Tipográfia Testedző Egyesület Sportlapja, 1973 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1973-03-01 / 1. szám
A kis Barta Margitra, még abból az időből emlékszem, amikor a KELTEX színeiben egy 500 méteres síkfutó versenyen indult — akkor ez volt a lányok leghosszabb távja —, majd pedig ugyanennek a klubnak a kézilabda csapatában ügyeskedett. Mindig meg akartam kérdezni tőle, hogyan került a salakpályáról az íjászok közé? A kérdésre most kaptam meg a feleletet, amikor a Tipográfia TE közgyűlése után —, amelynek egyik küldötte volt a kiváló versenyző —, elbeszélgettünk pályafutásának néhány epizódjáról. • Mindig vonzódtam a sporthoz, nemcsak atletizáltam, kézilabdáztam, hanem úsztam, eveztem is, de őszintén mondom, abban az időben az íjászatról nem is hallottam. Egy ismerős házaspárnak 1958-ban valamiféle elintézni valója volt a Húsos pályán. Én is velük tartottam. Éppen az íjászok edzésébe csöppentünk bele. Érdeklődéssel figyeltem őket, s amikor kezdtek rábeszélni, hogy próbáljam meg, hamarosan kötélnek álltam. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, s én akkor elhatároztam, hogy íjász leszek. Bármilyen furcsán is hangzik most utólag, akkor, az első találkozáson egy egész életre hűséget esküdtem ennek a sportágnak — mondotta Barta Margit. S hogy mennyire szereti, azt nem kellett szavakkal bizonygatnia: mindent elárult a tekintete, amelyből könnyű volt kiolvasni másfél évtized minden gyönyörűségét, amit az íjászat a Tipográfia többszörös válogatott versenyzőjének adott. • Barta Margit egy sor országos bajnoki verseny, Európa- és világbajnoki küzdelem, tucatnyi nagy nemzetközi találkozó után rengeteg tapasztalat birtokába jutott. Talán ő a legalkalmasabb arra, hogy elmondja: mitől lesz valaki jó íjász, mik a feltételei annak, hogy valaki ebben a sportágban az élvonalba kerüljön, és tartósan ott is maradjon? — Azt hiszem, nincsenek különleges feltételei a mi sportágunkban való előrehaladásnak sem, így hát máris sorolom a minden sportágra vonatkozó legfontosabb tényezőket: szorgalom, akaraterő, lelkesedés, önbizalom, egy kis tehetség, adottság és mindezeken túl, a sport iránti nagynagy szeretet! Ezt a szeretetet nem tudom eléggé hangsúlyozni! Mert a szeretetnek vannak különböző fokozatai — ezt mi, nők tudjuk talán a legjobban —, ám én azt a legnagyobb, legmélyebb szeretet gondolom, amelyet már nem is lehetséges fokozni. És... a legnagyobb szorgalmat. Hadd mondjam el ezzel összefüggésben: a szakemberek azt tartják, hogy az az ideális íjász alkat, aki magasnövésű és az átlagosnál hosszabb karjai vannak. SZORGALOMMAL élő szettetettel