Tiszatáj, 1989 (43. évfolyam, 1-12. szám
1989 / 9. szám - Tornai József: Sör, pálinka, csók… A szerelem szürrealizmusa
A szerelem szürrealizmusa Első szerelmem Tóth Irén volt, az utolsó te, Gyuricza Klára, így csitult bennem lassan el a mindenség plazma-lüktetése. Nem mindig táncoltam jól, elrontottam a páros lépést, nem hallottam meg, amit a csillagok zenekara húzott a vérembe. De néha, mikor olyan ikertársra találtam, mint te, aki ugyanúgy nem tudtad, milyen parázsfogú démonok áldozata, újra megjelent fölöttem és mi, nem mi, te, szerelmem gyilkosa! isten nevető, maszkos arca, nem te. Én Te egyetlen égő oroszlánná változva lángoltunk föl a sárga homokból az égre. Ez a szerelem szürrealizmusa. Aztán az odaadás lombja ronggyá szakadt, az emlékezet szürke tócsává olvadt, mint télen a ló, és mindent letiport fekete lovaival egy szaggatott, hosszú üvöltés. Nincs már remény vagy reménytelenség: piros hullám csap föl, kérlelhetetlenül csavarodó, gőgös taraj vágja csőrét a mellkasomba. Szeretlek, tündökletes halál szeretője.