Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-26 / 254. szám

1989. október 26. A szedresi nyulászok (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy és hatalmas Skála Coop... Született annak egy kis testvérkéje, a Skála Gt. Ez az apróság elhatározta, hogy Tolna megyében kezébe veszi a házinyúl tenyésztését és a felvá­sárlását.­­ Ketten vagyunk Tolnában. Éven­te kb. hetvenezer tapsifülest veszünk át a tenyésztőktől. - Ha az elmúlt évekre gondolok, bizony a tenyésztőknek többször törtek borsot az orruk alá. Mivel ve­zették le ezt az ellenszenvet? - A mi gazdasági társulásuk is olyan árat fizet a nyúlhús kilójáért, mint az országban mindenütt. Ebből meggazdagodni nem lehet, de mel­lékesnek nem elhanyagolható a 3-4-5 ezer forint. Ez az első szem­pont. A másik: a pontos szállítás. Megadott időre minden faluban ott vagyunk. A várakozás szinte semmi. Ez az adott szó hitele. A harmadik a pontos mérés. Amivel mérek, egy hajszálpontos méhészmérleg. A mé­rés után pedig azonnal fizetünk. Készpénzben! Mindezek mellett megszerezzük a szükséges vitami­nokat, biztosítjuk a tápot, sőt nagy­kereskedelmi áron a zabot is - mondja Hahn Mihály, területi felvá­sárló. Szállítási nap. Egy félreeső kis ut­cában már vagy tizen várják a nyu­­lász­autót. 11 óra előtt néhány perc­cel ide is gördül a monstrum. - Jó ez így! - mondja az egyik te­nyésztő, aki nyugdíjas. - Az előző fel­vásárlónál nem voltak ritkák a kilo­grammos differenciák. Szinte mindig kevesebbet mért. Becsaptak ben­nünket! Mindannyian bólintanak. - Itt is megjelent egy kontár felvá­sárló! Állítólag a csabrendeki tsz em­bere, de csak ketten, vagy hárman dőltek be neki. Mi ezzel vagyunk elé­gedettek! - De nem így a szálas takarmán­­nyal! - kap a szón a másik. Ezek az állatok már annyira kényes jószá­gok, hogy az utak, árokpartok men­tén kaszált poros, füstös, vegyszeres füvet nem lehet nekik odaadni! Jó lenne, ha a tsz segítene ebben! Közben megjött Kovács doktor úr, az állatorvos. Szemrevételezi, majd egyenként kiemeli az összebújt álla­tokat, végig mustrálja valamennyit. Szépek, egé­szségesek. Idős Bérdi Lajos az egyik elismert szedresi nyúltenyésztő. Az elsők kö­zött mérlegel. - Dekára, grammra szinte ugyan­annyi! - kacsint hamiskásan. - Ezt szeretjük, ha nem néznek baleknak bennünket. Háromszáz darabra kö­töttem szerződést, eddig már nyolc­vannal megfejeltem, de az év végéig még vagy százat hozok. Folyik a rakodás. Egyik ketrec telik a másik után. Közben még jönnek innen is, onnan is. Van aki szatyorban hozza két tapsiját, a másik fiatalember a Da­ciában. Ők most kezdenek, jövőt, re­ményt látnak a nyúlban. Haszon ez a hozzáértő tenyésztőknek, de a pontos és tisztességes Skála Gt-nek is. Hi­szen így nő mindkét fél hitele és tekin­­ télye! KONRÁD LÁSZLÓ Dobai Domokos (jobbról) és idős Bérdi Lajos a legtöbb nyúlat adták le Régi korcsmárosok dicsérete Nemrégiben „Elkorcsmásodá­­saink” címszóval ejtettem néhány zokszót lapunk hasábjain a vendég­látóipar romlásának tüneteiről. Iga­zam volt, ezt se az érintettek, se a fo­gyasztók nem vitatták. Összehason­lításom alapját azonban annál in­kább. Egy személy szájába adom az összesített véleményeket. - Igazad volt! De miért nem a disz­nóórát fogadtad el alapmércének? Az igazi korcsmáros régen is rang, tekintély volt, mielőttünk - akik vis­­­szaemlékezünk