Tipográfia Testedző Egyesület Sportlapja, 1975 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1975-03-01 / 1. szám

Biróczki János: A küldöttközgyűlés után Február 17-én csaknem teljes szám­ban jelentek meg a küldöttek a Ti­pográfia küldöttközgyűlésén. Az egyesület elnökségének beszá­molójából , amely értékelte a múlt évi munkát, s megszabta az ez évre szóló tennivalókat, továbbá felvá­zolta a fejlesztés menetét a következő 5 éves időszakra — szükségesnek tar­tom néhány részlettel és ténnyel megismertetni az olvasót. Jól dolgozó középegyesület Az OTSH adatai szerint — csak a nyári olimpiai sportágakat figyelem­­­be véve — országos viszonylatban a jó középmezőnyben foglalunk helyet. Ha azonban arra gondolunk, hogy legtöbb szakosztályunkban immár sínen van az utánpótlás is, akkor tel­jesen megalapozottnak látszik a re­ményünk: nem rekedünk meg a je­lenlegi pozíciónkban, a következő esztendők a fokozatos fejlődés évei lesznek. Mi sohasem próbáltunk, a jövőben sem akarunk légvárakat építeni. Ter­veinkben soha nem fogunk elérhetet­len célokat kijelölni. Világosan lát­juk, hogy saját létesímények sora és az ehhez szükséges egyéb feltételek nélkül, nem szállhatunk versenybe mint egyesület a magyar sport élvo­nalát jelentő nagy egyesületekkel. Ilyen versenyben legfeljebb néhány szakosztályunk vehet részt. S ezek, m­­int a kerékpárosok, az íjászok, a sakkozók becsülettel állják is a ver­senyt. Arra törekszünk, hogy melléjük a következő 5 éves terv időszakában esetleg még egy-két sportágban köze­lebb jussunk az élvonalhoz. Jelenleg és a belátható jövőben erre van reális lehetőségünk. Jobb szervezéssel, a szakmai munka színvonalának javításával és az egyéb feltételek még jobb megteremtésével ezt el is érhetjük. Világosan kell látnunk azt is, hogy az alacsonyabb osztályokban szerep­lő szakosztályaink tevékenységében mindenkor a körülmények józan és reális értékelésének kell érvényesül­nie. Pálya és teremgondok, a felsze­reléssel való ellátottság, a megfelelő szakemberek beállítása azok a prob­lémák, amelyek elsősorban a megha­tározói mindenkor a fejlesztés ütemé­nek. Mindezeknek a problémáknak természetesen gazdasági összefüggései vannak, amit a mi nyelvhasználatunk­ban közérthetően úgy fejezhetünk ki: csak addig nyújtózhatunk, ameddig a takarónk ér... A jövő biztosítéka — az utánpótlás A Tipográfia neve évtizedek óta úgy él a köztudatban, mint nevelő egyesület. Ha bizonyos időszakokban és bizo­nyos szakosztályokban a nevelői te­vékenység olykor el is halványult, vagy háttérbe is szorult, azt senki nem vonhatja kétségbe, hogy mi több tehetséges és jól felkészített sportolót adtunk a magyar élmezőnynek, mint amennyit kaptunk. Az is közismert, hogy nálunk szinte nyoma sem volt és nincs ma sem az egyesületi sovinizmusnak. Felfogá­sunk szerint mindig az a döntés alap­ja: mi a kedvező az egyetemes magyar sport szempontjából! Ha magunk is úgy látjuk, hogy egyik-másik versenyzőnk tudása, kép­zettsége eredményeképpen már ki­nőtte a mi szakosztályunk keretét, a többet használ a magyar sportnak, ha magasabb osztályban szerepelhet, nem gördítünk akadályt a távozása elé. Nem tapsolunk ugyan örömünk­ben, de azért büszkék is vagyunk arra, hogy a mi egyesületünkben, ebben a jó szellemű kollektívában ismét sike­rült kiváló szakembereinknek kine­velniük egy élsportolót. S hogy e tevékenységünk a jövőben se akadjon meg, mindent elkövetünk az utánpótlás nevelése érdekében. Az a megálapításunk, hogy 1974-ben a legfontosabb szakosztályainkban — a kerékpárosoknál, az íjászoknál, a vízi­­labdásoknál, bizonyos tekintetben a sakkozóknál és a tájékozódási futók­nál — ebben a vonatkozásban figye­lemre méltó eredmények születtek. És ahogyan az előjelekből következ­tetni lehet, ez a tevékenység 1975-ben tovább javul. Jogos tehát a remény: a Tipográfia jövője biztosítottnak, derűsnek látszik a nevelőmunka fényében. Múlt és jövő A Tipográfia működésében azért nincsenek és nem is lesznek komo­lyabb megrázkódtatások, mert nem ötletszerű, hanem megalapozott, elvi alapokon nyugvó a tevékenység. A munkában érvényesülnek a több mint hét évtizedes hagyományok. Ki­fejezésre jut a felsőbb sportirányító szervek koncepciója, ebből merítve válik mindig világossá számunkra, hogy azon a szinten, ahol ma elhe­lyezkedünk a sport hierarchiájában, mi az alapvető feladatunk. És hadd mondjam el azt is: egy pil­lanatra sem feledkezünk meg arról, hogy szakszervezti bázison működő egyesület lévén, mit kell tennünk szer- Biróczki János az elnökség beszámolóját mondja .

Next