Theologiai Szemle, 1974 (17. új évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Boross Géza: A békeszolgálat a magyar protestáns igehirdetésben 1958-tól napjainkig
A békeszolgálat a magyar protestáns igehirdetésben 1958-tól napjainkig Hogy a földi béke gondolata és szolgálata milyen jelentős problémává lett napjaink teológiai eszmélődésében, mi sem mutatja jobban, mint az utóbbi évek világszerte figyelmet ébresztett nagyszabású homiletikai szakkönyve, a Handbuch der Verkündigung. A tekintélyes mű második kötete külön fejezetet szentel a mai igehirdetés súlypontjainak. E súlypontok között említi és tárgyalja a békeprédikáció homiletikai problémáit, mivel — úgymond — a béke kérdése többé „nem valamiféle mellékkérdés”. A földi békesség gondolatának a külföldi homiletikába történt bevonulása, minden kétséget kizáróan a béke gondolatának győzelme a modern teológia berkeiben is. Mi, a magyarországi protestáns egyházak igehirdetői ezt a győzelmet jelentős eseménynek tekintjük, hiszen számunkra a béke gondolata és szolgálata a második világháború után indult új életünk első percei óta aktuális homiletikai probléma volt. A békével, mint homiletikai problémával való foglalkozáshoz jelentős impulzusokat adott a Prágai Keresztyén Békekonferencia, továbbá a békeszerető világerőknek az a győzelme, mely az elmúlt másfél évtized alatt a szemünk láttára fokozatosan bontakozott ki. S íme, most külföldi testvéreink is beértek bennünket. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a találkozás nemcsak érzelmeket ébreszt bennünk, hanem egzakt vizsgálódásra is késztet. Ha ugyanis a földi béke ügye a keresztyén igehirdetésnek ökumenikus kontextusban is egyik súlyponti kérdése, kötelességünk a napjainkban hangzó keresztyén igehirdetést ebben a témában is a magunk szerény eszközeivel megsegíteni. E segítőszolgálatot szeretnénk elvégezni a címben jelzett téma kidolgozásával: hogyan és mi módon jelentkezik a béke gondolata és szolgálata egyházaink igehirdetésében a Prágai Keresztyén Békekonferencia munkájának megindulásától napjainkig? Krisztológiai gyökerek ökumenikus Tanácsunk Elnöke, D. dr. Bartha Tibor 1966. április 10-én az IKor 15: 12 alapján prédikálva így adhortál: „Tekintsetek a szolgálatra váró embervilágra, hogy legyen a gyülekezetben való forgolódásunk, a gyülekezet iránti felelősségünk méltó a gyülekezet hivatásához; a gyülekezet Krisztus teste, és aki Krisztust keresi, hogy Tőle életet vegyen, az a gyülekezet felé fordul.”2 Ugyanő 1961. január 1-én az IKor 13: 13 magyarázatában először korunk történelmi szituációját jellemzi, majd felmutatja a békeszolgálat krisztológiai alapjait.” Íme a szituációrajz: „A történelem legnagyobb arányú küzdelme folyik napjainkban. Valóban élethalál-küzdelem ez. A háború elhárításáért, a béke megmentéséért és emberibb életért folyik a küzdelem. Természetszerű, hogy az egyházak nem elszigetelten élnek ennek a harcnak az eseményei között. Az egyházak léte, szolgálata, imádsága és cselekedetei mélyen összefüggnek az embervilág küzdelmével.” A krisztológiai indoklás: „Hitünk bizonyos ismerete az a tény, hogy Krisztus a halál hatalmát megtörte, és ezért a halál erőivel folytatott küzdelemnek az időben és az örökkévalóságban reménysége van.” D. dr. Vető Lajos 1962-es húsvéti rádiós igehirdetésében a Márk 12:26—27/a magyarázata során így mutatja fel a krisztológia és egyházi békeszolgálat összefüggéseit: „... Isten Jézus Krisztus feltámasztásával állást foglalt a halállal szemben az élet mellett. De a húsvét a mi állásfoglalásunk is... az élet mellett. Ha ... az élet mellé állunk, akkor ellene vagyunk a háborúnak, a fegyverkezésnek, a háborús uszításnak, és küzdünk ellenük.. .”