Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-12 / 9. szám
ARtÉPÚJSÁG si Hidak sorsa A műszaki szóhasználatban a hidakat műtárgyaknak nevezik. Köznapi értelemben is műtárgyak, műalkotások, egyediségük, karcsú ívelésük, méltóságuk művészi alkotássá teszik a mérnöki munka e remekeit. A hidak általában sokáig készülnek és hosszú életűek, emberöltőkön át részei a tájnak, ékességei a városoknak. Hát még a budapesti hidak! Mindegyik más: úgy hozzánk nőttek, hogy szinte személyiségük van — sokuknak személyneve is. Történetük és sorsuk van, mnt az embereknek. Szeretjük őket, simogatjuk a tekintetünkkel, mint tudjuk, a Duna-parti három településből nélkülük soha nem lehetett volna világváros. Ki tudja, melyik volt az első híd a két folyópart között? Vélik, már a rómaiak is építettek hidat. Az Árpád-híd mostani kiszélesítése és felújítása során hidászok és régészek közösen keresték az egykori cölöpöket. A középkoriak feljegyezték, hogy Zsigmond király uralkodása alatt cölöphíd létesítését tervezték. Tudjuk, az első hajóhidat török vezér, Szokoly Musztafa készíttette: hetven ladikra helyeziték a pallókat, s két megrakott szekér is áthaladhatott rajta. Később is voltak hajóhídjaink, elannyira, hogy Királyi Hajóhíd Hivatal is működött. 1832. februárjában új hajóhidat avattak Pest és Buda között, s lám, mennyire régi hagyományaink vannak: napokig jártak a látványosságban gyönyörködni a város lakói. Idézzük az egykori krónikást: „A szorgalom vas kezei három nap alatt összefűzték annak (ti.: a hídnak — a szerk.) 43 ingatag hajért, ’s a’ két városi sétálok örömmel köszöntik rajta egymást, vígan dübörögnek új gerendáin a' könnyű hinták ... E' híd szemezésénél mindazonáltal rég örvendeztetőbb tünemény az volt, hogy a' hajak tatjai magyar felírással díszeskedtek (egyik felől „szabad királyi Pest városa" , másik felől pedig „szabad királlyi Buda vámosa ) és így nemzeti lánczczal szövetkeztetnk, forosztják az idén, legelőször egy egésszé a‘ két testvér anyavárost.’’ A reformkorban vagyunk, a magyar nyelvű felirat megjelenése már az önállósodási törekvések jelképe. Talán itt érhető először tetten az az állítás, hogy a hidaknak sorsuk van: tizenhét év után, 1849-ben a honvédseregek elől visszavonuló osztrák hadaik felégették ezt a hajóhidat. De akkor már állt az első állandó híd, a Lánchíd, Széchenyi nagy álma, kezdeményezése és a reformok híveinek első nagy győzelme. Az „1936-iki XXXVI-ik törvényczikk”, amely a Lánchíd építését elrendelte, kimondotta azt is, hogy kilencven évig a hídon való átmenetelnél „mindenki kivétel nélkül a fizetésre köteles”. Addig ugyanis a nemesek mindenféle vám alól mentesek voltak, ez a rendelkezés tehát a közteherviselés, a törvény előtti egyenlőség eszméjének első valóra váltása. Három év múlva kezdődött meg a munka, s újabb hármat kellett várni, mire annyira előrehaladt, hogy 1842. augusztus 24-én sor kerülhetett a díszes alapkőletétel ünnepségre. Akkor használták a világ talán legdrágább vakolókanalát az előkelőségek: művészi ötvösmunka volt, elefántcsont nyéllel, az értékét 2000 (akkori) forintra becsülték. 1848-ban a hidat már használhatták, augusztus 26-án helyére került az utolsó láncszem is. A befejező munkálatok még hátravoltak, de a hadihelyzet minduntalan megakadályozta, hogy elkészüljön. Hol az osztrákok akarták felrobbantani (ezt a híd építésének vezetője, Clark Ádám akadályozta meg, hol a honvédelmi bizottmánynak volt szüksége a felhalmozott anyagokra. A vár ostroma során ágyúgolyó találta el az egyik láncszemet, később a már felszerelt útpályát elbontották, hogy az osztrák seregnek megnehezítsék az átkelést. Végül Széchenyi Lánchídját 1849. november 20-án, Haymau jelenlétében avatták fel