Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-21 / 273. szám
A parasztság mai arculata TVT ilyen ma a tipikus parasztember? Erre egy mondatban nehéz, sőt lehetetlen válaszolni. A csizmás, bajszos parasztfigurák a valóságban nem léteznek többé, öltözködésben napjainkban a fiatal munkást aligha különböztetjük meg a fiatal osztagtól, s igazi parasztarcot legfeljebb az ötven feletti földművesek társaságában látunk. A parasztember ennek ellenére ma is sokféle, attól függően, hogy kinek milyen a képzettsége, az érdeklődése, az intelligenciája az egészsége, a családi helyzete. A termelőszövetkezetekben mégis a sokféleség adja az egységet, hiszen abban a tsz-tagok mind egyformák, hogy az új termelő közösségekben jól érzik magukat, a termelőszövetkezetet elfogadták, megszerették, az új élet- és munkakörülményekkel megbarátkoztak, azokhoz valósággal hozzánőttek. Ez így talán túlzás? Nem. A termelőszövetkezetekben a tagok csakugyan jól, biztonságban érzik magukat, még akkor is, ha olykor elégedetlenek, még akkor is, ha sokszor panaszkodnak. Egy dologban a mai parasztemberek nagy többsége maradéktalanul egyetért. S ez nem más, mint a szocialista nagyüzemi gazdálkodás maradéktalan igenlése. A kenyérgondok megszűntek, elmúlt a földműves emberek félelme a jövőtől, s kiveszett belőlük a szorongás amiatt, hogy vajon mit hoz a holnap. Napjainkban a termelőszövetkezet egyenlő a biztonsággal, az egzisztenciával. Ennek megfelelően a paraszti arcokon elsimulnak a redők, s nem „szükségesek” ma már a gondbarázdák. A termelőszövetkezeti tagok változatlanul sokat dolgoznak, nyáron tíz, tizennégy órát, télen nyolc, tíz órát naponta, de sokkal több idő jut szórakozásra, pihenésre, tanulásra, mint tíz, vagy tizenöt évvel ezelőtt. Azt még nem mondhatjuk el, hogy túl sok szabad idővel rendelkeznek a traktorosok, növénytermesztők, az állattenyésztők, de azt már igen, hogy szinte mindegyik tv-néző, s újság-, folyóiratolvasó paraszt. Nem ülnek ugyan minden este a tv-készülék elé, fáradtabbak annál, szombaton és vasárnap viszont ők, a legaktívabb közönség. Általános és nagyon jellemző a mai paraszti életformára a növekvő igényesség. Miben nyilvánul ez meg? Ha másban nem, hát abban, hogy a parányi, vaksi ablakot tágas, nagy ablakra cserélik ki A régi bútorokat újakra ,,váltják”. Meglepően nagy az érdeklődés a külföldi és a belföldi turistautak, országfelfedező kirándulások, üzemlátogatások iránt. Sokan mindazt pótolni szeretnék, amit életük során eddig elmulasztottak, szórakozásban, táplálkozásban, öltözködésben, utazásban, tanulásban. Ezzel magyarázható talán egyebek között az is, hogy a jól dolgozó termelőszövetkezeti családokban a nagylány, vagy a legény ruhatára semmiben nem tér el az értelmiségi foglalkozású családok hasonló korú gyermekeinek ruhatárától. Minden évben, mindegyik itt termelőszövetkezetből elindul néhány tag, — többnyire még jutalomként —, hogy a nyár egy részét külföldi pihenéssel töltse. Felfedezték a szövetkezeti gazdák Harkányfürdőt, Hajdúszoboszlót és részben Visegrádot, meg a Balatont is. Ki gondolta volna két évtizeddel ezelőtt, hogy a hetvenes években a dolgozó parasztok életmódja sok felületen teljesen megegyezik az alkalmazottaik és a munkások, a városi emberek életmódjával. Nyilvánvaló, hogy a szocialista nagyüzemi gazdálkodás tette ezt lehetővé. A mai parasztság közéleti, közösségi érdeklődése nő. Elsősorban ezzel magyarázandó, hogy a tsz-tagok kritikusabb szemmel nézik a vezetőség munkáját, mint évekkel ezelőtt. Jobban törődnek a termelőszövetkezet ügyeivel. A többség csakugyan gazdaként végzi a munkáját, és mindinkább igényli jogai gyakorlását. Az idősödő tsz-tagokat első helyen a nyugdíjkorhatár foglalkoztatja. Nincs olyan rendezvény, hogy ne tegyék szóvá a tsz-tagok nyugdíjjogosultságára