Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-04 / 181. szám

Keresik a régi traktorokat Szabó Miklós, a MÉM Ki­állítási Irodájának igazgató­­helyettese kéréssel fordult a megyei tanácsok vb mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osztá­lyaihoz. A régi géptípusok megyéken belüli felkutatásá­hoz kér segítséget, minthogy az 1970. évi Országos Mező­­gazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás gépesítési bemutató­in a felszabadulás utáni idő­szak műszaki fejlődésének szemléltetése céljából meg akarják ismertetni a látoga­tókkal a felszabadulás után gyártott erő- és munkagép­típusokat, így: az R—30 35 izzófejes traktort, az SZTZ— NATI lánctalpas traktort, a T—28-as univerzál traktort, a Knotek aratógépet, az AC— 330­ kombájnt, a G—35 izzó­fejes traktort, az SZ—80 lánc­talpas traktort, a HTZ—7 univerzál traktort, és a KA—­­8 aratógépet. A gépek műszaki emlék­ként (működésképtelen álla­­­potban is) a kiállítás főterén kerülnek bemutatásra, és a szállításukkal kapcsolatban felmerülő költségeket a MÉM Kiállítási Iroda fedezi. A fel­sorolt erő- és munkagépek hollétéről augusztus 8-ig tá­jékoztassák a mezőgazdasági üzemek a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi osztályát. A Kereskedelmi Felügyelőség helyesbít A Tolna megyei Népújság 1970. augusztus 1-i számában megje­lent. ..A Kereskedelmi Felügye­lőség vezetője nyilatkozik stb.A cikkel kapcsolatban kérjük a T. Szerkesztőséget az alábbiak he­lyesbítésére: Nem a gyönki drész kártalanította 23 221 forint­tal a vevőit, ez az összeg az egész megye területén történt kártalanításra vonatkozik. Ebből a gyünkleké csupán 2580 forint. Csapláros Lajos a felügy­előség vezetője Összegezés, alapozás és kezdés Mióta nyilvánosságra hoz­ták az MSZMP Központi Bi­zottsága július 15—13-i ülé­sének határozatát a IV. öt­éves terv irányelveiről, a tár­sadalmi érdeklődés közép­pontjába került a III. ötéves terv is, amelynek az idén érünk a végére. Megkezdődött az értékelés, az összegezés időszaka, s ez alól Tolna me­gye termelő üzemei sem ki­vételek. Kezd kirajzolódni egy végeredményben minden szem­pontból biztató kép. Végleges adatok ugyan nem állnak még rendelkezésre, de az idén várható termésátlagok és ter­melési eredmények figyelem­­bevételével máris bizonyosra vehető, hogy Tolna megye mezőgazdasága a maga ötéves tervét összességében teljesíti, túlteljesíti. Mindezt a termelés és a felvásárlás alakulása bizonyít­ja. „Az évi fejlődés üteme 4 százalék körül mozog, ami jónak mondható’, — állapí­totta meg a számok, az ada­tok ismeretében Bucsi Elek, a megyei pártbizottság gazda­ságpolitikai osztályvezetője. Más szóval ez annyit jelent, hogy Tolna megye mezőgaz­daságának össz­termelési ér­téke 1959-es változatlan áron számolva évente 4 százalékkal nőtt. A számoktól idegenkedő állampolgárok is minden to­vábbi nélkül lemérhetik a fejlődést, számba vehetik a­­ III. ötéves terv reális voltát, a vizuális élmények ismereté­ben. Minden túlzás nélkül „kimutatható”, hogy a III. ötéves terv Tolna megye me­zőgazdasága számára a nagy­­jelentőségű változások idő­szaka. A kukoricatermesztést 1965 óta a termelőszövetkeze­­tekben, az állami gazdaságok­ban valósággal forradalmasí­tották az új, bőven termő hibrid kukoricafajták meg­honosításával, a nagyadagú műtrágyázással és részben a betakarítás gépesítésével. De hiszen a III. ötéves terv meg­kezdésekor éppen ez volt a cél, a szándék. S a termés­átlagok megduplázódtak, he­lyenként megháromszorozód­tal?:. A Szekszárdi Állami­­ Gazdaság például immár évek óta az ország legjobb kukorica­termesztő mezőgazdasági üze­me. Egyáltalán nem megy eseményszámba, ha a duna­­kömlődi Szabadság Tsz, az aparhanti Búzavirág Tsz, a dombóvári Alkotmány Tsz holdanként a hagyományos átlagtermések két és félszere­sét „hozza”. A felsorolás kö­zel sem teljes, mert szinte a megye valamennyi közös gaz­daságát név szerint kellene megemlíteni ahhoz, hogy tel­jes legyen. Találóan állapította meg Kolozs István, a Kapos- Koppányvölgye Területi Tsz­­szövetség titkára: „A