s adták át a forgalomnak. (Széchenyi István soha nem haladhatott át rajta.) Több mint húsz év telt el, mire újabb híd építését határozták el, amely a már egyesített főváros első hídja lett. A Margitszigetnél, a Duna két összefutó ágára merőleges, tört vonalú híd 1876-ban készült el. A századfordulón szigeti lejáróval egészítették ki. A Margit-híd építésével kapcsolatban is nagy viták folytak, nem mindenki látta be szükségességét, de az élet a bővülő városban bízókat igazolta. A növekvő közlekedés újabb hidakat követelt: a déli összekötő vasúti híd 1876-ban, az északi (Újpest és Óbuda között) a millennium évére készen állt, akárcsak a Fővám téri, a Szabadság-híd. S megkezdték egy újabb lánchíd előkészítését is, az Erzsébet-hidat, amely 1926-ig Európa leghosszabb nyílású függőhídja volt (teljes hossza 374, szélessége 18 méter volt, az átívelés fesztávolsága pedig 290 méter volt. Hosszú szünet után készült el a Nagykörút másik végén a Petőfi-híd (1937-ben), s az évtized utolján kezdődött meg az Árpád-híd építése. Ezt már csak a háború után tudták befejezni, sőt, teljességében csak két év múlva, 1984- ben fog kibontakozni előttünk. 1950-ben ugyanis, mikor először átgurították rajta a hidászok hagyományos söröshordóját, csak 13 méter széles volt az eredetileg 30 méteresre tervezett szerkezet. Közbeszólt a háború... Ám a hídsors abban is különbözik az emberitől, hogyha kell, feltámad,újjáépül. 1944 őszén 8300 híd volt az országban, 1945 tavaszára 1400-zal kevesebb. Elpusztultak a legnagyobbak, a legszebbek - köztük valamennyi budapesti. Először a Margithíd gerincét szakították szét 1944. november 4-én, rajta villamosokkal, autókkal.Máig sem tudni pontosan, hány emberrel szakadt a hullámsírba. Karácsonykor az északi, Szilveszter napján a déli vasútihíd bukott a Dunába. Január 14-én a Szabadság-hidat, a pesti oldal felszabadításának napján a még megmaradtakat végezték ki. A felszabadulás után szinte megbénult a város. Siratta halottait, elszörnyedve látta a romákat. Élni kellett, s élni csak úgy lehetett, ha a hidakat is újjáélesztik. Majd száz éve, amikor felégették az utolsó hajóhidat, senki sem gondolta, hogy még egyszer szükség lesz ilyen szerkezetre. A szovjet utászok azonnal nekiláttak egy cölöphíd építésének, ám azt a még zajló Dunán összegyűjtött jégtáblákkal a németeknek sikerült megsemmisíteni. Az akkor legépebb Ferenc József (Szabadság)hidat egészítették ki hajókra szerelt 140 méteres áthidalással. Ezt követte a „Manci”, egy, a Margit-hídnál a Szigeten átfutó cölöpözött hadihíd. Mindegyik persze ideiglenes, néha fél napokra is szétszedték a hajóút szabaddá tétele végett. Télen el is vitte a jég. 1946. január 18-án egy új, állítandó hídon, a hősies munkával épített Kossuth-hídon indult meg a forgalom. Ez volt az első a Dunán Regensburgtól a Fekete-tengerig. S ezzel már új fejezet kezdődött a pesti hidak sorsában. VÁMOS GYÖRGY Ez a 66-os méretű (!) cipő nem valamelyik különösen nagy lábon élő milliomos számára készült, hanem a frankfurti cipőmúzeum egyik büszkesége... 1983. január 12. Aranykalász Tsz, Győrben egy termelőszövetkezet, Tatabányán a KOMÉP Vállalat foglalkozik azzal a gondolattal, hogy gyártatni kezdi a Carborobotot. TUMBOBCKilJinpseaa Testvérlapunkban, a Tambovszíkaja Pravdában jelent meg a hír: a micsurinszki kutatóintézetben hosszú évek óta kísérleteznek új szőlőfajták előállításával. Sok új fajtájuk van már termesztésben a Szovjetunióban. Az egyik legjobban bevált a Tambovi fehér. Mintegy száz tagja van a szovjet háborús veteránok tambovi szekciójának. A volt partizánok, akik nemcsak a háborúban bizonyították: életüket is készek adni a hazáért, ma is sokat tesznek azért, hogy jobb legyen az élet. A