. Ugyanő a karácsonyi igehirdetésben is felmutatja a keresztyén békeszolgálat krisztológiai gyökereit: „Jól figyeljük meg — olvassuk a Lukács 2 :1—14 alapján mondott prédikációban —, természetszerűleg következik a karácsonyi örömhírből a földi békesség. Jézus Krisztus és a béke szeretete összetartozik. Hálára indíthat bennünket, magyarországi evangélikusokat az... hogy mi a keresztyén egyházak közt az elsők közt vagyunk, akik a világbékéért síkraszállunk, s a második világháború után az Isten békeakaratának engedelmeskedtünk .. .”5 D. Káldy Zoltán 1960-ban a Ján 1: 14 magyarázata során így mutatja fel a krisztológiai gyökereket: „... hogy Krisztus testté lett, azt is jelenti, hogy magára vette a teljes emberi sorsot, az emberi élet minden gondjával és problémájával együtt. Éppen az inkarnáció bizonysága annak is, hogy Jézus nem volt hajlandó az emberi élet kérdéseit egyszerűen spirituálisan látni, hanem ő az egész emberen akart segíteni, és az emberi testre vonatkozó kérdésekbe is bele akart szólni... éppen a testté létel kötelezi az egyházat az emberekkel való szolidaritás vállalására... Tehát küzdjön az atomfegyver-kísérletek és az atomháború ellen, mert ezek nemcsak pusztítják azt az emberi életet, amelyet Jézus Krisztus magára vett, hanem a fertőzések következtében torzítják is azt.”6 D. dr. Ottlyk Ernő a Kol 3 : 3—7-et magyarázva először a megváltást mutatja fel: „Keresztyén életfolytatásunk erkölcsi alapja az a váltság, amelyben Jézus Krisztus által részesültünk” — mondja, majd így vonja le a következtetést: „Sem a magánélet, a családi élet bűnei, sem a közösségi élet bűnei nem méltók a keresztyén életfolytatáshoz. Igény fel akarja szítani jogos felháborodásunkat minden egyéni életben jelentkező bűn ellen ugyanúgy, mint a nagyszabású bűnök ellen, amelyek sokak életét károsítják meg, nyomorítják el vagy teszik tönkre a háború poklában. Méltán jön az Isten haragja az ilyenek ellen.” Ugyanő a Ján 15: 26—16:4 alapján mondott pünkösdi prédikációban ezt hirdeti: „Jézus Krisztus nemcsak a kegyesek Megváltója, hanem az egész világért halt meg ... Ez vezetett el a béke ügyének szolgálatára.” Ráski Sándor 1968. március 17-i, a 2 Kor 5:18—19 alapján mondott rádiós igehirdetésében ezt mondotta: „ ... Jézus Krisztusban Isten a világot is megbékéltette önmagával. S ez az Istentől való áldás a világhoz való viszonyunkat is meghatározza... A világ különböző részén élő keresztyének életében sokszor éppen az a nyomorúságos, hogy a békéltetés igéje és a háborúságszerzés szándéka akar egy gyékényen árulni. Isten ránk a békéltetés igéjét és a békéltetés szolgálatát bízta. Vagy együtt érvényes, vagy érvénytelenné válik mindkét megbízatásunk .. .”. Egy évvel később, 1969-ben Szamosközi István mutat rá az IMóz 4 :3—10 és Kol 1 :19—23 alapján mondott rádiós igehirdetésében békeszolgálatunk krisztológiai gyökereire: „Református egyházunk békeszolgálata... annak a Krisztusba vetett hitünknek a következménye, melyre alapigénk második része utal a kolosséi levélben. Arról szól ez, hogy Isten bennünket, kik tőle anynyira elidegenedtünk, s gonosz cselekedeteink folytán ellenséges érzületek lettünk, megbékéltetett önmagával és egymással. Áldozattétellel valósult meg ez is, mégpedig a legtisztább és legszentebb áldozattétel útján, a Krisztus kereszthalálával.”10