakmai előírásoknak megfelelő elkészítéséért. 13. Az utókalkuláció és az önköltségi statisztika adatainak felhasználása. Az utókalkuláció és az önköltségi statisztika adatait negyedévenként elemezni kell. A műszaki-gazdasági elemzésért a vállalat főmérnöke és főkönyvelője egyaránt felelős. Az elemzés, értékelés eredményeit a gazdaságos üzemvezetés, az önköltség csökkentés megvalósítása érdekében fel kell használni. V. Általános irányelvek és szakmai utasítások. 14.. A kalkuláció általános irányelvei. Az utókalkuláció általános irányelveit az I. sz. melléklet tartalmazza. A vállalatok ezeket az irányelveket anynyiban kötelesek alkalmazni, amennyiben az illetékes miniszter által kiadott szakmai (iparági) utastások eltérő irányelveket nem tartalmaznak. 15. Szakmai irányelvek. A vállalatok felett felügyeletet gyakorló miniszterek az utókalkuláció irányelveit szakmánként, esetleg gyártási rendszerenként is külön szabályozzák. A szakmai irányelvekre vonatkozó utasítást a miniszterek adják ki. A szakmai irányelvekre vonatkozó utasítástervezetet a pénzügyminiszternek, az Országos Tervhivatal elnökének és a Központi Statisztikai Hivatal elnökének is meg kell küldeni. Ha a szakmai irányelvek az általános irányelvekkel ellenkező utasítást tartalmaznának, kiadás előtt a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulását is meg kell szerezni, aki az Országos Tervhivatal elnökével és a Központi Statisztikai Hivatal elnökével egyetértésben jár el. VI. Átmeneti intézkedések. 16. Hatálybalépés és hatálytalanítás. Ezt az utasítást és a mellékletben foglalt irányelveket 1955. évi január hó 1-től kezdődően kell alkalmazni. Az Országos Tervhivatal elnökének 2.800—20/1952. (Tg. É. III. 28.) O. T. Á. H. sz. utasítása érvényét veszti. 17. Az összehasonlíthatóság biztosítása. Az 1954. évi és 1955. évi utókalkulációk között az összehasonlíthatóságot biztosítani kell. Jelen utasítás és az ennek mellékletét képező általános irányelvek alkalmazása folytán az egyes gyártmányok önköltsége a valóságos önköltség változásoktól függetlenül megváltozik. Annak érdekében, hogy az 1955. évi önköltségcsökkentési terv teljesítése helyesen mérhető legyen, az 1954. évi utókalkulációkat az új kalkulációs rendszernek, módszernek és költségelosztási elveknek megfelelően át kell számítani. Az átszámítást szükségessé teszi: a) a gyártási főköltséghelyek összevonása, b) műhelyi-, gyári és igazgatási általános költségek átcsoportosítása, illetve összevonása üzemi- és vállalati általános költségekre, c) a munkabérek közterheinek és kiegészítő fizetéseinek sok vállalatnál az általános költségek közötti elszámolása, d) a gyártmányok összevonása gyártmánycsoportokra. Az átszámításhoz elsősorban az 1955. évi elszámolási rendszernek megfelelő 1954. évi üzemelszámolási ívet kell elkészíteni. Az 1954. évben kidolgozott négy negyedévi (vagy 12 havi) üzemelszámolási ívet oly módon kell összesíteni, hogy a költségnemeket az étkeztetési, oktatási, újítási költséghelyek között változatlanul a régi rendszerben, a gyártási költséghelyeknél pedig az új költséghely kijelölésének megfelelően kell összeadni. Azoknál a vállalatoknál, melyek a közvetlen munkabérek kiegészítő fizetéseit és közterheit 1955. évben az általános költségek kö z