tambovi Polimermas rendszeresen rendez nyitott kapuk napját. Ilyenkor különböző iskolákból mennek tanulók az üzembe, hogy megismerkedjenek az ott dolgozók életével, munkájával Jól szolgálják ezek a találkozások a gyermekek pályaválasztását. * Nagy feladatokat kell megoldaniuk Tambov megye dolgozóinak 1983-ban is. Jól mutatja ezt két szám is: 4,1 százalékkal növelni kell az elmúlt évihez képest a munka termelékenységét és 6,3 százalékkal több terméket kell előállítani Taimbov megye üzemeiben idén, mint amennyit tavaly termeltek. Ahhoz, hogy ezeket az eredményeket biztosítani tudják, 100 üzemet új gépekkel szerelnek fel. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP: A modern építészet immár évtizedek óta üvegből és fémből alkot. A legutóbbi évekig az alumíniumból készült nyílászáró szerkezetekkel, külső és belső burkolóelemekkel kapcsolatban az volt a követelmény, hogy kiképzési formájukkal illeszkedjenek az adott épület egészének esztétikai hatásához, sőt, hogy meghatározzák ezt a hatást. A korábban alkalmazott üreges alumínium elemek nem biztosították az épületek jó hőszigetelését. Ma, amikor mindenütt takarékoskodni kell az energiával, követelmény a jó hőszigetelés. A Fémmunkás Vállalat székesfehérvári gyárában 1981-től dolgoznak a hőszigetelés megoldásán. Ma már sikerült megoldani a problémát: az alumínium elembe műanyag réteget helyeztek, s az így nyert új termékük a mérsékelt és hideg éghajlati viszonyok között a hőszigetelésben állja a versenyt a hagyományos faszerkezetes építészeti megoldással. A székesfehérvári gyár ezt az új terméket a múlt év második felétől már nagyüzemben gyártja, ebből szállították például a nyíregyházi kórház épületének fémszerkezeteit. Az utóbbi időben a megrendelők egyre magasabbra állítják az esztétikai mércét is, mégpedig a fémszerkezetek színezésével kapcsolatban. Idén már a megrendelők negyven százaléka színezett fémfelülettel kéri a terméket. A gyár eddiig a lényegesen kisebb volumenű színezéshez nyolcvan százalékban dollárelszámolású importalapanyagot használt fel. Most, az import megtakarítására, a Fémipari Kutató Intézettel együttműködve, olyan eloxáló technológiát dolgoztak ki, amely hazai vagy rubelelszámolású alapanyaggal képes az alumíniumfelület minden igényt kielégítő színezésére. A belső műanyag réteggel ellátott, tökéletesen hőszigetelő új termékkel és az újonnan kidolgozott technikájú színezéssel a székesfehérvári gyár jelentősen növeli piaci lehetőségeit. 1983-ban a korábbiakhoz képest az exportmegrendelések többszörösére számít. Az idén a Szovjetunióban három városban is elkészítik egy-egy épület fémszerkezetét. Afganisztáni, algériai és líbiai megrendelésük is van már dollárért. PETŐFI PEPE Bács-Kiskun megyében a keceli virág- és zöldségkertészek köre figyelt fel elsőként a győri íakabosmester, Bíró Ernő és fia találmányára, a Carborobotra. A folyamatos széntüzelésű, automatikus vezérlésű, meleg vizes kazánt alig egy hónappal ezelőtt helyezték üzembe, másfél héttel később pedig már a nagyiközönségnek is bemutatták. Gyorsan híre ment kiváló tulajdonságainak, üveg- és fólaházak fűtésére használják. Gyenge minőségű barnadaraszenet égetnek benne. A feketeszenet, a kokszot, a brikettet nem is szereti. Az új kazánnal a fűtés egyharmadába kerül, mint a korábbi olajfűtés. A Carborobot nagy előnye, hogy a viszonylag rossz minőségű, 14 százalékos páratartalmú daitaszenet is igen jó (85 százalékos) hatásfokkal égeti el. Ily módon szinte alig keletkezik salak. Ugyanakkor a környezetet sem szennyezi, mert jóformán füstje sincs, olyan tökéletes az égés. Az idő a feltalálókat igazolta. Kezdetben még mosolyogtak is rajtuk, három évvel ezelőtt azonban az Országos Találmányi