Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-23 / 225. szám

Kevés vagy sok a bukás ? Szekszárdon, a KPM autós­iskolájában háromezer-ötszá­zan szereztek az idén jogosít­ványt. Ugyanez alatt az idő alatt csupán elméleti vizsgán több mint tízezerszer jelentek meg. Meglepő számok. Minden gépjárművezető — átlagban — kétszer elbukik elméletből, és csak a harmadik vizsgán si­kerül átcsúsznia. Mi lehet az oka ennek az elképesztően rossz aránynak? Túl magas a mérce? Túlsá­gosan sokat kell tudni a leg­gyengébb vizsgaeredmény el­éréséhez is? A közlekedésben táblák, útburkolati jelek és egyéb jel­zések szabályozzák a gépjár­művek forgalmát. Sok eset­ben pedig a KRESZ szabá­lyai mondják ki, mint példá­ul egyenrangú útkeresztező­désben , hogy mi a teendő. Ezek a szabályok a közleke­dés írott törvényei. Rendet teremtenek a több tíz, eset­leg több száz lóerő hajtotta, szélsebesen száguldó jármű­vek között. Aki nem ismeri, vagy nem tudja alkalmazni ezeket a tör­vényeket, nem vehet részt ebben a távolságokat lecsök­­kentő, városokat, falvakat összekötő száguldásban. Az elméleti vizsgán ezeket a szabályokat kérik számon. És azok buknak meg, akik nem tudják. Sőt, közülük is csak azok, akik többet nem tudnak. Mert átmegy a vizs­gán még az a delikvens, aki legfeljebb két egyszerűbb, vagy egy bonyolultabb közle­kedési szituációban eltéveszti az elsőbbségi viszonyokat. Sőt az is, aki három közlekedési jelzőtáblát nem ismer. Ha most ennek következmé­nyeit a gyakorlatban vizsgál­juk, kiderül, hogy törvénye­sen biztosítjuk a baleseteket. Köztudott tény, a törvény nem ismerése nem mentség az elkövetett vétség esetén. Az természetes, hogy nem ismer­jük társadalmunk életét sza­bályzó valamennyi paragra­fust. De ott ez nem is baj. Van ugyanis az emberben egy hallatlanul érzékeny belső jel­zőrendszer — nevezzük talán lelkiismeretnek — amelyik azonnal közli, ha az emberi együttélés szabályai ellen aka­runk véteni. A motornak azonban nincs lelkiismerete. A százkilomé­teres tempóban száguldó gép­járművek vezetői sem tudják a másodpercek törtrésze alatt meghatározni, mikor mehet­nek, vagy mikor kell megáll­niuk. Ezért vannak a táblák, jelzések, szabályok. És a lo­gikus az lenne, ha azokat, akik nem ismerik ezeket, nem engednék kormánykerék mö­gé ülni. Sokkal kevesebben halnának meg az utakon. Le­het, hogy a kevesebb ember kevesebb autót vezetne, de így százak életét lehetne meg­menteni az oktalan haláltól. Ha ezt nézzük, és ezt kell először nézni, azt kell monda­ni a kezdetben feltett kérdés­re: kevés a bukás. Vagy pedig, és ez lenne a jobb megoldás, a vizsgázók komolyabban felkészülnének, nem is a vizsgára, hanem az azt követő autós-, motoros­­évekre, -évtizedekre. Őszi tanácsok gépjárművezetőknek Az ősz az autós-, motoros­idény egyik legnehezebb sza­kasza. A közlekedés sokkal több veszélyt rejt magában, mint a nyári hónapokban. A reggeli köd, a deres út, a sze­merkélő eső, a korai sötétedés, a földutakról felhordott sár, mind-mind jelentősen megne­hezíti a vezetést. Ez azonban nem jelenti, nem jelent­heti