Tervgazdasági értesítő, 1955 (7. évfolyam, 1-33. szám)

1955-01-08 / 1. szám

1955 január 8. TERVGAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ 8. Befejezetlen termelés leltározása. A befejezetlen termelést általában negyedévenként lel­tározni kell. Azokban az iparágakban, melyekben a befe­jezetlen termelés negyedévenkénti leltározása túlzottan sok munkát igényel, az illetékes miniszter félévenként tör­ténő leltározást engedélyezhet. A befejezetlen termelést negyedévenként — kivételesen félévenként — nemcsak mennyiségben, hanem értékben is számba kell venni. A­ befejezetlen termelés értékének meghatározásánál sem nyereséget, sem forgalmi adót fi­gyelembe venni nem szabad. IV. A helyes adatszolgáltatás biztosítása. 9. Bizonylati elv biztosítása. Az utókalkuláció megbízható elkészítése érdekében mindenekelőtt az utókalkuláció céljait szolgáló alapbizony­latok tárgyi helyességét és a bizonylati fegyelmet kell biztosítani. Minden vállalatnál gondoskodni kell arról, hogy anya­gok bevételezése, kivételezése és visszavételezése a rak­tárba, illetve raktárból kizárólag felelős személy által lát­­támozott bizonylat ellenében történjék. Hasonlóképpen biztosítani kell, hogy minden munkavégzés is bizonylattal utalványoztassék. Bizonylatot kell készíteni az igénybe­vett szolgáltatásokról és az általános költségek elosztásá­ról, valamint a minőségileg átvett , és raktárba helyezett félkész- és késztermékről is. A bizonylati fegyelem biztosítása érdekében a termelés műszaki megszervezésénél gondoskodni kell a technoló­giai előírások és művelet-tervek elkészítéséről, valamint a gyártás előkészítés olyan megszervezéséről, mely alapot szolgáltat a munkabér és anyagfelhasználások utalványo­zására. A bizonylati rendszert úgy kell felépíteni, hogy az a számvitel valamennyi ága számára egységesen tudjon ada­tokat szolgáltatni. 10. Az utókalkuláció és a könyvvitel kapcsolata. A vállalatok a főkönyvi könyvelés termelési számláiról ana­l­ikus nyilvántartásokat tartoznak vezetni. Az anali­tikus nyilvántartások rendszerét az általános, illetve a szakmai számlakeretek szabályozzák. Az utókalkuláció adatainak a könyvelési adatokkal egyezniök kell. Az utókalkuláció sem több, sem kevesebb közvetlenül elszámolható költséget nem tartalmazhat, mint amennyit a vállalat könyvelésében kimutat. A köz­vetett költségek elosztásánál a könyvelés adatait kell ala­pul venni. A könyvelés adataival a szoros kapcsolatot ak­kor is károsítani kell, ha a vállalat a közvetett költsége­ket, vagy azok egy részét nem köteles minden gyártmány­ra, illetve gyártmánycsoportra rendszeresen elosztani. 11. Az utókalkuláció és a statisztika adatainak egyezősége. Az önköltség­ statisztikában jelentett adatoknak az utó­­kalkuláció adataival meg kell egyezniök. Az utókalkus­ádókat készítésüktől számított, öt évig meg kell őrizni. Ugyancsak öt évig meg kell őrizni az utó­­kalkuláció céljára szolgáló bizonylatokat is. 12. Felelősség az utókalkuláció helyességéért. A vállalat igazgatója felelős a műszaki és számviteli szervek utókalkulációs munkájának szoros összehangolá­­sáért. A főmérnök elsősorban, az adatokat szolgáltató mű­szaki részleg vezetője másodsorban felelősséggel tartozik az utókalkulációban foglalt műszaki adatok (üzemi alap­­ada ok) helyességéért. A főkönyvelő, valamint az általa az utókalkuláció ké­szítésével megbízott személy felelős az utókalkuláció megszervezéséé­rt és az utókalkuláció helyes, az általános és a szakmai előírásoknak megfelelő elkészítéséért. 