Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-26 / 254. szám
1989. október 26. A szedresi nyulászok (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy és hatalmas Skála Coop... Született annak egy kis testvérkéje, a Skála Gt. Ez az apróság elhatározta, hogy Tolna megyében kezébe veszi a házinyúl tenyésztését és a felvásárlását. Ketten vagyunk Tolnában. Évente kb. hetvenezer tapsifülest veszünk át a tenyésztőktől. - Ha az elmúlt évekre gondolok, bizony a tenyésztőknek többször törtek borsot az orruk alá. Mivel vezették le ezt az ellenszenvet? - A mi gazdasági társulásuk is olyan árat fizet a nyúlhús kilójáért, mint az országban mindenütt. Ebből meggazdagodni nem lehet, de mellékesnek nem elhanyagolható a 3-4-5 ezer forint. Ez az első szempont. A másik: a pontos szállítás. Megadott időre minden faluban ott vagyunk. A várakozás szinte semmi. Ez az adott szó hitele. A harmadik a pontos mérés. Amivel mérek, egy hajszálpontos méhészmérleg. A mérés után pedig azonnal fizetünk. Készpénzben! Mindezek mellett megszerezzük a szükséges vitaminokat, biztosítjuk a tápot, sőt nagykereskedelmi áron a zabot is - mondja Hahn Mihály, területi felvásárló. Szállítási nap. Egy félreeső kis utcában már vagy tizen várják a nyulászautót. 11 óra előtt néhány perccel ide is gördül a monstrum. - Jó ez így! - mondja az egyik tenyésztő, aki nyugdíjas. - Az előző felvásárlónál nem voltak ritkák a kilogrammos differenciák. Szinte mindig kevesebbet mért. Becsaptak bennünket! Mindannyian bólintanak. - Itt is megjelent egy kontár felvásárló! Állítólag a csabrendeki tsz embere, de csak ketten, vagy hárman dőltek be neki. Mi ezzel vagyunk elégedettek! - De nem így a szálas takarmánnyal! - kap a szón a másik. Ezek az állatok már annyira kényes jószágok, hogy az utak, árokpartok mentén kaszált poros, füstös, vegyszeres füvet nem lehet nekik odaadni! Jó lenne, ha a tsz segítene ebben! Közben megjött Kovács doktor úr, az állatorvos. Szemrevételezi, majd egyenként kiemeli az összebújt állatokat, végig mustrálja valamennyit. Szépek, egészségesek. Idős Bérdi Lajos az egyik elismert szedresi nyúltenyésztő. Az elsők között mérlegel. - Dekára, grammra szinte ugyanannyi! - kacsint hamiskásan. - Ezt szeretjük, ha nem néznek baleknak bennünket. Háromszáz darabra kötöttem szerződést, eddig már nyolcvannal megfejeltem, de az év végéig még vagy százat hozok. Folyik a rakodás. Egyik ketrec telik a másik után. Közben még jönnek innen is, onnan is. Van aki szatyorban hozza két tapsiját, a másik fiatalember a Daciában. Ők most kezdenek, jövőt, reményt látnak a nyúlban. Haszon ez a hozzáértő tenyésztőknek, de a pontos és tisztességes Skála Gt-nek is. Hiszen így nő mindkét fél hitele és tekin télye! KONRÁD LÁSZLÓ Dobai Domokos (jobbról) és idős Bérdi Lajos a legtöbb nyúlat adták le Régi korcsmárosok dicsérete Nemrégiben „Elkorcsmásodásaink” címszóval ejtettem néhány zokszót lapunk hasábjain a vendéglátóipar romlásának tüneteiről. Igazam volt, ezt se az érintettek, se a fogyasztók nem vitatták. Összehasonlításom alapját azonban annál inkább. Egy személy szájába adom az összesített véleményeket. - Igazad volt! De miért nem a disznóórát fogadtad el alapmércének? Az igazi korcsmáros régen is rang, tekintély volt, mielőttünk - akik visszaemlékezünk rájuk - máig