azt, hogy a for­galom megbénul. De hogy fennakadást ne okozzon ez a szigorú évszak, gondosan elő kell készíteni a gépjárműve­ket. Mik a legfontosabb teendők? Legelőször a gumikat vizsgál­juk meg. Ellenőrizzük a lég­nyomást, a futófelületet és ne sajnáljuk újakkal kicserélni a simára lefutott gumikat. Az őszi esős, síkos utakon ezekkel közlekedni életveszélyes. Ezután legfontosabb a moto­rok, gépkocsik világítását ap­rólékosan átvizsgálni. Legfon­tosabb a fényszórók, pontos be­állítása. A tompított fény­ ne legyen „hosszú”, mert ködben ez valóságos világító falat ve­tít a jármű elé. Vizsgáljuk meg, hogy a reflektorok fénye elég erős-e. A fényerő csökke­nését a bepiszkolódott vagy meghibásodott foncsorozott fe­lület okozza. A hátsó lámpák­ról sem szabad megfeledkezni. Meg kell tisztítani az izzókat körülvevő búrák belsejét a nyáron lerakódott portól. A biztonságos vezetés megkíván­ja azt is, hogy az ablaktörlők jól működjenek, ne hagyjanak csíkot a szélvédőn. A rosszul törlő lapátokat ki kell cserél­ni. Fontos a fékek állapotának ellenőrzése is. Vizes, nedves, nyálkás, sáros úton csak óva­tosan szabad fékezni. Ennek pedig feltétele, hogy a fékek egyenletesen fogjanak. Ezért a fékdobokat szereljük le, a fékberendezést tisztítsuk meg a rárakódott portól, esetleg , zsírtól. Pontosan állítsuk be a fékpofákat, mert egyenlőtlen fékezés gyakran balesethez ve­zet. A kormányszerkezet állapo­ta lényeges. Itt a kormány holtjátékát vizsgáljuk meg. Ennek növekedését leggyak­rabban a kopott gömbcsuklók okozzák. Nézzük meg az első kerekek csapágyait is, s ha ezek lazák, húzzuk utána a csavarokat. Az első kerekek nyomtávjának ellenőrzése lé­nyeges feladat. Ha ez megfe­lel az előírásoknak, nemcsak a kocsi irányban tartása kön­­­nyebb, hanem jelentősen csök­ken a futófelületek kopása is. Gondot kell fordítani a lökés­­gátlókra. Ezeknek hibái szin­tén fokozott gumikopást ered­ményeznek, ami pedig még ve­szélyesebb, rontják a kocsi út­tartását, rugótörést okozhatnak. S ezekből igen gyakran szár­mazik baleset. Hideg időben a megsűrűsö­dött olaj miatt a motor in­dítása több energiát kíván. Ezért az akkumulátor állapo­tát is felül kell vizsgálni. Él­A tavak, folyópartok csendes nyugal­mát egyre inkább veszélyeztetik az ék­telen zajjal száguldó motorcsónakok. Nyomukban a közúti forgalomból saj­nos jól ismert kipufogógáz szaga ter­jeng, a víz felületét pedig olajszenny lepi el. Néhány országban máris be­tiltották az üdülésre szánt helyeken való használatukat, másutt csak idő kérdése, hogy sor kerüljön erre az in­tézkedésre. Ám a motorizált csónakázást ked­velőkön nem lehet kifogni, erről ta­núskodik a képen látható villamos meghajtású motorcsónak, amelyet egy nyugatnémet cég készít. Az ötszemé­lyes csónaktestet üvegszállal erősített poliészterből alakították ki, súlya csu­pán 60 kg. A könnyű vízijármű pro­pellerét akkumulátorról táplált 260 wattos villamos motor hajtja. A 12 voltos akkumulátor kapacitása 44 amperóra, tehát kb. kétórai folyama­tos csónakázásához elegendő a töltése, miközben a vízijármű maximálisan 12 km/óra sebességgel haladhat. Az ak­kumulátort­ akár ki sem kell venni az újbóli feltöltéshez, a csónaktestre ki­vezetett csatlakozón át is rákapcsolha­tó a hálózati töltőberendezésre.