Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-23 / 225. szám
Kevés vagy sok a bukás ? Szekszárdon, a KPM autósiskolájában háromezer-ötszázan szereztek az idén jogosítványt. Ugyanez alatt az idő alatt csupán elméleti vizsgán több mint tízezerszer jelentek meg. Meglepő számok. Minden gépjárművezető — átlagban — kétszer elbukik elméletből, és csak a harmadik vizsgán sikerül átcsúsznia. Mi lehet az oka ennek az elképesztően rossz aránynak? Túl magas a mérce? Túlságosan sokat kell tudni a leggyengébb vizsgaeredmény eléréséhez is? A közlekedésben táblák, útburkolati jelek és egyéb jelzések szabályozzák a gépjárművek forgalmát. Sok esetben pedig a KRESZ szabályai mondják ki, mint például egyenrangú útkereszteződésben , hogy mi a teendő. Ezek a szabályok a közlekedés írott törvényei. Rendet teremtenek a több tíz, esetleg több száz lóerő hajtotta, szélsebesen száguldó járművek között. Aki nem ismeri, vagy nem tudja alkalmazni ezeket a törvényeket, nem vehet részt ebben a távolságokat lecsökkentő, városokat, falvakat összekötő száguldásban. Az elméleti vizsgán ezeket a szabályokat kérik számon. És azok buknak meg, akik nem tudják. Sőt, közülük is csak azok, akik többet nem tudnak. Mert átmegy a vizsgán még az a delikvens, aki legfeljebb két egyszerűbb, vagy egy bonyolultabb közlekedési szituációban eltéveszti az elsőbbségi viszonyokat. Sőt az is, aki három közlekedési jelzőtáblát nem ismer. Ha most ennek következményeit a gyakorlatban vizsgáljuk, kiderül, hogy törvényesen biztosítjuk a baleseteket. Köztudott tény, a törvény nem ismerése nem mentség az elkövetett vétség esetén. Az természetes, hogy nem ismerjük társadalmunk életét szabályzó valamennyi paragrafust. De ott ez nem is baj. Van ugyanis az emberben egy hallatlanul érzékeny belső jelzőrendszer — nevezzük talán lelkiismeretnek — amelyik azonnal közli, ha az emberi együttélés szabályai ellen akarunk véteni. A motornak azonban nincs lelkiismerete. A százkilométeres tempóban száguldó gépjárművek vezetői sem tudják a másodpercek törtrésze alatt meghatározni, mikor mehetnek, vagy mikor kell megállniuk. Ezért vannak a táblák, jelzések, szabályok. És a logikus az lenne, ha azokat, akik nem ismerik ezeket, nem engednék kormánykerék mögé ülni. Sokkal kevesebben halnának meg az utakon. Lehet, hogy a kevesebb ember kevesebb autót vezetne, de így százak életét lehetne megmenteni az oktalan haláltól. Ha ezt nézzük, és ezt kell először nézni, azt kell mondani a kezdetben feltett kérdésre: kevés a bukás. Vagy pedig, és ez lenne a jobb megoldás, a vizsgázók komolyabban felkészülnének, nem is a vizsgára, hanem az azt követő autós-, motorosévekre, -évtizedekre. Őszi tanácsok gépjárművezetőknek Az ősz az autós-, motorosidény egyik legnehezebb szakasza. A közlekedés sokkal több veszélyt rejt magában, mint a nyári hónapokban. A reggeli köd, a deres út, a szemerkélő eső, a korai sötétedés, a földutakról felhordott sár, mind-mind jelentősen megnehezíti a vezetést. Ez azonban nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy a forgalom megbénul. De hogy fennakadást ne okozzon ez a szigorú évszak, gondosan elő kell készíteni a gépjárműveket. Mik a legfontosabb teendők? Legelőször a gumikat vizsgáljuk meg. Ellenőrizzük a légnyomást, a futófelületet és ne sajnáljuk újakkal kicserélni a simára lefutott gumikat. Az őszi esős, síkos utakon ezekkel közlekedni életveszélyes. Ezután legfontosabb a motorok, gépkocsik világítását aprólékosan átvizsgálni. Legfontosabb a fényszórók, pontos beállítása. A tompított fény ne legyen „hosszú”, mert ködben ez valóságos világító falat vetít a jármű elé. Vizsgáljuk meg, hogy a reflektorok fénye elég erős-e. A fényerő csökkenését a bepiszkolódott vagy meghibásodott foncsorozott felület okozza. A hátsó lámpákról sem szabad megfeledkezni. Meg kell tisztítani az izzókat körülvevő búrák belsejét a nyáron lerakódott portól. A biztonságos vezetés megkívánja azt is, hogy az ablaktörlők jól működjenek, ne hagyjanak csíkot a szélvédőn. A rosszul törlő