Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-13 / 10. szám
Sürgető igények kell a vállalati támogatás Beszélgetés dr. Dán Mihálynéval az SZMT központi könyvtárának vezetőjével „Mind állami, mind vállalati forrásokból többet kell biztosítani a felnőtt lakosság oktatására és művelődésére, mindenekelőtt a munkástelepülések megfelelő művelődési intézményekkel való ellátására, az ifjúság művelődési igényeinek kielégítésére.” Többek között ezek a szavak is a X. pártkongresszuson hangzottak el. Magyarázatra nem szorulnak, csupán annyit hozzájuk, hogy a szakszervezeti könyvtáraknak igen nagy szerepük van az előbbiek megvalósításában. Ezek kapcsán beszélgettünk dr. Dán Mihálynéval, a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa könyvtárának vezetőjével megyénk szakszervezeti könyvhálózatának helyzetéről, terveiről. A SZOT Agitációs és Propaganda Osztályának társadalmi, könyvtárosi munkabizottsága a közelmúltban dolgozta ki „Alapelvek és követelmények” címmel a szakszervezeti könyvhálózat távlati tervezéséhez szükséges irányelveket. Ez tulajdonképpen a SZOT 1961-es határozatára — és annak néhány, a tartalmi munkát szabályozó pontjára — épül, illetve annak kibővítése, módosítása. — Mi tette szükségessé a határozat módosítását? — Nagyon megérett a helyzet ennek kibocsátására, melyet a társadalmi, gazdasági felmérésből adódó megnövekedett feladatok és igények sürgettek. A könyvtár egész területén előbbre kellett lépni, s ennek szellemében zajlott le a decemberi könvtároskonferencia is. — Mi újat hozott a kiadvány? — Az igényeknek és követelményeknek megfelelően rendszerezi a tartalmi munkát, segítséget ad a szükséges anyagi és tárgyi feltételek biztosítására. A követelmények elsősorban a tartalmi munkában növekedtek. A tavaly megtartott népművelési konferencián hangzott el; elértünk oda, hogy a könyvtárak alapintézményekké váltak. A következőkben el kell érni még azt, hogy a termelő- és a politikai munkában nélkülözhetetlenek legyenek. A szakszervezeti könyvtáraknak információs központként is kell működniök és differenciáltan kell kielégíteniük az olvasók igényeit. Tehát a megnövekedett kívánalmak maguk után vonják, hogy a tárgyi, anyagi feltételeket — könyvellátottság, helyiség stb. ’— megteremtsék. Remélhetőleg még ebben az évben SZOT-határozat lesz a kiadványból. — Ezt a tervezetet megyénk szakszervezeti könyvtárhálózata mikorra tudja megvalósítani? — Sajnos kilátásaink nem túl jók, ugyanis a tervezet olyan anyagi feltételekkel számol, aminek nálunk csupán 90 százalékos megvalósítása is csak 10—15 esztendő múlva lehet valóság. — Miért? — Mert a szakszervezeti könyvtárhálózat az állami költségvetésből az eddigieknél nem kap magasabb összeget. A komolyabb részt a vállalatok támogatása adná. Például Borsod megye hálózatának már most olyan előrehaladott a helyzete, hogy a kiadvány feltételeinek 80 százaléka biztosított. Természetesen e nagy különbség a megyék jellegéből adódik. Persze nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a mezőgazdasági jellegű Tolna megyében is lehetne ezen változtatni, mégpedig úgy, ha az üzemek, vállalatok nemcsak elvekben és erkölcsiekben, hanem kötelesség szerint anyagiakban is jelentősebb támogatást nyújtanának. — Úgy tudom, a támogatásra is van SOT-határozat. — Természetesen. A vállalatoknak minden dolgozójuk után évente öt forintot kell befizetni. Szeretnénk elérni az idén, hogy ezt a minimális összeget minden üzem és vállalat fizesse be. Tartalmi munkánkat pedig elsősorban arra irányítjuk, hogy a befizetett összegekkel párhuzamosan az olvasók száma és igénye is növekedjék. • Hány szakszervezeti könyvtár van megyénkbe.? — Nyolcvanöt. Ebből 68 a letéti, 17 az önálló könyvtár. Sajnos az utóbbiak közül idén 13-at fel kell számolnunk, mert közel sem tudják biztosítani az önálló könyvtár működéséhez szükséges alapfeltételeket. — A szervezett szakszervezeti könyvhálózatnak gyakorlatilag 10 éves múltja van. Milyen fejlődésen ment át azóta? — Az 1961 decemberi SZOT- határozat megjelenése óta országos viszonylatban van fejlődés, de a megyében nincs, illetve nagyon minimális. Tíz év alatt az ország szakszervezeti könyvtárainak könyvállománya másfélszeresére nőtt; a szervezett dolgozók több mint 20 százaléka rendszeres olvasója, 60—70 százalékuk munkás. (Az utóbbi számot az ipari települések