­lenőrizzük a sav szintjét és sű­rűségét, valamint a csatlakozó pólusok tisztaságát. A dinamó, vagy újabb kocsiknál váltó­áramú generátor által szolgál­tatott áram nagysága szintén jelentős a hidegebb időben, mert csak így lehet állandóan biztosítani az akkumulátorok megfelelő töltöttségét. K. I. Zajtalan motor*csónak i Két paroli becsülete A fő esélyesek : Dombóvár és Záhony öt megye — Baranya, Fejér, Somogy, Tolna, Zala — önkén­tes vasúti tűzoltóinak Dombó­­várott tartott versenyéről je­lentettük, hogy a 400 liter/perc kismotorfecskendő kategóriá­ban a MÁV Dombóvári Vonta­tási Főnökségének csapata győzött. A rajtjel elhangzása után 50 másodperccel mindkét sugárcsövön megjelent a víz. Göndöcs Jenő, a MÁV Pé­csi Igazgatóságának tűzrendé­­szeti előadója mondotta az eredményhirdetés után: — A dombóváriakat mind teljesítményükért, mind a ver­seny megszervezéséért elisme­rés illeti. Dombóvár a Dunán­túl kimagasló fontosságú vas­úti csomópontja, a hazai Die­sel-program teljesítésének egyik bázisa, mind műszaki fej­lesztése, mind tűzbiztonságának fokozása is igen fontos. Mivel ugyanekkor a jó személyi fel­tételek is adottak, a pécsi igazgatóság területén a dom­bóvári­­ önkéntesek munkáj­át segítjük először tűzoltószer­tárral, gépjárműfecskendővel, új felszereléssel. A Diesel-programról mon­dottakhoz Harangozó László, a vontatási főnök helyettese, — szintén önkéntes tűzoltó — hozzáfűzi, hogy az elszállított áru nyolcvan százalékát már napjainkban Diesel-elektromos mozdonyokkal továbbítják. Mivel a kipufogógázok meg­közelítően 500 Celsius fokosak, ezeken a modern mozdonyo­kon nagy a tűzveszély. A tűz megelőzése több formában is az önkéntesek feladata. Mint karbantartóknak a mozdonyok kifogástalan műszaki állapotá­nak — egyben tűzbiztonságá­nak — fenntartása a dolguk, mint önkénteseknek: az oltó­készülékek ápolása, a megelő­ző tűzrendészeti szabályok megtartásának ellenőrzése. Az utóbbi jelenleg és még hosszú hónapokon át igen fontos, mi­vel a hatalmas olajtárolók nagy hányada még ideiglenes jellegű, s az építkezés miatt felhalmozott rengeteg anyag megnehezíti a fűtőház terüle­tén a közlekedést. A dombóvá­riak úgy szervezték meg mun­kájukat, hogy folyamatosan dolgoznak, így jelenlétük ál­landó ügyeletet is jelent. A fűtőház tűzrendészeti elő­adóját, Varga Jenőt ebben az évben tüntette ki a belügymi­niszter a Tűzrendészeti érdem­érem bronz fokozatával, ő így emlékezett meg a 25 fős testü­let sikereiről: — Járási versenyeken rajtnk eddig ötször lett első, egyszer második, egyszer harmadik. Az önkéntesek a haboltó hasz­nálatát is elsajátították, de ha kell, gőzmozdonyra csatolt tömlőből, forró vizet lövelő su­­gárcsővel szintén tudnak olta­ni. — Rétszilason, egy kender­­szállítmány oltásakor is ez tör­tént, — emlékezik Harangozó László, a vontatási főnök he­lyettese. — Nyolc atmoszférás nyomással csapott a