Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

Saigon A hazafias erők sikerei A DNFF rádiója kedden be­számolt a hazafias erők által az indokínai térségben leg­utóbb elért sikerekről. — Kambodzsa: a szeptember 1-től szeptember 5-ig terjedő időszakban a kambodzsai fel­szabadító hadsereg egységei Erek térségében támadást in­téztek a dél-vietnami inter­venciós csapatok ellen. Négy­száznyolcvan ellenséges kato­nát megöltek, 73 katonai jár­művet, köztük 67 páncélozott autót megsemmisítettek. Szep­tember 11-én Svay Rieng-ben a­ felszabadító hadsereg oszta­gai rajtaütésszerű támadást intéztek a dél-vietnami zsol­doskatonák ellen. Negyven el­lenséget megöltek, köztük egy század parancsnokát is. — Laosz: a Patet Lao Hang­ja szerint a laoszi népi had­sereg az esős évszak első há­rom hónapja során 4400 ellen­séges katonát tett harcképte­lenné. 2000 különböző fegyvert és 10 lőszerraktárat megsem­misített. A tüzérségi egységek 49 ellenséges repülőgépet lőt­tek le. — Dél-Vietnam: szeptember 7-től szeptember 8-ig a fel­szabadító erők Tra Bong tér­ségében általános támadást in­dítottak és az egész körzetet elfoglalták. A körzet katonai parancsnokát és helyettesét harcban megölték. Egy ellen­séges zászlóaljat, öt szakaszt, számos rendőrt, parancsnokot és katonai tanácsadót harckép­telenné tettek. Tra Bong székhelyén a fel­szabadító erők négy ellenséges századot semmisítettek meg, parancsnokuk életét vesztette. A DNFF egységei megtámad­ták Tra Bong repülőterét is, megsemmisítve két amerikai repülős szakaszt, a felszabadí­tó egységek 600 ellenséges ka­tonát foglyul ejtettek, 18 ka­tonai járművet, valamint egy ágyút tönkretettek. W­ashington Sztrájkolnak az USA-ban a vasutasok Az utóbbi idők egyik leg­nagyobb sztrájkhulláma árasz­totta el az Egyesült Államo­kat. Helyi idő szerint kedden nulla órától sztrájkba léptek a vasutas dolgozók és beszün­tették a dolgozók a munkát a világ legnagyobb gépkocsi­­gyárában, a General Motors­nál is. Az Egyesült Államok négy vasutasi szakszervezete hétfőn este határozott úgy, hogy mi­után eredménytelenül végződ­tek a munkakörülmények megjavításáról folytatott tár­gyalások, részleg­es sztrájkot hirdet az ország három leg­nagyobb vasúti társasága el­len. Nulla órától az Egyesült Államok legnagyobb részében megszűnt a vasúti személyfor­galom és teherszállítás. Hír­ügynökségek szerint várható, hogy a sztrájk országos mé­reteket ölt. A sztrájkha­tározat kihirde­tése után néhány órával azon­ban az Egyesült Államok szö­vetségi bírósága elrendelte a sztrájk beszüntetését legalább szeptember 23-ig. Jólértesült körök szerint amennyiben a munkabeszüntetés a bírósági rendelet ellenére is folytató­dik, akikor Nixon elnök uta­sítást adhat hatvan napig tar­tó „békéltető időszak" kihir­detésére. Amman A kormány­csapat­ok visszatérnek állásaikba Hétfőn este Ammanban ülést tartott a jordániai kor­mány és a palesztinnai ellenál­lási szervezetek központi bi­zottságának képviselőiből ala­kult bizottság. A négyórás ta­nácskozáson rész­t vettek az Arab Liga tagországainak köz­vetítéssel megbízott diploma­tái is. Az lammani rádió szerint mind a jordániai kormány, mind a központi bizottság megerősítette abbéli szándé­kát, hogy tiszteletben tartja a tűzszünetet és a július 10-i megállapodást. Ez a megállapodás — mint ismeretes — kilátásba helyezi a kormánycsapatok visszaté­rését eredeti állásaikba — fő­ként a jordániai—izraeli frontvonalra. Kairó Kritikus ponthoz érkezett Jarring missziója Bócz Sándor, az MTI tudó­sítója jelenti: Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter hétfői nyilat­kozata egyértelműen arról ta­núskodik, hogy a Nixon-kor­­mányzat részrehajló maga­tartása miatt kritikus pont­hoz érkezett a Jarring-mis­­­szió. Washington­t azzal, hogy