kukorica nem valuta többé.” Valamikor évekkel ezelőtt az volt. El sem lehetett képzelni az ál­lattenyésztést a rendszeresen ismétlődő állami takarmány­juttatások nélkül. Ez ma már megszűnt. A termelőszövetke­zetek az állattenyésztés fej­lesztése ellenére önellátóak, nem szorulnak központi kész­letekre. A háztáji föld termé­sét 5—6 évvel ezelőtt egy gumis kocsival hazaszállították. Most hasonló nagyságú terü­letről kettőt kell fordulni a kocsinak. A III. ötéves terv során sikerült a magyar mező­­gazdaságnak a kenyérgabona problémát végérvényesen meg­oldani. Maximálisan hozzá­járultak ehhez Tolna megye mezőgazdasági üzemei is, an­nak ellenére, hogy Tolna, földterületét tekintve a 19 közül a három legkisebb me­gyéhez tartozik. Érdekes, hogy a megkapó növénytermesztési eredmények ellenére, eltérően az általános országos tapasz­talatoktól, itt, nálunk az ál­lattenyésztés valamivel gyor­sabb ütemben fejlődött a III. ötéves terv során, mint a növénytermesztés. Ez viszont nagyon jó, a IV. ötéves terv megalapozása, a kezdés szem­pontjából. Év végéig a hátralévő né­hány hónap a mezőgazdasági üzemekben is az összegezés, az alapozás és a kezdés idő­szaka. Elmondhatjuk, a HI. ötéves terv biztos alapot ad ahhoz, hogy a Központi Bi­zottság irányelveinek megfe­lelően, eredményes legyen a kezdés és a befejezés is a IV. ötéves tervben. „A Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy a vállalatok dolgozzák ki ötéves tervüket, és hos­­­szabb távra szóló fejlesztési koncepcióikat a termelés jobb megszervezéséhez és a munka­körülmények j­avításához szük­séges tennivalókat. A válla­latok, terveik összeállítása so­rán vegyék figyelembe a fej­lődést meghatározó köz­ponti fejlesztési progra­mok iránymutatását, a termékeik iránt jelentkező igényekre és azok változására vonatkozó prognózisokat, és a vállalati kollektíva javaslatait a termelés jobb megszervezé­sére, a meglévő tartalékok fel­tárására és hasznosítására.” Ha eddig sem­­ nélkülözhet­ték a gazdasági élet vezető posztjain munkálkodó embe­rek az információk sokasá­gát, úgy most a IV. ötéves terv összeállításához a szo­kottnál is jobban igényeljék. Másként nem megy. Feltét­lenül fontos figyelemmel kí­sérni a különböző csatorná­kon érkező információkat, a minisztériumok, a főhat­óságok közleményeit, állásfoglalásait, ajánlásait. Mindezek ismere­tében sok hibaszázalék kiiktat­ható, és elkerülhető, hogy az üzem irreális, megvalósítha­tatlan ötéves tervet készítsen magának. A megalapozás. Nagy tarta­lék a mezőgazdasági üzemek­ben az, hogy a dolgozók élet- és munkakörülményei­­ a III. ötéves tervben tovább javul­tak. A szociális és társadalmi juttatások köre a termelő­­szövetkezetekben bővült, álta­lános mindenütt a fizetett szabadság, és megyeszerte csökkent a nehéz fizikai mun­kát igénylő munkanapok szá­ma. Ennek a felismerése lé­nyeges szempont ott, ahol szá­mítani kell és számítani lehet a reális helyi tervek kidolgo­zásához és megvalósításához a fizikai dolgozók alkotó közre­működésére. Sz. P. Korszerű állatkór­ház Az ország első korszerű állatkórháza Nagykanizsán épü­lt fel. Kis és nagy állatok részére, műtő, röntgenkészülék és egy nagy laboratórium is létesült. Hasonló jellegű, átalakí­tott állatkórházat modernizáltak Zalaegerszegen. A két kór­ház ellátja a megye súlyos betegségben szenvedő állatainak gyógyítását. Képünkön: a nagyállat-műtőben dr. Niklesz Ti­bor szakállatorvos a császármetszett tehenet kezeli. (MTI -fotó: Fehérvári Ferenc felvétele — KS) Alapvető: a megelőzés Előtérben a gyermek- és ifjúságvédelem feladatai A kormány legutóbb­i ülésének napirendjén szerepelt a gyer­mek-, és ifjúságvédelem kér­dése, soron következő felada­tai. A témával kapcsolatban az illetékesek elmondták az MTI m­unkatársának: A gyermek- és ifjúságvédel­mi munka jelentős anyagi tá­mogatást kapott eddig is, hogy a reá háruló feladatokat a társadalom igényeivel össz­hangban, mind színvonalasab­ban oldhassa meg. A negyedik ötéves tervidőszakban 3400 új nevelőotthoni hely építését ter­vezzük, ilyen beruházásokra, a