13. Az utókalkuláció és az önköltségi statisztika adatainak felhasználása. Az utókalkuláció és az önköltségi statisztika adatait ne­gyedévenként elemezni kell. A műszaki-gazdasági elem­zésért a vállalat főmérnöke és főkönyvelője egyaránt fe­lelős. Az elemzés, értékelés eredményeit a gazdaságos üzem­vezetés, az önköltség csökkentés megvalósítása érdekében fel kell használni. V. Általános irányelvek és szakmai utasítások. 14.. A kalkuláció általános irányelvei. Az utókalkuláció általános irányelveit az I. sz. mellék­let tartalmazza. A vállalatok ezeket az irányelveket any­­nyiban kötelesek alkalmazni, amennyiben az illetékes mi­niszter által kiadott szakmai (iparági) utas­tások eltérő irányelveket nem tartalmaznak. 15. Szakmai irányelvek. A vállalatok felett felügyeletet gyakorló miniszterek az utókalkuláció irányelveit szakmánként, esetleg gyártási rendszerenként is külön szabályozzák. A szakmai irányelvekre vonatkozó utasítást a miniszte­rek adják ki. A szakmai irányelvekre vonatkozó utasítás­tervezetet a pénzügyminiszternek, az Országos Tervhiva­tal elnökének és a Központi Statisztikai Hivatal elnökének is meg kell küldeni. Ha a szakmai irányelvek az általános irányelvekkel ellenkező utasítást tartalmaznának, kiadás előtt a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulását is meg kell szerezni, aki az Országos Tervhivatal elnökével és a Központi Statisztikai Hivatal elnökével egyetértésben jár el. VI. Átmeneti intézkedések. 16. Hatálybalépés és hatálytalanítás. Ezt az utasítást és a mellékletben foglalt irányelveket 1955. évi január hó 1-től kezdődően kell alkalmazni. Az Országos Tervhivatal elnökének 2.800—20/1952. (Tg. É. III. 28.) O. T. Á. H. sz. utasítása érvényét veszti. 17. Az összehasonlíthatóság biztosítása. Az 1954. évi és 1955. évi utókalkulációk között az össze­hasonlíthatóságot biztosítani kell. Jelen utasítás és az ennek mellékletét képező általá­nos irányelvek alkalmazása folytán az egyes gyártmányok önköltsége a valóságos önköltség változásoktól függetle­nül megváltozik. Annak érdekében, hogy az 1955. évi önköltségcsökkentési terv teljesítése helyesen mérhető le­gyen, az 1954. évi utókalkulációkat az új kalkulációs rend­szernek, módszernek és költségelosztási elveknek megfele­lően át kell számítani. Az átszámítást szükségessé teszi: a) a gyártási főköltséghelyek összevonása, b) műhelyi-, gyári és igazgatási általános költségek át­csoportosítása, illetve összevonása üzemi- és vállalati ál­talános költségekre, c) a munkabérek közterheinek és kiegészítő fizetéseinek sok vállalatnál az általános költségek közötti elszámolása, d) a gyártmányok összevonása gyártmánycsoportokra. Az átszámításhoz elsősorban az 1955. évi elszámolási rendszernek megfelelő 1954. évi üzemelszámolási ívet kell elkészíteni. Az 1954. évben kidolgozott négy negyedévi (vagy 12 havi) üzemelszámolási ívet oly módon kell össze­síteni, hogy a költségnemeket az étkeztetési, oktatási, újí­tási költséghelyek között változatlanul a régi rendszerben, a gyártási költséghelyeknél pedig az új költséghely kije­lölésének megfelelően kell összeadni. Azoknál a vállala­toknál, melyek a közvetlen munkabérek kiegészítő fizeté­seit és közterheit 1955. évben az általános költségek kö­­ z

Next