Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-01 / 1. szám
1A NÉPÚJSÁG ikerül-e megállítani a" """"" magyar sport visszaiesését? Négy éve, a Montrealban rendezett olimpia után így fogalmazódott meg a nagy kérdés, hiszen a sportkedvelők már München után sem voltak teljes mértékben elégedettek. A bajor fővárosban,, 1912-ben sorra került olimpián pedig az érmek (34) és pontok (226) száma alapján egyaránt a nemzetközi élvonalhoz tartozott a magyar sport. Csupán az arannyal ötvözött érmeket (6) kevesellték a Berlin óta már elkényeztetett, legalább tíz olimpiai bajnoksághoz szokott szurkolók. Montreal mérlege (21 érem, 4 arany, 5 ezüst, 12 bronz, 155 ponttal csak a kilencedik helyezés a nemzetek pontversenyében), már határozott visszaesést jelentett, azaz a kérdés jogos volt. De határozott választ most négy év múltán, Moszkva után sem kaptunk. A számszerű eredményeket tekintve (7 arany, 10 ezüst, 15 bronz, azaz 32 érem és 231 ponttal az ötödik helyezés a nemzetek nem hivatalos versenyében), a helyzet megnyugtató lehet. Csakhogy Moszkvát ugyan a nemzetközi sportvilág joggal tekinti teljes, igazi olimpiának, a győztesek aranyérmeinek jogosságát senki sem vitatja, de azért nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a XXII. nyári játékokon a nemzetközi élvonalhoz tartozó Egyesült Államok, az NSZK és Japán sportolói nem vehettek részt. S így az eredménylista sem alkalmas az olimpiák utáni szokásos teljes értékelések elkészítésére. MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT? A magyar sport számára — úgy érezzük — kicsit hízelgő a statisztika. Az igazán szerencsés választással kinevezett Hegedűs Csaba által irányított birkózócsapat és a Montreal után Moszkvában is szuper gyakorlattal ismétlő kiváló tornász. Magyar Zoltán teljesítménye kívánkozik a felsorolás élére. Nem mintha ezzel a legcsekélyebb mértékben is kisebbíteni akarnánk az ismeretlenségből a győzelmi dobogó legmagasabb fokára lépett sportlövő, Varga Károly, a közel négy évtized után a férfi úszósport újabb érmét nyerő Wladár Sándor, a nagy esélyesek kiesése után biztonsággal versenyző Baczakó Péter, vagy a kajakosok becsületét megmentő Zoltán, Vaskúti kenukettős diadalát. A kint jártak többségének becsületes helytállása is igazán dicséretes. Ezzel egyidőben azonban számos további kérdés maradt megválaszolatlanul. Így mindenekelőtt miért vallottak kudarcot az úgynevezett biztos esélyesek? Miért maradt el például Paragi Ferenc több mint tizenhat méterrel saját világcsúcsától, s hogy végül még a döntőbe sem tudott bejutni ? Miért adta fel a versenyt Wichmann Tamás, a sportszerűségi díjjal is kitüntetett többszörös világbajnok kenus? Miért maradt el éppen az olimpián megszokott formájától az év legjobb kardvívójának tekinthető Gedővári Imre? Ahagy miért éppen a magyar versenyzők nem bírták el az esélyesség terhét? A kérdések megválaszolása a szakvezetés feladata volt. De ezzel a válasszal egyelőre éppúgy adósak maradtak az illetékesek, mint például a női sport, vagy a vívás visszaesésének elemzésével. A női sportolók váratlanul alig 29 ponttal járultak hozzá a magyar csapat szerepléséhez! Vívásban pedig több, mint hét évtizedes hagyomány szakadt meg, hiszen 1908-tól kezdve az 1920-ban rendezett csonka olimpia kivételével a vívás ötkarikás versenyein kivétel