Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
Saigon A hazafias erők sikerei A DNFF rádiója kedden beszámolt a hazafias erők által az indokínai térségben legutóbb elért sikerekről. — Kambodzsa: a szeptember 1-től szeptember 5-ig terjedő időszakban a kambodzsai felszabadító hadsereg egységei Erek térségében támadást intéztek a dél-vietnami intervenciós csapatok ellen. Négyszáznyolcvan ellenséges katonát megöltek, 73 katonai járművet, köztük 67 páncélozott autót megsemmisítettek. Szeptember 11-én Svay Rieng-ben a felszabadító hadsereg osztagai rajtaütésszerű támadást intéztek a dél-vietnami zsoldoskatonák ellen. Negyven ellenséget megöltek, köztük egy század parancsnokát is. — Laosz: a Patet Lao Hangja szerint a laoszi népi hadsereg az esős évszak első három hónapja során 4400 ellenséges katonát tett harcképtelenné. 2000 különböző fegyvert és 10 lőszerraktárat megsemmisített. A tüzérségi egységek 49 ellenséges repülőgépet lőttek le. — Dél-Vietnam: szeptember 7-től szeptember 8-ig a felszabadító erők Tra Bong térségében általános támadást indítottak és az egész körzetet elfoglalták. A körzet katonai parancsnokát és helyettesét harcban megölték. Egy ellenséges zászlóaljat, öt szakaszt, számos rendőrt, parancsnokot és katonai tanácsadót harcképtelenné tettek. Tra Bong székhelyén a felszabadító erők négy ellenséges századot semmisítettek meg, parancsnokuk életét vesztette. A DNFF egységei megtámadták Tra Bong repülőterét is, megsemmisítve két amerikai repülős szakaszt, a felszabadító egységek 600 ellenséges katonát foglyul ejtettek, 18 katonai járművet, valamint egy ágyút tönkretettek. Washington Sztrájkolnak az USA-ban a vasutasok Az utóbbi idők egyik legnagyobb sztrájkhulláma árasztotta el az Egyesült Államokat. Helyi idő szerint kedden nulla órától sztrájkba léptek a vasutas dolgozók és beszüntették a dolgozók a munkát a világ legnagyobb gépkocsigyárában, a General Motorsnál is. Az Egyesült Államok négy vasutasi szakszervezete hétfőn este határozott úgy, hogy miután eredménytelenül végződtek a munkakörülmények megjavításáról folytatott tárgyalások, részleges sztrájkot hirdet az ország három legnagyobb vasúti társasága ellen. Nulla órától az Egyesült Államok legnagyobb részében megszűnt a vasúti személyforgalom és teherszállítás. Hírügynökségek szerint várható, hogy a sztrájk országos méreteket ölt. A sztrájkhatározat kihirdetése után néhány órával azonban az Egyesült Államok szövetségi bírósága elrendelte a sztrájk beszüntetését legalább szeptember 23-ig. Jólértesült körök szerint amennyiben a munkabeszüntetés a bírósági rendelet ellenére is folytatódik, akikor Nixon elnök utasítást adhat hatvan napig tartó „békéltető időszak" kihirdetésére. Amman A kormánycsapatok visszatérnek állásaikba Hétfőn este Ammanban ülést tartott a jordániai kormány és a palesztinnai ellenállási szervezetek központi bizottságának képviselőiből alakult bizottság. A négyórás tanácskozáson részt vettek az Arab Liga tagországainak közvetítéssel megbízott diplomatái is. Az lammani rádió szerint mind a jordániai kormány, mind a központi bizottság megerősítette abbéli szándékát, hogy tiszteletben tartja a tűzszünetet és a július 10-i megállapodást. Ez a megállapodás — mint ismeretes — kilátásba helyezi a kormánycsapatok visszatérését eredeti állásaikba — főként a jordániai—izraeli frontvonalra. Kairó Kritikus ponthoz érkezett Jarring missziója Bócz Sándor, az MTI tudósítója jelenti: Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter hétfői nyilatkozata egyértelműen arról tanúskodik, hogy a Nixon-kormányzat részrehajló magatartása miatt kritikus ponthoz érkezett a Jarring-misszió. Washingtont azzal, hogy