Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-30 / 152. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 152. szám. ÁRA: 1,80 Ft 1986. június 30., hétfő. Átalakuló építőiparunk Furcsa, nagy mozgások, gyakori népvándorlások rázzák és rázzák meg ma is az építőipari vállalatokat. Ezekben a változásokban a társadalom és a gazdaság fejlődésének lenyomata is meglátható. Ha a múlt már megszépült képe mellé tesszük a figyelem retusával élesütettet a máról, akkor egyértelműen kiderül, hogy sem az osztály-, sem a tulajdonviszonyok változásai nem múltak el nyomtalanul az építőipar fölött. A felszabadulás után nagy hullámokban indult el a munkaerő a mezőgazdaságból az építőipar felé, ám a közelmúltban megkezdődött a visszaáramlás. A falusi települések és életforma értékének növekedése mellett szerepet játszott ebben az is, hogy jelentősen differenciálódtak a jövedelmek a népgazdaság különböző szektorai között. És ebben a mezőnyben az építőipar nem állt rossz helyen... Ennek is tulajdonítható, hogy ma már egyre több fiatal választja a nehéz fizikai munkával járó, de jó fizetéssel kecsegtető építőipari szakmákat. Nagy vonzóerőt jelent számukra az is, ami sok vállalatvezetőnek okoz fejfájást: a kisszervezetek és az azokban megszerezhető jövedelem. Nemrégiben arról panaszkodott egy nagyvállalati igazgató, hogy lassan kifogy az érveiből, amelyekkel lecsillapíthatná saját, zömében régi dolgozóit. Mert azok a szajonipakosok, akik kilépnek a cégtől és kisszövetkezetet alapítottak, bizony többet keresnek, mint azok, akik a nagyvállalatnál maradtak. Ennek híre persze a nagyvállalathoz is eljutott. Az igazgató panasza nem valami sajátságos panasz, hiszen statisztikai adatok igazolják: a kőművesek 7 százaléka változtatott munkahelyet az utóbbi négy évben, s az ácsok 7,5 százaléka is elment a nagyvállalatoktól. Éppen azok a szakmunkások, akik nagyon sok munkahely között válogathatnak, hogy a hétvégi ,,maszekolás” lehetőségéről ne is beszéljünk. A legegyszerűbb volna ezek után azt felelni, hogy valamilyen úton-módon le kell lassítani, sőt, meg kelll állítani ezt a folyamatot. Csakhogy erre törekedni aligha volna okos dolog. Az országos statisztikák ugyanis azt igazolják, hogy — jobb munkafegyelmet és munkaidő-kihasználást feltételezve — még ma is több ember dolgozik a nagyvállalatoknál a kelleténél, s kevesebb a kisszervezetekben, mint amennyire szükség volna. Az utóbbi helyeken a hiány, a túlzottan nagy kereslet „nyomja fel" az indokoltnál jobban a béreket. Továbbra is a nagy összefüggéseknél maradva, nyilván, idővel majd kiegyenlítettebbé válik a piac. Vagyis ha nő a kisszervezetek és az ott dolgozók száma, akkor ott is erősödik a versenyhelyzet. Ennek már ma is számos biztató jele van: már a kisszövetkezeteknek, gmk-kinak is jobban meg kell küzdeniük a megrendelésekért, mint korábban, a legtöbben már szolidabbb áron is elvállalnak egy-egy munkát, mint azelőtt. Ha így folytatódik ez tovább — márpedig minden jel arra mutat —, akkor nyilván a nagyvállalatoknál, illetve a kisvállalkozásoknál dolgozó szakmunkások keresete között sem lehetnek olyan nagy különbségek, mint napjainkban. Már azért sem, mert — tények igazolják — nemcsak az jellemző a nagyvállalattokra, hogy megcsappant a szakmunkás-létszámuk (egyes cégeknél ez már komoly gondokat okoz!), hanem az „is”, hogy a nagyvállalatoknál több jól képzett ember dolgozik, mint a kisszervezeteknél. Ez nyilván, nem véletlen. A nagyvállalatok ugyanis több módon is szorgalmazzák a konvertálható tudást, a több szakma ismeretének megszerzését különböző tanfolyamokon, továbbképzéseken. Egyre kevesebb az olyan fiatal is, aki félbehagyott általános iskolai tanulmánya után választotta — kényszerből, más elhelyezkedési lehetőség híján — az építőiparit. Mélyebb, társadalmi gyökereket sejtet az az általános tapasztalat is, hogy a tanulatlan fiatalok serege , az ágazatban dolgozók tíz százaléka nem végezte el az általános iskolát —• éppen az építőiparban, kedvezményezett módon pótolja hiányzó tudását és szerez szakmát. • A technikai haladáshoz, a minőségi megújuláshoz azonban szükség Van olyanokra is, akik magas fokú képesítéssel és hozzáértéssel rendelkeznek. Nélkülük egyre inkább elképzelhetetlen az építőipar, amely kiesett munkaerőit részben korszerű gépekkel, berendezésekkel igyekszik pótolni, örvendetes jelenség, hogy a felsőfokon továbbtanulók közül is egyre többen választják ezt az ágazatot, aminek következtében a diplomások száma, aránya örvendetesen nőtt — mindenekelőtt a nagyvállalatoknál. Ha a nagyvállalat jobban gépesített, ha a szakmunkásai képzettebbek, ha több mérnök dolgozik ott, mint a kisszervezeteknél, akkor nyilván a nagyvállalat versenyhelyzete is erősödik. Egészséges, a mainál jobb munkamegosztás alakul ki a „nagyok” és a „kicsik között, amelyben mindkét fél megtalálja a maga helyét és a számításait. Sz. K. Mai számunkból TERMELÉSI AKCIÓK, KEDVEZMÉNYEK A SERTÉSTARTÓKNAK (3. old.) NŐTT A BETÉTÁLLOMÁNY MEGYÉNKBEN (3. old.) ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) CSAPATBAN ÖTÖDIK A SZEKSZÁRD (5. old.) Megnyílt a LEMP kongresszusa A varsói tudomány és kultúra palotájában vasárnap ünnepélyes keretek között megnyílt a Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusa. Az ország vezető ereje, a lengyel munkásosztály, a lengyel kommunisták nevében 1776 küldött tanácskozik majd öt napon keresztül a párt és az egész lengyel társadalom előtt álló aktuális és hosszú távú társadalmi - gazdasági feladatok megoldásának stratégiájáról. A kongreszus által kidolgozásra és elfogadásra kerülő irányvonal meghatározó lesz az ország belső fejlődésében és nemzetközi helyzetének alakulásában. Mindez jól tükröződik a tanácskozás iránt megnyilvánuló nagyfokú belföldi és nemzetközi érdeklődésben. Az 1980—81-es társadalmi-gazdasági válságon immár úrrá lett párt ma minden erejét a továbblépés, a fejlődés gyorsítását szolgáló feladatok kidolgozására és végrehajtására fordíthatja, nyugodt, a problémáikat nyíltan feltáró, de a tennivalóktól meg nem rettenő légkörben. Ezt várja a kongresszustól a LEMP több mint 2 millió tagja, az egész lengyel társadalom. Az ünnepi zászlódíszbe öltözött lengyel főváros központjában magasodó kongresszusi palotában vasárnap délelőtt Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára köszöntötte a kongresszusi küldötteket, a tanácskozás hazai és külföldi vendégeit, köztük Mihail Gorbacsovot, az SZKP KB főtitkárát, akit a küldöttek hosszantartó tapssal üdvözöltek. A kongresszusba érkezett 107 vendégküldöttség között foglalt helyet a Magyar Szocialista Munkáspárt delegációja, amelyet Grósz Károly, az MSZMP PB tagja, a budapesti pártbizottság első titkára vezet. A lengyel himnusz és az Internacionálé eléneklése után a küldöttek egyperces néma felállással adóztak a két kongresszus közti időszakban elhunyt kommunisták, köztük Wladislaw Gomulka emlékének. Ezt követően az elnöki tisztet betöltő Józef Czyrek javaslatára a küldöttek elfogadták a napirendet, és megválasztották a kongresszus munkabizottságait. Az ügyrendi kérdések után Wojciech Jaruzelski előterjesztette a központi bizottság beszámolóját. Marjai József Moszkvába utazott Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Magyar-Szovjet Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Bizottság magyar tagozatának elnöke a bizottság 35. ülésszakára vasárnap Moszkvába utazott. Rau hazautazott Johannes Rau, Észak-Rajna-Vesztfália nyugatnémet tartomány miniszterelnöke szombaton befejezte moszkvai látogatását és hazautazott. Rau az Orosz Föderáció kormányának meghívására tartózkodott a szovjet fővárosiban, ahol megnyitotta a szűkebb hazáját bemutató kereskedelmi és ipari kiállítást. Célban egy csapat MEDOSZ *1- Országos Természetbarát Találkozó A kellemes a hasznossal ötvöződött A mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi dolgozók kétnapos szekszárdi természetbarát találkozójának a fénypontját a szombat délelőtt jelentette, amikor Sötétvölgyben az úgynevezett tájékozódási túra két távján öt és tíz kilométeren versengtek a vállalkozó szellemű csapatok. Ötvenkét nyolctagú csapat „játszott bújócskát” a kánikulát enyhítő erdőben, ami már önmagában is örvendetes volt, hiszen ez a szám azt jelentette, hogy az időnként színes népünnepéllyé váló találkozó több generációs résztvevőinek több mint hatvan százaléka aktívan kivette részét a sportból. Mert a Tolna Megyei Természetbarát Szövetség és a Bonyhádi SE természetjáró szakosztálya a nyolcvan, illetve százhatvan méteres terepbeli szintkülönbségekkel kemény igénybevételnek tette ki a mezőnyt, különösen a nagy táv „kóstolóit”. Tizenegy tájegység lelkes természetbarátai nem sok időt engedélyeztek maguknak a verseny utáni passzív pihenésre. Ezután a találkozó turisztika jellege kapott hangsúlyt. Ki autóba, ki buszba szállt, és irány a házigazda Tolna megye eleddig teljesen ismeretlen, vagy kevésbé ismert idegenforgalmi nevezetessége. A kellemes után a hasznos, az ismeretszerzés vált fontossá a túrázás, az országjárás nagynagy hódolói számára. A szervezőbizottság jól vette az akadályokat, az értékítéleteiket egyáltalán nem a véka alá rejtegető vendégeink szájából jóleső volt hallani a szervezést méltató szarvakat. Nagy-nagy megelégedésre tevékenykedtek a Tolna Megyei Idegenforgalmi Hivatal emberei, akik úgy láttak munkához, hogy a most befektetett energia a későbbiek során éreztetheti majd hatását. A népszerűségi lista élén az új gemenci kirándulóközpont volt. A határainkon túl is ismert tájegységet csaknem mindenki megtekintette. De sokan látogattak el a nyolcszáz résztvevő közül Gunarasba és Decsre is. A szombati szekszárdi borkóstoló is az exkluzív programok számát szaporította. A tájékozódási túrát 5 talos távon a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, míg 10 km-en a Szolnoki Közép-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság csapata nyerte. Az utóbbiiak az összetettben is diadalmaskodtak. — bégyé — Fotó: Bakó Jenő A rajt helye A parkerdő tisztásán A sötétvölgyi tisztás a rajt és a cél helye