nélkül magyar győztest is köszöntöttek. EGYETLEN GYŐZELEM Az olimpiai játékok évében ugyan általában az ötkarikás randevú eseményei állnak Magyarországon is a sportkedvelők érdeklődésének középpontjában, de ezúttal, rendhagyó módon a labdarúgás helyzete, valljuk meg őszintén, eredménytelensége is érthető viharokat kavart. A válogatott előbb az olimpiai selejtezőkön bukott el, majd az év közben, júliusban hivatalba lépett következő, másfél évtized alatt a tizenharmadik kapitány, Mészöly Kálmán is erősen negatív mérleggel zárta első féléves ténykedését. Egyetlen győzelem (Svédország 2:0) és döntetlen (Spanyolország 2:2) mellett három vereség (Szovjetunió 1:4, Ausztria 1:3, NDK 0:2)került a statisztikákba, s a kapitány vajmi keveset tudott előrejutni a jövő év tavaszán kezdődő világbajnoki selejtezőkre való felkészülésben, csapatkialakításban. A szurkolók, de maguk az edzők, szakvezetők is legtöbbször értetlenül szemlélik a gyors, megmagyarázhatatlan formaingadozásokat. Az eredménytelenség okait mindenképpen a hiányos felkészülésben, a küzdőszellemben kell keresni. A szövetség korábbi vezetői által helyenként diktatórikus módon előírt és ellenőrzött követelményrendszer megbukott. • SZEGÉNYSÉGI BIZONYÍTVÁNY Ám a szövetség két év elmúltával is kénytelen volt megállapítani, hogy a klubokban folyó felkészülés nem megfelelő. A válogatott csapat játékosainak edzettségi állapota elmarad a kívánatosból. S a válogatott tavaszi jobb szereplése érdekében úgy döntöttek, hogy Mészöly jelöltjei több alkalommal tartanak majd közös edzéseket. Mindez természetesen, ha szegénységi bizonyítványt is jelent a szakosztályok, klubok számára, nem egyedülálló jelenség, hiszen Menotti, a világbajnok válogatott kapitánya hasonló lehetőségeket kapott az Argentin Labdarúgó Szövetségtől és a sikerek megismétlése érdekében együttes edzésekkel készült a Mundialito tornára, a volt világbajnokok montevideói mérkőzéseire. Persze a helyzet sokkal bonyolultabb ahhoz, semmint egyetlen intézkedés megvalósításával helyre lelessen állítani a magyar válogatott korábbi tekintélyét.’ Az edzők, kapitányok terveit a játékosoknak kellene valóra váltaniuk. Ám a játékosok egy ideje furcsa kettősségben élnek. Tulajdonképpen hivatásuk a labdarúgás, hiszen szerződést kötnek klubjaikkal. Az élvonalbeliek jól, a magyarországi lehetőségekhez képest nagyon jól, tizenötezer forintnál is többet keresnek havonta. KERESTÉK A JÁTÉKOSOK KEGYEIT Keresetük azonban nem függ sem a mérkőzések látogatottságától, sem a mérkőzéseken nyújtott teljesítményektől. Ráadásul az egymást sajnálatosan sűrűn váltó vezetők mindig, minden esetben a játékosok kegyeit keresték, emelték a fizetéseket, prémiumokat. S az sem titok, hogy a következetesen és jól dolgozó edzőket — mint például Dalnoki Jenőt a Ferencvárosnál — a játékosok a szövetség előző vezetőinek segítségével buktatták meg. Arról nem is beszélve, hogy amint azt Szepesi György egyik televíziós nyilatkozatában elpanaszolta, jelenleg vagy ötezer játékos él Magyarországon a labdarúgásból, azaz még a megyei bajnokságban szereplő csapatok játékosai is jelentős támogatást élveznek, így alakult ki ez a kényelmes szemlélet, amivel a szövetség mai vezetősége is kevés eredménnyel harcol." A gyenge teljesítményt támogatók pedig tulajdonképpen minden jószándékuk ellenére