adatai emelik.) Tolna megyében a szakszervezeti könyvtárak 50 százaléka 300 kötet alatti, csupán 15 könyvtár rendelkezik 1000 könyvkötet felett. Megyénkben a könyvtárak elhelyezése az elmúlt tíz esztendőben szinte semmit nem változott. Elmondhatom, hogy sok helyen csak egy szekrényt neveznek könyvtárnak. — Milyen a hálózat könyvtárosi ellátottsága? — Amikor erről beszélek, büszkeség tölt el. Mert igaz az, hogy megyénkben a tárgyi és anyagi feltételek nem érik el a követelményeket, de óriási jelentőségű társadalmi munkát végeznek, könyvtárosaink. Harminc százalékuk csupán a tiszteletdíjas könyvtáros — köztük több olyan van, akik negyedévenként 100 forintért végzik munkájukat —, a többiek társadalmi munkások. Ha az eredményeinket ehhez arányítjuk, akkor az pozitívnak mondható. — Tehát 1971-ben mi a legfontosabb feladata a a szakszer. e. ■ti könyvtárhálózat munkájában? — Körülményeinkhez mérten a tartalmi munkában kell — talán mondhatom — jelentősebb előrehaladást elérni. Szeretném, ha minden politikai és gazdasági vezető felismerné a könyvtárak jelentőségét, a szakszervezeti bizottságok pedig a kulturális és sportcélokra rendelkezésükre álló összegből a lehetőségekhez mérten az eddigieknél fokozottabb támogatásban részesítenék a könyvtárakat, ez a munkások oktatását, politikai nevelését, művelődését segítené elő. HORVÁTH MÁRIA 1971. január 13. Több élesztő és csokoládé Élelmiszeripari rekonstrukciók fejlesztési kölcsönnel A IV. ötéves terv előirányzata szerint 1971-ben két fontos élelmiszeripari beruházáshoz biztosítanak fejlesztési kölcsönt; idén kezdik meg a Budafoki Élesztő- és Szeszgyár élesztőüzemének és a Szerencsi Csokoládégyárnak a rekonstrukcióját. Az élesztőt jelenleg két budapesti üzem gyártja, évente összesen 9500 tonnányit készítenek. Ez azonban már nem elégíti ki a szükségletet és ráadásul a minőséget is kifogásolják a kenyérgyárak. Ezért a negyedik ötéves tervben a hazai sütőélesztő-termelést 13 000 tonnára növelik és a minőséget is megjavítják. A nagyobbik, jelenleg mintegy 7000 tonna élesztőt adó budafoki gyárban új üzemrészt emelnek és ezzel csaknem 4000 tonnával több élesztő gyártását teszik lehetővé. A fejlesztéshez szükséges anyagiakat a Szeszipari Országos Vállalat részben saját erőből teremti elő — mintegy 170 millió forintot —, a beruházáshoz szükséges további 80 millió forintot pedig fejlesztési kölcsönből fedezik. A kölcsönt a vállalat tíz év alatt fizeti vissza. Az új gyár gépeit külföldről hozzák be. A leggazdaságosabban működő és a helyi adottságoknak legmegfelelőbb gépeket versenytárgyalás alapján választják majd ki. Az új üzem átadása után már kétféle minőségű sütőélesztőt hoznak forgalomba és ezzel kielégítik a hazai sütödék és kenyérgyárak igényeit. Megszűnik majd az ország különböző vidékein időszakonként tapasztalható élesztőhiány is. A Magyar Édesipar 1969. évi 4767 vagonos termelését 1975-re 6500 vagonra fokozza, részben azzal hogy a szerencsi gyárban rekonstrukciós bővítést hajtanak végre. A gyár rekonstrukciójára 270 millió forintot irányoztak elő. Gondos mérlegelés után jelölték ki a szerencsi üzemet a rekonstrukció színhelyéül. A számítások szerint ugyanis ebben az üzemben lehet a legkisebb költséggel megoldani a termelés hozzávetőleg 600 vagonos növelését. Mint megállapították, hasonló kapacitásbővítés másutt legalább 350—450 millió forintba kerülne. Szerencs mellett szólt az is, hogy a szomszédos cukorgyárból, kis távolságról szállíthatják az üzembe a nyersanyagot és innen kaphat gőzt is a gyár. A munkaerő szintén helyben van és az édesipari termelésnek Szerencsen közismerten nagyok a hagyományai. (MTI) RENDELETEK A mezőgazdaság 1971. évi állami támogatása A mezőgazdasági üzemek beruházásainak és termelési tevékenységének támogatásáról hozott együttes rendeletet a mezőgazdasági és élelmezésügyi, és a pénzügyminiszter. A rendelet részletesen szabályozza, hogy 1971-ben a mezőgazdasági üzemek milyen beruházáshoz, termelési tevékenységhez milyen összegű állami támogatást kapnak, és milyen feltételek mellett. A mezőgazdasági üzemek részére a nagyüzemi méretű építési és ültetvényberuházásokra az erre szolgáló éves keretből meghatározott körben és mértékben ártámogatást lehet adni. A rendelet 50 százalékos ártámogatást tesz lehetővé, egyebek között a szakosított szarvasmarha- és sertéstelepek