Theologiai Szemle, 1972 (15. új évfolyam, 1-12. szám)
1972 / 1-2. szám
THEOLOGIAI SZEMLE 1972. január—február Az alapító szerkesztő bizottság: Dr. Bartha Tibor, dr. Bodonhelyi József, dr. Czeglédy István, dr. Esze Tamás, dr. Kádár Imre (felelős szerkesztő), dr. Nagy Gyula, dr. Ottlyk Ernő, dr. Pákozdy László (főszerkesztő), dr. Pálfy Miklós (társszerkesztő), dr. Tóth Endre, dr. Varga Zsigmond J. Felelős szerkesztő: dr. Kádár Imre, a szerkesztőség vezetője Terjeszti a Magyar Posta A bibliai és rendszeres teológiai tárgyú kéziratokat kérjük a főszerkesztő címére (Budapest IX, Ráday u. 28.), egyéb kéziratokat kérjük a felelős szerkesztő címére (Budapest Vll., Rákóczi út 12. A. IV. i.) küldeni. Kiadóhivatal: Budapest XIV., Abonyi u. 21. Református Zsinat Sajtóosztálya Előfizetési díj egész évre 180.—, félévre 90.— forint. Kettős szám ára 35.— forint. 72.2672/201 — Zrínyi Nyomda, Budapest. — F. v.: Bolgár Imre A szerkesztő megjegyzései — A Hazafias Népfront kongresszusi körleveléhez — Egyházaink a békemunkában Négy éves ciklusokban újítja meg vezető szerveinek összetételét a Hazafias Népfront; április végén — helyi és regionális szerveinek újjáválasztása után — ötödik kongresszusán fogadja majd el új programját és választja meg új, országos vezetőségét. A helyi, a területi és az országos szervekben eddig is jelentős képviseletük volt az egyházaknak is; mértékadó megnyilatkozások arra vallanak, hogy ez a képviselet tovább növekedhet. Három ilyen nyilatkozatra szeretnénk emlékeztetni olvasóinkat: 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának megnyitó ülésén, 1970. november 23-án Kádár János mondotta beszámolójában: „A Hazafias Népfrontmozgalomban együtt vannak hívők és nem hívők, állami tisztviselők és az egyházak képviselői. Államunk biztosítja a szabad vallásgyakorlást, az egyházak működését. Társadalmunk értékelni tudja, hogy az ország minden bevett felekezetének egyháza elismerte, önmagára nézve kötelezőnek tartja a Magyar Népköztársaság alkotmányát, törvényeit és elfogadta népünk törekvéseit, szocialista célkitűzéseit. A népfrontmozgalomban való közös részvétel pedig jól példázza, hogy különböző világnézetű emberek között is lehetséges kölcsönös megbecsülés és jó együttműködés olyan közös célok érdekében, amelyek a nép boldogulását, hazánk javát szolgálják.” (Népszabadság, 1970. nov. 24. 6). 2. A kormányzatunk egyházpolitikájának gyakorlati érvényesítését szolgáló Állami Egyházügyi Hivatal új elnöke, Miklós Imre így fogalmazta ezt a gondolatot a tavaly novemberben tartott református zsinaton: „Abban a nemzeti összefogásban, amely a párt és a kormány szövetségi politikájának megfelelően hazánkban kialakult, társadalmunk a református egyházat megbízható partnerének, haladó felfogású világi és egyházi vezetőit, papjait és presbitereit szövetségeseinek tekinti. A szövetségi politika a hivők és nem hivők összefogását, szövetségét is jelenti... A szocialista társadalom építése során az egyháznak nem kell szembehelyezkednie a társadalmi igazságosság érvényesülésével és így saját tanításával. A békeharcban az antiimperialista erők küzdelmében az egyház eredményesen bontakoztathatta ki hitelveiből folyó aktivitását. Az állam megbecsüléssel fogadja, támogatja az egyház régóta folytatott erőfeszítéseit a békemunkában, a Keresztyén Békekonferencia évtizedes szolgálatában is.” (Ref. Lapja, 1971. nov. 28.) (Az elnöki utalás nyilván nem szorítkozott csak a reformátusokra.) 3. A legfrissebb idevágó nyilatkozat a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1972. január 13-án kelt „kongresszusi levelében” olvasható, így hangzik: „A mozgalom keretei lehetőséget nyújtanak arra, hogy az egyházak és a vallásos érzületű emberek eredményesen tevékenykedhessenek szocialista célkitűzéseink megvalósításáért. A Hazafias Népfront törekedjék arra, hogy a hívők körében növelje a politikánk iránti bizalmat és cselekvő hozzájárulást.” A Hazafias Népfront helyi bizottságai már sokfelé megkezdték az ún. csoportos beszélgetéseket, amelyek alkalmul szolgálnak egy-egy község, körzet vagy réteg eszmecseréjére, kívánságainak, kérdéseinek közvetlen, kötetlen kicserélésére. Ezeken a beszélgetéseken a bizottságok személyi összetételére vonatkozó ajánlásokat is megbeszélik és megválasztják a kiküldötteket az új bizottságokat megalkotó gyűlésekre is. Részben már végbementek az egyházi emberek megbeszélései is, amelyeken egy-egy terület (pl. fővárosi kerület) különböző felekezetekhez tartozó lelkipásztorai és ezek munkatársai beszélgetnek el a Népfront vagy a tanács vezetőségi tagjaival a terület függő ügyeiről, problémáiról, megoldásra váró feladatairól. Kitűnő alkalom ez arra, hogy a lelkipásztorok tájékozódjanak közvetlen lakóterületük legidőszerűbb gondjairól-bajairól, és a helyi tervbe már felvett, hamarosan megoldásra kerülő feladatairól. Másfelől a lelkipásztorok tájékoztassák a Népfront és a tanács vezetőit a gyülekezetükben felmerült olyan problémákról, amelyeknek megoldására jogszabályaink értelmében a tanácsi vagy társadalmi szervek hivatottak. Lelkipásztoraink általában szorgalmas újságolvasók, így tisztában vannak azzal, hogy hazánk megtisztelő szerepet visz az egyetemes békemozgalomban. (Gondoljunk az 1969. márciusi budapesti felhívásra.) Része van abban, hogy az európai biztonsági értekezlet elő-