Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-11 / 210. szám
az Befejeződött afrikai csúcsértekezlet Tegnap befejeződött az afrikai állam- és kormányfők utolsó plenáris ülése és egyben a hatodik afrikai csúcsértekezlet. A kontinens jelenlevő vezetői tíz órár át megszakítás nélkül tárgyaltak. A vita központjában, a közelkeleti helyzet és a nigériai probléma volt. Röviddel az esti ülésszak kezdete előtt érkezett az izraeli csapatok nagyszabású „portyájának” híre, nagy megütközést keltve a delegátusok táborában. A csúcs részvevői megfogalmaztak egy táviratot Nasszer elnöknek, amelyben biztosították az Egyesült Arab Köztársaságot szolidaritásukról és elítélték az egyiptomi terület ellen végrehajtott újabb izraeli támadást. Ezt a táviratot a jelenlevők egyhangúlag fogadták el, csakúgy, mint a közel-keleti témával foglalkozó két határozatot Ezek közül az első, amelyet Szenegál nyújtott be, kifejezésre juttatja Afrika rokonszenvét az EAK iránt és elítéli Izrael agresszív politikáját A második határozat, amelynek szerzője Niger volt, megerősíti a legutóbbi algíri határozatot Aggodalmát fejezi ki a közel-keleti helyzet további romlása miatt sürgeti az összes külföldi csapatok visszavonását az 1967. június S-e után megszállt területről, valamint a Biztonsági Tanács 1967 november 32-i határozatának teljesítését Tegnap hajnalban a nigériai kérdéssel kapcsolatban is határozatot fogadott el a csúcstalálkozó. Ez a határozat tűzszünetre és tárgyalásokra hív fel Nigéria egysége érdekében A konferenciához közel álló körök szerint az ülésen, ahol a résztvevőknek csaknem a fele legalábbis hallgatólag rokonszenvezett Biafrával, többen bírálták Gowon hajthatatlan magatartását. Az elfogadott határozat szellemében némileg eltér a legutóbbi két csúcsértekezlet nigériai határozataitól, mert a hangsúlyt nem annyira Nigéria területi épségére és egységére helyezi, mint inkább a tűzszünetre és a tárgyalásokra. Nigéria álláspontja változatlan. Az állam- és kormányfők úgy döntöttek, hogy a következő, 7. csúcstalálkozót 1970 szeptemberének első felében szintén Addisz Abebában tartják. Dajan fenyegetőzik Az egyiptomi légvédelem három izraeli repülőgépet semmisített meg kedden délután, amikor izraeli erők megkísérelték, hogy partra szálljanak a Szuezi-öböl partján. Az izraeliek akciójukat erős légifedezet kíséretében próbálták meg végrehajtani, azonban súlyos veszteségek után visszavonulásra kényszerültek. Az egyiptomi tüzérség két izraeli vízijárművet elsüllyesztett. Kairóban, amely mindössze 128 kilométernyire fekszik az izraeli támadás színterétől, nyugalom van. A szerda reggeli kairói lapok hangsúlyozzák, hogy az izraeli nyilatkozatok és a nyugati sajtó szándékosan eltúlozza az izraeli támadás jelentőségét Dajan izraeli hadügyminiszter rendkívül magabiztos hangú televíziós nyilatkozatában azt állította, hogy az izraeli egységek támadása 100—150 egyiptomi katona halálát és jelentős anyagi károkat okozott. A hadügyminiszter további súlyos csapásokkal fenyegette meg Egyiptomot. A támadásban részt vett légi egységek parancsnoka újságírók előtt kijelentette, hogy a bevetésben az izraeli légierő valamennyi repülőgéptípusa részt vett kivéve azokat a Phantom gépeket amelyeket Izrael a közelmúltban kapott az Egyesült Államoktól. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője elítélte az izraeli provokációt Líbiai Arab Köztársaság réseit .