rájuk - máig meg­maradt. Mindenekelőtt és­­ fölött a verhetetlen Diófási Lajos. Aztán Hő­­gyészen Ili néni káposztája, Túm­a Jakab mindig friss kiflije, Dunaföld­­váron Flamm bácsi hala. Miért volt Tumáéknál folyvást friss kifli és miért nincs ma a szekszárdi boltokban fél 10-kor semmilyen se? Kistormáson Számét Gyulánál láttam az utolsó kármentőt, állítólag nemrég bontot­ták le? Minek? Hangulatjavítás céljá­ból? Nagyszékelyen Németh József még éjjel is kötényt kötött a barhent hosszú gatya fölé, ha vendég érke­zett, mert a vendég volt a legfonto­sabb. Kétfillérnyi „félreszámolást” se engedtek meg maguknak soha. Akárcsak a tolnai Gödörben, ahol a bor­ mellett minden idők keszegét le­hetett enni­­ valamikor... Nemrég benn voltam az egyik presszóban. Kérdezték, hogy milyen poharat kérek az üdítőhöz? Mond­tam, hogy: tisztát! Ez nem volt a hely­re jellemző. Mindent egybevetve le­het, hogy hatni akartál az olvasóra az „elkorcsmásodás” kifejezéssel. Amit leírtál, a színvonalcsökkenés, vagyis magyarul a züllés, az igaz. Csak a meghatározás nem az! Egy igazi régi korcsma éppúgy rangot jelentett, mint a korcsmárosság. Nem ismertél egy ilyet sem...? De igen. Elnézést kérek a régi korcsmárosoktól, vagy emléküktől és ajánlom - semmilyen ügyrend­ben, vagy vállalati belső utasításban nem rögzített - régi munkamódsze­reiket a késő utódok figyelmébe. ORDAS IVÁN Használt autók árai T-SPED Fuvarozó Kisszövetkezet Halász-féle autóügynökség Szekszárd, külső benzinkút Lada 1972-es kiadású 48000 Skoda 105-ös 1978-as kiadású 60000 Lada 1200 1976-os kiadású 85000 Skoda 110-es 1976-os kiadású 37­000 Skoda 120-as 1977-es kiadású 65000 Wartburg de Luxe 1978-as kiadású 47­000 Lada 1500 1984-es kiadású 165000 Trabant 1983-as kiadású 35000 Zastava 1986-os kiadású 178000 Lada utánfutó 1986-os kiadású 25000 Lada 1200 1976-os kiadású 71 000 Lada 1300 1977-es kiadású 58 000 forintért talált gazdára: Üzenjük Böröcz Lászlónak Nagydorogra, hogy a mozgáskorlátozottak benzin-hozzájárulását a 6/1986. (Vili. 10.) Eü. sz. rendelet szabályozza. Mint a megyei tanács egészségügyi osztályá­tól megtudtuk, e kedvezményben az részesül­het, aki azt a helyi tanácstól igényli. Az igény benyújtásakor be kell mutatni a jogosítványt, a forgalmi engedélyt, a vele közös háztartásban élő hozzátartozójának jövedelmére vonatkozó igazolást, és a mozgáskorlátozottságot igazo­ló orvosi iratot. Információink szerint ön nem minősül mozgáskorlátozottnak, illetve moz­gáskorlátozottságának foka nem oly mértékű, ami e juttatás megadását indokolná. Második kérdésével kapcsolatban - ami egy nyugati rokonától származó, ajándékként tulajdonába kerülő személygépkocsi vám­­kedvezményével kapcsolatos - a következő­ket tudtuk meg. A külföldről behozott gépko­csiknál a mozgáskorlátozottat vámkedvez­mény illeti meg abban az esetben, ha az előbbi rendelet I. számú mellékletében szereplő mozgásszervi betegségben szenved és ezt Országos Orvosszakértői Intézet I. vagy II. fokú bizottságának szakvéleményével igazolja. NÉPÚJSÁG 5 Híres nevek viselői Mottó: Az egész ember az, aki egysze­ri és megismételhetetlen. Hangját, moz­dulatait, tulajdonságait átörökítheti utó­daira, nevével még évtizedek múltán is találkozhatunk. Velük, a névrokonokkal. Petőfi Sándor (1823-1849?) Amit költő tudhat, mindent