Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-16 / 217. szám
ROLN^ Jelen és Aki megnézi a Mezőgazdasági Kiállítást, önkéntelenül is arra gondol, érdemes fáradozni, erőfeszítéseket tenni, mert van látszatja, értelme a munkának. Az egyes emberek szorgalma, a munkások és a parasztok százezreinek alkotókedve jut kifejezésre ezen a színpompás és gazdag seregszemlén. Minden nap reggel 9 órakor nyitja kapuit, ám 9 óra előtt már •ezrek és ezrek állnak a főbejáratnál. Óriási az érdeklődés. Ma úgy tűnik, Budapesten több a vidéki, mint a fővárosi. A vendégek, a látogatók egyúttal részesei is annak a sikernek, amelyet a magyar mezőgazdaság az utóbbi években elért. Egynapos nézelődés nem túl sok, de ahhoz elegendő, hogy bárki megállapítsa: az átszervezés óta a mezőgazdaság a fellendülés, a biztató kiteljesedés állapotába került. Ki-ki jogos büszkeséggel könyvelheti el a sikeres szereplést saját sikerének is. Hiszen azért olyan gazdag a kiállítás, mert a párt közüggyé tette a magyar mezőgazdaság világszínvonalra emelését, s ez a kérdés azért kerülhetett napirendre, mert megszűnt az egyéni gazdálkodás. Csütörtökön Fenyvesi Ferenc elvtárssal, a Megyei Pártbizottság mezőgazdasági osztályának munkatársával és a Tolna megyei gépállomások vezetőinek, dolgozóinak egyik csoportjával jártam a pavilonokat, a bemutatókat. Megnéztük a szenzációkat, amelyek feltétlenül hozzátartoznak ahhoz, hogy maradandó élménnyel gazdagodjék az ember, örültünk annak is, hogy sikeresen szerepel két Tolna megyei kisiparos: a paksi kádármester és a szekszárdi szíjgyártó mester. Végignéztük a megye kincseit is, amikkel igazán lehet dicsekedni. S van itt néhány dolog, amiről egy ilyen impozáns, nagyméretű kiállítás megtekintése után feltétlenül beszélni kell. Kimondani, hogy ez a seregszemle teljes és jól áttekinthető képet ad a munkás—paraszt szövetség lényegéről, a mezőgazdasági szakemberek felkészültségéről, s arról, hogy minden téren előre megyünk. A kongresszusi irányelvek mezőgazdasággal foglalkozó részét a kiállítás látogatói szinte megelevenedni látják. Feltűnő és örvendetes, hogy mindenütt a számok beszélnek, akár az öntözési bemutatót, akár a főpavilont nézi az ember. Ezek a számok bizonyítékok arra nézve, hogy a mezőgazdaság minden ágában nagy a fejlődés, és sehol sincs visszaesés. Ezt láttatják a számok, ezt érzékeltetik a grafikonok, s ezt bizonyítják szemléltető módon a kiállított tárgyak. Tömegével olvashatunk ilyen és ehhez hasonló adatokat. • •• rr a jövő A pecsenyebaromfi-termelés 1960- ban termelőszövetkezeti vonalon 3560 tonna volt, 1961-ben már 12 ezer tonna, 1965-ben 26 000 tonna lesz. Megnyugtató és biztonságos fölény árad a számokból, de talán mindennél fontosabb, hogy nem építünk légvárakat és ezt is jól érzékelteti a kiállítás. Ahol az van kiírva, hogy 26 ezer tonna, ott nyomban azt is láthatja az ember, hogy e hatalmas mennyiség előállításának minden kellékével rendelkezünk. Az öntözési bemutató egyik megragadó száma például arról tájékoztat, hogy az öntözés 1961-ben 500 milliót jövedelmezett a tsz-eknek. Ugyanott nyomban láthatja az ember, hogy milyen eszközök és erők állnak rendelkezésünkre az ötéves terv öntözési programjának megvalósításához. Még pontosabban azt látja az ember, hogy e program megvalósításához minden megvan, ami kell. Hasonló összefüggéseket százszámra vizsgálhat, elemezhet a kiállítás vendége. Szembetűnő a gépesítés nagyarányú térhódítása és nyomban ideírom, sokoldalú térhódítása. A kiállítás már azt mutatja, amit az irányelvek is kimondanak, azt, hogy a mezőgazdaságban a gépesítés jelentősége a következő években növekszik, a korszerű és olcsóbb termelés érdekében. A gépek láttán tanulságos képet kap az ember a munkásosztály további áldozatvállalásáról. A magyar ipar számos korszerű mezőgazdasági gépújdonsága látható: sok a gép és sokféle. A magyar gyártmányú szőlőművelő hidas traktor igazán pompás látvány, rengeteg a nézője, ugyanúgy, mint a szintén magyar gyártmányú áramvonalas Dutra traktornak, amely valósággal sztár. Ezerarcú, sokszínű, gazdag jelent, de jövőt is mutató az idei Mezőgazdasági