* Líbiában a fegyveres erők forradalmi parancsnokságának tanácsa megdöntötte a királyságot és kikiáltotta a Líbiai Arab Köztársaságot. A forradalom vezetői közleményben tettek hitet az antikaperialista, antikolonialista és az arab haladás ügyét szolgáló külpolitika és demokratikus, a haladó tömegekre támaszkodó belpolitika mellett. Az 1 753 530 négyzetkilométer területű, (kb. 19-szer nagyobb hazánknál) és 1 millió 803 ezer lakosú Líbia az 1900-as évek elejéig Afrika és az arab világ egyik, gazdaságilag legelmaradottabb országa volt. A sivatagi ország lakossága ekkor zömmel nomád állattenyésztő volt, földműveléssel csupán az oázisokban és az olasz telepesek öntözött, tengerparti földjein foglalkoztak. Az ország legfőbb bevételei éveken át a világháborús roncsok eladásából (1942—43-ban nagy páncéloscsaták folytak ezen a területen), és az amerikai és brit támaszpontok bérleti díjaiból származott. A kőolaj-kitermelést 1962- ben kezdte meg. Azóta a kezdeti 876 ezer tonnás évi termelés 1968- ban már 128 millió tonnára növekedett. Csővezetékek, kikötők épültek és jelentősen megnövekedett a munkásosztály is. Jelenleg a világon a 4. kőolajtermelő ország, 1969-ben már 140 millió tonna olajat fog kitermelni. A termelést 30 százalékban amerikai, 10 százalékban nyugat-európai és japán monopóliumok végzik. A líbiai olaj szerepe a Szuezicsatorna lezárása óta megnövekedőn. A szeptemberi forradalom lehetőséget ad az ország népének, hogy felzárkózhasson a többi haladó ország mellé, és erősítse ezek egységét az arab nemzeti felemelkedésért vívott harcban. Szeptember 1-én váratlan hírt közöltek a hírügynökségi jelen- — ........... ■ I A brazil junta visszaüt A háromtagú brazíliai katonai junta módosítota az alkotmányt olyanformán, hogy felforgató vagy forradalmi tevékenység esetén halálbüntetést lehessen kiszabni. Ez a döntése drámaian bizonyítja, mennyire súlyosnak ítéli meg az országban folyó jelenlegi gerillatevékenységet. Brazíliában csak a háború folyamán volt érvényben a halálbüntetés, gyakorlatilag azonban ilyen ítéletet soha nem hajtottak végre. A junta legújabb rendelkezése értelmében „lélektani és forradalmi háború” esetén ki lehet szabni halálbüntetést, száműzetést, életfogytiglani fegyházat, illetve vagyonelkobzást. A rendőrség időközben fokozott erővel folytatja az Elbrick amerikai nagykövet elrablói utáni hajszát. Kedden két újabb gyanúsítottat tartóztattak le. Úgy tűnik, hogy az eddig letartóztatottaknak nem sok közük van az amerikai nagykövet elrablásához. A vasárnap Mexikóba érkezett volt brazil politikai foglyok kedden virágkoszorút helyeznek el a mexikói függetlenségi emlékmű talapzatánál. A koszorún a következő felirat olvasható: „A szabad Brazília a mexikói függetlenség hőseinek?.. . Bálánkban tartják értekezletüket a szocialista akadémiák Szeptember 16—22 között a Magyar Tudományos Akadémia rendezésében Budapesten kerül sor a szocialista országok akadémiáinak kétévenkénti értekezletére. Az értekezleten részt vevő 10 akadémia 10 közös témában tart beszámolót az eddig elért eredményekről és előterjesztik javaslataikat a munka további összehangolására. Az értekezlet napirendjén szerepel a többoldalú kutatási témákkal összefüggő munkák helyzete, az akadémiák szerepe, s az akadémiák résztvétele a nemzetközi tudományos szervezetekben. Elraboltak egy bankárt A Tupamaros elnevezésű baloldali ellenállási szervezet tagjai kedden fényes nappal Montevideoban elrabolták a 12 éves Gaetano Pellegrini Giampietrot, Uruguay bank- és kiadóvilágának egyik vezető személyiségét. Az olasz származású Giampietro apja Mussolini uralma idején pénzügyminiszter volt. Néhány órával az akció után a rendőrség megtalálta a bankár kocsiját, benne a következő levéllel: „Foglyainkkal ugyanúgy fogunk bánni, ahogy a kormány a letartóztatott szakszervezeti vezetőkkel”. Uruguayban jelenleg tízezer bankalkalmazott sztrájkol és a kormány, hogy rávegye őket a munka felvételére, több vezetőjüket letartóztatta és katonai behívóparancsot adott ki a sztrájkolóknak. Antifasiszták tüntetése