is — sajnos — csak ártanak a jelenlegi helyzetben, amiből mielőbb kiutat kellene találni. De hol van ez a kiút?... VAD DEZSŐ Ez történt 1980-ban Merre tart a magyar sport? Egy olyan pillanat 1980-ból, amire szívesen emlékezünk: a moszkvai nyári olimpiai játékokon a kötöttfogású döntőben Kocsis Ferenc (jobbról) legyőzi a szovjet Bikovot, és ezzel megszerzi az aranyérmet. v Olvasóink szavazatai alapján: Balogh Ilona és Balogh Gyula a megye legjobbjai 'Lapunk sportrovata — 1977. és 1978. után — ezúttal harmadik alkalommal tette fel a kérdést olvasóinknak: Az 1980. évi eredmények alapján kiket tartanak Tolna megye legjobb sportolóinak? Közvélézmény-kutatásunkat az egyéni versenyzők mellett kiterjesztettük az év legjobb csapatainak rangsorolására is. A december 20-án lezárult szavazás kezdeményezésünk sikerét igazolta. A beküldött 2075 darab szavazólap olvasóink — közülük is a Sporttal szimpatizálók — aktivitásáról árulkodott. A beérkezett „voksok” kétségtelenül szubjektivitást takarnak, ám ezzel együtt végső soron az év legjobbjainak rangsorolását szakmai berkekben sem vitathatja senki. Mert a közvélemény dobogójára is azok állhatnak majd fel a január 16-i ünnepélyes eredményhirdetésnél, akik sporteredményeik alapján az esztendő hazai és nemzetközi viadalain elért sikeres szereplésükkel többször is felálltak az érmes helyezettek dobogójára. Az olvasóink által beküldött szavazólapokon a nőknél 42, a férfiaknál 72 sportoló neve szerepelt. A szavazásban részt vevők véleménye alapján meglehetősen népes mezőnyűvé vált a csapatok száma is. Nem kevesebb, mint 26 együttes neve szerepelt a szavazólapokon. Az egyéni versenyben, nőknél az 1977. évi győztes, Balogh Ilona ismét elhódította az év legjobbja címét. A tolnaiak válogatott — párosban magyar bajnok, BEK-ezüstérmes csapattag — asztaliteniszezője aligha szorul bemutatásra. Klubtársát, az 1978. évi győztes Balvári Ildikót szorította le a dobogó legfelső fokáról a megye legjobbjai versenyében. Férfiaknál a korábbi két szavazás során első helyezett Halász Lászlónak nem sikerült megőriznie harmadszor is listavezető helyét. Az 1980. évi eredmények alapján olvasóink szavazatai alapján abszolút fölénnyel új győztest avatunk: Balogh Gyulát, a Szekszárdi Dózsa 3000 méteres magyar bajnokát, a tizenegyszeres válogatottat, országos ifjúsági csúcstartót. Az idei esztendőben újdonsült kerékpáros olimpikonok közül a Halálsz testvérek végeztek a 2. és a 3. helyen. A BEK-ezüstérem — úgy tűnik — sokat nyomott a latba olvasóink szavazatainál is: csapatban a Tolnai VL asztaliteniszezői szerezték meg az év legjobbja címet. Ezek után nézzük a végső sorrendet! Nőknél: 1. Balogh Ilona (Tolnai VL), 2. Bolvári Ildikó (Tolnai VL), 3. Bátorfi Csilla (Tolnai VL), 4. Bolvári Katalin (Tolnai VL), 5. Harsányi Mária (Szekszárdi Dózsa), 6. Kiss Anikó (Tolnai VL), 7. Varga Rózsa (Szekszárdi Dózsa), 8. Pártos Judit (Szekszárdi Dózsa), 9. Vaszkó Judit (Szekszárdi Dózsa), 10. Albert Erzsébet(Szekszárdi Dózsa). Férfiaknál: 1. Balogh Gyula (Szekszárdi Dózsa), 2. Halász László (Szekszárdi Spartacus),, 3. Halász Zoltán (Szekszárdi Spartacus), 4. Bede József (Szekszárdi Dózsa), 5. Lamuth Jakab (Szekszárdi Dózsa), 6. Kovács Attila (Szekszárdi Dózsa), 7. Cseréklei Sándor (Szekszárdi Dózsa), 8. Imre Gyula (Szekszárdi Dózsa), 9. Mátrai Gyula Szekszárdi Dózsa), 10. Mándli János (Dombóvári Spartacus). 