Polgári fiú- és leányiskola, Tiszafüred, 1933

talanul a nevelés és oktatás fölött. A lezajlott világháború hatalmas dimenziói, az európai térképet átalakító eredménye­ivel, egyik oldalon a nemzetköziség diadalra juttatásának árán a kapitalizmus megdöntésére való törekvést, másik ol­dalon a túlfűtött nacionalizmus hajtó erejétől szinte a nagy­hatalmi téboly őrületét ápolta és kívánta győzelmi gyümöl­cse gyanánt állandósítani. Mi sem természetesebb annál, hogy ezek a törekvések, mint a világháború eredményei a peda­gógia birodalmában is élénk hatást váltottak ki. A Balkán népek ugrásszerű irammal akarják eddigi elmaradottságukat pótolni, a kultúra külső mázának fitogtatásával és az évez­redes műveltséget reprezentáló nemzetek kultúrszintjének náluk felületességekben megnyilvánuló mímelésével. A kultúrtörekvések intenzitása elsősorban a tömegkul­túra szintjének emelését tűzte ki célul, de nem hagyta figyel­men kívül a közép- és főiskolai és egyetemi képzés emelé­sét sem, és nem hagyta figyelmen kívül a képesítés feleme­lését és általában minden olyan követelmény kielégítését, amellyel képzettebb erőket alkalmazhat az eddigieknél. A legyőzött csonkaország, megértve elesettségében is az idők követelő szavát, nem akart elmaradni attól az előre­töréstől, amellyel a körülöttünk élő ellenségeink a tőlünk el­rabolt kultúrértékek birtokában —amint ezt boldogult nagy kultuszminiszterünk mondta: „szinte a gyorsvonat sebességé­vel haladtak kitűzött céljaik felé"­. Egy nagy átfogó koncepciójú kultúrprogramm nyomán megindul tehát a lázas kultúrmunka olyan méretekben, amely méltó eredményeket biztosíthat az 1000 éves nemzet számá­ra abban a környezetben, amely Kelet és Nyugat kapujánál a történelmi Magyarország elhivatottságát igazolta most is, legyőzöttségünk nehéz, súlyos idején. Ámde a kultúrintézmények megteremtése és ezek kifej­lesztése —egyoldalú kultúrmunka lett volna csupán—, meg kellett tehát ezen kifejlesztett és átszervezett intézményeket tölteni azokkal a pedagógiai és didaktikai áramlatokkal, amelyek a fejlődésnek és haladásnak útjait nyitották meg az ifjúság nevelése és oktatása nehéz, de mesteri munkájában. És ebben a haladást jelentő munkában a polgári iskola meg­felelő helyet biztosított a maga számára. A polgári iskola közel hét évtizedes múltjához méltán —mint az élet iskolájá­nak, a nemzeti középosztály gyakorlati iskolájának típusa— sietett nevelő és oktató munkájának minden ágazatában a haladás irányzatát megvalósítani. A polgári iskola az első nevelő és oktató orgánuma a közoktatás nagy szervének.

Next