vonatkozó törvény kétségkívül meglévő fogyatékosságát. Való igaz, ez a nyugdíjtörvény jobb, tökéletesebb és társadalmi aspektusból nézve igazságosabb lehetne. De egyelőre még ez is nagyon jó, hisz hozzá hasonló a világon nincs sehol. Nem lenne teljes a mai parasztságról alkotott kép, ha nem beszélnénk a munkáról, a szorgalomról, amely kétségkívül a szövetkezeti gazdák fő erénye és erőssége. A szövetkezeti gazdák a munkában utolérhetetlenek. Az agrárpolitikai intézkedések nagymértékben javították a parasztság közérzetét, növelték munkakedvét, szorgalmát, s alkotókedvét. Ez az új úton járó parasztság egészségesebb, tettrekészebb és vidámabb. Megszabadult a nehéz fizikai munkák többségétől, s gépeken ülve, nem annyira erővel, inkább ésszel dolgozik. Az FMKT szerepével és jelentőségével foglalkozott az Ifjúmunkás Tanács A KISZ Tolna megyei Bizottsága mellett működő Ifjúmunkás Tanács legutóbbi ülését a Bonyhádi Cipőgyárban tartotta. Ez alkalommal a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsának szükségességét vitatták meg. Mi az FMKT feladata? A társadalmi munkabizottság a helyi KISZ-szervezetek részeként a fiatal mérnökök, technikusok, közgazdászok érdekeit hivatott képviselni. Ezen kívül a műszaki, termelési feladatok jobb, koordináltabb elvégzése, új technológiák bevezetése, munkaszervezési javaslatok megtétele. Ezek azok a fő feladatok, amelyek elsősorban a megalakítandó FMKT-ra várnak mind a mezőgazdasági, mind az ipari üzemekben. Az elsődleges cél azonban az, hogy lépjen fel az FMKT a tehetséges fiatalok jó ötleteinek megvalósításáért! A gazdasági életben az ifjúmunkásokra bízott feladatok fontossága és nagysága ugyanis sokszor alatta marad képességeinek, szakértelmüknek, rátermettségüknek és az átlagot meghaladó műveltségüknek. Akttivitásukat gyakran akadályozza a bizalom hiánya, a bizonyítás lehetőségének elégtelensége. Ezen a helyzeten kívánnak változtatni a KISZ-alapszervezetek társadalmi munkabizottságai. A Bonyhádi Cipőgyárban már ez év elején megalakult az FMKT — ami ma már nem nélkülözi a munkahely párt- és gazdasági vezetőivel való együttműködést — így a tanácskozás tapasztalatátadással majd üzemlátogatással fejeződött be. — rá — Jó ütemben halad Szekszárdon a pártszékház építése. Fotó: Gottvald /-• • a.-*.. . Emlékezés Szalvai Mihályra Magáénak vallja őt Nógrád megye, mert Zagyvarónán született, — ott őrzi emlékét a márványtábla, — magáénak érzi Zala, mert sok éven át a határőrség parancsnoka volt, ismerték, megszerették Zalaegerszeg, Zalaszentgrót lakói, neves fiai közt tartja számon Kecskemét — mellszobra áll az állomás előtti téren, mert nehéz időkben ott szolgálta a hazát. Szekszárdon, ahol utca viseli nevét, 1946—49-ben az 1. önálló magyar hadtest parancsnoka volt. Példaadó életű, hű fiai közt tartja számon a magyar nép, de tisztelettel és megbecsüléssel emlékeznek rá a szovjet, a jugoszláv, a spanyol hazafiak is, akiknek fegyverrel a kezében, bátor társuk volt a népek szabadságáért vívott küzdelmekben. Munkások fiaként született, maga is kőműves lett, már tizenhét éves korában belépett azok közé, akik a nagyobb kenyérért, a jobb megélhetésért, elég bátrak voltak fellépni munkaadóikkal szemben. Ebből az iskolából került Szalvai Mihály 1919-ben a Vörös Hadseregbe. Húszéves korában az ellenforradalom bírósága tizenöt évi börtönre ítélte, de megszökött, s élete ettől kezdve szüntelenül viaskodás volt az ellenséggel. Csehszlovákiába ment, onnan Bécsbe, majd Berlinbe, aztán Brüsszelbe, később Párizsba. Társuknak ismerték a kommunisták, Csehszlovákiában, Ausztriában, Németországban, Belgiumban, Franciaországban. Mindenütt az első sorokban volt található, kitűnt áldozatkészségével, merészségével. * 1936-ban az elsők között érkezett Spanyolországba, hogy önként