1 Csapatban: 1. Tolnai VL (asztalitenisz), 2. Szekszárdi Spartacus (kerékpár), 3. Szekszárdi Dózsa (kosárlabda), 4. Dombóvári Spartacus (teke)1, 5. Szekszárdi Dózsa (súlyemelés), 6. Szekszárdi Dózsa (labdarúgás), 7. Bonyhádi Botond (kosárlabda), 8. Dombóvári VSE (kosárlabda), 9. Tamási MEDOSZ (labdarúgás), 10. Bonyhádi Vasas (labdarúgás)) Gratulálunk az 1980-as esztendő legjobb megyei sportolóinak, a legjobb csapatok tagjainak. Az ünnepélyes eredményhirdetésre 1981. január 16-án délelőtt lapunk szerkesztőségének V. emeleti tanácstermében kerül sor. A díjkiosztóra az 1—3. helyezett női, férfiversenyzőt, valamint a három csapat kapitányát, az egyesületük képviselőjét és az edzőket várjuk ■ szeretettel. 1981. január 1. A szakszerű tájékoztatás emelné erkölcsi értékünket Hajlamosak vagyunk arra, hogy panaszkodjunk, ugyanakkor a meglévőt ne értékeljük, vagy csak egyszerűen nyugtázzuk: van. Sokszor hallani: Tolna megye sportja nem tud lépést tartani a hasonló adottságú megyékével. Hogy is állunk ezzel a kérdéssel? Szerintünk nincs különösebb okunk panaszra, bár vannak dolgok, melyek fájók. Kezdjük talán a legfájóbbal. Megyénk az egyedüli, melynek nincs sportcsarnoka. Ez tény és ezen a közeljövőben — a jelek szerint — nem is lehet változtatni. De nem minden a Sportcsarnok, bár nagyon jó, ha van. Különösen a téli hónapokban alkalmas teremsportok űzésére, de ha nincs, ne sóhajtozzunk, hanem vegyük észre, ami van. Mert van szép számmal létesítményünk, köztük egy-két olyan, mely országos szinten is a legjobbak közé sorolható. Elmúlt egy éve, hogy Szekszárdon átadták a fedettuszodát. A megyeszékhelynek van négy sportpályája, ahol minden megtalálható. A Zrínyi utcai tornacsarnok, ha nem is pótolja a sportcsarnokot, alkalmas NB I-es kosárlabda-mérkőzésekre és a téli hónapokban különböző labdajátékok űzésére. Tolnán az NB I-es asztaliteniszezőknek van sportszékháza, ha nem is veszik fel a versenyt mondjuk — teremben — a nagynevű külföldi ellenfeleikkel. Domboriban a kajak-kenusoknak néhány éve szép vízitelep épült. Szálkán épül a víztároló, mely Domborihoz hasonlóan kirándulóközpont lesz. Szekszárd közelében, a Sötétvölgyben csónakázó-tó, kirándulóhely várja a szabadba vágyókat,. Szekszárd mellett a Sió-parton elkészült a kajakozók csónakháza, vízitelepe. Öcsényben kora tavasztól késő őszig a repülőtér és a hozzá tartozó létesítmények biztosítják a sportolást a vitorlázóknak. Itt nemzetközi versenyeket is tartanak. Dombóváron három modern sporttelep várja a fiatalokat, mellette az új, minden követelménynek megfelelő tekecsarnok. Az üzemekben kézilabdapályák, melyek a tömegsportigényeket kielégítik. Ez évben megépül a vasutasok új munkacsarnoka, az NB II-es kosarasoknak nem kell Pécsre utazniuk. Dombóvárihoz néhány kilométerre Gunártas, mely nemcsak üdülőközpont, hanem a termálfürdője egész évben várja a fürödni vágyókat. Említeni kell a termelőszövetkezet lovasiskoláját, a szép terepen kialakított pályáját, ahol országos fogathajtó bajnokságokat tartanak. Említést érdemel a Dombóvár központtjában lévő tanuszoda, a szakcsi tekepálya, a kocsolai teniszpálya, nem beszélve az egyre jobb eredményeket elérő dombóvári sportiskoláról. Az elmúlt ötéves tervben Bonyhád is gyarapodott. Felépült, átadták