megmaradt. Mindenekelőtt és fölött a verhetetlen Diófási Lajos. Aztán Hőgyészen Ili néni káposztája, Túma Jakab mindig friss kiflije, Dunaföldváron Flamm bácsi hala. Miért volt Tumáéknál folyvást friss kifli és miért nincs ma a szekszárdi boltokban fél 10-kor semmilyen se? Kistormáson Számét Gyulánál láttam az utolsó kármentőt, állítólag nemrég bontották le? Minek? Hangulatjavítás céljából? Nagyszékelyen Németh József még éjjel is kötényt kötött a barhent hosszú gatya fölé, ha vendég érkezett, mert a vendég volt a legfontosabb. Kétfillérnyi „félreszámolást” se engedtek meg maguknak soha. Akárcsak a tolnai Gödörben, ahol a bor mellett minden idők keszegét lehetett enni valamikor... Nemrég benn voltam az egyik presszóban. Kérdezték, hogy milyen poharat kérek az üdítőhöz? Mondtam, hogy: tisztát! Ez nem volt a helyre jellemző. Mindent egybevetve lehet, hogy hatni akartál az olvasóra az „elkorcsmásodás” kifejezéssel. Amit leírtál, a színvonalcsökkenés, vagyis magyarul a züllés, az igaz. Csak a meghatározás nem az! Egy igazi régi korcsma éppúgy rangot jelentett, mint a korcsmárosság. Nem ismertél egy ilyet sem...? De igen. Elnézést kérek a régi korcsmárosoktól, vagy emléküktől és ajánlom - semmilyen ügyrendben, vagy vállalati belső utasításban nem rögzített - régi munkamódszereiket a késő utódok figyelmébe. ORDAS IVÁN Használt autók árai T-SPED Fuvarozó Kisszövetkezet Halász-féle autóügynökség Szekszárd, külső benzinkút Lada 1972-es kiadású 48000 Skoda 105-ös 1978-as kiadású 60000 Lada 1200 1976-os kiadású 85000 Skoda 110-es 1976-os kiadású 37000 Skoda 120-as 1977-es kiadású 65000 Wartburg de Luxe 1978-as kiadású 47000 Lada 1500 1984-es kiadású 165000 Trabant 1983-as kiadású 35000 Zastava 1986-os kiadású 178000 Lada utánfutó 1986-os kiadású 25000 Lada 1200 1976-os kiadású 71 000 Lada 1300 1977-es kiadású 58 000 forintért talált gazdára: Üzenjük Böröcz Lászlónak Nagydorogra, hogy a mozgáskorlátozottak benzin-hozzájárulását a 6/1986. (Vili. 10.) Eü. sz. rendelet szabályozza. Mint a megyei tanács egészségügyi osztályától megtudtuk, e kedvezményben az részesülhet, aki azt a helyi tanácstól igényli. Az igény benyújtásakor be kell mutatni a jogosítványt, a forgalmi engedélyt, a vele közös háztartásban élő hozzátartozójának jövedelmére vonatkozó igazolást, és a mozgáskorlátozottságot igazoló orvosi iratot. Információink szerint ön nem minősül mozgáskorlátozottnak, illetve mozgáskorlátozottságának foka nem oly mértékű, ami e juttatás megadását indokolná. Második kérdésével kapcsolatban - ami egy nyugati rokonától származó, ajándékként tulajdonába kerülő személygépkocsi vámkedvezményével kapcsolatos - a következőket tudtuk meg. A külföldről behozott gépkocsiknál a mozgáskorlátozottat vámkedvezmény illeti meg abban az esetben, ha az előbbi rendelet I. számú mellékletében szereplő mozgásszervi betegségben szenved és ezt Országos Orvosszakértői Intézet I. vagy II. fokú bizottságának szakvéleményével igazolja. NÉPÚJSÁG 5 Híres nevek viselői Mottó: Az egész ember az, aki egyszeri és megismételhetetlen. Hangját, mozdulatait, tulajdonságait átörökítheti utódaira, nevével még évtizedek múltán is találkozhatunk. Velük, a névrokonokkal. Petőfi Sándor (1823-1849?) Amit költő tudhat, mindent tudott. Szerelem, düh, felháborodás, pajkosság, kacagás, mélabú