Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-20 / 299. szám

1*57 december 20. VOLNA MEGYEI NEPÚJSAG Kodály ünnepség Tamásiban December 15-e, este 7 óra. Az ut­cákon siető emberek, szaladó lármás diákok. A művelődési otthon felé tart mindenki. Nagy ünnep ez Tamásiban Kodály Zoltánra emlékezünk. Felgördül a függöny. A háttérben Kodály Zoltán portréja. A kép körül ünneplőbe öltözött diákok állnak szabályos rendben, fe­szülten figyelő, lázasan csillogó te­kintettel. Az arcokon ünnepi megha­tottság. Rájuk van írva, hogy ma itt mindenki valami nagyon szépet akar adni. Kovács János énektanár vezénylő mozdulatára felcsendülnek és a har­sonák zúgásának erejévé fokozódnak a „Jelige’" hangjai: „Dalra magyar nép! Tettre magyar nép”! Majd a közönség szűnni nem aka­ró lelkesedő ünneplése közben Her­­telendi Henrietta általános iskolai tanárnő lép a színre. Érett előadói művészettel, mély és őszinte átéléssel szavalja el Móra Ferenc finomművű, az érzelmek gazdag skáláját megszó­laltató, „Hegedű“ című versét. A halhatatlanság ára az, hogy előbb meg kell halni, nagy emberek, költők, muzsikusok élete gyakran példázza ezt a groteszk igazságot. Csak kevesen vannak azok a szeren­csések, akik már életükben a halha­tatlanság rangjára emelkednek. Ezek közé tartozik nagy mesterünk is, Kodály Zoltán, aki ma 75 éves. Ezekkel a bevezető gondolatokkal kezdi Kovács János énektanár a zeneköltőt méltató ünnepi előadást. Gazdag szemléltető anyagot vonul­tat fel, melyben szerepelnek zongora kíséretes népdalok, általános iskolai és gimnáziumi tanulók előadásában. Csókás Gyula zenetanár rutinos, íz­léses kíséretével. Biciniumok az álta­lános iskola énekkarának tolmácsolá­sában. Kodály: „Béke dala’’ az­ álta­lános iskola és gimnázium énekka­rának közös bemutatásában, más énekkari és zenekari művek hangle­mezes szemléltetésével. Ezek segít­ségével biztos kézzel rajzolja meg és­ állítja a közönség elé Kodály alak­ját, sokoldalú művészetét, a fáradha­­­tatlan népdalgyűjtőt, az élesszemű, biztos ítéletül tudóst, a kimeríthetet­len invenciójú zeneköltőt, a merész­­ újítót, a meg nem alkuvó harcost és nagy nemzetnevelőt. Előadását végig átfűti a csodálat, a rajongás, a szere­tet tüze, amit láthatólag a közönség lelkében is sikerült felgyújtania. Az est méltó befejezéseképpen fel­­zendülnek Kodály: „A magyarokhoz" című monumentális kánonjának vi­haros akkordjai, melyek erőt, bizta­tást adnak a mindennapi élet apró és a nemzet nagy, sorsdöntő harcai­hoz: „Nem sokaság, hanem lélek, szabad nép tesz csuda dolgokat.“ Rudas György Az Arany János szavalóverseny után Ebben az évben a népművelési munka legnagyobb tömegmozgalma volt az Arany János szavalóverseny. A legnagyobb értéket a szavalóver­senyben éppen az jelentette, hogy tö­megmozgalommá vált, mintegy ötez­ren szavaltak Arany verseket, s több tízezerre tehető azoknak a száma, akik mint­­ hallgatóik vettek részt a verseny egyes rendezvényein. Ter­mészetesen elsősorban az általános és középiskolák tanulóiból tevődött ki a résztvevőik zöme, de örvendetes az iskolán kívüliek, felnőttek nagy száma is. Ennek bizonyítására elég a megye­ döntőt megemlíteni, amely­be kilenc iskolán kívüli fiatal jutott. Az elismerés mellett azonban fel kell figyelni néhány jelenségre, hibá­ra, amely a szavalóversennyel kap­­csolatban