Adolf von Thadden, az újnáci Nemzeti Demokrata Párt elnöke kedden kétnapos korteskörútra indult, amelynek során északnémet városokba látogat el. Körútjának eddigi eredménye: tüntetések, rendőri beavatkozások, náciellenes jelszavak és kisebb-nagyobb támadások a pártvezér ellen. Neustadtban 100 főnyi hallgatóság a kórusban torkolta le Thaddennek azokat a kijelentéseit, amelyekkel tagadta pártja fasiszta voltát. A gyűlésen alig tíz NPD tag volt jelen, baloldali diákok egyidejűleg ellengyűlést tartottak. Darmstadtban 300 rendőr őrködött a tér körül, ahol Thadden beszélt. Hanauban több száz tüntető szakította félbe Thadden beszédét. Oldenburgban a tüntetők száma meghaladta a háromezret. Nézeteltérések a piac körül nap reggeli francia lapok, de a nézetkülönbségek különösen a közös piaci kérdésekben nem csökkentek és a francia álláspont sem változott De Gaulle tábornok távozása óta legfeljebb a stílus módosult. A Figaro megállapítja, ha Georges Pompidou helyén De Gaulle tábornok lett volna Bonnban, a dolgok lényegét illetően nem sok történt volna másképp. A fesztelen légkör és a békülékeny hangnem ellenére a kifejtett álláspontok csak ritkán voltak azonosak. A Les Echos vezércikke előretett lépésnek minősítette azt a megállapodást, hogy novemberben megtartják a „hatok” csúcsértekezletét Hsában. A franciák és a németek a jelek szerint most egyetértésre jutottak abban a hármas feladatban, amelyet a francia külügyminiszter így fogalmazott meg: A közös piac építésének bevégzése, elmélyítése és kiszélesítése. Ez szemmel láthatóan messze van a Nagy-Britannia belépésére vonatkozó tárgyalások megnyitásától. Kitűnő volt a légkör Pompidou és Kiesinger találkozóján — állapítják meg a teg- Bölöni György Tralálhíre tíz évvel ezelőtt mindenkit . 11 megrendített. Bölöni György szerénysége, műveltsége, elvhűsége tiszteletet ébresztett és követésre méltó példa volt. Nagy élet állt mögötte, nagy tanulságokkal. A századforduló Magyarországa indította, az új irodalomért, új művészetért, megújuló társadalomért vívott küzdelem formálta. így lett forradalmár és író, műkritikus és publicista. Minden műfajban ugyanazért a célért harcolt, eredményesen, következetesen. Hosszú éveken át barátja Ady Endrének. A magyar forradalmak bukása után Párizsban él. Károlyi Mihály környezetéhez, a polgári radikalizmus szélsőbal szárnyához tartozik. Itt írja a két világháború közötti haladó magyar irodalom két jelentős alkotását, Táncsics Mihályról és Ady Endréről szóló életrajz-monográfiáját. Utóbbi az Adyirodalom nagyrabecsült, kiemelkedő jelentőségű darabja, számos életrajzi adat hiteles toglálata. Bölöni nemcsak irodalomtörténészként vizsgálja Ady pályáját, gondolatvilágának fejlődését, verseinek keletkezését. A költő párizsi éveinek társaként a barát és szemtanú hivatottságával tárja fel az életmű összefügéseit, hátterének ismeretlen vonásait. Bölöni, a párizsi években emigráns magyar újságot is szerkeszt; egyik kezdeményezője és vezetője a Le Monde című magyar nyelvű könyvsorozatnak. A német megszállás idején a franciaországi Magyar Függetlenségi Mozgalom egyik vezetője. Fokozatosan jut el a marxizmusig, a kommunista politika elfogadásáig és követéséig. A felszabadulás után nyomban hazatér, diplomataként, majd az Irodalmi Alap igazgatójaként dolgozik. Az ellenforradalom leverése után konszolidálódó irodalmi élet egyik irányítója. 1957-től haláláig az Élet és Irodalom szerkesztője. Ezekben az években jelenteti meg Ady, az újságíró című tanulmányát, s megkezdi fél évszázad írásainak kötetbe gyűjtését. Ez a sorozat halála után bontakozott ki, s mutatta meg igazán, milyen gazdag a publicisztikai és írói életmű, amelyért Bölöni Györgyöt 1955-ben Kossuth-díjjal is jutalmazták.