tudott. Sze­relem, düh, felháborodás, pajkosság, ka­cagás, mélabú és forradalmi hév, csa­pongó bölcselet és tűzhanyzó szenve­dély­­ láthatatlan könnyedséggel rende­ződik tökéletes formákba költészetében. Szerették és gyűlölték. Szerették az „övéi”. Arany János, Szendrey Júlia, a Pilvax ifjai, az utca embere, akiknek a „Talpra magyar”-t szavalta, Vörösmarty, szerette a nép. Gyűlölték a patópálok, a császár szol­gálói, a hazaáruló jobbágyfaló főurak, vetélytársai, a tehetségtelen fűzfapoéták. Szeretett és gyűlölt. Szerette az Alföldet, a Tiszát, a haza tájait, a múlt emlékét, a népet, amelyből származott, a hallga­tag pásztort, a jobbágyokat. „Szeretlek kedvesem” - énekelte a világirodalom legsóvárabb, legtisztább szerelmi versé­ben. Gyűlölte a „Dicsőséges nagyura­kat”, a „belső bitangokat", a nép jogainak bitorlóit. A legizzóbb hazafi és a legeurópaibb magyar. Tüzesen és tudatosan, elszán­tan és ihletetten válik a nép költőjévé. Agyában és lelkében minden forradalmi szépséget és igazságot befogad, amit Európa megálmodott. Minden verssorá­ban, de a köznapi próza nyelvén is nyíl­tan vallja: „Lehetnek ékesebb, nagyobbszerű lantok és tollak, mint az enyém, de szep­lőtlenebbek nincsenek, mert soha lan­tomnak egy hangját tollamnak egy voná­sát nem adtam bérbe senkinek. Énekel­tem és írtam, azt mire lelkem istene ösz­tönzött, lelkem istene pedig a szabad­ság.” Petőfi Sándor Nagyharsány, Kossuth u. 38. - Mit is kérdezhetnénk ma egy Petőfi Sándortól, mint amit magunktól és egy­mástól is kérde­zünk. Hiszi-e, hogy akit a távoli Bargu­­zinban megtaláltak, az a mi Petőfi Sán­dorunk? - Nem hiszem. Gondolom, nem va­gyok egyedül ezzel a véleményemmel. Sokat olvasom a költő életéről, halálának körülményeiről, hihetetlen számomra, hogy most 140 év után minden irodalmi és történelmi tudományos munka romba dőljön. - Úgy látszik pedig, hogy a tények, az antropológiai vizsgálatok minden kétsé­get kizárnak, hogy tévedés lenne. Mi len­ne az a konkrétum, amin Sándor bácsi is „elgondolkozna”?­­ Talán a versek. Ha verseket találnak és azokról az irodalomtudósok megálla­pítják, ő írta, akkor talán. Ha egészen őszin­te akarok lenni, nem vágyom erre. Jobb lenne, ha megmaradhatnánk abban a hit­ben, hogy ott esett el a „harc mezején”. - Elmesélné, mi volt a legszebb élmé­nye nevével kapcsolatban? - Sajnálom, hogy nem lehetnek itt a fiam és az unokám, mindkettőjük tovább­viszi ezt a nevet, ők Törökbálinton élnek. A csodálkozás és a kíváncsiság volt az, ami körülvett, amikor kimondtam a neve­met. Ez arra az időszakra volt jellemző, amikor távol voltam itthonról. Idehaza és a munkahelyemen a Dédásznál, ahon­nan 42 évi munkaviszony után mentem nyugdíjba, már megszokták. Polgárista koromból őrzök egy felejthetetlen él­ményt. 1938. március 15-én, nemzeti ün­nepünkön, az iskolai megemlékezésen én szavalhattam a „Nemzeti dal”-t. Jó ér­zés volt, amikor bekonferáltak. Petőfi Sándor: Nemzeti dal, szavalja Petőfi Sán­dor.­­ Sándor bácsi mesélt arról, hogy sze­reti Petőfi verseit, tájverseit, a népről, a zsarnokokról, a szabadságról írott ver­seit. Melyik a kedvence?­­ Bizony a legfontosabbat elfelejtette a felsorolásból. A szerelmes verseit. Azok az én kedvenceim. Azok a versek muzsi­kálnak. Sokat tudok belőlük kívülről is. Hogy is van csak? ...