szembetűnő volt, már csak­ azért is, mert a megyei művelődési osztály jövőre ismét meghirdeti a szavalóversenyt, természetesen akkor nem Arany János, hanem valamely más költő, vagy költők verseiből. Mindenekelőtt meg kell állapítani —­­ ez mindenkinek feltűnt — neimi volt teljesen szerencsés a költemé­nyek kiválasztása. Olyan általános iskolás, 10—14 éves gyerekek szaval­­ták „A tölgyek alatt’’ című verset, akik fiatalságuknál fogva meg sem érthették annak mondanivalóját, kö­vetkezésképpen majdhogynem kárba­­veszett az igyekezetük, mert nem tudták a verset teljesértékűen tolmá­csolni. A szabadon választott versek kö­zül több szavaló olyant választott, amely egyéniségének nem felel meg, ezért hátrányos helyzetbe került az olyanokkal szemben, akik szerencsé­sen olyan költeményt tanultak meg, amely számukra a legjobban megfe­lel. Ez arra figyelmeztet, hogy a kö­vetkező szavalóversenynél az irányí­tó szervek több segítséget nyújtsanak a szavalóknak már a versek kiválasz­tásában is. Ebben még nagyobb segít­­séget tudnak adni a pedagógusok, bár az Arany János szavalóverseny eredményei, sikere elsősorban a ne­velők lelkes munkáját dicséri. Még egy hiba, amely elég élesen szembetűnt a versenyen. A szavalok zöme az egyszerű, a leegyszerűsített előadásmód helyett nagy pátosszal, s ezt még megtoldva skandáló, éneklő beszéddel adja elő a verseket. Vala­ha a színjátszás hőskorában beszél­tek így a színészek. S nemcsak a fel­nőttek és középiskolások előadás­módja ilyen, hanem ezt a stílust ve­szik át, sajnos, az általános iskolások is. A szavalóversenyek lebonyolításá­val foglalkozó szervek bizonyára meg­találják módját annak hogy ezen a hibán is javítsanak. A hibák felsorolása természetesen nem azt jelenti, mintha azok lettek volna a szavalóverseny rendezvényei­nek jellemzői. Egyáltalán nem, csak kísérőjelenségek tűntek fel, de mint ilyenek, kihatással voltak a rendez­vények minőségére. Ezért jó, ha nem hallgatjuk el, hanem időben foglal­kozunk velük. Elsősorban és döntően a siker, a lelkesedés, a költészet sze­­retete jellemezte a versenyt, a sze­replők, rendezők és közönség részé­ről egyaránt. Az Arany János szavalóverseny komoly sikere, s a tapasztalatok, ame­lyeket a verseny hozott, hinni enge­dik, hogy a következő ilyen jellegű népművelés, mozgalom még nagyobb sikerre számíthat. L. GY. A juhtenyésztés 1957 évi mérlege A Tolna megyei Törzskönyvelési Felügyelőség az 1957-es évben állami gazdaságokban 3302 darab, mezőgaz­dasági termelőszövetkezeteknél 1030 darab, egyéni tenyésztőknél 306 darab, összesen 4638 darab anyaju­hot tartott törzskönyvi ellenőrzés alatt. Az 1956-os évben 3960 darab juh állt ellenőrzés alatt, az emelkedés 678 darab volt, vagyis 17 százalékos, az állami gazdaságoknál a múlt évhez viszonyítva 28 százalékos volt az emelkedés, a juhállománynak pedig 63 százaléka állt ellenőrzés alatt. A mezőgazdasági termelőszövetke­zeteknél számbeli emelkedés nincs, mivel az elmúlt évben az ellenforra­dalom következtében hat termelő­szövetkezet juhállománya feloszlott. A megyei termelőszövetkezetek juh­állományának 14 százaléka áll ellen­őrzés alatt. Az adatokból megállapítható, hogy a megyei átlag az elléseknél 84,6 százalék, amely elég alacsony. A megyei átlagos gyapjútermelés 4,41 kilogramm, szintén alacsonynak