Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-14 / 37. szám

A DÍVSZ Irodája a vietnami helyzetről A Demokratikus Ifjúsági Világ­­szövetség Irodája nyilatkozatban­­ jutatta kifejezésre szolidaritását a dél-vietnami hazafiakkal, akik a DNFF vezetésével ragyogó győ­zelmek egész sorát aratták az amerikai agresszorok felett. A Demokratikus Ifjúsági Világ­­szövetség Irodája világméretű if­júsági akciókampányt szervez a vietnamiak győzelméért, szabad­ságáért, függetlenségéért, és a bé­kéért. A kampány a vietnami ifjú­sági szervezetek teljes egyetérté­sével, és velük szoros együttmű­ködésben indul meg. A téli olimpia nyolcadik napja Kedden, valamivel kedvezőbb időjárásra ébredtek az olimpiai­­ falu lakói, nem esett az eső, 0­1 fok körül volt a hőmérséklet. s A szánkó egyesben kedden le­­ tudták bonyolítani a harmadik 1 .futamot.­­ A három futam alapján az t .­osztrák Schmid megtartotta ve­­­­zető helyét, a volt olimpiai baj­­­­nok Köhler előtt.­­ Haláss Éva 27. < c Autransban kedden délelőtt­­ kedvezett az időjárás a női 5­­ km-es sífutás résztvevőinek. A 34.-nek rajtoló Tomni Gustafsson,­­ ahogy itt elnevezték, a „száguldó , szőke háziasszony", nagyszerű­­ stílusban futott, jól osztotta be­­ erejét és több mint 3 másod­percet vert Kulakovára. Megsze­rezte második aranyérmét és ez­zel megközelítette a szovjet Bo­­jarszkih teljesítményét, aki négy évvel ezelőtt Innsbruckban há­­­­rom aranyérmet nyert.­­ Balázs Éva, aki négy nappal ezelőtt 24. lett, nem tudott ja­vítani. 26.-nak rajtolt és a 27. helyen végzett a rendkívül erős mezőnyben. 5 km-es női sífutásban olim­­­piai bajnok: Tomni Gustafsson (Svédország) 16:45.2 perc, 2. Ga­lina Kulakova (Szovjetunió) 16:48.4 perc, 3. Alevtyina Kolcsi­­na (Szovjetunió) 16:51.6 perc, 4. Barbro Martinsson (Svédor­szág) 16:52.9 perc, 5. Mar­­jatta Karosmaa (Finnország) 16:54.6 perc, 6. Rita Aakina (Szov­jetunió) 16:55.1 perc, ... 27. Ba­lázs Éva (Magyarország) 18:05.8 perc. Kedden reggel a jégcsarnokban­­ versenyző kezdte meg a férfi mókorcsolyázó olimpiai bajnok­ig kötelező gyakorlatainak be­­mu­tatását. Ezúttal két gyakorlat­ 1 került sor, a további hármat p erdánl m­u­tatják be a részvevők. Danzer két tized pontos előny­­e tett szert. Ébert Jenő a várt­ál halványabban futott, és a f-as mezőnyben, két gyakorlat tán a 17. helyen áll. A verseny állása: 1. E. Danze( osztrák) 352,5 pont, 2. W­­chwarz (osztrák) 352,3 pont, 3.­­ Pera (francia) 342,2 pont, ...17. Kéri Jenő (magyar) 288 pont. Chamrousseban kedden délben 2 órakor 48 versenyző gyüleke­­­tt a női műlesiklás rajtjához. A nézők között megjelent Pom­­idou francia miniszterelnök is. Eredmények: A női műlesiklás limpiai bajnoka: Marielle Jou­schel (Franciaország) 85,86 mp (40,27 és 45,59) 2. Nancy Ireene (Kanada) 86,15 mp (41,45 , 44,70). 3. Annie Famose (Fran­­aország) 87,89 mp (42,21 és >,68). Képünkön: a férfi óriás műlesiklás első három helyezettje. Kö­zépen a francia Jean Claude Killy (ez már második olimpiai bajnoksága), jobbról a svájci Willy Favre, balra Heinrich Mesner harmadik helyezett, ausztriai versenyző. (Telefotó : MTI Külföldi Képszolgálat) TOIN­­ IVfFr.VFT VTPfJSAG Rakétatámadás Bien Hoa ellen Közben B—52-es óriás gépek Khe Sanh térségében folytatják a feltételezett partizánállások bombázását. Az amerikai had­vezetés attól tart, hogy a parti­zánok hamarosan minden eddi­ginél nagyobb támadást kezde­ményeznek Khe Sanh ellen. Huéban, Vietnam ősi főváro­sában kedden reggel folytatód­­tak a házról házra, utcáról ut­cára folyó harcok. A város óriá­si erődítményén már 13 napja a partizánok zászlaja leng. Saigonban keddre virradó éj­jel viszonylagos nyugalom ural­kodott. A város térségének azon­ban csaknem fele — az ame­rikai csapatok és a saigoni kor­­mányalakulatok ismételt ellen­támadásai ellenére —, még min­dig a hazafias erők ellenőrzése alatt állt. A saigoni