a tornacsarnokot (melyet a bonyhádiak nagy szeretettel neveznek sportcsarnoknak, de ők is tisztában vannak azzal, hogy annak jellege más). Felújították a városi (a volt Vasas) sporttelepjét, Váralján elkészült a parkerdő, de a járás kisebb községei is gazdagodtak. Temelén új sportpályát építettek, Aparhanton új füves labdarúgópályát használnak, a régi edzőpálya lett. Pakson a sportlétesítmény korszerű, minden igényt kielégít. Az ökölvívóknak külön munkacsarnok áll rendelkezésre, a labdarúgóknak — az országban talán elsőként — rúgófalat építettek. Mivel célkitűzés a labdarúgók magasabb osztályba kerülése, már kész a terv a pálya bővítésére, további korszerűsítésére. Dunaszentgyörgyön társadalmi munkával új pályát, öltözőt építettek, Dunafelváron is megszépült a létesítmény és új bitumenes pályával gazdagodtak. Külön fejezetet érdemelne a most kialakulóban lévő Atomerőmű SÍK mely lényegében egy éve alakult, most szerveződnek a szakosztályok, épülnek a pályáik, tehát minden remény megvan arra, hogy megyénknek lesz még egy, minden szempontból nagy egyesülete. A tamásiak is büszkék új sporttelepükre: a létesítmények megfelelnek a mai követelményeknek. Az országban nem biztos, hogy van még egy olyan modern lovaspálya, amely augusztus 20-án 20—26 ezer nézőnek is kényelmes elhelyezést, szórakozást tud biztosítani. A nyári hónapokban nagy népszerűségnek örvend a tamási strand, melynek egyik érdekessége: évente itt több száz fiatalt tanítanak meg úszni. Simontornyán a két labdarúgópálya mellett két kézilabdapálya várja a fiatalokat. A bitumenes kézilabdapályán este is lehet játszani, megfelelő a világítás. A sportpályához mintegy néhány száz méterre a termelői szövetkezet lovaspályája bizonyítja: áldoznak Simontornyán erre a sportra is. i Nem soroltunk fel minden olyan létesítményt, mely a most véget ért ötéves tervben létesült, vagy került felújításra. Úgy véljük, ezek a tények is bizonyítják, semmivel sem állunk rosszabbul, mint más megyék. Hogy eredményekben mégis talán elmaradunk, annak az az oka, hogy Budapest, Pécs, Szeged főiskolái, valamint nagy egyesületei vonzzák a fiatalokat, a tehetségeket. De még így is van mivel büszkélkedni, elég ha arra gondolunk, hány atlétánk, asztaliteniszezőnk, kerékpárosunk, ökölvívónk, vagy éppen tekézőnk húzta magára a válogatott mezt. Ezek után joggal teheti fel bárki a kérdést, miért legyintenek Tolna megyére — sok esetben —, mi az oka, hogy nem értékelik eredményeinket, erőfeszítéseinket. Szerintünk ennek egy oka van: nem mutatjuk be önmagunkat. Megfontolandó: a megye sportvezetői hívják meg a rádió, a televízió, az országos és megyei laplók sportújságíróit és mutassák be megyénket. Hosszú évek óta ezt teszik a megyék nagy többségében. Évenként rendeznek egy-egy sajtótájékoztatót, elviszik a meghívottakat két-három olyan létesítmény megtekintésére, melynek emléke a sportújságíróban megmarad, nyomot hagy. Nekünk is vannak ilyen létesítményeink, nincs okunk a szégyenkezésre, csak — a jelekből ítélve — túl szerények vagyunk. Ne szerénykedjünk, mutassuk be eredményeinket, de mondjuk el gondjainkat is. A tárgyilagos, szakszerű tájékoztatás nagyban emelné megyénk erkölcsi értékét, biztosítaná, hogy a jövőben a sportterületen dolgozó tévések, rádiósok, újságírók j Véleménye valósághű legyen rólunk. — NY —