Polgári fiú- és leányiskola, Tiszafüred, 1929
TRIANON. • " *c " Tíz éve annak, hogy a’ Nagy bírák palotájában a világtörténelem legigaztalanabb békéjét ránk kényszerítette a győzött hatalmi önkénye, a felületes és lelkiismeretlen rombolása a győzelmi mámornak.A Népek önrendelkezési jogának hazug cégére alatt egy 1000 éves nemzet kivégzése határoztatok el 1920. január 17-én, s ennek a határozatnak ratifikálására rákényszeríttettünk június 4-én. Tíz esztendő egy nemzet történelmében nem nagy idő, de hosszú és megszégyenítő idő lesz a történelem ítélőszéke előtt azok számára, akik bár belátták a lelkiismeretlen ítélkezés égbekiáltó igazságtalanságait, de mégsem akarnak hozzányúlni a revízióhoz, és nem mernek egyetlen lépést sem megtenni az elkövetett igazságtalanságok kiegyenlítése érdekében.— A költő szavai szerint az Ég egy kincset ad minden hazának s a mi kincsünk, a mi birtokunk „egy szentelt fájdalom.“— És valóban ezer éves történetünk csaknem minden történelmi egysége ettől a megszentelt fájdalomtól van átitatva. A létért való gigászi küzdelemnek fűzében edződött meg a magyar lélek olyan erőssé, hogy századok viharával dacolva töltötte be világtörténelmi hivatását Kelet és Nyugat kapujánál. A trianoni békeparancs tiz éves évfordulóján a szenvedésben megedződött magyar lelkünk elpusztíthatatlan erejével tekintünk vissza a múltba és tekintünk a jövőbe a hitnek és reménynek fegyvereivel vértezve.— A nemzeti gyász és szenvedés sötét éjszakájában derengni látjuk a boldogabb magyar jövendőt, a jog és igazságnak diadalmi napját.—