rendőr-főkapitányság kedden felszólította a város 15 és 40 év közötti férfiak, hogy ,,személyazonosságuk ellenőrzése végett” a város öt biztonságos övezetében jelentkezzenek a rendőrőrsön. A rendelet megszegőit „Viet­­cong-gyanús” személyekként őri­zetbe veszik. Mint ismeretes, az amerikaiak és szövetségeseik Saigon kilenc közigazgatási övezete közül né­gyet tartottak nyilván „vörös­­övezetként”. A saigoni kormány kitiltotta az Air France francia légitársa­ságot Dél-Vietnam légköréből. A kormány szóvivője az intéz­kedést „nemzetbiztonsági okok­kal” indokolta. A saigoni kormány már ko­rábban kiutasította az AFP egyik tudósítóját. Azzal vádolták, hogy a „nemzetbiztonság” és a dél­­vietnamiak harci szelleme szem­pontjából káros cikkeket közölt. A dél-vietnami hazafias erők kedden reggel rakétatámadást intéztek az Egyesült Államok egyik legnagyobb légitámasz­pontja, a Bu­en Hoa-i támaszpont ellen. A partizánok tíz rakétát lőttek a támaszpontra. Két hét alatt a hazafias erők öt ízben intéztek rakétatámadást Bien Hoa ellen. Egy amerikai parancsnok elismerte, hogy a­­ mostani támadás jelentős anya­gi károkat okozott és több ame­rikai megsebesült. Katonai őrjáratok a pekingi utcákon Pekingben élő külföldi megfi­gyelők szerint az efféle erőfitog­tatásnak az a célja, hogy megfé­­lemlítsék a „kulturális forrada­lom” ellenfeleit. Ezzel magya­rázhatók az egymást érő kato­nai találkozók és összejövetelek, amelyekről a sajtó úgy ad hírt, mint a „Mao Ce-tung műveit ta­nulmányozó aktivisták találko­zóiról”. A pekingi házak falait és a kerítéseket újra ellepték a jel­szavak, amelyek követelik Mao Ce-tung „legközelebbi fegyver­társának”, Lin Piao marsall hon­védelmi miniszternek a megvé­dését és sürgetik mindazok meg­döntését, akik Lin Piaot támadni merészelik, vagy utasításaival szembeszegülnek. Hasonlóképpen megfenyegetik e falragaszok szer­zői azokat is, akik nem értenek egyet Mao Ce-tung feleségének, Csiang Csingnek a nézeteivel és „útmutatásai" ellenére cselek­szenek. A vörösgárdisták röplapjai ös­­­szetűzésekről számolnak be a vi­déki városokból és tartományok­ból, így például „véres összetű­zések” voltak Sanhszi tarto­mányban, ahol — külföldi hír­­ügynökségi jelentések szerint — legalább háromszáz ember vesz­tette életét, illetve sebesült meg. . A ritka tibeti jelentésekből ítélve a hadsereg folytatja harcát az úgynevezett „tibeti felkelők” ellen.. A Shaszai rádió például figyelmezteti Mao Ce-tung ellen­feleit arra, hogy a hadsereg „szigorúan eljár” azokkal szem­ben, akik incidenseket idéznek elő. Egy másik rádiójelentés sze­rint a hadsereg egységei Tibet­­ben ,,megsemmisítő vereséget mértek,, Mao Ce-tung ellenfelei­re”. Az utóbbi napokban ismét meg­erősített katonai őrjáratok lát­hatók a pekingi utcákon. Külön­­böző irányban­­ katonákkal meg­rakott teherautók száguldoznak. 19­58. február 14. A pasadenai űrközpontból ki­bocsátott rádióparancs hétfőn éj­jel ismét életet lehelt a Surve­yor–7 holdszonda műszereibe. A holdlaboratórium amely két hete „mélyhűtött állapotban” pihen a Tycho-kráter görgetegei között, az első újjáélesztési kísérletre 56 másodpercig válaszolt. A tudósok megpróbálják feltölteni a Surve­yor—7 napelemeit. * Kairóban újabb gabonaszállítási egyezményt írtak alá a Szovjet­unió és az EAK képviselői. En­nek értelmében az eddigi négy­­­százezer tonnás szállítás mellett, további kétszázezer tonna gabo­nát kap az EAK a Szovjetunió­tól.* Számos kedden megjelent moszkvai lap megemlékezett a magyar főváros felszabadításának 23. évfordulójáról. A Krasznaja Zvezdában Nyikolaj Zabelkin, a Szovjetunió Hőse, a harcok egy­kori résztvevője idézte fel a 23 évvel ezelőtti Budapestet. A Jemen ENSZ-megbízottja leve­let juttatott el a világszervezet titkárságához, amelyben tiltako­zott az ellen, hogy Szaud-Arábia továbbra is fegyvereket szállít a jemeni királypárti erőknek. A levél hangsúlyozza, hogy a szaud­­arábiai kormány ezzel megszegi a khartoumi egyezményt. 