Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-25 / 47. szám
Kinek jó? Ha csak egy forinttal is, de többet \Vajon a jövedelem az egyetlen szempont? Kizárólag a tagok részesedése mutatja egy-egy termelőszövetkezet vitalitását? Ma még sokakban az a tévhit él, hogy ennél a két kérdésnél kezdődik minden és itt fejeződik be minden. Ennek az eredetét a mezőgazdaság átszervezésének kezdeti éveire vezethetjük vissza. Arra az időszakra, amikor a munkaegység értéke nem csupán az anyagi jólét növekedését jelezte, hanem egyúttal agitációs érvként használtuk az egyénileg dolgozó parasztok meggyőzésére. Jól tudjuk, hogy az ötvenes években, majd még inkább a hatvanas évek elején csakugyan nagy jelentősége volt a zárszámadási beszámolókból kiemelni az egy dolgozóra jutó részesedés nagyságát, mennyiségét. A forintérték mintegy megalapozott érvként bizonyosságul szolgált arra, hogy a dolgozó parasztok jól választottak, amikor a nagyüzemi gazdálkodás útjára léptek, hiszen az osztalék is mutatja mennyire megtalálják számításukat. A rádió és az újságok elsősorban az egy dolgozó tagra jutó jövedelem, a munkaegységérték alapállásából közelítették meg az évzárást, a zárszámadó közgyűlést. Némelykor éppen a régi hagyományok nem éppen szerencsés túlélése folytán még ma is a forintot emelik ki a beszámolók, a tudósítások, holott erre ma már semmi szükség, hiszen a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdult, továbbá a közös gazdaság valóságos helyzetéről a munkanap értéke keveset mond. Sőt olykor dezinformál. Mindezek ellenére talán hagyománytiszteletből, talán presztizsféltésből mégis tapasztalható, hogy a termelőszövetkezetekben ha csak egy forinttal is, de minden évben többet igyekeznek osztani. S némelykor elsősorban a vezetők fáradoznak azon, hogy az előző évi részesedési szintet „túlteljesítsék”. Nagyon szemléletesen példázza ezeket a törekvéseket a tavalyi „rossz” esztendő. Tavaly nyár óta mindenki tudja, hogy a kedvezőtlen időjárás és más szubjektív okok következtében a termelőszövetkezetekben szinte kivétel nélkül nagy volt a forintkiesés. A szövetkezeti tagok túlnyomó többségét mégsem érte meglepetésszerűen a rendkívüli időjárás, hiszen a mezei munkát végző ember szurrol azzal, hogy egyik év jobb, a másik év gyengébb, vagy esetleg rosszabb az átlagnál. Ebből következik: némelykor a kevesebbel is be kell érni. E Ezek után több mint meglepő, hogy néhány közös gazdaságban a kiesésekellenére azon fáradoztak, hogy többet osszanak, mint tavaly. Van olyan termelőszövetkezet, ahol „bedobták” az összes tartalékot. Másutt az állatállomány egy részét áruba bocsájtották, vagy éppen az idei termelésfejlesztési elképzelések egy részéről mondtak le annak érdekében, hogy növeljék az egy munkanapra jutó forintösszeget. Érdemes ezen elgondolkodni, és feltétlenül hasznos a „dolgok eredetét” közelebbről szemügyre venni. A termelőszövetkezeti vezetők megítélése a tagok körében még mindig nem egyértelmű. Létezik egyfajta elfogult és hangulatkeltő nézet, amely szerint az a jó tsz-vezetés, amely évről évre többet oszt. S nem ritkán az elnök is úszik, az árral ahelyett, hogy a dolgok nehezebbik részét választaná. Ki lehet és ki kell mondani: nem biztos,, hogy az a "jó tsz-vezetés, amely __ minden évben többet oszt, • sőt egy bizonyos jövedelemszint elérése "után "előfordulhat, hogy a „többet osztás” sérti a közösség, a tagok érdekeit. Az elmúlt évek során volt arra néhány példa, hogy a népszerűség biztosítása érdekében egyik-másik tsz-vezető egyik évről a másikra meceruplázta a tagok része-edvét a különféle ’ útonro.