jelentkezzék a Nemzetközi Brigádba. Az európai országokból összesereglett, „ezer nyelvű és egyszívű brigád” soraiban megszámlálhatatlan ismerősre talált, érthető, hogy a bizalom megtisztelő rangra emelte: kinevezték a magyar zászlóalj parancsnokává, önfeláldozóan, küzdött Madridnál, az estramadurai fronton, Aragonnál és az Ebro folyó körüli csatákban. Hősiességének híre bejárta a spanyol földet, közismertté lett Európa szerte azok között, akik lélegzetvisszafojtva figyelték, s minden lehetséges módon támogatták a spanyol nép szabadságküzdelmét, Hitler és Mussolini intervenciós seregei és Franco tábornok fasiszta seregei ellen. így emlegették: A maigyar Csapajev. A spanyol szabadságharc elbukása után újra Franciaországba került, ott folytatta a harcot. Többször letartóztatták. 1943-ban kijutott a Szovjetunióba. Ott sem pihent. Jugoszláviába ment, a partizánok soraiban harcolt, majd a felszabadító szovjet hadsereg oldalán küzdött. Egyike lett a felszabadult hazában a demokratikus magyar honvédség első kommunista törzstisztjeinek. Alezredes lett, majd ezredes, tábornok, altábornagy. Minden beosztásában a szó igazi értelmében szerény forradalmár vezetőnek bizonyult, akinek elkötelezettségét, határozottságát sose tudta megingatni sem a csalódás egyes emberekben, sem másféle megrázkódtatás. Az igazi proletár-internacionalizmus szelleme élt benne, a párt hű fia volt, az egész népet szolgálta, s végső soron az emberiséget, a béke, a haladás ügyét. Mindenki aki ismerte, csak tisztelni és szeretni tudta, ezért őrzik emlékét megbecsüléssel az emberek, s ezért gondolnak rá a hősöknek kijáró tisztelettel, ma is, halála tizenötödik évfordulóján. rt Őszintén, közvetlen hangon... így lehetne összefoglalni annak a tanácstagi beszámolónak a hangulatát, amelyet dr. Nedák Pál vb-elnökhelyettes, a szekszárdi IV-es számú választókörzet tanácstagja tartott az ifjúsági presszóban. A választópolgárok érdeklődésére jellemző adatként annyit: „telt ház” volt, s a jelenlévők közül vagy tízen tettek észrevételt, s mondtak véleményt. Dr. Nedák Pál beszámolója a város egyetemes fejlődésével, ezen belül a körzet eredményeivel, gondjaival foglalkozott. Vázlatosan ismertette a harmadik ötéves terv eredményeit és a negyedik ötéves terv beruházásait, mely szerint 1400 lakás épül Szekszárdon. Gondolnak az idős emberekre is, részükre 50—60 lakásos állami ház építését tervezik. Tovább javul a kulturális, szociális, az egészségügyi ellátottság, a kereskedelmi és vendéglátó hálózat. Jelentős összegeket fordítanak a város fejlődésére, közművesítésére. A négy-öt évvel ezelőtt létesült újvárosi KISZ-telep is tovább épül. A Bottyán-hegy alatti részen KISZ II-es ütem néven családi házak épülnek. A beszámoló kötetlen beszélgetéssel folytatódott. Javaslatot tettek a közterhek arányosabb elosztására. A város tisztasága, a közlekedési csomópontok rendezése, a kereskedelem fejlesztése is szóba került. Kérdéseket tettek fel a város iparosítási terveivel s a körzet lakosságát közvetlenül érintő útépítési költségek megtérítésével kapcsolatban. A kérdezők őszinte választ kaptak. A város tovább iparosodik, de elmarad a darugyár építése. A megye ugyanis nem tudja biztosítani az iparfejlesztés címén kért 50 millió forint hozzájárulást. Az Ezerjó utca átépítésének költsége közel hárommillió forintba került, s a májusban megjelent minisztertanácsi rendelet értelmében közműfejlesztési hozzájárulás címén bizonyos összeget a lakosságnak kell megtéríteni. A beszámoló és a kérdésekre adott válaszok alapján a választópolgárok meggyőződhettek arról, hogy a városi tanács jól gazdálkodik a rendelkezésre álló anyagi eszközökkel és a város további fejlődésénél reálisan számol az adottságokkal. Pozsonyi Ignácné— aasz tmematmsmtmM Népújság , 1970. november 21,