1967. első kilenc hónapjában kétszer annyi szexuális bűn­cselekményt követtek el, mint az előző év hasonló időszakában. Az ok — a japán statisztikusok szerint — a miniszoknya elterje­dése. Gromiko Szófiában Szófia. (MTI). Andrej Gromiko­zovjet külügyminiszter kedden délelőtt Szófiában folytatta meg­­beszéléseit bolgár kollégájával, van Basev külügyminiszterrel, a megbeszéléseken szovjet és bolgár részről egyaránt, több külügy­minisztériumi tisztviselő s részt vett Gromiko kedden a déli órák­ban látogatást tett Todor Zsiv­­kovnál, a bolgár minisztertanács elnökénél, majd a délután fo­lyamán Georgi Trajkov, a bol­gár nemzetgyűlés elnökségének elnöke fogadta a szovjet külügy­minisztert. A mucsi köztársaság s­zó lett volna találkoz­­­­ni vala­­melyik „ex-mi­niszterrel’1. Saj­nos, ez a szerencse nem adatott meg. Mert igaz ugyan, hogy Mucsi község a felszabadulás után jó deig állam volt az államban, de miniszteri címeket nem osztot­tak. Talán szerénységből, talán fededékenységből, de tény, hogy a kabinet megalakításától el­tekintettek. Mucsi úgy volt inkább köz­­ársaság, hogy összegeződött benne a felszabadulás után az átalakulás sok-sok naív, drámai és derűs ellentmondása. A rege egyi­k változata arról szól, hogy Mucsit valósággal vissza kellett foglalni. Fehér zászlóval adták hírül a községbeliek azt, hogy megadják magukat, felszámolják szuverenitásukat. A regének erre a változatára Mucsiban nem akarnak emlékezni. Nem tudnak semmiféle fehér zászlóról, de ki­lengésekről igen. Az egykori alattvalók a bennszülöttek vol­tak. A hatalmon lévőket a sors kergette ide, az ország minden részéből, hogy szerencsét próbál­janak. .. Helyezzük el Mucsit a térké­pen, Tolna megye dombóvári járásának egyik eldugott közsé­gét. Most éppen tíz híján ezer lelkes település. Rossz bekötő­útja kilenc kilométer hosszú. Nincs még egy község, amely ennyire el volna zárva a világ­tól. Nincs ember, aki öt percen belül ne hozakodna elő Mucsi legfájóbb pontjával, s ez nem más, mint a közlekedés. — Az autóbusz-közlekedés rossz, Hőgyészre járunk bevásá­rolni, kora reggel el kell menni és utána ott kell ácsorogni délig — panaszkodik a községi tanács egyik dolgozója. A termelőszövetkezet brigád­­­vezetője e szavakkal érzékelteti a helyzetet: — Itt még tegnap van. Igen, mert az újságot rendsze­resen egy napos késéssel juttat­ják el az előfizetőkhöz és ez gyakorlatilag valóban azt jelen­ti, hogy itt egy nappal később fogják el a Pueblo hajót, később verik meg a Dombóvári VSF labda­rúgócsapa­tát. Az autóbuszjárat jelenlegi rendje miatt a kiküldöttek igye­keznek negyvenöt perc alatt el­intézni mindent és szaladnak vissza az autóbusz-megállóhoz. Kénytelenek vele, mert külön­ben Mucsiban ragadnak. Egykor, húsz esztendővel ez­előtt viszont még autóbuszjárat sem volt, mégis óriási átmenő­forgalmat bonyolított le a köz­ség. Nem hivatalos feljegyzések szerint negyvenkétezer ember költözött Mucsiba 1946 és 1950 között, majd ugyanennyi el is távozott. Dél-Dunántúl egyik nagyvárosa volna, ha megtartja vándorait Úgy vonzott ez a távoli, isten­­háta mögötti helység, mint egy­kor a kaliforniai aranymező. Mintha valami drót nélküli táv­író vitte volna a híreket arról, hogy itt a kánaán­ hatalmas sonkák lógnak az éléskamrák­ban, a pincékben aranyérem­várományos borok érnek, az ólakban kövér disznók röfögnek, bebútorozott szobák várják új gazdáinkat. A búzát is csak le kell aratni. Valósággal Eldorádó. Hogy, hogy nem, ennek a híre távoli országrészeket is bejárt. És minden igaz volt. I 1946 júniusában kibe­­tették a volksbundista svábokat, az SS-legényeket, a hitleristákat. Gyakorlatilag üresen maradt a község, pontosabban, ott maradt sok érték, nem kellett egyebet tenni, mint beleülni a készbe. Parádról, K­áskápalnáról. Tar-

Next