mondható. A gyapjútermelésben a legjobb eredményt ebben az évben az Alsó­­tengelici Kísérleti Gazdaság érte el. A 153 darab sztravropoli import anyák általában 8.95 kg, míg a 158 darab magyar fésűs anyánál átlag­ban 5.70 kg gyapjút termeltek és át­lagban 25.4 liter tejet fejtek. A mezőgazdasági termelőszövetke­zeteknél a legjobb eredményt a fá­cánkerti Vörös Hajnal Tsz ért el, 110 darab anyánál átlagban 5.01 kg gyapjúval. A bátaszéki Búzakalász Tsz pedig 103 darab anyánál 4.38 kg gyapjút termelt. Az egyéni juhásza­­toknál Horváth László fü­rgedi gazda :„dicsekedhet’’ legjobb ered­ménnyel, 70 darab fésűs merinó anyánál átlagban 5.48 kilogramm gyapjúval és 31 liter tejjel. A megye juhtenyésztésének fellen­dülését mutatja az a tény, hogy a Gyapjúforgalmi Vállalat szekszárdi kirendeltsége 1953-ban 18 vagon gyapjút vett át, 1957-ben pedig 26 vagon gyapjút vásárolt fel és adott át a textiliparnak. 5 Kommunisták kü­zött Meghívót kaptam a selyemgyári kommunisták tagkönyvkiosztó tag­gyűlésére. Nem egyszer voltam köz­tük az elmúlt évek során és igen jól esett, hogy ez alkalommal is rám gon­doltak. Ismerem valamennyit, mit mondjak nekik... ez a gondolat fog­lalkoztatott napokkal • előtte és az úton is. Eljöttek valamennyien. Ünneplő­ben ülték körül az asztalokat, feszült figyelemmel hallgatták a titkári be­számolót. Végig­néztem az arcokon, mennyi ismert vonás, régi munka­társaim, új arcok, fiatalok, akik nem­régen álltak az felső sorba. Végigfu­tottam gondolatban azon a kilenc éven, amelyet köztük tölöttem. Ma­gam előtt láttam az 1942-es sztrájkot, amikor k­ét fillér órabér javításáért küzdöttek, a tüntetéseket a tőkések ellen a felszabadulás utáni nehéz munkát amelynek eredményekép vé­gül mégiscsak sikerült beindítani az üzemet. Az első Élüzem avató ünnep­séget ... s utána a többit, az üzem bő­vítéséért, új gyártási eljárások be­vezetéséért folytatott munkát, s mind azt a türelmet, megértést, amelyet az új emberekkel, a fiatalokkal szemben tanúsítottak. Ismerős arcok, kemény munkában megedzett emberek. Kommunisták! Igaz, kevesebben vannak, az idő fo­lyamán sokan kihulltak a sorból, de mindig jöttek az újak, az utánpótlás, a friss erő és a gerinc mindig szi­lárd maradt. Szilárd maradt az ellen­­forradalom dühöngő napjaiban is.­­ Akkor is dolgoztak és agitáltak. Meg­érttették mindenkivel, hogy a sztrájk­nak nincs értelme, dolgozni kell. Ez az üzem nem lesz többé a tőkésé... a népi hatalom veszélyben van... és szavaik nyomán világosság gyűlt az agyakban. A selyemgyáriak hűek ma­radtak az eszméhez, a párthoz, és az üzem árasztja a selymet az egész­­ or­szágba munkájuk nyomán. Nehéz harc volt, míg a fejek megtisztultak a sok zavaros gondolattól. ... Itt vannak valamennyien, hogy átvegyék a piros könyvet, ezzel is dokumentálva a párthoz tartozást. Mit mondhatok nekik ... azt, hogy milyen nehéz és hosszú utat kell még megtennünk, hogy mennyi munka vár még rájuk, hogy milyen felelős­ségteljes az a megbízatás, amit érv­ként vállaltak? ... hiszen azt tud­­­ják. Annyit mondtam... nagyon büszke vagyok, hogy ebben az üzem­ben lettem kommunista. PETRITS ÚTON-ÚTFÉLEN... # Országúti kaland Megjelenés kötelező Egy gépkocsi halad keresztül Kö­­lesden. Éppen kiér a községből, ami­kor egy másik gépkocsi dudál mö­götte — előzni akar. A gépkocsive­­zető