nevelőotthoni hálózat fejleszté­sére — az eddigi költségter­vek kiegészítéseként —, to­vábbi 165 millió forintot for­díthatunk. Fontos feladat az üzemi patronálási munka megjavítá­sa és az üzemi ifjúságvédelem megszervezése. Értékes ered­mények születtek eddig is eb­ben a tekintetben a főváros­ban, valamint több megyében, köztük Bács-Kiskunban, Bé­késben és Komáromban. A so­ron következő feladat az üze­mi ifjúságvédelem legfonto­sabb teendőinek meghatározá­sa, s ezek megvalósítása. A gyermek- és ifjúságvéde­lemben alapvető a megelőzés, vagyis olyan családi, szociális, környezeti helyzet kialakítása, amelyben a fiatalok védettek a káros hatásoktól. Ezért he­lyeseljük és szorgalmazzuk a továbbiakban is, hogy a ta­nácsok létesítsenek nevelési tanácsadókat, és a nagyobb nevelőotthonokban, valamint iskolákban alkalmazzanak pszi­chológusokat. Néhány helyen — így Buda­pesten ,és egy-két megyeszék­helyen, köztük Miskolcon, Kecskeméten és Egerben —, már működnek nevelési ta­nácsadók, amelyekben orvosok, pszichológusok és gyógypeda­gógusok foglalkoznak azokkal a nevelési problémákkal, ame­lyet a család és az iskola egy­magában nem tud megoldani. Megszilárdítjuk a jövőben a nevelőszülői hálózatot is és egyben növeljük a nevelő­szülők anyagi érdekeltségét. A szakszervezet joga... A gazdasági reform­ Jrá­­mal kapcsolatban jelentősen kibővült a szak­­szervezeti szervek hatáskö­re. Ez is szerves tartozéka a­ vállalati önállóságnak. A szakszervezeti hatásk­ör megnövelése nem utolsó sorban azt célozza, hogy a dolgozókat még véletlenül se érje hátrány az önálló­ságból fakadó , esetleges túlkapások miatt. Amióta téma a gazdasági reform, nem múlik el értekezlet, megbeszélés, ahol ne esne szó a szakszervezetek sze­repének növeléséről. A gyakorlat azonban — saj­nos — azt mutatja, hogy egyes hivatalos helyeken mintha erről nem­ is, hol­* látták volna. Jellemző, hogy a­ szakszervezeti funk­cionáriusok már szerkesz­tőségünk segítségét is kér­­­ték ez ügyben. M­­­indennapos, hogy a szakszervezeti funk­cionáriusok valahol, vala­milyen szervnél eljárnak a dolgozók védelmében. Ez egyébként a szakszerveze­tek alapvető feladatköréhez tartozik de törvényesen is rögzített jogkörük. Egyes helyeken azonban egysze­rűen nem állnak velük szóba, arra hivatkozva, hogy előbb mutassák fel az erről szóló meghatalmazást. Az egyik ilyen munkásvé­delmi eljárás során szük­ségessé vált, hogy felkutas­sák egy levél útját, sorsát. A levélben munkakönyv volt, és tisztázni kellett, hogy a munkáltató késve vagy időben küldte-e el. A címzetthez ugyanis nem­ ér­kezett meg kellő időben. Amikor a levél sorsa után érdeklődtek a postánál az ügyintéző megtagadta a választ, mondván, hogy ah­hoz a szakszervezeti funk­cionáriusnak nincs joga, csak akkor, ha a feladótól, vagy címzettől külön írás­beli felhatalmazást kap. Az ügyből huzavona, vita ke­rekedett, végül a Munka Törvénykönyvét kellett előszedni perdöntőnek. Ab­ból persze világosan kitűnt, hogy a szakszervezetnek akkor is joga­ van eljárni a dolgozók érdekeit érintő ügyekben, ha arra nem kapnak külön felhatalma­zást az érintettektől. A 15.­­paragrafus egyik pontja például így hangzik: „A szakszervezet a dol­­gozót az élet- és munka­körülményeit érintő kér­désekben a bíróságok, más hatóságok és egyéb szer­veik előtt képviselheti. A munkaviszonyt érintő kér­désekben a dolgozó érde­kében, nevében és helyette külön meghatalmazás nél­kül is eljárhat.’ S­őt, a Munka Tör­­vénykönyve még azt is hangsúlyozza, hogy a szakszervezet a munkavi­szonyra vonatkozó ügyek­ben az érintett szervektől tájékoztatást kérhet, ott vizsgálatot folytathat, és a vállalat köteles minden szükséges felvilágosítást megadni, köteles rendelke­zésre bocsátani a megfele­lő adatokat. Világos. Egyértelmű. És ezt a rendelkezést illik is ismerni minden hivatalban, munkahelyen. Mint az ábécét. Semmiképpen sem jó ajánlólevél egy intéz­ményre, ha az éveken ke­resztül tartott tájékoztatók és általános gyakorlat után még mindig ott tart, hogy vitatkozik a szakszervezet jogkörén. B. F.

Next