Úzon főleg olyképpen, hogy a jövővel, a holnappal nem törődött. Ismeretes, hogy mi lett ennek a vége. Csőd, eleégedés, tagadhatatlan, sőt káros tehát az a szemlélet, amely arra kényszeríti, vagy ösztönzi a vezetést, hogy túllépje a lehetőségeket, nem törődve a közös gazdaság jelenével, jövőjével. Főleg ott, azokban a termelőszövetkezetekben érdemes ezt a kérdést élesen felvetni, ahol az egy dolgozó tagra jutó átlag részesedés a 20 ezer forint körül van, vagy meghaladja azt. Ezekben a termelőszövetkezetekben semmi nem indokolja, hogy a gazdaság fejlesztése rovására, kizárólag presztizsokokból tovább nyújtózkodjanak, mint ameddig a takaró ér. Jól körülnézhette volna magát az egyéni világban az a gazda, aki soha nem eszközölt beruházást. Az ilyen parasztember előbb-utóbb tönkrement.A termelőszövetkezetekben talán más a helyzet? Nem más. Sőt a nagyüzemi gazdálkodás keretei között éppen az adottságok jobb kihasználása érdekében megkülönböztetett gondot és figyelmet kell fordítani azokra a beruházásokra és felújításokra, amelyek megrövidíthetik ugyan néhány forinttal a tagok részesedését, de amelyek kamatostól a sokszorosát adják vissza pénzben, forintban a gazdáknak. Ahol tehát változatlanul ahhoz tartja magát a tsz vezetősége és tagsága, hogy minden évben, mindenképpen növelni kell a részesedést, ott ez a felfogás előbb-utóbb visszaüt. Annál is inkább, mert a termelőszövetkezetek többségében a géppark elavult, nagy az állati férőhely - igény, s egyre több műtrágyára, korszerű erő- és munkagépre van szükség. A IV. ötéves tervben fokozni kell a termelőszövetkezetekben is a munkagépállomány cseréjét, korszerűsítését. A műtrágya-felhasználást hatóanyagban közel kétszeresébe kell növelni. Az elavult férőhelyek pótlására, illetve a növekvő állatlétszám elhelyezésére a megye mezőgazdaságában 15—16 ezer szarvasmarha-, ötvenhatvanezer sertés- és hatnyolc °?m juhférőhely építése szükséges. De sorolhatnánk még tovább mindazt, ami nélkülözhetetlen a termésátlagok növeléséhez, a hozamok növeléséhez. S forint nélkül nem megy. Erre is érdemes gondolni, mert ahol erre is gondolnak, ott az elkövetkezendő évek jó zárszámadásait alapozzák meg. Minden üvegre jó az extra örökdugó! Vásárolja Ä ,, Gyártja a bonyhádi ktsz. (202) Közös vállalatot létesítenek a fogyasztási szövetkezetek A MÉSZÖV-elnökség és a KPVDSZ megyei bizottsága szerdán együttes ülést tartott, amelyen az áfész-ek múlt évi versenyeredményeivel foglalkoztak és ennek alapján előterjesztést tettek magasabb kitüntetésre. A MESZÖV elnöksége szerdán külön is ülésezett, amely keretében beszerző és értékesítő társulás létrehozásával foglalkoztak. E témakör már sokszor és sok szövetkezeti fórumon felvetődött. Arról van szó, hogy a gazdálkodás új rendje közepette új körülmények teremtődtek a szövetkezetek részére. Az áfész-ek széles körű önállóságot kaptak kereskedelmi vonatkozásban is, de ugyanakkor sok tekintetben ki vannak szolgáltatva egyes partnereknek. Közvetlenül be szerezhetnek például árut, bármilyen mennyiségben a termelőüzemektől, de a nagyobb üzemek nem állnak velük szóba, mert egy-egy szövetkezet csak kisebb volument igényel. Egyes nagykereskedelmi szervek néha kényük-kedvük szerint diktálják az árakat, és a velük külön-külön kereskedő szövetkezetek ez ellen nem mindig tudnak tenni bármit is. Az ilyen ,visszás körülmények megelőzése teszi indokolttá a társulást, amiről az ülésen szó volt. Széles körű és izgalmas vita bontakozott ki e témával kapcsolatban. Végül is abban állapodtak meg, hogy közös vállalatot hoznak létre. Az előkészületekre megfelelő bizottságot alakítottak. Thűry Mária munka közben .A Babits Mihály megyei művelődési központ murális alkotásainak elkészítésére Thűry Mária Munkácsy-díjas festőművész kapott megbízatást. Thűry Máriát, és a készülő művet lapunk 1970. augusztus 30-i században mutattuk be olvasóinknak. Ekkor nyilatkozott úgy a festőművésznő, hogy szeretné, ha 1971. április 4-én megtarthatnánk Szekszárdon műve avatási ünnepségét. Thűry Mária jól haladt munkájával, s a napokban már a helyszínen dolgozik segítőtársaival. Képeinken azt mutatjuk be, amikor a foyert díszítő 20,80x1,88 méteres moziaklapokat rakják fel. E mozaiklapon két oldalt a művészeteket megjelenítő alakok, középső részén pedig a munka, a béke, a termékenység és az élet szimbóluma látható. Fotó: Gottvald Károly.