és forradalmi hév, csapongó bölcselet és tűzhanyzó szenvedély láthatatlan könnyedséggel rendeződik tökéletes formákba költészetében. Szerették és gyűlölték. Szerették az „övéi”. Arany János, Szendrey Júlia, a Pilvax ifjai, az utca embere, akiknek a „Talpra magyar”-t szavalta, Vörösmarty, szerette a nép. Gyűlölték a patópálok, a császár szolgálói, a hazaáruló jobbágyfaló főurak, vetélytársai, a tehetségtelen fűzfapoéták. Szeretett és gyűlölt. Szerette az Alföldet, a Tiszát, a haza tájait, a múlt emlékét, a népet, amelyből származott, a hallgatag pásztort, a jobbágyokat. „Szeretlek kedvesem” - énekelte a világirodalom legsóvárabb, legtisztább szerelmi versében. Gyűlölte a „Dicsőséges nagyurakat”, a „belső bitangokat", a nép jogainak bitorlóit. A legizzóbb hazafi és a legeurópaibb magyar. Tüzesen és tudatosan, elszántan és ihletetten válik a nép költőjévé. Agyában és lelkében minden forradalmi szépséget és igazságot befogad, amit Európa megálmodott. Minden verssorában, de a köznapi próza nyelvén is nyíltan vallja: „Lehetnek ékesebb, nagyobbszerű lantok és tollak, mint az enyém, de szeplőtlenebbek nincsenek, mert soha lantomnak egy hangját tollamnak egy vonását nem adtam bérbe senkinek. Énekeltem és írtam, azt mire lelkem istene ösztönzött, lelkem istene pedig a szabadság.” Petőfi Sándor Nagyharsány, Kossuth u. 38. - Mit is kérdezhetnénk ma egy Petőfi Sándortól, mint amit magunktól és egymástól is kérdezünk. Hiszi-e, hogy akit a távoli Barguzinban megtaláltak, az a mi Petőfi Sándorunk? - Nem hiszem. Gondolom, nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel. Sokat olvasom a költő életéről, halálának körülményeiről, hihetetlen számomra, hogy most 140 év után minden irodalmi és történelmi tudományos munka romba dőljön. - Úgy látszik pedig, hogy a tények, az antropológiai vizsgálatok minden kétséget kizárnak, hogy tévedés lenne. Mi lenne az a konkrétum, amin Sándor bácsi is „elgondolkozna”? Talán a versek. Ha verseket találnak és azokról az irodalomtudósok megállapítják, ő írta, akkor talán. Ha egészen őszinte akarok lenni, nem vágyom erre. Jobb lenne, ha megmaradhatnánk abban a hitben, hogy ott esett el a „harc mezején”. - Elmesélné, mi volt a legszebb élménye nevével kapcsolatban? - Sajnálom, hogy nem lehetnek itt a fiam és az unokám, mindkettőjük továbbviszi ezt a nevet, ők Törökbálinton élnek. A csodálkozás és a kíváncsiság volt az, ami körülvett, amikor kimondtam a nevemet. Ez arra az időszakra volt jellemző, amikor távol voltam itthonról. Idehaza és a munkahelyemen a Dédásznál, ahonnan 42 évi munkaviszony után mentem nyugdíjba, már megszokták. Polgárista koromból őrzök egy felejthetetlen élményt. 1938. március 15-én, nemzeti ünnepünkön, az iskolai megemlékezésen én szavalhattam a „Nemzeti dal”-t. Jó érzés volt, amikor bekonferáltak. Petőfi Sándor: Nemzeti dal, szavalja Petőfi Sándor. Sándor bácsi mesélt arról, hogy szereti Petőfi verseit, tájverseit, a népről, a zsarnokokról, a szabadságról írott verseit. Melyik a kedvence? Bizony a legfontosabbat elfelejtette a felsorolásból. A szerelmes verseit. Azok az én kedvenceim. Azok a versek muzsikálnak. Sokat tudok belőlük kívülről is. Hogy is van csak? ...