Tiszajobbparti Mezőgazda, 1939 (15. évfolyam, 1-15. szám)

1939-01-08 / 1. szám

2 K­SZAJOBBPRim MEZOUAZVA­ lett szervezeten belül a kamarák és a mezőgazdasági bizottságok. Imrédy Béla minisztereln­ök bemu­tatkozó beszédében, amikor a kamarai szervezetet a gazdasági és társadalmi élet megszerz­és­­e egyedül hivatott tényezőnek jelölte meg, elismerte a mezőgazdasági kamarák eddigi működéséből megá­l­lapítható jelentőségét. A magyar mezőgazdaság törvényes érdekképviseleti szervezete a maga jogi felépítésében gén alkalmas keret arra, hogy az érdekképviseleti forma ideális fokozatát kikristályosítsa. Elmél­etil­eg; egységes egészet képez.. Az egész szervezet akib­ől épül fel és az egyes egyedk által megválasztott községi mezőgazdasági bizottságból alakul választás útján fel egészen az Országos Mezőgazdasági Kamaráig. A választás fakultatív lehetőségekkel titkos már a legalsóbb tagozatoknál, a felsőbbek­nél pedig minden esetben. Ennek a formának csak komoly életlehetőségét kellene biztosítani, akkor a magyar gazdasági és társadalmi élet legkeményebb gerincét adná meg. Hogy ezt elérhessük, elsősorban a szervezet jogi hiányosságait kellene pótolni. Azokat a szek­torokat, melyek bár az őstermelés részét képezik, de­­ nem tartoznak e szervezetbe, szervesen be kell abba vonni; az átfogó és magasabb nemzeti szempontok érvényesítésére alkalmas tényezőket is szer­vesen be kellene kapcsolni; a szervezetben magában mutatkozó szerkezeti hiányokat pótolva a műkö­dés zavartalanságát minden adottsággal szemben biztosítani kellene, a napi politikának és az ezzel összefüggő erőknek a kamarai életből való teljes kizárásával, a gazdatársadalom egészének harmoni­kus együttesét állandóan fenntartani és így tovább. Másodsorban biztosítani kell a kamarai szerve­zet részére az anyagi eszközöknek olyan mértékét, amely a reábízott feladatokkal arányban áll. Tel­jesen hiábavaló reményeket táplálunk akkor, ha a kamarának csak feladatokat és hivatásbeli mun­kakör tágítását visszük keresztül, de nem biztosítjuk azokat a materiális és adminisztratív eszközö­ket, melyek szükségesek ahhoz, hogy ezt a munkát maradéktalanul el is végezhesse. Csodálatos az az­ erőfeszítés, amivel a kamarai szervezet az eléje tornyosuló akadályokat éveken keresztül leküzdve, hivatását teljesíti. A már említett akadályokon felül ugyanis a szervezet jogi biztosítékainak hiánya miatt olyan nehézségek elé is került már, amelyeket­­ a földmívelésügyi mi­niszter állam­i felügyeleti jogának a törvényben elmulasztott szabatos körülírása hozott elő. Akadt olyan földmívelésügyi miniszter is, aki a kamarát nem akarta meghallgatni a mezőgazdaságot ér­deklő fontos javaslatok tárgyalásánál, aki felügyeleti jogának keretébe bele nem tartozó eszközökkel korlátozta annak szabad elhatározásait. Természetes, hogy ehhez kapcsolódott ez alapon egyes szűk­­látókörű bürokratáknak is kicsinyes és a­ kamarai életet elsorvasztó ténykedése. Hogy ez előfordul­hat, annak oka, hogy bár a jogszabályok sok irányban homályos szakaszokkal vitára is alkalmat adó rendelkezéseket tartalmaznak, elmulasztották annak idején az egyéni túlkapásokkal, illetve helytelen magyarázatokkal szemben ennek a közérdekű testületnek a közigazgatási bírósághoz panaszjogot biztosítani, amely a megadott közjogok helyes gyakorlását garantálta volna. Tehát, amint látjuk, a kamarai szervezettől annak a legtökéletesebb működése és erőmegfeszítése mellett is csak akkor várhatjuk a magyar mezőgazdaság komoly felvirágoztatását és állandó előbb­revitelét, ha megfelelő jogszabályok alkotásával és a budget jog észszerű körülírásával kikapcsoljuk azokat a gátló tényezőket, melyek a­ szervezet tö­kéletes kiépítésének és a működés zavartalan érvé­nyesü­lés­ének akadályai. Amíg a kamarai élet intenzitása és terjedelme a napi politika szeszélye szerint változó egyé­nek tetszésének vagy önkényének, avagy magasabb rendű célok felfogására alkalmatlan egyes köze­gek­ primitivitásának van kitéve, nem várható, hogy az az önzetlen testületi munka, amit a­ gazdakö­­zönség reprezentál, avagy az a mérhetetlen erőfeszítés és komoly szaktudás, amit a kamarai tiszti­kar e munka kimélyítésére rendelkezésre bocsájt, azt az eredményt hozhassa meg, amelyre ennek a hazának feltétlenül szüksége van. A miniszterelnök úr nagyszerű megnyilvánulásai, valamint a je­lenlegi földmívelésügyi miniszter, gróf Teleki Mihály egyénisége reményt keltenek bennünk, hogy most már nem sokáig kell a célszerű megoldásra várnunk. A magunk részéről csak annyit kívánunk leszögezni ezzel kapcsolatban, hogy a kamarai szervezet és tisztikara eddigi működésével bebizonyí­totta, hogy hiányos lehetőségek mellett is tudott a reá bízott érdekekkel helyesen bánni és hogy ideá­lisan nyilvánul meg a szervezet tevékenységében a magyar falu népének összes karakterisztikus tulajdonsága. Ha azonban e téren is mutatkoznának bizonyos korrektívumoknak szükségletei, nem szabad a nagy cél érdekében azzal sem késlekedni. Kétségtelen azonban az, hogy a kamarák edddig működésében megvan a garancia arra, hogy egy tökéletesebb és nagyobb jogi biztonságot és indokoltabb anyagi lehetőséget nyújtó keretben meg is fogja valósítani mindazt, amit tőle a magyar gazdatársadalom és azon keresztül a nemzet joggal elvárhat. Ennek jegyében kívánjunk egymásnak boldog újévet!

Next