„Szeretlek, ha örülsz, És ha búbánat bánt, Szeretem mosolyod S könnyeid egyaránt...” A nagyharsányi Petőfi Sándorral együtt idézzük fel a legnépszerűbb ver­sek sokak által ismert és szeretett sorait. Mert minden megtörténhet, a világ válto­zik, legendák halnak és születnek. Csak egyetlen dolog van a világon, ami állandó és halhatatlan, a szerelem. SAS ERZSÉBET A nagyharsányi Petőfi Sándor A költő Jó, ha tudjuk A családi pótlékról A gyermekintézmények térítési díjrendszerének egységesí­tésével egyidejűleg olyan hosszú időn keresztül létező társa­dalmi igazságtalanság szűnt meg, mint az a korlátozó rendelke­zés, hogy nem jár családi pótlék a szakmunkástanuló-otthon­ban elhelyezett, valamint a harmadéves szakmunkástanuló után, csak az alacsonyabb ellátást biztosító jövedelempótlék. 1989. január 1 -jétől ezek a tanulók is ugyanolyan elbírálás alá esnek, mint az egyéb más középfokú oktatási intézményben ta­nuló, és kollégiumban elhelyezett gyermekek, tehát családi pót­lékot kapnak, jövedelempótlék helyett. A jogosultság kiterjesztése a magasabb ellátás folyósításán túlmenően kevesebb lett a szülők szeptemberben megismétlő­dő igazolásbenyújtási kötelezettsége is. A gyermek 16 éves ko­ráig - ha a szülő háztartásában él, vagy átmenetileg tartózkodik az iskolai tanulmányok időtartama alatt háztartáson kívül, kollé­giumban, szakmunkástanuló-otthonban, vagy rokonnál - a jo­gosultság fennáll, anélkül, hogy ahhoz iskolai igazolás kellene. Sajnos a tapasztalatunk az, hogy az oktatási intézményekben még él a több évtizedes beidegződés, még akkor is kiadják - vagy ki akarják adni az igazolást - ha a családi pótlékot folyósító szerv nem is kéri. Bizonyítja ezt az igazgatóságunknál iskolai igazolás céljára szolgáló nyomtatványért megjelenő szülők nagy száma, akiket gyermekeiken keresztül az iskolák külde­nek feleslegesen. Ezúton is felhívjuk az érdekelt szülők, az okta­tási intézmények figyelmét, hogy a tanulmányok folytatását csak a 16. életévét betöltött gyermeknek kell igazolni, az igazoláshoz szükséges nyomtatványt hivatalból megküldjük, illetve megkül­dik a kifizetőhelyek. Ez évben már nem kell igazolni azt sem, hogy a beteg gyer­mek térítéses, vagy térítés nélküli intézetben nyert-e elhelye­zést. A szülő mindenképpen kapja a családi pótlékot. Kizáró ok egyedül csak az lehet, ha az elhelyezés az állami gondoskodás keretein belül történik. Nem vizsgáljuk azt sem, hogy a beteg gyermek rendelkezik-e munkából származó jövedelemmel. Kizáró ok csak a 18. élet­évet betöltött beteg gyermek esetében van akkor, ha részére rokkantsági járadékot állapítanak meg, ez esetben családi pót­lék már nem jár. Nem árt tudni, hogy 1989. évben már nemcsak az egyedülálló személyt, hanem minden árvaellátásban részesülő gyermeket eltartót megilleti a korábbi jövedelempótlék helyett a magasabb összeget biztosító családi pótlék. Végezetül szólunk azoknak a személyeknek a jogosultságá­ról is, akik olyan 14. életévüket betöltött gyermeket tartanak el, akik az általános iskola befejezése után nem tanulnak tovább, munkába állnak, de továbbra is a jogosult eltartásában marad­nak. Ilyen esetben az eltartót a gyermek keresetére, jövedelmé­re való tekintet nélkül folyamatosan megilleti a korábban kapott ellátás - családi pótlék vagy jövedelempótlék - a gyermek 16. életévének betöltéséig. SZÁSZI MÁRIA Társadalombiztosítási Igazgatóság családi pótlék csoportvezető

Next