Polgári fiú- és leányiskola, Tiszafüred, 1933
talanul a nevelés és oktatás fölött. A lezajlott világháború hatalmas dimenziói, az európai térképet átalakító eredményeivel, egyik oldalon a nemzetköziség diadalra juttatásának árán a kapitalizmus megdöntésére való törekvést, másik oldalon a túlfűtött nacionalizmus hajtó erejétől szinte a nagyhatalmi téboly őrületét ápolta és kívánta győzelmi gyümölcse gyanánt állandósítani. Mi sem természetesebb annál, hogy ezek a törekvések, mint a világháború eredményei a pedagógia birodalmában is élénk hatást váltottak ki. A Balkán népek ugrásszerű irammal akarják eddigi elmaradottságukat pótolni, a kultúra külső mázának fitogtatásával és az évezredes műveltséget reprezentáló nemzetek kultúrszintjének náluk felületességekben megnyilvánuló mímelésével. A kultúrtörekvések intenzitása elsősorban a tömegkultúra szintjének emelését tűzte ki célul, de nem hagyta figyelmen kívül a közép- és főiskolai és egyetemi képzés emelését sem, és nem hagyta figyelmen kívül a képesítés felemelését és általában minden olyan követelmény kielégítését, amellyel képzettebb erőket alkalmazhat az eddigieknél. A legyőzött csonkaország, megértve elesettségében is az idők követelő szavát, nem akart elmaradni attól az előretöréstől, amellyel a körülöttünk élő ellenségeink a tőlünk elrabolt kultúrértékek birtokában —amint ezt boldogult nagy kultuszminiszterünk mondta: „szinte a gyorsvonat sebességével haladtak kitűzött céljaik felé". Egy nagy átfogó koncepciójú kultúrprogramm nyomán megindul tehát a lázas kultúrmunka olyan méretekben, amely méltó eredményeket biztosíthat az 1000 éves nemzet számára abban a környezetben, amely Kelet és Nyugat kapujánál a történelmi Magyarország elhivatottságát igazolta most is, legyőzöttségünk nehéz, súlyos idején. Ámde a kultúrintézmények megteremtése és ezek kifejlesztése —egyoldalú kultúrmunka lett volna csupán—, meg kellett tehát ezen kifejlesztett és átszervezett intézményeket tölteni azokkal a pedagógiai és didaktikai áramlatokkal, amelyek a fejlődésnek és haladásnak útjait nyitották meg az ifjúság nevelése és oktatása nehéz, de mesteri munkájában. És ebben a haladást jelentő munkában a polgári iskola megfelelő helyet biztosított a maga számára. A polgári iskola közel hét évtizedes múltjához méltán —mint az élet iskolájának, a nemzeti középosztály gyakorlati iskolájának típusa— sietett nevelő és oktató munkájának minden ágazatában a haladás irányzatát megvalósítani. A polgári iskola az első nevelő és oktató orgánuma a közoktatás nagy szervének.