lapátokat ki kell cserélni. Fontos a fékek állapotának ellenőrzése is. Vizes, nedves, nyálkás, sáros úton csak óvatosan szabad fékezni. Ennek pedig feltétele, hogy a fékek egyenletesen fogjanak. Ezért a fékdobokat szereljük le, a fékberendezést tisztítsuk meg a rárakódott portól, esetleg , zsírtól. Pontosan állítsuk be a fékpofákat, mert egyenlőtlen fékezés gyakran balesethez vezet. A kormányszerkezet állapota lényeges. Itt a kormány holtjátékát vizsgáljuk meg. Ennek növekedését leggyakrabban a kopott gömbcsuklók okozzák. Nézzük meg az első kerekek csapágyait is, s ha ezek lazák, húzzuk utána a csavarokat. Az első kerekek nyomtávjának ellenőrzése lényeges feladat. Ha ez megfelel az előírásoknak, nemcsak a kocsi irányban tartása könnyebb, hanem jelentősen csökken a futófelületek kopása is. Gondot kell fordítani a lökésgátlókra. Ezeknek hibái szintén fokozott gumikopást eredményeznek, ami pedig még veszélyesebb, rontják a kocsi úttartását, rugótörést okozhatnak. S ezekből igen gyakran származik baleset. Hideg időben a megsűrűsödött olaj miatt a motor indítása több energiát kíván. Ezért az akkumulátor állapotát is felül kell vizsgálni. ÉlA tavak, folyópartok csendes nyugalmát egyre inkább veszélyeztetik az éktelen zajjal száguldó motorcsónakok. Nyomukban a közúti forgalomból sajnos jól ismert kipufogógáz szaga terjeng, a víz felületét pedig olajszenny lepi el. Néhány országban máris betiltották az üdülésre szánt helyeken való használatukat, másutt csak idő kérdése, hogy sor kerüljön erre az intézkedésre. Ám a motorizált csónakázást kedvelőkön nem lehet kifogni, erről tanúskodik a képen látható villamos meghajtású motorcsónak, amelyet egy nyugatnémet cég készít. Az ötszemélyes csónaktestet üvegszállal erősített poliészterből alakították ki, súlya csupán 60 kg. A könnyű vízijármű propellerét akkumulátorról táplált 260 wattos villamos motor hajtja. A 12 voltos akkumulátor kapacitása 44 amperóra, tehát kb. kétórai folyamatos csónakázásához elegendő a töltése, miközben a vízijármű maximálisan 12 km/óra sebességgel haladhat. Az akkumulátort akár ki sem kell venni az újbóli feltöltéshez, a csónaktestre kivezetett csatlakozón át is rákapcsolható a hálózati töltőberendezésre.lenőrizzük a sav szintjét és sűrűségét, valamint a csatlakozó pólusok tisztaságát. A dinamó, vagy újabb kocsiknál váltóáramú generátor által szolgáltatott áram nagysága szintén jelentős a hidegebb időben, mert csak így lehet állandóan biztosítani az akkumulátorok megfelelő töltöttségét. K. I. Zajtalan motor*csónak i Két paroli becsülete A fő esélyesek : Dombóvár és Záhony öt megye — Baranya, Fejér, Somogy, Tolna, Zala — önkéntes vasúti tűzoltóinak Dombóvárott tartott versenyéről jelentettük, hogy a 400 liter/perc kismotorfecskendő kategóriában a MÁV Dombóvári Vontatási Főnökségének csapata győzött. A rajtjel elhangzása után 50 másodperccel mindkét sugárcsövön megjelent a víz. Göndöcs Jenő, a MÁV Pécsi Igazgatóságának tűzrendészeti előadója mondotta az eredményhirdetés után: — A dombóváriakat mind teljesítményükért, mind a verseny megszervezéséért elismerés illeti. Dombóvár a Dunántúl kimagasló fontosságú vasúti csomópontja, a hazai Diesel-program teljesítésének egyik bázisa, mind műszaki fejlesztése, mind tűzbiztonságának fokozása is igen fontos. Mivel ugyanekkor a jó személyi feltételek is adottak, a pécsi igazgatóság területén a dombóvári önkéntesek munkáját segítjük először tűzoltószertárral, gépjárműfecskendővel, új felszereléssel. A Diesel-programról mondottakhoz Harangozó László, a vontatási főnök helyettese, — szintén önkéntes tűzoltó — hozzáfűzi, hogy az elszállított áru nyolcvan százalékát már napjainkban Diesel-elektromos mozdonyokkal továbbítják. Mivel a kipufogógázok megközelítően 500 Celsius fokosak, ezeken a modern mozdonyokon nagy a tűzveszély. A tűz megelőzése több formában is az önkéntesek feladata. Mint karbantartóknak a mozdonyok kifogástalan műszaki állapotának — egyben tűzbiztonságának — fenntartása a dolguk, mint önkénteseknek: az