gőzölgő sugár a tűzre. Fafogantyús su­gárcső, azbesztkabát,­­kesztyű védte a tűzoltókat. Sem a tűzoltó-, sem a vasutas­párok­ra nem hoztak soha szé­gyent a dombóvári önkénte­sek. Sőt. Nincs közöttük, aki­nek még ne lenne Kiváló Dolgozó oklevele, jelvénye. Országszerte befejeződtek a MÁV-igazgatóságok önkéntes tűzoltóinak erőpróbái." A jövő év elején, a legnagyobb való­színűség szerint Budapesten tartandó versenyen dől el, hogy az egyes kategóriákban melyik rajok a legjobbak. A dombóváriak esélyeiről a KPM Vasúti Főosztályán Ko­vács János tanácsos beszélt.­­ A 400 liter/perc teljesítmé­nyű kismotorfecskendő szere­lésében most ősszel a záho­nyiak szerepeltek a legszeb­ben, idejük 49 másodperc. Mindössze egy másodperccel voltak fürgébbek, mint a dom­bóváriak. Persze, a verseny­­eredmények sosem születnek a pillanatnyi körülményektől függetlenül; egy másodperc ide vagy oda az időjárás kö­vetkezménye is lehet.. . Hidas­németi, Sárospatak önkéntesei­nek legutóbbi teljesítménye szintén arra figyelmeztet, hogy aki tavasszal éremmel kíván hazatérni, annak a téli hóna­pokban sem szabad lazítania. — b. 7. — Svájciak Szedresen A szedresi Petőfi Termelő­szövetkezet néhány vezetője a nyár elején egy IBUSZ-utazá­­son vett részt Bécsben, illetve Ausztriában és ott tanulmá­nyozták a lótenyésztést. A szedresi tsz. vezetői e­zen az úton kötöttek barátságot az IBUSZ szakembereivel, akik elmondták, hogy szeptember közepén egy svájci csoport ér­kezik hazánkba. Az IBUSZ Tolna megyébe is ellátogat velük és szívesen megmutat­nák nekik a szedresi tsz lo­vait is. A fentiek alapján látogatott a svájci csoport csütörtökön délután Szedresbe, ahol ötven­két csikót, négy tenyészkancát és négy sportlovat mutattak be a vendégeknek. A svájci ló­­tenyésztési szakemberek nagy érdeklődéssel nézték a szép állatokat, majd a tolmács út­ján értesültek arról is, hogy a szedresiek az idén már húsz lovat adtak el, részben Svájc­nak, részben az NSZK-nak. A lovak átlagosan 35—40 ezer forintért keltek el, de volt köztük olyan is, melyért 50 ezer forintot fizettek. A jól sikerült bemutató el­érte célját, mert az IBUSZ vezetői ígéretet tettek, hogy hasonló külföldi csoportokkal a jövőben is ellátogatnak a szedresi tsz-hez és könnyen lehet, hogy a látogatókból ve­vők lesznek. Lélektani autóstop Barátom elaludta a reg­geli gyorsot, de sürgősen Budapestre kellett jutnia. Mi autóval mentünk, de nem a fővárosba, hanem éppen csak keresztezve a 6-os utat.­­ — Nekem ez elég! — így ő, és felcsillant a sze­­dae. — A vörös keresztnél álljatok meg egy pillanat­ra és nyissátok fel a mo­torház tetejét. — Miért? — értetlenke­dett gépkocsink vezetője. — Mert a gépkocsiveze­tők szolidárisak, — oktat­ta ki barátom. — Már­mint egymással. Ezenkívül mindegyik szívesen bebi­zonyítja, hogy többet ért a motorhoz, mint a másik. Igaza lett. Tegnap kora reggel öt perc leforgása alatt négy gépkocsi féke­zett mellettünk. A negye­dik elvitte barátomat Pestre. Alighanem előbb feljutott, mintha mérsé­kelten gyors gyorsvona­tunkat vette volna igény­be. O. I.

Next