Tiszántúli Népszava, 1946. június (2. évfolyam, 139. szám)

1946-06-23 / 139. szám

Debrecen, 1946 június 23. vasárnap EB»««« mm Jk|un||« a NagySyÜtésE SZÍNI 11. évf. 139. szám |T I SI H Pl Ifi *t fyi || I Ara: 500 milliárd pens* I Pv ■ S Z O C I L D if. M O K R AT A P A' R T NAPILAPJA | Marosán György: Barátsággal és mély, meleg szocialista szeretettel köszöntjü­k Borsod, Szatmár, Szabolcs, Bé­kés, Bihar, Szolnok és Hajdú­ vármegyék dolgozó népét. A szántóföldek munkásait, az ipar lelkes újjáépítőit és a szabadsá­gért, az örök emberi haladásért lelkesedő értelmiséget. Köszönj­jü­k Nagy-Budapest szo­ciáldemokratáinak küldöttségét, a nagyüzemek lelkes, harcos dol­gozóit, a Budapest vörös öveze­tének híres szocialista proletár­jait, akik a magyar ipar felleg­várából jöttek el a Tiszántúlra, hogy kezet fogjanak a föld nap­számosaival, hogy ezzel a test­véri kézfogással fejezzék ki az igiszi munkás- és parasz­tegy­sé­get. Mert hisszük, hogy ebben a kézfogásban benne van — és benne lesz még fokozottabban a jövőben — a város és a falu dolgozó népének egymásra utalt­sága, közös érdeke és közös célja. A gyár és a föld dolgozói­nak harcos összefogása az új magyar életnek az alapja. Köszöntjük a Szociáldemokra­ta Párt központi vezetőségét, amely teljes létszámmal először látogat meg egy vidéki várost. Köszöntjük a párt funkcioná­riusait, a nőket, a SZIM ifjúsá­gát, Nagy-Budapest pártszerve­zeteinek végrehajtó bizottságát, a parlamenti és községi frakciót. Köszöntjü­k a demokratikus pártok küldötteit, legelőször test­vérpártunkat, a Magyar Kom­munista Pártot, akivel együtt vívjuk kemény harcunkat a szo­cializmusért és a koalíció másik két pártját, akikkel együtt ve­szünk részt az ország újjáépíté­sében. Köszöntjük a Szovjetunió ka­tonáit és diplomatáit,­­akik éle­tüket és odaadó munkájukat ál­dozzák, hogy segítsenek az új demokratikus Magyarország fel­építésében. Köszöntjük Amerika, Anglia, Franciaország diplomatáit és po­litikusait. Őszinte meleg barátsággal kö­szöntjük a környező államok , Jugoszlávia, Csehszlovákia és Románia diplomatáit, akik ven­dégszeretetünkből kiolvashatják azt a történelmi igazságot és azt az elhatározásunkat, hogy dol­goztunk és dolgozni fogunk a dunai népek megbékélésének és együttműködésének nagy művén. Köszöntjük a külföld és a ma­gyar lapok újságíróit, akik sok mindent fognak látni Debrecen­ben és sok mindent megírhatnak a világ minden tája felé arról az őszinte szándékról, amely Ti­­szántúl dolgozó népét eltölti, hogy ezt a romokban heverő ha­zát európai színvonalú ország­gá építse fel. Mély szocialista és meleg em­beri szeretettel köszöntjük Sza­kosíts Árpád elvtársat, aki súlyos betegségéből felépülve legelőször a vidék, a falu népe felé fordul a Szociáldemokrata Párt mon­danivalóival. Tudjuk, nem a Pártnak van és k­i c bivív­danivalója a magyar vidék «si­mára, amely most a forró nyár hevében vívja a magyarok* »3 és­­nehéz csatáját. Köszöntjük Bán Antal elv tar®* sát, az ipar első napszámosát, Rónai Sándort, a kereskedelem és szövetkezet alapjainak lerakó­ját és Kéthly Annát, a magyar szocialista nők bátorszavú lel­kes harcosát. Köszöntünk min­denkit, áld ezen a nagy sereg­szemlén megjelent és aki tudja, hogy a Szociáldemokrata Párt a magyar életben az eleven for­máló erőt jelenti. Nagy napja ez Debrecennek, a szabadság