alaptalanul a tűzszüneti egyezmény megsértésével vádolja Egyiptomot és az EAK kormányának tett ígéretet megszegve újabb Fhamtomokat szállít Izraelnek — „befagyasztotta” saját javaslatait és újabb akadályt gördít a közelkeleti béketárgyalások útjába. Az EAK, amely elfogadta a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtására vonatkozó amerikai indítványt, továbbra is szívén viseli a békés rendezés ügyét. Ezért javasolta az egyiptomi külügyminiszter, hogy a történtek után a négy nagyhatalom vegye kézbe a kezdeményezést új utasításokat adva a közelkeleti ENSZ-megbízottaknak. Minthogy az EAK kormánya őszintén törekszik a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának végrehajtására, a negatív amerikai magatartás ellenére is kapcsolatban marad Jarrinnggal. Egyiptom valamennyi külképviseletét ilyen értelemben tájékoztatja a Rogers-terv amerikai befagyasztása következtében kialakult új helyzetről. A Jarring-misszió megmentése csakugyan sürgős nemzetközi intézkedéseket követel. De bármilyen előrelépés feltételezi, hogy az USA felülvizsgálja tarthatatlan álláspontját, és saját — befagyasztott — kezdeményezéséhez híven ne akadályozza, hanem támogassa a közel-keleti konfliktus megoldását. A tűzszünet kezdete óta folytatott amerikai—izraeli összjáték arra vall, hogy Washington nem számított a Rogers-terv egyiptomi elfogadására, ezért utólag próbálja azt a látszatot kelteni, hogy az EAK magatartása hiúsítja meg a terv kivitelezését. A tárgyalások körüli huzavona azonban máris leleplezte ezeket a körmönfont mesterkedéseket Befejeződtek a tervegyeztető tárgyalások Kedden Moszkvában befejeződtek az 1971—1975-ös időszakra vonatkozó tervegyeztetési tárgyalások. A két fél a Szovjetunió Állami Tervbizottsága épületének tanácstermében plenáris ülésen értékelte az eddig folytatott tárgyalások eredményeit, s jelölte ki a távlati fejlesztéssel kapcsolatos munkafeladatokat. A megbeszéléseken a magyar delegáció Páldi Imrének, az Országos Tervhivatal elnökének, a szovjet küldöttség Nyikolaj Bajbakov miniszterelnök-helyettesnek, az Állami Tervbizottság elnökének vezetésével vett részt. A tervegyeztetési jegyzőkönyvet a két tervhivatali elnök kedd este látta el kézjegyével. Mi lesz a válasz? Továbbra is ellentmondó jelentések érkeznek a túszüggyel kapcsolatos fejleményekről. Az UPI ammani keltezésű jelentése szerint a Palesztinai népi felszabadítási front egyik szóvivője kereken tagadta, hogy „becsapták volna az ajtót a tárgyalások előtt”. Egyszerűen arról van szó — magyarázta a szóvivő —, hogy „mi már világosan kifejtettük követeléseinket. Részleteket akarunk embereink szabadon bocsájtásának idejére és helyére vonatkozóan, de az illetékes kormányok ebbe nem mentek bele. A frontnak mindazonáltal nem közömbös, hogy mi lesz a válasz. Mint egy kedden délelőtt megrendezett ammani sajtóértekezleten értésre adták, „nem fognak az idők végtelenjéig várni”. A front különálló feltételeket szabott az illetékes kormányoknak: — Svájc bocsássa szabadon azokat a gerillákat, akiket fogva tart, szállítsa őket biztonságos helyre, s cserében megkapja a túszként őrzött svájci állampolgárokat. — Nyugat-Németországgal kapcsolatban ugyanaz érvényes, mint Svájccal; — Nagy-Britannia bocsássa szabadon a repülőgéprabló Leila Khaled-et, adja vissza a megölt géprabló holttestét, s cserébe megkapja a nyolc brit állampolgárságú túszt; — Az amerikai és izraeli túszok fejében Izraelnek egyet kell érteni négy pontban: — szabadon bocsátja a Haifában őrizetbe vett svájci illetőségű gerillát; — szabadon bocsátja a Tel Aviv-ban júliusban őrizetbe vett két algériai kormánytisztviselőt; — szabadon bocsátja a januárban, Dél-Libanonból