Kiállítás. Minden arról tanúskodik, hogy a nagyüzemi gazdálkodás lehetőségei szinte kimeríthetetlenek. Szövetkezeti gazdák tízezrei nézelődnek a csarnokokban, a pavilonokban, a bemutatókon, s amit látnak, az még inkább megszilárdítja bennük a jövőbe vetett hitet, mert a kiállítás mondanivalója egyértelmű: a párt által mutatott úton jó irányba haladunk, s a régi kisparcellás mezőgazdaságot a maival össze sem lehet hasonlítani. A kiállításon találkoztam egy mérnökkel, aki a Tolna megyei gépállomási dolgozók csoportját kalauzolta. Ez a mérnök 14 esztendővel ezelőtt — akkor láttam utoljára — még napszámos volt. Akaratlanul is arra gondolok, hogy az utóbbi években a magyar mezőgazdaság ugyanolyan nagy utat tett meg, mint ez az egykori napszámoslegény. — szp — Három aranyérmes agancs az eddigi vadászatok eredménye Kedvezett a szerencse a külföldi vadászvendégeknek a szarvasbőgés első szakaszában a Gemenci Állami Vadgazdaság rezervátumában. Az osztrák és főleg német vadászvendégeknek eddig 25 szarvasbikát sikerült puskavégre kapni a szeptember elsei'1'"'1 megindult bőgési idő alatt. A zsákmányok között igen szép trófeák akadtak már eddig is. Három agancs az elbíráláskor meghaladta a 200 Nádler-pontot, tehát aranyérmesnek minősítették. A vadgazdaság kilövési tervében még legalább 25 bika szerepel. VTL/1n PROLETARIAT FGTrsrr JETEK? A Megyei Tanács mezőgazdasági osztálya jelenti: a rozsot, az őszi árpát és a takarmánykeveréket Megkezdték a cukorrépa szedését és a kukoricatörést Megyeszerte megkezdődtek az őszi mezőgazdasági munkák. Legfontosabb feladat most a mezőgazdaságban az őszi gabonák vetése, a sikeres betakarítás megszervezése és egyes növények betakarításának megkezdése. Az őszi árpa vetésével a paksi járásban haladnak a legjobban. Eddig 2000 hold őszi árpát vetettek amely az elvetendő területnek több mint 30 százaléka. A járások közül a bonyhádi járásban vetettek a legkevesebb őszi árpát és Szekszárd városában ezt a munkát még el sem kezdték. A rozs vetésével is a paksi járásban állnak a legjobban, az elvetendő területnek mintegy 22 százalékán végezték el a vetési munkát. Még mindig lassan haladnak a vetőszántások. Fontos feladat a vetőszántás meggyorsítása, hogy ezzel is elősegíthessük a vetési munkák kibontakozását. Az elkövetkezendő napokban ugyanis a búza vetését is el kell kezdeni. Néhány termelőszövetkezetben már elkezdték a cukorrépa szedését és a kukorica törését is. A paksi járásban 50, a tamási járásban 20, a szekszárdi járásban 70 holdról törték le a kukoricát. A burgonya szedése mehetne már jobban is, alig 24 százalékát szedték fel a burgonyának. Még mindig nem lehetünk elégedettek a silózással. Különösen a tamási járásban nagy a lemaradás. A megyében még 4369 holdról nem takarították be a silókukoricát,, ebből a tamási járásra 1865 hold esik. Vasárnap 1962 szeptember 16. XII. évfolyam 217. szám * ÁRA 70 FILLÉR Megérkezett Bukarestbe az NDK párt- és kormányküldöttsége Berlin (MTI). A Román Munkáspárt Központi Bizottságának, a Román Népköztársaság államtanácsának és minisztertanácsának meghívására szombat délelőtt a Német Demokratikus Köztársaságból baráti látogatásra párt- és kormányküldöttség utazott Romániába. A tizenegy tagú küldöttség vezetője Walter Ulbricht, az államtanács elnöke, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára. A küldöttség tagjai között van többek között Bruno Leuschner miniszterelnökhelyettes, a Politikai Bizottság tagja, dr. Lothar Bolz külügyminiszter, Hans Reichelt mező- és erdőgazdasági miniszter, Günterz Wyschofsky, az Állami Tervbizottság elnökhelyettese, Erwin Korber külkereskedelmi és belnémet kereskedelmi miniszterhelyettes, valamint Johannes König külügyminiszter-helyettes. Az NDK párt- és kormányküldöttsége szombaton délben megérkezett a román fővárosba. A repülőtéren Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, az államtanács elnöke, Gheorghe Maurer, a minisztertanács elnöke, valamint a Román Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai, az államtanács és a kormány vezetői fogadták a vendégeket. 