városának, amely igaz szeretettel látja vendégül az or­szág messzi tájairól idesereglett szociáldemokratáit. De nagy nap­ja ez a Szociáldemokrata Párt­nak is. A vörös kalapácsos em­ber történelmi útját mérjük fel ezzel a seregszemlével, hadd lássa ország-világ, hogy a Szo­ciáldemokrata Párt napról-napra növekvő tömegereje miként for­málja az ország politikai, gaz­dasági, társadalmi és szellemi életét újjá, naggyá és európai­vá. A Szociáldemokrata Pártnak olyan hallatlanul nagy értékei vannak, politikai és morális ér­tékei, amelyek nélkül az ország felépítése elképzelhetetlen és ki­vihetetlen. A magyar nép, a dolgozó ma­gyar nép nagy és nehéz csatát vív. Ennek a csatának célja a jó béke, a kenyér és a szabadság. Belső ellenség ellen folytatja ezt a csatát, amely nem akar se jó békét, se jóléte a legkevésbé sza­badságot a drifftpF magyar nép­nek, tourrt ftajpT saját halálát, elő. Ma májk minaru józan Jgvber tudja, hogy ti* közölt *» áj seja a reakció *»» cvnchet és m /Wi ,ereg­­•,ságot íné” fo-MozottanjSft alájÉPJftJtúzni. WlA vnjftar népnek a gigá­­fl kürgelme JpejofSák Ál agyar ufipkágeft foU,­%, »nenfe^Énró- Wfiért ismneg ahogy egy ¿ t›* pji­­nen benne -jgkn a tenger® úgy Magyarországbn is benn», van Európa. BögrlBfey sleigk›jflhez a harc a Szó est&J, -th ‚ !'«l -nak, mint ah«^r ezv a {·■'&*' wk ténelmi multttr és hM^Mpán›nj| elevenen hUjRiyítják, bog. ,r nemcsak iqpst hirdeti, de inkául nehezebb M vésajpRtest lilB^Pő­­ben állt­ak­ azokért a hatawist szolgálóJpagy elmékért, Me­lyek nélk'i­l gápek megbékélje el sert N­éptemető. Vo iMPtor ennek a vállal:?® sát m­í?erjk életével és beböro tönz&évw* kellett megfizetnie| VoHaMAiz ellenforradalom nei héz 'iónjaién, amikor magunkra hagirtje egyedül tartottuk ma­­n­ü'jf*­angilágitó fáklyát és mu­­lattunk jjtful azoknak, akik hit­ték párodiák, hogy­ csak egy örök van: a változás és a rab­­szolgasorsban élő népek egyszer eljutnak a szabadság birodal­mába. Mint ahogy egész Európa ha­ladó rétegei tudták, hogy itt az űri Magyarország területén a szocialisták voltak egyedül, akik emberek, európai emberek mer­tek és akartak lenni. Ezzel a magatartásunkkal — hangsú­lyozzuk — nemcsak a magyar béke és szabadság ügyét szol­gáltuk, hanem szolgáltuk az összes kultúrnépeket Európában és a világban. Úttörői voltunk a magyar nép­felszabadítási harcának és mö­génk sorakozott fel mindenki, aki érezte, hogy az emberi gon­dolatot, a haladást kell szolgál­nia. Nincs párt Magyarországon, amelyet annyi megcsúfolás, any­­nyi üldöztetés és annyi szenve­dés ért volna, mint a Szociálde­mokrata Pártot Ezek az üldöz­tetések és szenvedések még kemé­nyebbekké, még h­arciasabbakká tettek bennünket és volt egy nagy erényünk: szembe néztünk m­indig a bajokkal, a veszéllyel és ezzel elértük, hogy a bajok és a veszélyek nem lehettek úrrá felettünk. Volt idő, amikor ke­vesen voltunk, de ez a kevés olyan erőt jelentett ebben az or­szágban, hogy azzal számolni k kellett. Kevesen voltunk, mert a h­azugság és a becstelen játék vagy elszakította a párttól a del­­fiző tömegeket, vagy csendőr- ib, börtönnel és­ akasztófával el­­fplasztotta­ ország felszabadulása most jelleővé tette, hogy a szervezett Rététgek megnövekedett erejével, dicivel és felbecsülhetetlen érték Slijj hatásával sokkal nagyobb némitekben dolgozhatunk az or­­szág­­újjáépítése érdekében. Min­dig