oltókészülékek ápolása, a megelőző tűzrendészeti szabályok megtartásának ellenőrzése. Az utóbbi jelenleg és még hosszú hónapokon át igen fontos, mivel a hatalmas olajtárolók nagy hányada még ideiglenes jellegű, s az építkezés miatt felhalmozott rengeteg anyag megnehezíti a fűtőház területén a közlekedést. A dombóváriak úgy szervezték meg munkájukat, hogy folyamatosan dolgoznak, így jelenlétük állandó ügyeletet is jelent. A fűtőház tűzrendészeti előadóját, Varga Jenőt ebben az évben tüntette ki a belügyminiszter a Tűzrendészeti érdemérem bronz fokozatával, ő így emlékezett meg a 25 fős testület sikereiről: — Járási versenyeken rajtnk eddig ötször lett első, egyszer második, egyszer harmadik. Az önkéntesek a haboltó használatát is elsajátították, de ha kell, gőzmozdonyra csatolt tömlőből, forró vizet lövelő sugárcsővel szintén tudnak oltani. — Rétszilason, egy kenderszállítmány oltásakor is ez történt, — emlékezik Harangozó László, a vontatási főnök helyettese. — Nyolc atmoszférás nyomással csapott a gőzölgő sugár a tűzre. Fafogantyús sugárcső, azbesztkabát,kesztyű védte a tűzoltókat. Sem a tűzoltó-, sem a vasutaspárokra nem hoztak soha szégyent a dombóvári önkéntesek. Sőt. Nincs közöttük, akinek még ne lenne Kiváló Dolgozó oklevele, jelvénye. Országszerte befejeződtek a MÁV-igazgatóságok önkéntes tűzoltóinak erőpróbái." A jövő év elején, a legnagyobb valószínűség szerint Budapesten tartandó versenyen dől el, hogy az egyes kategóriákban melyik rajok a legjobbak. A dombóváriak esélyeiről a KPM Vasúti Főosztályán Kovács János tanácsos beszélt. A 400 liter/perc teljesítményű kismotorfecskendő szerelésében most ősszel a záhonyiak szerepeltek a legszebben, idejük 49 másodperc. Mindössze egy másodperccel voltak fürgébbek, mint a dombóváriak. Persze, a versenyeredmények sosem születnek a pillanatnyi körülményektől függetlenül; egy másodperc ide vagy oda az időjárás következménye is lehet.. . Hidasnémeti, Sárospatak önkénteseinek legutóbbi teljesítménye szintén arra figyelmeztet, hogy aki tavasszal éremmel kíván hazatérni, annak a téli hónapokban sem szabad lazítania. — b. 7. — Svájciak Szedresen A szedresi Petőfi Termelőszövetkezet néhány vezetője a nyár elején egy IBUSZ-utazáson vett részt Bécsben, illetve Ausztriában és ott tanulmányozták a lótenyésztést. A szedresi tsz. vezetői ezen az úton kötöttek barátságot az IBUSZ szakembereivel, akik elmondták, hogy szeptember közepén egy svájci csoport érkezik hazánkba. Az IBUSZ Tolna megyébe is ellátogat velük és szívesen megmutatnák nekik a szedresi tsz lovait is. A fentiek alapján látogatott a svájci csoport csütörtökön délután Szedresbe, ahol ötvenkét csikót, négy tenyészkancát és négy sportlovat mutattak be a vendégeknek. A svájci lótenyésztési szakemberek nagy érdeklődéssel nézték a szép állatokat, majd a tolmács útján értesültek arról is, hogy a szedresiek az idén már húsz lovat adtak el, részben Svájcnak, részben az NSZK-nak. A lovak átlagosan 35—40 ezer forintért keltek el, de volt köztük olyan is, melyért 50 ezer forintot fizettek. A jól sikerült bemutató elérte célját, mert az IBUSZ vezetői ígéretet tettek, hogy hasonló külföldi csoportokkal a jövőben is ellátogatnak a szedresi tsz-hez és könnyen lehet, hogy a látogatókból vevők lesznek. Lélektani autóstop Barátom elaludta a reggeli gyorsot, de sürgősen Budapestre kellett jutnia. Mi autóval mentünk, de nem a fővárosba, hanem éppen csak keresztezve a 6-os utat. — Nekem ez elég! — így ő, és felcsillant a szedae. — A vörös keresztnél álljatok meg egy pillanatra és nyissátok fel a motorház tetejét. — Miért? — értetlenkedett gépkocsink vezetője. — Mert a gépkocsivezetők szolidárisak, — oktatta ki barátom. — Mármint egymással. Ezenkívül mindegyik szívesen bebizonyítja, hogy többet ért a motorhoz, mint a másik. Igaza lett. Tegnap kora reggel öt perc leforgása alatt négy gépkocsi fékezett mellettünk. A negyedik elvitte barátomat Pestre. Alighanem előbb feljutott, mintha mérsékelten gyors gyorsvonatunkat vette volna igénybe. O. I.