Testnevelési Tanárok Közlönye, 1940 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-15 / 1. szám
^ t ' * f ^ vili. ÉVFOLYAM 1940 JANUÁR 1. SZÁM ELŐFIZETÉSI DÍJ: 8 PENOÖ. Postatakarékp. csekkszámla 11.068 sz. TAOSÁSI DÍJ: 4 PENOÖ. TESTNEVELÉSI TANÁROK KÖZLÖNYE A TESTNEVELÉSI TANÁROK ORSZ. EGYESÜLETÉNEK HIV. LAPTA Egyesületi ügyben minden irat SÁRY KÁROLY titkárhoz küldendő. V., Nádor-utca 12. Szerkesztő: JAKUS KÁLMÁN IX., Rádoy-u. 31. III. 3. T«Ufon; 383—069. Az egyesület anyagi, valamint a lap kiadását érintő ügyek HAYPÁL BENŐ pénztáros hatáskörébe tartoznak. (I., Atila utca 23. IV. em. 22.) Éleset füttyentett a váltók előtt az Élet nagy vonalaz és begördült utolsó állomására az 1939-es szerelvény is. Egy esztendő! Ötvenkét hét. Háromszázhatvanöt nap! Pár ezer óra és néhányszázezer perc telt el, míg száguldott velünk e nagy vonat, hogy elérjük reményekkel teli, de jogos kívánságaink állomását. Ezen a vonaton utazott Egyesületünk vezetősége is. Ez vitte 50 esztendő óta felgyülemlett bajainkat, fájdalmat, panaszainkat, hatalmas batyuba kötve. Erről a vonatról lestük, kerestük azt az állomást, ahol leadhatunk terheinkből. S amikor az utolsó állomásra is elérkeztünk, némi csalódással állapítottuk meg, hogy ezt az állomást sokkal szebbnek gondoltuk. Nem ilyet vártunk. De azért így is volt valami érdekes, valami meglepő. Az állomásfőnökség jelentette, hogy az új, 1940-es szerelvényen jobb és előkelőbb helyet biztosítanak számunkra, hogy az ezután következő, még mindig nehéz terepen való utazást kevesebb fáradsággal tehessük meg. Úristen! Aki a milliók vonatát irányítod, s aki a mi kocsinkra is féltő gonddal vigyáztál, hűséges gyermeki szívünkből fakadó szeretettel köszönjük meg atyai gondoskodásodat. Köszönjük jóságos segítségét azoknak, akiknek megadatott a segítés lehetősége. Köszönjük azoknak, akik velünk, szegény, gondoktól terhes utasokkal törődtek, s szívük mélyéig velünk éreztek. Akik nem adhattak más segítséget, mint aggódó tekintetüket kísérőként, vagy kézintegetésüket az állomásuk mellett elhaladó vonatunk felé, azoknak is köszönet. Ezek a velünk érzők voltak azok, akik feledtetni tudták a hosszú utazás fáradalmait, akik nagyon sokszor öntöttek új erőt a kemény padokon elcsigázott és fáradt tagjainkba, akik feledtetni tudták azt a sok fájdalmat, amit a sokak részéről tapasztalt részvétlenség és nemtörődömség ütött szívünkön-S most, amikor az új esztendő küszöbén a még meglevő poggyászunkkal átszállnak az új, 1940-es szerelvényre, első fohászunkat a gondviselő Istenhez küldjük s kérjük, hogy mint eddig, ezután se hagyjon el bennünket. Azután azokhoz fordulunk, — akiknek bírjuk biztató ígéretüket ügyünk végső elintézését illetően, — hogy erkölcsi megbecsültetésünkért folytatott nehéz küzdelmünkben hathatósabban támogassanak bennünket. S végül hozzátok szólunk. Sáry Károly