hirdettük, hogy a demokrá­­cia n­élkül Magyarországon nin- Ivsee gazdasági, politikai és szel­­l stíius fselszabadulás. Amit idrdet­­litt­druz már világszerte megva­lósult Programm. De következe­tesen hirdettük azt is, hogy a de­mokrácia útján keresztül juthat el a dolgozó magyar nép, de az egész világ is a szocialista tár­sadalmi rendhez. Ezt vegye vég­re tudomásul mindenki és ne akarják a Szociáldemokrata Pár­tot kispolgári párttá magya­rázni. Ez a párt szocialista volt múltjában, szocialista most és szocialista marad rendületlenül a jövőben is. Baloldali szocialista párt, amely új pályára lendíti a magyar politikát, társadalmi és szellemi életet. Ez a mostani nagy seregszemle határkő. Lezárja az úttörő szocialisták hősi mókájának nagy fejezetét. Lezárja azt a korszakot, amely­ben megvetették a demokrácia és a szocializmus történelmi alap­jait. Az első világháborút és az­ azt követő két forradalmat és véglegesen lezárja az ellenforra­dalmi idők szocialista mozgalmá­nak hőskölteménybe illő korsza­kát is Lezár még egy korszakot, a fel­szabadulás utáni korszakot, ami­kor a pártot kellett újjáépíteni. E lezárt korszak után egy új követ­kezik, hogy helyet adjon a párt építésén kívül az ország újjáépí­tésének. Mindig áthatolt ben­nünket a magyar parasztság, a magyar munkásság és a magyar értelmiség érdeke és célja. Akár­mihez fogtunk, úgy fogtunk hozzá, hogy a felelősség súlya nehezedett ránk. Büszkék va­gyunk arra, hogy az országnak legjobb demokratáik legjobb szo­cialistáit a Szociáldemokrata­ Párt adta, bárhol foglalnak is most helyet Nem jártak rossz, iskolába. Most már ellenség és barát egyaránt láthatja, hogy a Szo­ciáldemokrata Párt olyan tömeg­párt, amely a tömegek nagyfokú felelősségéből, önkéntes fegyel­méből kovácsolódik össze. És mindnyájan, akik ezen a sereg­szemlén részt veszünk és együtt menetelünk a hét vármegye szo­cialista tömegeivel, új bizako­dással térünk vissza a szántóföl­dekre, a gyárakba és az irodák­ba, hogy folytassuk és befejez­zük a nagy művet: az emberi haladás, a szocializmus művét. Ez a mű generációról generáció­ra testálódott. Mi a beteljesülés nemz­ébe vagyunk és kell, hogy e nemzedék nagyobb legyen munkáb­an és akaratban, mint elődei. Elvtársak! Meleg szocialista szeretettel köszöntünk bennete­ket. Vidám daloló kedvvel indul­jatok e seregszemle tanulságai után vissza a mindennapi mun­kához. Ezt várja tőletek a sokat szenvedett dolgozó magyar nép, ezt várja tőletek az egész világ. Nemcsak Debrecen „vármegye­­házára száll fel a páva“, hanem az egész dolgozó magyar nép felszabadulása kezd teljessé válni. Visszhangozzék a jelszó: a ba­rátság és mutasson utat, mint eddig a történetem folyamán annyiszor: a vörös kalapácson ember. Barátság! cA­­Délibáb ü­ze­nett ADY ENDRE verse A Hortobágy beüzent Debrecenbe: „Cívis-urak, már holnap délelőtt Nagy baj lészen.“ És ijedt táncot roptak Debrecenben a tatár-agyvelők. „Civis-urak, már holnap nagy baj lészen. Gőzösön jár ma már az ember-ész­e a Délibáb Délibábnak maradni Nem akar már. És ennyi az egész." „Basahalmától és Péter fiáig Áj­er pezseg. Úgy hívják: Gondolat. Fütyöl ez a kerek, tatár fejekre. Civis-urak, haboznak még sokat?" „Majd holnap tán nem lesz idő megtérni, Korrigálni az ősi nagy hibát: Civis-urak, nagy baj leszen majd akkor. Ha vörösen bejön a Délibáb.“

Next