„Szeretlek, ha örülsz, És ha búbánat bánt, Szeretem mosolyod S könnyeid egyaránt...” A nagyharsányi Petőfi Sándorral együtt idézzük fel a legnépszerűbb versek sokak által ismert és szeretett sorait. Mert minden megtörténhet, a világ változik, legendák halnak és születnek. Csak egyetlen dolog van a világon, ami állandó és halhatatlan, a szerelem. SAS ERZSÉBET A nagyharsányi Petőfi Sándor A költő Jó, ha tudjuk A családi pótlékról A gyermekintézmények térítési díjrendszerének egységesítésével egyidejűleg olyan hosszú időn keresztül létező társadalmi igazságtalanság szűnt meg, mint az a korlátozó rendelkezés, hogy nem jár családi pótlék a szakmunkástanuló-otthonban elhelyezett, valamint a harmadéves szakmunkástanuló után, csak az alacsonyabb ellátást biztosító jövedelempótlék. 1989. január 1 -jétől ezek a tanulók is ugyanolyan elbírálás alá esnek, mint az egyéb más középfokú oktatási intézményben tanuló, és kollégiumban elhelyezett gyermekek, tehát családi pótlékot kapnak, jövedelempótlék helyett. A jogosultság kiterjesztése a magasabb ellátás folyósításán túlmenően kevesebb lett a szülők szeptemberben megismétlődő igazolásbenyújtási kötelezettsége is. A gyermek 16 éves koráig - ha a szülő háztartásában él, vagy átmenetileg tartózkodik az iskolai tanulmányok időtartama alatt háztartáson kívül, kollégiumban, szakmunkástanuló-otthonban, vagy rokonnál - a jogosultság fennáll, anélkül, hogy ahhoz iskolai igazolás kellene. Sajnos a tapasztalatunk az, hogy az oktatási intézményekben még él a több évtizedes beidegződés, még akkor is kiadják - vagy ki akarják adni az igazolást - ha a családi pótlékot folyósító szerv nem is kéri. Bizonyítja ezt az igazgatóságunknál iskolai igazolás céljára szolgáló nyomtatványért megjelenő szülők nagy száma, akiket gyermekeiken keresztül az iskolák küldenek feleslegesen. Ezúton is felhívjuk az érdekelt szülők, az oktatási intézmények figyelmét, hogy a tanulmányok folytatását csak a 16. életévét betöltött gyermeknek kell igazolni, az igazoláshoz szükséges nyomtatványt hivatalból megküldjük, illetve megküldik a kifizetőhelyek. Ez évben már nem kell igazolni azt sem, hogy a beteg gyermek térítéses, vagy térítés nélküli intézetben nyert-e elhelyezést. A szülő mindenképpen kapja a családi pótlékot. Kizáró ok egyedül csak az lehet, ha az elhelyezés az állami gondoskodás keretein belül történik. Nem vizsgáljuk azt sem, hogy a beteg gyermek rendelkezik-e munkából származó jövedelemmel. Kizáró ok csak a 18. életévet betöltött beteg gyermek esetében van akkor, ha részére rokkantsági járadékot állapítanak meg, ez esetben családi pótlék már nem jár. Nem árt tudni, hogy 1989. évben már nemcsak az egyedülálló személyt, hanem minden árvaellátásban részesülő gyermeket eltartót megilleti a korábbi jövedelempótlék helyett a magasabb összeget biztosító családi pótlék. Végezetül szólunk azoknak a személyeknek a jogosultságáról is, akik olyan 14. életévüket betöltött gyermeket tartanak el, akik az általános iskola befejezése után nem tanulnak tovább, munkába állnak, de továbbra is a jogosult eltartásában maradnak. Ilyen esetben az eltartót a gyermek keresetére, jövedelmére való tekintet nélkül folyamatosan megilleti a korábban kapott ellátás - családi pótlék vagy jövedelempótlék - a gyermek 16. életévének betöltéséig. SZÁSZI MÁRIA Társadalombiztosítási Igazgatóság családi pótlék csoportvezető