1963-ban országos közúti forgalomszámlálás Az egyre nagyobb arányú közúti gépjárműforgalom tudományos vizsgálatára 1963-ban országos közúti forgalomszámlálást tartanak hazánkban. Célja az, hogy a számlálás tapasztalatai alapján a jövőben megalapozottabban fejleszthessék az úthálózatot, alakíthassák ki az utakat a korszerű közlekedés szempontjainak megfelelően. Az 1963-as forgalomszámlálás módszertani előkészítésével, a lebonyolítás irányításával országosan az Útügyi Kutató Intézetet bízták meg. Negyvennégy évig dolgozott, nyugalomba vonult dr. Schöck Gyula faddi állatorvos Augusztus 14-én, kéthavi nyári szünet után Tolna megye állatorvosai ismét megtartották szokásos havi munkaértekezletüket Szekszárdon, a TIT klubhelyiségében. Mivel az év elején megjelent új állategészségügyi alaprendelet a fertőző méhbetegségek elleni védekezést is az állatorvosok feladatává tette, az értekezlet fő pontja az ezen betegségekről szóló előadás volt, melyet dr. Búza László, az Országos Állategészségügyi Intézet osztályvezetője, neves méh-egészségügyi szakelőadó tartott. A nagy érdeklődéssel kísért előadást élénk vita követte. A szakmai rész lezárása után a soron következő feladatokat, akciómunkákat, a betelelésre való felkészülést, valamint közigazgatási teendőket tárgyaltak meg. Az értekezlet kedves jelenettel zárult. Dr. Kovács Jenő megyei vezető főállatorvos a Megyei Tanács VB nevében átnyújtotta dr. Schöck Gyula nyugalomba vonult faddi állatorvosnak a magyar állategészségügy szolgálatának érdekében 44 éven keresztül végzett áldozatkész munkájáért adományozott elismerő oklevelet. A megjelentek lelkesen ünnepelték idős, nyugalomba vonuló kollégájukat. KÉT NAP ELŐNYPERCEKBŐL — Aztán eligazodnak-e a munkások a sok rubrika között? — Hogy eligazodnak-e? Reggel, vagy délután, műszakváltáskor néha még vitatkoznak is. Azon, hogy jók-e a számok, meg hogy holnap majd megváltozik a helyezési sorrend. Bánlaki elvtárssal, a Dunaföldvári Kendergyár párttitkárával beszélgetünk a bútorlapüzem versenytáblája előtt. A táblával én is, perceken belül megismerkedem. És már nem is tűnik olyan bonyolultnak. Nem más, mint egy hatalmas falinapi tár, számtengerrel. A számok köbmétereket jelentenek. Naprakészen van beírva, hogy a „mai napig’’ hány köbmétert kellett raktárba szállítani, a „mai napon’’ mennyit vittek a raktárba, a következő rubrika pedig azt mutatja, hogy a „mai napig" mennyi került a raktárba, összesen és műszakonként. Kiolvasható a táblából az egész hónap története. Kiderül, hogy a hónap közepéig pár köbméter lemaradás volt, de huszonkettedikén már az a mennyiség — 303 köbméter — van „beírva a mai napig raktárba szállított’’-nak, ami 23- án „mai napig raktárba szállítandó”-ként szerepel. Utána tovább nőtt az előny, a hónap végére elérte a két napot. A „hogyan’’-ról Szeleczky Sándor elvtárs, a bútorsav-üzem fiatal vezetője beszél. — Percekből csináltuk a két napot. Az egyik műszak kollektívája — éppen lemaradtak pár köbméterrel — elhatározta, hogy hétfőn reggel eltér a szokástól, pontosan hatkor indulnak. A korábbi gyakorlat az volt, hogy hatkor kezdtük bemelegíteni a gépeket, és bizony jó időbe telt, mire az egynapos állástól kihűlt hőprés és szárító bemelegedett. Most már hétfőn hajnalban meleg gépek várják a kezdést — a módszert átvette a másik két műszak is — mivel két dolgozó korábban jön be, és megnyitja a gőzszelepeket. A csiszológépen korábban úgy cseréltük a csiszolópapírt, hogy ha elszakadt, leállt a gép, kiszabtuk az új papírt és felraktuk. Most már előre el van készítve a kiszabott csiszolópapír, csak fel kell tenni. Míg a gépkezelő ezt elvégzi, a többiek — áll a gép, úgy sincs más dolguk — leszabják a következő papírt. Pár perccel gyorsabban megy a csere. Aztán a cserék száma is csökkent. Amióta Bálint Pál főcsiszoló és Ferenczi Ferenc gépkezelő rájött, hogy előre benedvesített csiszolópapír jobban feszül a hengeren, ritkábban szakad, műszakonként elég kétszer leállni cserére. Azelőtt hat-hétszer is elszakadt egy műszakban a csiszolópapír. Az időnyereség mellett tízezer forintokra rúg az a megtakarítás, ami a csiszolópapír-felhasználás csökkenéséből származik. Wi