elrabolt 10 libanoni katonát; — szabadon bocsájt izraeli börtönökben őrzött gerillákat. Arra a kérdésre, miért kötik össze az amerikai túszok ügyét az izraeliekével, a szóvivő így válaszolt: „az Egyesült Államok kormányát ellenségnek tekintjük, és az izraeli nép részeiként kezeljük azokat az amerikaiakat, akiket foglyul ejtettünk”. Palesztinai forrásból származó közlés szerint a gerillák és az érdekelt nyugati kormányok között a közvetítést most „egy független harmadik” vette át. Ez a „harmadik” „aktív és tényleges szerepet játszik” — szemben a Nemzetközi Vöröskereszttel, amely csak a Palesztinai Vörös Félholddal tartja a kapcsolatot, — közölték a források. Báta 1970-ben Szellemi gazdagság és szegénység Ha egy nő az imádságos könyvön kívül könyvet vett a kezébe huszonöt évvel ezelőtt, megvetették, lenézték, kigúnyolták. Miért akar többet, hiszen ott a család, a férj, a konyhakert — nem elég? Ez a felfogás a harmincévesek korosztályától 1970-ben is érződik. De a fiatalabbak már más faj, ők az iskolában megismerik az olvasás ízét, szépségét, s nem törődnek előítéletekkel. A háromezertizenhét hazai lakosból kétszázharmincnégy jár „suliba". Két iskola működik, egyik a falu egyik, másik a másik végében, összesen kilenc tanteremben tizenkét pedagógus tanít. Tanácsülés elé került a jelenlegi szétszórtság. Elismerik, szükséges lenne egy nyolc osztályt befogadó központi iskola, mégsem készül el. Évek óta beszélnek az építéséről, de hol van, hol nincs pénz. Most megint nincs viszont oktatni kell. Remélhető, hogy mielőbb megoldódik a probléma, nemcsak azért, mert a pedagógusok elfásulnak, hanem azért is, hogy az oktatás színvonala javuljon: legyen tornaterem, politechnikai műhely, szertárak. Iskola van, amilyen van, de nincs bölcsőde, s napközi — csak öt hónapig. A vezető óvónő felajánlotta ugyan a házát — óvoda létesítésére —, mégsem jött létre az osztott óvoda. A pedagógusok lakáskörülményei rosszak. Nagy a csábítás és oda mennek, ahol lakást is kapnak. Most éppen magyar—orosz—ének szakos tanár kellene, de nincs megfelelő szolgálati lakás. A nehéz körülmények ellenére sem fekete minden. Az elmúlt öt év alatt száznyolcvanhárman végezték el a nyolc osztályt. Közülük huszonegy ment felső iskolákba. Legmesszebbre Katona Tamás jutott, Moszkvában atomfizikusnak készül. Gimnáziumba hatvanhetet vettek fel, míg nyolcféle szakmát nyolcvanhárman sajátítottak el. Szellemiekben tehát gazdagodik Báta, illetve gazdagítja az országot. Természetesen olyanok is vannak — tizenketten — akik otthon maradtak és rögtön férjhez mentek az általános iskola befejezése után. Sokszor a szülők még nyolcadikban kiszemelik a férjet lányuknak. Jó, vagy rossz tanuló, mindegy. A következő eset megtörtént: az egyik 4,8 tanulmányi átlagú kislány nem tanult tovább. Hiába könyörgött a pedagógus, az igazgató — a fiú „jó partinak” ígérkezett — a szülők férjhez adták tizennégy éves lányukat. Az iskola elmúlt évi tanulmányi átlaga 3,3, míg a 68/69- es tanévben 3,47 volt. Az elavult környezeten kívül rontják az eredményt a cigány gyerekek. A tanulók egyharmada cigány.Ez még nem volna baj, de a szülők sok esetben otthon tartják őket házimunkára. A füzeteket, a könyveket nem akarják megvenni, pedig sok család megkeresi a három-négyezer forintot. Mégis azt mondják, ha a tanács azt akarja, a gyerek tanuljon vegye meg a szükséges dolgokat. Az iskola igazgatója biztosított a szünidőben munkát a fiataloknak, hogy keresetükből fedezhessék az iskolához szükséges költségek egy részét, amikor megkapták a pénzt, a szülők elköltötték — természetesen másra. Hiába küldi az iskola a felszólító levelet, hogy a gyerek járjon iskolába, egy hónap múlva kapják