Hivatal is kiadta a szabadalmat, amely ma már húsz országban élvez védettséget. A kazánnak természetesen a gyakorlatban is bizonyítania kellett. A bizonyítás kitűnően sikerült. Óriási a kereslet. Az országban jelenleg csak háromszáz ilyen kazán működik, de több ezer is elfogyott volna belőle, ha lenne olyan üzem, amely sorozatban gyártja. Felhasználási köre igen széles, alkalmazható mezőgazdasági, élelmiszeripari, valamint iroda- és lakóépületek, üzemi csarnokok, kulturális és kereskedelmi létesítmények fűtésére. Ugyanis különböző nagyságú kazánok készíthetők a 35 ezertől a 300 ezer kilokalóriás teljesítményűekig. A Carbo robotba évente csak egyszer kell begyújtani. Működtetését automatikus berendezés végzi. Napjaink nagy kérdése, hogyan tudnánk minél több olajat megtakarítani. S lám, itt van egy igénytelen gyomrú, rossz minőségű szenet is jól megemésztő kazán, amelyből, ha százszor annyi is lenne az országban, az is kevés lenne. Megmozdult már valami. Komárom megyében a kocsi Dunántúlt napló Ötvenkétmillió forint értékű pinceprogramot valósítanak meg Pécsett 1983-ban. 1982-ben 32 pécsi pincében végeztek valamilyen beavatkozást — 11 helyen megerősítést, a többin megszüntetést -, az idei tervben már csak 12 pince szerepel, ebből nyolc a megerősítésre váró. Rohamosan fogynak a beavatkozásra váró pincék. Pécs 1975 óta kap rendszeresen támogatást a pincéi „ellen”. A kezdeti években száz körül volt az éves programban szereplő pincék száma. A megerősített pincéket hasznosították, illetve hasznosítják, ötvenöt olyan pince van Pécsett, amely különböző célokat szolgál. Tetemes összeggel felújítottak egy régi borospincét, amit a pécsi felsőoktatási intézmények ifjúsági klubjának szánnak, de felvetődött már az is, hogy itt egy nagyobb vendéglátóegységet lehetne kialakítani. Olyasmire gondolnak, mint a prágai Tamáspince. A Jókai utca alatti pincében futópályát terveztek, de kiderült, hogy erre nem alkalmas. Most azon gondolkodnak: magánvállalkozásban tekepályát alakítanak itt ki. Egy másik pincére két jelentkező is van: a Dél-dunántúli Tervező Vállalat klubot szeretne itt berendezni, a Villány—Mecsekaljai Borgazdasági Kombinát pezsgőbort kíván itt nyitni. A kisebb pincék hasznosítása kevesebb gonddal jár. A Pécsi Állami Gazdaság komposztüzemének létrejöttével lehetővé vált, hogy kistermelők is vállalkozzanak gombatermesztésre. Eddig mintegy húsz pincét át is adtak ilyen célra. SOMOGYI^ ■iituiiuui.ni.i«:mmiiiiiiiii.inHM»—■ Beváltak a mérői kazánok, megkétszerezik a termelésüket. A Kaposmérői Építőipari Szövetkezet vasipari részlege áprilisban kezdte el a kétfajta, főként lakások fűtésére alkalmas, vegyes tüzelésű kazánok gyártását. Azóta az M 3-as és az M 4-es kazánokból összesen 1250 darabot készítettek a budapesti Vasért, a kaposvári és a nyíregyházi Szövker és a pécsi Szuperett Áruház részére 16 millió forint értékben. Ezek a kazánok hamar kedveltté váltak, mert szénnel, fával, mezőgazdasági hulladékanyaggal egyaránt fűthetők. A jövő évi kapacitást teljes egészében lekötötték. A tervek szerint idén mintegy 2500 kazánt gyártanak. Mint a szövetkezet vezetői elmondták: a jelenlegi kapacitás tízszeresére is kötnének velük szerződést. Évente 30 ezer kazánra is lenne vevő. Ajánlatot kaptak a Titántól is kétezer kazánra, a győri, a tatabányai kereskedelmi vállalatok is vásárolnának. A jövő év második felében új kazánnal is jelentkeznek, az M—6-os típussal. Ez kétféle változatban készül majd: vegyes és gáz tüzelésűben. Míg a korábbiak 15-32 ezer, illetve 15—42 ezer Icia kaláriásak, ez 60 ezer kilákalóriás lesz, s kisebb intézmények, iskolák, óvodák, bölcsődék fűtésére is alkalmazhatják. Kísérletképpen jövőre 150-et gyártanak belőle.