alaptalanul a tűzszüneti egyezmény megsértésével vá­dolja Egyiptomot és az EAK kormányának tett ígéretet megszegve újabb Fhamtomokat szállít Izraelnek — „befa­gyasztotta” saját javaslatait és újabb akadályt gördít a közel­­keleti béketárgyalások útjába. Az EAK, amely elfogadta a Biztonsági Tanács határoza­tának végrehajtására vonat­kozó amerikai indítványt, to­vábbra is szívén viseli a bé­kés rendezés ügyét. Ezért ja­vasolta az egyiptomi külügy­miniszter, hogy a történtek után a négy nagyhatalom ve­gye kézbe a kezdeményezést új utasításokat adva a közel­­keleti ENSZ-megbízottakna­k. Minthogy az EAK kormánya őszintén törekszik a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának végrehajtására, a negatív amerikai magatartás ellenére is kapcsolatban ma­rad Jarrinnggal. Egyiptom va­lamennyi külképviseletét ilyen értelemben tájékoztatja a Ro­­gers-terv amerikai befagyasz­tása következtében kialakult új helyzetről. A Jarring-misszió megmen­tése csakugyan sürgős nem­zetközi intézkedéseket köve­tel. De bármilyen előrelépés feltételezi, hogy az USA felül­vizsgálja tarthatatlan állás­pontját, és saját — befagyasz­tott — kezdeményezéséhez hí­ven ne akadályozza, hanem támogassa a közel-keleti konfliktus megoldását. A tűz­szünet kezdete óta folytatott amerikai—izraeli összjáték ar­ra vall, hogy Washington nem számított a Rogers-terv egyip­tomi elfogadására, ezért utó­lag próbálja azt a látszatot kelteni, hogy az EAK maga­tartása hiúsítja meg a terv ki­vitelezését. A tárgyalások kö­rüli huzavona azonban máris leleplezte ezeket a körmönfont mesterkedéseket Befejeződtek a tervegyeztető tárgyalások Kedden Moszkvában befeje­ződtek az 1971—1975-ös idő­szakra vonatkozó tervegyezte­tési tárgyalások. A két fél a Szovjetunió Ál­­­­lami Tervbizottsága épületé­nek tanácstermében plenáris ülésen értékelte az eddig foly­tatott tárgyalások eredménye­it, s jelölte ki a távlati fej­lesztéssel kapcsolatos munka­feladatokat. A megbeszéléseken a ma­gyar delegáció Páldi Imrének, az Országos Tervhivatal el­nökének, a szovjet küldött­ség Nyikolaj Bajbakov mi­niszterelnök-helyettesnek, az Állami Tervbizottság elnöké­nek vezetésével vett részt. A tervegyeztetési jegyző­könyvet a két tervhivatali el­nök kedd este látta el kéz­jegyével. Mi lesz a válasz? Továbbra is ellentmondó jelentések érkeznek a túszüg­­­gyel kapcsolatos fejlemények­ről. Az UPI ammani kelte­zésű jelentése szerint a Pa­lesztinai népi felszabadítási front egyik szóvivője kereken tagadta, hogy „becsapták vol­na az ajtót a­­ tárgyalások előtt”. Egyszerűen arról van szó — magyarázta a szóvivő —, hogy „mi már világosan kifejtettük követeléseinket. Részleteket akarunk embere­ink szabadon bocsájtásának idejére és helyére vonatkozó­an, de az illetékes kormányok ebbe nem mentek bele. A frontnak mindazonáltal nem közömbös, hogy mi lesz a válasz. Mint egy kedden dél­előtt megrendezett ammani sajtóértekezleten értésre ad­ták, „nem fognak az idők vég­telenjéig várni”. A front különálló feltétele­ket szabott az illetékes kor­mányoknak: — Svájc bocsássa szaba­don azokat a gerillákat, aki­ket fogva tart, szállítsa őket biztonságos helyre, s cseré­ben megkapja a túszként őrzött svájci állampolgáro­kat. — Nyugat-Németország­­gal kapcsolatban ugyanaz érvényes, mint Svájccal; — Nagy-Britannia bocsás­sa szabadon a repülőgép­rabló Leila Khaled-et, ad­ja vissza a megölt géprabló holttestét, s cserébe meg­kapja a nyolc brit állam­polgárságú túszt; — Az amerikai és izraeli túszok fejében Izraelnek egyet kell érteni négy pont­ban: — szabadon bocsátja a Haifában őrizetbe vett svájci illetőségű gerillát; — szabadon bocsátja a Tel Aviv-ban júliusban őrizetbe vett két algériai kormány­­tisztviselőt; — szabadon bocsátja a januárban, Dél-Libanonból