utat ad a másiknak és elrobog mellette egy új Skoda, a rendszáma: MM 546. Varsádon utoléri a Skodát a gép­kocsi, amelyet Kölesden megelőzött, most annak a vezetője kér utat. A közlekedési szabályok, no, meg a gépkocsivezetők íratlan udvariassági szabályai szerint is az következne, hogy kissé jobbra térve, utat enged­jen. De nem ez történik. Az MM 546-os kocsi vezetője rálép a gázra. A hátul haladó kocsi vezetője dudál, majd előzni akar, az első kocsi még jobban elébevág. Újabb dudálás, újabb előzési kísérlet... Megismétlő­dik az előbbi. Varsádtól Gyönkig ez jónéhány­­szor megismétlődik. Hiába szól az erősen szirénázó Pobjeda-duda, hiába az újabb és újabb előzés; kísérlet, a gépkocsivezető nem ad utat. Beér­nek Gyönkre, ahol végre megáll az MM. 546-os Skoda, — miután két kutyát elütött. A hátul haladó gép­kocsi vezetője ugyancsak megáll és odaszól a gépkocsivezetőnek: —■ [UNK] Édesapám, hat kilométeren ke­resztül dudáltam, előzni akartam ... Ez azért mégis csak sok ... — Nem hallottam a dudát... — mondja a másik. Vajon, mondaná ezt az MM. 546-os gépkocsi vezetője az időszakos orvosi Délután három óra körül járhat az idő. Medinán a tanácsház előtt ott topog néhány gazda, egy-egy nyugta­lankodó növendékbika vagy üsző kötelét szorongatva. Alig múlik el három óra, a várakozók száma sza­porodik, a szőlőhegyről is érkeztek néhányan (a községtől négy kilomé­terre van) és most már vagy tizen­öten várakoznak. — Átvétel lesz talán? — érdeklő­dünk a várakozás irányában. — Nem tudjuk. A Kaposvári Te­nyészállatforgalmi Vállattól kaptunk értesítést, hogy ma délután három órára vezessük elő a jószágokat. — Mert tenyészállatnevelésre szerződ­tünk ... — teszik hozzá. — Itt van­nak a szőlőhegyiek is, mert azt írták a papírra, amit küldtek, hogy: „A megjelenés kötelező.” Most várjuk, mi­kor jönnek. Várnak a medinai gazdák, várnak türelmesen. 3 óra már elmúlt régen, lassan elmúlik négy óra is. Már kezd besötétedni, de a Tenyészállatforgal­mi Vállalat emberei csak nem jelent­keznek. A gazdák is egyre türelmet­lenebbek, hiszen itt van már az ete­tés ideje. Teljesen besötétedett már, a gaz­dák megunva a másfélórás várako­zást, egyik is, másik is megindul hazafelé. Először a közelebb lakók, majd végül a szőlőhegyiek is, akik még reménykedtek, hátha megérkez­nek a Tenyészállatforgalmitól és nem kell eredmény nélkül megtenniük nyolc kilométeres utat. De nem jön senki, hiábavaló volt a várakozás. Úgy látszik, a megjelenés nem mindenki számára kötelező .. (B) A baleseti statisztikát vizsgálva az az első megállapítás, hogy az autó, vagy motor többnyire azért szaladt az árokba, vagy az útszéli oszlopnak, mert a vezető ittas volt, vagy pe­dig a jármű szerkezetében nem volt minden rendben és valamelyik al­katrész pont akkor mondta fel vég­kép a szolgálatot, s akkor már el­kerülhetetlen volt a baleset. Hány és hány ember bánkódik amiatt, hogy miért is indult el a KRESZ ellenére is hibás járművel, vagy miért is ivott szeszt, amikor nem lett volna szabad. A kórházi ágyakon elmélked­nek ilyen dolgokról a pórul járt ve­zetők , vagy éppen a börtönben. Sokan már elmélkedni sem tudnak erről, mert életüket vesztették el a baleset során. Éppen ezért érthető és természetes dolognak kell venni, hogy útközben a rendőrök megállítják a járműve­ket. — Gépjárműellenőrzés! Kérjük