Testnevelési Tanárok Közlönye, 1940 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1940-01-15 / 1. szám

^ t ' * f ^ vili. ÉVFOLYAM 1940 JANUÁR 1. SZÁM ELŐFIZETÉSI DÍJ: 8 PENOÖ. Postatakarékp. csekkszámla 11.068 sz. TAOSÁSI DÍJ: 4 PENOÖ. TESTNEVELÉSI TANÁROK KÖZLÖNYE A TESTNEVELÉSI TANÁROK ORSZ. EGYESÜLETÉNEK HIV. LAPTA Egyesületi ügyben minden irat SÁRY KÁROLY titkárhoz küldendő. V., Nádor-utca 12. Szerkesztő: JAKUS KÁLMÁN IX., Rádoy-u. 31. III. 3. T«Ufon; 383—069. Az egyesület anyagi, valamint a lap kiadását érintő ügyek HAYPÁL BENŐ pénztáros hatáskörébe tartoznak. (I., Atila­ utca 23. IV. em. 22.) Éleset füttyentett a váltók előtt az Élet nagy vonalaz és begördült utolsó állomására az 1939-es szerelvény is. Egy esztendő! Ötvenkét hét. Három­százhatvanöt nap! Pár ezer óra és néhányszázezer perc telt el, míg száguldott velünk e nagy vonat, hogy elérjük reményekkel teli, de jogos kívánságaink állomását. Ezen a vonaton utazott Egyesületünk vezetősége is. Ez vitte 50 esz­tendő óta felgyülemlett bajainkat, fájdalmat, panaszainkat, hatalmas batyuba kötve. Erről a vonatról lestük, kerestük azt az állomást, ahol leadhatunk ter­­heinkből. S amikor az utolsó állomásra is elérkeztünk, némi csalódással álla­pítottuk meg, hogy ezt az állomást sokkal szebbnek gondoltuk. Nem ilyet vár­tunk. De azért így is volt valami érdekes, valami meglepő. Az állomásfőnök­­ség jelentette, hogy az új, 1940-es szerelvényen jobb és előkelőbb helyet biz­tosítanak számunkra, hogy az ezután következő, még mindig nehéz terepen való utazást kevesebb fáradsággal tehessük meg. Úristen! Aki a milliók vonatát irányítod, s aki a mi kocsinkra is féltő gonddal vigyáztál, hűséges gyermeki szívünkből fakadó szeretettel köszönjük meg atyai gondoskodásodat. Köszönjük jóságos segítségét azoknak, akiknek megadatott a segítés lehetősége. Köszönjük azoknak, akik velünk, szegény, gondoktól terhes utasokkal törődtek, s szívük mélyéig velünk éreztek. Akik nem adhattak más segítséget, mint aggódó tekintetüket kísérőként, vagy kéz­integetésüket az állomásuk mellett elhaladó vonatunk felé, azoknak is köszönet. Ezek a velünk érzők voltak azok, akik feledtetni tudták a hosszú utazás fáradalmait, akik nagyon sokszor öntöttek új erőt a kemény padokon elcsigá­zott és fáradt tagjainkba, akik feledtetni tudták azt a sok fájdalmat, amit a sokak részéről tapasztalt részvétlenség és nemtörődömség ütött szívünkön-S most, amikor az új esztendő küszöbén a még meglevő poggyászunkkal átszállnak az új, 1940-es szerelvényre, első fohászunkat a gondviselő Istenhez küldjük s kérjük, hogy mint eddig, ezután se hagyjon el bennünket. Azután azokhoz fordulunk, — akiknek bírjuk biztató ígéretüket ügyünk végső elinté­zését illetően, — hogy erkölcsi megbecsültetésünkért folytatott nehéz küzdel­münkben hathatósabban támogassanak bennünket. S végül hozzátok szólunk. Sáry Károly

Next