Tiszajobbparti Mezőgazda, 1939 (15. évfolyam, 1-15. szám)
1939-01-08 / 1. szám
2 KSZAJOBBPRim MEZOUAZVA lett szervezeten belül a kamarák és a mezőgazdasági bizottságok. Imrédy Béla miniszterelnök bemutatkozó beszédében, amikor a kamarai szervezetet a gazdasági és társadalmi élet megszerzése egyedül hivatott tényezőnek jelölte meg, elismerte a mezőgazdasági kamarák eddigi működéséből megállapítható jelentőségét. A magyar mezőgazdaság törvényes érdekképviseleti szervezete a maga jogi felépítésében gén alkalmas keret arra, hogy az érdekképviseleti forma ideális fokozatát kikristályosítsa. Elméletileg; egységes egészet képez.. Az egész szervezet akiből épül fel és az egyes egyedk által megválasztott községi mezőgazdasági bizottságból alakul választás útján fel egészen az Országos Mezőgazdasági Kamaráig. A választás fakultatív lehetőségekkel titkos már a legalsóbb tagozatoknál, a felsőbbeknél pedig minden esetben. Ennek a formának csak komoly életlehetőségét kellene biztosítani, akkor a magyar gazdasági és társadalmi élet legkeményebb gerincét adná meg. Hogy ezt elérhessük, elsősorban a szervezet jogi hiányosságait kellene pótolni. Azokat a szektorokat, melyek bár az őstermelés részét képezik, de nem tartoznak e szervezetbe, szervesen be kell abba vonni; az átfogó és magasabb nemzeti szempontok érvényesítésére alkalmas tényezőket is szervesen be kellene kapcsolni; a szervezetben magában mutatkozó szerkezeti hiányokat pótolva a működés zavartalanságát minden adottsággal szemben biztosítani kellene, a napi politikának és az ezzel összefüggő erőknek a kamarai életből való teljes kizárásával, a gazdatársadalom egészének harmonikus együttesét állandóan fenntartani és így tovább. Másodsorban biztosítani kell a kamarai szervezet részére az anyagi eszközöknek olyan mértékét, amely a reábízott feladatokkal arányban áll. Teljesen hiábavaló reményeket táplálunk akkor, ha a kamarának csak feladatokat és hivatásbeli munkakör tágítását visszük keresztül, de nem biztosítjuk azokat a materiális és adminisztratív eszközöket, melyek szükségesek ahhoz, hogy ezt a munkát maradéktalanul el is végezhesse. Csodálatos az az erőfeszítés, amivel a kamarai szervezet az eléje tornyosuló akadályokat éveken keresztül leküzdve, hivatását teljesíti. A már említett akadályokon felül ugyanis a szervezet jogi biztosítékainak hiánya miatt olyan nehézségek elé is került már, amelyeket a földmívelésügyi miniszter állami felügyeleti jogának a törvényben elmulasztott szabatos körülírása hozott elő. Akadt olyan földmívelésügyi miniszter is, aki a kamarát nem akarta meghallgatni a mezőgazdaságot érdeklő fontos javaslatok tárgyalásánál, aki felügyeleti jogának keretébe bele nem tartozó eszközökkel korlátozta annak szabad elhatározásait. Természetes, hogy ehhez kapcsolódott ez alapon egyes szűklátókörű bürokratáknak is kicsinyes és a kamarai életet elsorvasztó ténykedése. Hogy ez előfordulhat, annak oka, hogy bár a jogszabályok sok irányban homályos szakaszokkal vitára is alkalmat adó rendelkezéseket tartalmaznak, elmulasztották annak idején az egyéni túlkapásokkal, illetve helytelen magyarázatokkal szemben ennek a közérdekű testületnek a közigazgatási bírósághoz panaszjogot biztosítani, amely a megadott közjogok helyes gyakorlását garantálta volna. Tehát, amint látjuk, a kamarai szervezettől annak a legtökéletesebb működése és erőmegfeszítése mellett is csak akkor várhatjuk a magyar mezőgazdaság komoly felvirágoztatását és állandó előbbrevitelét, ha megfelelő jogszabályok alkotásával és a budget jog észszerű körülírásával kikapcsoljuk azokat a gátló tényezőket, melyek a szervezet tökéletes kiépítésének és a működés zavartalan érvényesülésének akadályai. Amíg a kamarai élet intenzitása és terjedelme a napi politika szeszélye szerint változó egyének tetszésének vagy önkényének, avagy magasabb rendű célok felfogására alkalmatlan egyes közegek primitivitásának van kitéve, nem várható, hogy az az önzetlen testületi munka, amit a gazdaközönség reprezentál, avagy az a mérhetetlen erőfeszítés és komoly szaktudás, amit a kamarai tisztikar e munka kimélyítésére rendelkezésre bocsájt, azt az eredményt hozhassa meg, amelyre ennek a hazának feltétlenül szüksége van. A miniszterelnök úr nagyszerű megnyilvánulásai, valamint a jelenlegi földmívelésügyi miniszter, gróf Teleki Mihály egyénisége reményt keltenek bennünk, hogy most már nem sokáig kell a célszerű megoldásra várnunk. A magunk részéről csak annyit kívánunk leszögezni ezzel kapcsolatban, hogy a kamarai szervezet és tisztikara eddigi működésével bebizonyította, hogy hiányos lehetőségek mellett is tudott a reá bízott érdekekkel helyesen bánni és hogy ideálisan nyilvánul meg a szervezet tevékenységében a magyar falu népének összes karakterisztikus tulajdonsága. Ha azonban e téren is mutatkoznának bizonyos korrektívumoknak szükségletei, nem szabad a nagy cél érdekében azzal sem késlekedni. Kétségtelen azonban az, hogy a kamarák edddig működésében megvan a garancia arra, hogy egy tökéletesebb és nagyobb jogi biztonságot és indokoltabb anyagi lehetőséget nyújtó keretben meg is fogja valósítani mindazt, amit tőle a magyar gazdatársadalom és azon keresztül a nemzet joggal elvárhat. Ennek jegyében kívánjunk egymásnak boldog újévet!