a jogosítványt és a menetlevelet. A „pa­pírellenőrzés’‘ után megvizs­gálják a kormány működését, a fék­­berendezést, a jelzőkészülékeket és természetesen magát a vezetőt is, hogy nem ittas-e. — Mondja, hogy mer maga iyen kormánnyal elindulni? — mondot­ták az ellenőrzés során Papp Zaka­riás csátaljai lakosnak. A Bajai Er­dőgazdaság vontatóvezetőjének, ami­kor Bátaszéken ellenőrizték. A vezető hímet-hámol, hogy sür­gős a munka, nagy lenne a kiesés, ha most javítanák stb. A járőrt azon­ban nem lehet ezzel befolyásolni, a sietség miatt s­em lehet az emberek testi épségét veszélyeztetni. Megál­­lapítják, hogy a kormánynak mint­egy 300 fokos holtjátéka van és ez majdnem tízszer akkora, mint a meg­engedett, így nyilván nem lehet biz­tonságosan kormányozni. A két pót­kocsin nincs sem kézifék, sem rá­­futófék. Nem megfelelő a lámpa sem, mert csak a jobboldali ég és így nem tudja jelezni baloldali kitérésnél a szélességet. Mindezek nem is akár­milyen műszaki hibák: a ve­zető Papp Zakariás súlyosan megsértette a közlekedési szabályo­kat már azzal is, hogy olyan jármű­vel vett részt a közlekedésben, amelynél nem voltak meg a műszaki előfeltételek. Ráadásul kiderül az is, hogy a vezető ittas. Saját bevallása szerint is megivott fél liter bort. Bűnvádi eljárást indítottak ellene. Az SN 513 rendszámú vontatónál akinek a vezetője Kovács János, a féket nem találták rendben, gyenge hatású volt és emiatt nyilván bár­melyik pillanatban bekövetkezhetik a baleset. Elvették a jármű igazoló lapját és a vezetőt a vontatóval együtt visszaküldték állomáshelyére. Birkás József a VT. 582. rend­számú vontatóval téglát szállított Paksról. A vontató kormányának mintegy 180 fokos holtjátéka volt. Ugyanakkor erősen szorult. Kiderült, hogy úgy akarták megszünetni a holtjátékot, hogy beszorították a kor­mányt. Ezzel azonban csak eltakarták a hibát, mert a holtjáték megmaradt, csak a kormány járt nehezebben, így tehát tulajdonképpen fokozták a hi­bát. A vezető bevallása szerint a vontató 3 napja jött ki a javítóból. A harmadik jármű egy Zetor volt, amelyet Lukács János vezetett, aki nem rendelkezik vezetői jogosít­vánnyal sem. Menetlevele sem volt. Lukács bevallása szerint Fodor Sán­dor üzemegységvezető utasítására indult el a motorral téglát hordani. Itt is találtak műszaki hibát. A kor­mány összekötőrúdjának a­ csapszege erősen kikopott és köztudomású, hogy a hasonló hibákból igen sok baleset származik. Pesti István tengelici lakos kis­motorral rendelkezik. Az azonban olyan állapotban volt az ellenőrzés­kor, hogy bizony keresni kell ha­sonlót, több alkatrésze például drót­tal volt rögzítve, így tehát nyilván­való, hogy veszélyes vele a közleke­dés és kivonták a forgalomból. Mészáros István Bölcske, Móricz Zs. u. 4 sz. alatti lakos az oldalko­csis motorkerékpárjával közlekedett Madocsa határában este és semmiféle világítás nem volt. Természetesen ezt a motort is kivonták a forga­lomból. Eljárást indítottak Tinger József nagydorogi lakos ellen is, aki motor­­kerékpárjával szabálytalanul közle­kedett. Az úton meg akarta előzni egy autó. Az autó vezetője hangjel­zést adott le, jelezte, hogy előzni akar, a motoros. Tinger pedig min­den jelzés nélkül elkanyarodott balra az úttesten és majdnem bal­esetet okozott. Ittasság —műszaki hiba

Next