Testnevelési Tanárok Közlönye, 1936 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1936-01-10 / 1-2. szám
felsőkereskedelmi iskolánál vagy tanítóképző, tanítónőképző és kisdedóvónőképző intézetnél megszakítás nélkül helyettes tanári minőségben eltöltött szolgálatnak Három évet meghaladó részét, valamint valamely állami vagy nem állami polgári iskolánál megszakítás nélkül helyettes vagy kinevezett tanári minőségben eltöltött szolgálatnak három évet meghaladó részét a fizetés szempontjából olyannak kell tekinteni, mintha az kinevezett középiskolai, felsőkereskedelmi iskolai vagy tanítóképző, tanítónőképző és kisdedóvónőképző intézeti rendes tanári minőségben töhetett volna el . . A naiv hitetlen jogosan hiszi ezt, mert ugyanez a rendelet ugyanezt a kedvezményt állapítja meg a polgári iskolai tanárokra, a gyógyítva nevelő iskolai tanárokra és a középiskolai internátusokban tanítói minőségben szolgáló tanerőkre. És a naiv hitetlen mégis téved, mert az 1. fejezet 6. pontja foglalkozik a testnevelőkkel és egész szűkszavúan csupán ennyit ír: „A 6. számú kimutatás szerint járó fizetés megállapítása szempontjából a testnevelési rendes tanári.............................minőségben eltöltött összes szolgálati időt kell figyelembe venni.” Tehát itt szó sincs a három éven felüli szolgálatról. Minthogy azt hittük, hogy ez a törvényben csak egy stiláris kifejezési mód, s nem akarta a törvény unos-untig ismételni azt a bizonyos három évet, elmentünk a legilletékesebb és legmagasabb helyre, hogy a kifejlődött gyakorlat iránt érdeklődjünk. Sajnosan kellett arról értesülnünk, hogy ez nem fogalmazási rövidítés, hanem a leglesújtóbb megkülönböztetés minden más oktató csoporttól. De hát miért? A felelet feltett kérdésünkre vállvonogató volt, magyarázatát nem tudták adni, de a törvény, az törvény. Fantáziánk szabadon szárnyalt, mikor gondolkoztunk azon, hogy mi indítéka lehetett e megkülönböztetésnek, de nem tudtunk elfogadható okot találni. Meggyőződésünk tehát az, hogy fogalmazási hibából ered a testnevelők eme nagy sérelme, és ha Trianont, Versaillest és Locarnót meg lehet változtatni, akkor meg lehet ezt is változtatni, amiben bizonyára nem volt semmi szándékosság. Hiszen ezzel a változtatással is csak odajutunk, ahol az elemi iskolai tanítók vannak. Az erre való jogunkat talán mégsem vonják kétségbe. Ha összehasonlítjuk a főiskolát végzett testnevelők helyzetét a régi képzettségűekével, azt kell megállapítanunk, hogy a régiek helyzete a kezdésnél a többi oktatók helyzetéhez viszonyítva közel sem volt ilyen rossz. Ezen a méltánytalanságon csak egy módon lehet segíteni: meg kell reformálni a képzést olyan módon, hogy természetes legyen a testnevelőknek a rendes tanárok státuszába való beosztása, s ne lehessen, mint ma, akár helytálló, akár méltatlan megkülönböztetést tenni. De ez már nem a mi dolgunk, ez a Főiskola dolga, úgy a maga, mint a hallgatói érdekében . . . Bevezetőnkben az öreg testnevelők sérelmeit is említettük, mondjuk el tehát itt, ami sérelem az öregeket éri. Nincs egyetlen olyan oktatói csoport, melyben egyeseknek a legszürkébb malomtaposásból kiemelkedni ne lenne lehetősége. Akár