termelő- és kiszolgáló-épületeire, építményeire, a szarvasmarha- és sertéstartás épületeire; 100 vagonos, vagy nagyobb hűtőtárolókra; öntözőtelepek létesítésére, illetve rekonstrukciójára, — a hordozható gépi berendezések kivételével —; üzemi víztárolókra; szilárd burkolatú üzemi tűz építésére, — majoron belüli szállítást, illetve erdőfeltárást szolgáló útépítésre is —; cseresznye, meggy, kajszi, köszméte, ribiszke, málna, szamóca és komló telepítésére. Harminc százalékos ártámogatás folyósítható a gyümölcstermesztéshez kapcsolódó üzemi épületekre, a szőlőtermesztés, feldolgozás és tárolás céljait szolgáló épületekre, építményekre, a palackozóüzem kivételével —; libái és pulyka-, a juihtartás céljait szolgáló épületekre; legalább harminc vagonos terménytároló épületekre, építményekre; a szántóföldi és kertészeti termények szárítását — aszalását —, gyümölcsök és zöldségek porítását szolgáló épületekre, építményekre; víztoronyra, hidroforra, vízvezetékre; a tej helyi felvásárlását, értékesítését és feldolgozását szolgáló épületekre; a telepeken belüli, közművesített készenléti lakóépületekre; a badacsonyi, egri, somlói, mátraaljai, a szekszárdi, a villány-siklósi borvidék szőlőtelepítésein é; spárga telepítésekre. A fúrott és ásott kutakra 30 százalékos ártámogatás folyósítható, viszont 50 százalék az ártámogatás, ha a nyert víz nem alkalmas a rendeltetésszerű felhasználásra, vagy mennyisége nem éri el az előirányzott hozam meghatározott százalékát. A szarvasmarha- és sertéstartási építési beruházásokra csak akkor kaphatnak ártámogatást a mezőgazdasági üzemek, ha az az állatállomány növelését eredményezi: meglévő állati élőhelyek épületgépészeti beruházása; vagy olyan épületét pólói, amelynek jogszabály szerinti értékcsökkentési leírása három éven belül befejeződik. Az ártámogatás akkor folyósítható, ha: — a hatósági engedélyeket beszerezték, — a műszaki tervdokumentáció elkészült, — a beruházás bekerülési költsége és az ártámogatáskülönbözet, valamint az üzemeléshez szükséges, tartós forgóeszközök saját forrásból, illetve hitelből való fedezésének, lehetőségeit igazolják. Az 1971. évi, január hó 1. napját követően induló ártámogatással megvalósuló beruházások jövedelemből (nyereségből) képzett saját forrás, csak az előző évi zárszámadásban jóváhagyott összeg lehet. Több év alatt megvalósuló beruházásnál a saját forrást évenként időarányosan az előző évi zárszámadásban kell tartalékolni. Az építési beruházásokat az ártámogatási okirat, kiadásának, illetve érvénybelépésének napjától számítva, sertés- és szarvasmarha- telepeknél 36, egyéb létesítményeknél 24 hónapon belül be kell fejezni. A befejezési határidő túllépése esetén a befejezésig havi 0,5 százalékos járulékot kell fizetni. •A mezőgazdasági gépeket és azok pótalkatrészeit a mezőgazdasági üzemek, az erdőgazdaságok, rajtuk kívül pedig a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter által kijelölt szervek részére mezőgazdasági üzemi beszerzési áron kell értékesíteni. A gyártó, vagy az értékesítő szervnek az ipari termelői, vagy az import beszerzési ár megfelelő százaléka szerinti átlagos támogatást kell adni: traktoroknál tíz, egyéb mezőgazdasági gépeknél, technológiai berendezéseknél és eszközöknél negyvenhét, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által meghatározott mezőgazdasági gépek pótalkatrészeinél 23 százalékot. A legeltetési bizottságok, a háztáji és egyéni gazdaságok, valamint a mezőgazdasági szakszövetkezetek tagjai mezőgazdasági üzemi beszerzési áron szerezhetik be a kerti traktorokat, a növényvédő kisgérléket, az állattenyésztési gépeket és felszereléseket. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése érdekében a mezőgazdasági üzemeket a közös tulajdonban lévő tehenek élveszületett borjai után éltesenként 2000, előhasi üszők élveszületett borjai után 4500, az átlagos tehénlétszám növelése esetén tehenenként 5000 forint állami támogatás illeti meg. Ha az állomány csökken, az állami támogatást vissza kell fizetni. A háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságok, valamint a szakszövetkezetek tagjai a saját tenyésztésből származó, vagy vásárolt vemhes üsző tenyésztésbe állítása esetén, — ha kötelezettséget vállalnak az első éltestől számított 4 évi tartásra, — darabonként 8000 fort állami támogatásban részesének. BL