elrabolt 10 libanoni kato­nát; — szabadon bocsájt izraeli börtönökben őrzött gerillá­kat. Arra a kérdésre, miért kö­tik össze az amerikai túszok ügyét az izraeliekével, a szó­vivő így válaszolt: „az Egye­sült Államok kormányát el­lenségnek tekintjük, és az iz­raeli nép részeiként kezeljük azokat az amerikaiakat, aki­ket foglyul ejtettünk”. Palesztinai forrásból szár­mazó közlés szerint a gerillák és az érdekelt nyugati kormá­nyok között a közvetítést most „egy független harmadik” vet­te át. Ez a „harmadik” „ak­tív és tényleges szerepet ját­szik” — szemben a Nemzet­közi Vöröskereszttel, amely csak a Palesztinai Vörös Fél­holddal tartja a kapcsolatot, — közölték a források. Báta 1970-ben Szellemi gazdagság és szegénység Ha egy nő az imádságos könyvön kívül könyvet vett a kezébe huszonöt évvel ez­előtt, megvetették, lenézték, kigúnyolták. Miért akar töb­bet, hiszen ott a család, a férj, a konyhakert — nem elég? Ez a felfogás a harminc­évesek korosztályától 1970-ben is érződik. De a fiatalabbak már más faj, ők az iskolában megismerik az olvasás ízét, szépségét, s nem törődnek előítéletekkel. A háromezertizenhét hazai lakosból kétszázharmincnégy jár „suliba". Két iskola mű­ködik, egyik a falu egyik, má­sik a másik végében, össze­sen kilenc tanteremben tizen­két pedagógus tanít. Tanácsülés elé került a je­lenlegi szétszórtság. Elismerik, szükséges lenne egy nyolc osz­tályt befogadó központi isko­la, mégsem készül el. Évek óta beszélnek az építéséről, de hol van, hol nincs pénz. Most megint nincs viszont ok­tatni kell. Remélhető, hogy mielőbb megoldódik a prob­léma, nemcsak azért, mert a pedagógusok elfásulnak, ha­nem azért is, hogy az oktatás színvonala javuljon: legyen tornaterem, politechnikai mű­hely, szertárak. Iskola van, amilyen van, de nincs böl­csőde, s napközi — csak­ öt hónapig. A vezető óvónő fel­ajánlotta ugyan a házát — óvoda létesítésére —, mégsem jött létre az osztott óvoda. A pedagógusok lakáskörül­ményei rosszak. Nagy a csá­bítás és oda mennek, ahol la­kást is kapnak. Most éppen magyar—orosz—ének szakos tanár kellene, de nincs meg­felelő szolgálati lakás. A ne­héz körülmények ellenére sem fekete minden. Az elmúlt öt év alatt száznyolcvanhárman végezték el a nyolc osztályt. Közülük huszonegy ment fel­ső iskolákba. Legmesszebbre Katona Tamás jutott, Moszk­vában atomfizikusnak készül. Gimnáziumba hatvanhetet vet­tek fel, míg nyolcféle szak­mát nyolcvanhárman sajátítot­tak el. Szellemiekben tehát gazdagodik Báta, illetve gaz­dagítja az országot. Természetesen olyanok is vannak — tizenketten — akik otthon maradtak és rögtön férjhez mentek az általános iskola befejezése után. Sok­szor a szülők még nyolcadik­ban kiszemelik a férjet lá­nyuknak. Jó, vagy rossz ta­nuló, mindegy. A következő eset megtörtént: az egyik 4,8 tanulmányi átlagú kislány nem tanult tovább. Hiába kö­­nyörgött a pedagógus, az igaz­gató — a fiú „jó partinak” ígérkezett — a szülők férjhez adták tizennégy éves lányukat. Az iskola elmúlt évi tanul­mányi átlaga 3,3, míg a 68/69- es tanévben 3,47 volt. Az elavult környezeten kí­vül rontják az eredményt a cigány gyerekek. A tanulók egyharmada cigány.­­Ez még nem volna baj, de a szülők sok esetben otthon tartják őket házimunkára. A füzete­ket, a könyveket nem akar­ják megvenni, pedig sok csa­lád megkeresi a három-négy­ezer forintot. Mégis azt mond­ják, ha a tanács azt akarja, a gyerek tanuljon vegye meg a szükséges dolgokat. Az iskola igazgatója bizto­sított a szünidőben munkát a fiataloknak, hogy keresetükből fedezhessék az iskolához szük­séges költségek egy részét, amikor megkapták a pénzt, a szülők elköltötték — termé­szetesen másra. Hiába küldi az iskola a felszólító levelet, hogy a gyerek járjon iskolá­ba, egy hónap múlva kapják

Next