Testvériség, 1907 (2. évfolyam, 1-28. szám)

1907-01-05 / 1. szám

Előfizetési ár: Egész évre. . 5 „ 20 f. Félévre . . . 2 „ 60 „ Negyedévre . 1 „ 30 „ Egyes szám ára 10 fillér. SZOCIÁllLeMOKRATA HOTl­AP М£Ы0_­/Чт MINDEN SZOMBATON. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL SZOMBATHELY­I MUNKÁS-OTTHON — Harcra a feketék ellen! Uj év: uj buzgalom, uj ambició, uj lelke­sedés, uj törtetés és új biztatás a polgári politikai pártok mindegyikének soraiban. Tetsze­tős szavak, frázisos mondások csillogó mezébe öltöztetik évforduló alkalmával programmukat a figyelmes, logikus embernek azonban nem kerül sok idejébe és hosszú okoskodásba, hogy ez a gyöngyös-csillogós öltözék csak a csúf reakció, a ronda konzervativizmus gyáva és bárgyú leplezésére való. — Nálunk az évforduló nem a programmadás ideje. Munkánkban és küzdel­münkben sohasem vezet bennünket a megszo­­kottság, a sablon. Haladásunk útja ki van jelölve, meg van építve és nem kötöttük küz­delmünket eddig sem naptári időpontokhoz. Mégis — legyen szabad most e sorok írójának éppen az új esztendő kezdetén bizonyos program­­félét indítványozni. Annál is inkább engedtessék meg ez, mert voltaképpen küzdel­münk, pártunk — szorosabban: a dunántúli szociáldemokrata párt — tradíciójának megfelel. De még azért is, mert a karácsonyi munka­szünet napjaiban tartott kerületi pártgyűlésünk szemmel láthatólag mutatta dunántúli szerveze­teink erősödését, a fejlődésre, a haladásra való képességét. Mindig fenekedő erőszakoskodással küzdöt­tek az országban való minden szervezet ellen az állam és az egyház szolgái. Az erőszakos­kodásnak, a fenekedésnek, a bigottizmusnak, a logikátlan és mindenre fölhasználható tömegek támadásának azonban leginkább mi vagyunk kitéve : dunántúliak. A középkori nyugati bigot­tizmushoz, de méginkább a Magyarországra pályázó Habsburgok birodalmához való közelség a Dunántúlon vak tömegét nevelte az egyház­nak, a királyi hatalomnak és az istentől való, tehát megváltoztathatatlan rendnek. A bigottizmus, az elbutítás jó talajt talált itt évszázadokon ke­resztül és éppen ez az oka annak, hogy az ugyancsak nyugatról jövő, szabad, modern eszméknek több idő kell a népszerű­ségszerzésre, mint például a kevésbé bigott Alföldön vagy Erdélyben. Ebben a tekintetben tehát kivételes a dunántúli szociáldemokrata szervezetek helyzete. Ennél a kivételes, nehezebb helyzeténél fogva kell a többiénél is nagyobb, megfeszítettebb TÁRCA. bomba.* Gyagyovszky Emil: picinyke jószág, /Alig nagyobb, m­int egy mosolygó alma, de rettenetes a hatalma. )Ami a szerbség pei­n, az aranytól roskadó templomba’, nyüzsgő utcán az a bomba­ pörgő szavára porba hull kit úrrá tett az önkény, Vérét a szennyes sárba ön­tvén . . . és /üstje száll . . . száll . . . /-­egyen át, völgynek, hópuszták /elett, pü­rdelve rég várt ünnepet. S a rabi nép ajkán fölcsendül zúgva, hogy mindenki hallja,­­V­arseillaisnek hangja. *) Mutató Gyagyovszky Emil elvtársnak most megjelent Az utcai című­ kötetéből. Munka nélkül. Irta: Zola Emil. I. Mikor a munkások reggel a gyárba érkeznek, a műhely hideg, sötét és szomorú, mint egy omladék. A nagy teremben leghátul néma a gép, vékony karjai és kerekei mozdulatlanok. Csak növeli a nyomasztó bána­tot e házban, melynek máskor ő a lelke és dobbanó szive a munkálkodó óriásnak. A gazda lejön kis szobájából és szomorúan mondja a munkásoknak: — Ma nincs dolog ... Megrendelések nem érkez­nek többé , sőt mindenfelől visszavonják azt is, ami eddig volt. A nyakamon marad minden. Nagyot vártam decembertől, mert december máskor a legnagyobb munka hónapja. És most tönkretétellel fenyegeti a legkiválóbb cégeket is . . . Mindent abba kell hagyni... És mikor látja, hogy a munkások egymásra néz­nek, félve a hazatéréstől, a holnapi éhségtől, halkabban folytatja: — Esküszöm, hogy nem vagyok önző... Az én helyzetem is rettentő, talán rettentőbb, mint a maguké. Egy hét alatt ezer frankot veszítettem. Ma meg kell szüntetnem a munkát, hogy az örvény ne legyen még mélyebb, s a tizenötödiki lejáratra nincs egy árva bat­­kám. Látják, mint jóbarát beszélek, nem titkolok el sem­mit. Holnap talán már rám jönnek a végrehajtók. De ez, ugy­e, nem a mi hibánk? Mi küzdöttünk a vég­ • • •' ’' ■v/.Nn * V * rT­­V

Next