Tolnai Népújság, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-13 / 10. szám

Í 2 JEGYZET Hol vannak a katonák? nemrégiben került a ke­zembe egy réges-régi csalá­di fénykép. A fakó, szélein töredezett, fekete-fehér kép Erzsébet nénémet - nagy­mamám nővére - és két fi­át örökítette meg. A két sző­ke kisfiú - egyikük három, másikuk két éves - szívből mosolyog a fotón, de a né­­ném mosolyán látszik, hogy kényszeredett. A kép 1942- ben készült, amikor a né­­ném férjét behívták katoná­nak. Ezt a fotót vitte magá­val a frontra. József bátyám azon szerencsések közé tar­tozott, akik élve tértek vis­­­sza a Don-kanyarból. Nem szeretett beszélni róla, és csak egy-két elejtett meg­jegyzésből sejtettük, hogy miket élhetett át. Ő úgy pró­bálta kiheverni a tragédiát, hogy igyekezett elfelejteni, az immár szívből mosolygó felesége, a két fia és a hábo­rú után született lánya töl­tötte ki az életét, és nem a szuronnyal felnyársalt, vagy szörnyű lőtt sebeket kapott katonák és a folyamatos ret­tegés emléke. HETVENKÉT ÉVVEL ez­előtt, 1943. január 12-én a Don-kanyari áttörésnél a szovjet hadsereg ellentáma­dása során szinte teljesen megsemmisült a kemény tél­ben a gyengén felszerelt, ki­merült, létszámához képest túl hosszú frontszakaszon, hazájától kétezer kilométer­re harcoló II. magyar hadse­reg. Hiába volt a magyar ka­tonák hősies ellenállása, az egyenlőtlen erőviszonyok miatt eleve kudarcra voltak ítélve. Száznegyvenezer ma­gyart hiába vártak haza, kö­zöttük közel hét és fél ezer Tolna megyei honfitársun­kat. Rájuk emlékezünk min­den évben ezen a napon, a katonákra, akik nem tér­tek vissza, akik nem láthat­ták felnőni a gyermekeiket, szívből mosolyogni a pár­jukat, és akikről talán még egy fotó sem maradt, csak a szív és a szeretet emléke­zete. 2015. JANUÁR 13., KEDD KORKÉP Egész munkás élete a me­gyei könyvtárhoz kötötte Németh Juditot, a bibliotéka vezetőjét. Február elején nyugdíjba megy­ Gyuricza Mihály szekszárd­i könyvtárossága is, az életpályája is befejezetlen történet - mondja Németh Judit. Ebből a körből nem tud kilépni. Még a „hivataltól”, az eddigi te­vékenysége hivatali részétől is furcsa lesz megválnia. 1982 óta dolgozik az Illyés Gyula Megyei Könyvtárban, tehát több, mint három évtizede. - Hallatlanul érdekes munka volt. Számom­ra talán a legérdekesebbek a sa­ját kutatások és azok publikálá­sa voltak - osztja meg emlékeit. - Kissé nyugodtabbak voltak a 80-as évek - sóhajt fel. Akkor még szinte minden olvasójuk élettörténetét ismerték, olykor talán jobban figyelemmel kí­sérték a velük kapcsolatos ese­ményeket, mint ők maguk. Az információkérés, a problémák megoldása közben alakalom nyílt néhány érdeklődő, kedves szóra. Nagyon szerette az akko­ri, könyvtárba járó közönséget, azokat az embereket, akik ku­tattak és segítséget kértek. Az­tán a 90-es években gyorsult az ő munkatempója is. Különösen a nemzetiségi ellátás, táborok, pályázatok, önállóság hatottak újdonságként. Elekes Eduárd­­né mellett gyorsan megtanul­ta az új könyvtári kihívásokat. Egy kicsit elgondolkodik, mi­előtt áttérünk átfogóbb, általá­nosabb kérdésekre.­­ Az em­beriség kultúráját könyvtári szempontból is több részre le­het osztani: beszéd, írás, könyv­­nyomtatás, távközlés, elektro­nika. Most itt tartunk. Mint könyvtáros nem zárkózom el a legmodernebb adathordozóktól sem, hiszen a nagy írók gondo­latai az e-bookon is ugyanúgy hatnak, mint a könyvek lapjain. A lényeg az, hogy olvassunk, fo­gadjuk magunkba a szépet és a tudnivalókat - mondja. Most az információáramlás iszonyú sebességre gyorsult. Van, aki azt mondja, meg is szűnt a tör­ténelem, csak egyidejűség van, hiszen mindenről szinte azon­nal értesülünk. Néha szívesen visszalapoz az elmúlt évszá­zadok gondolkodásformáihoz. Kézbe veszi például Jókait, Mik­­száthot. Mindig szerette az ön­magáért való szépet. Egy-egy csodálatosan felépített mondat elbűvölte. Szívesen böngészi a bibliafordításokat is. Nagysze­rű dolog látni, hogyan változik nyelvünk, néha silányul, más­kor kiterebélyesedik.­­ Hallat­lanul kifejezőek például a refor­máció idején alkotott, született, latin helyett alkal­mazott új szavak - mondja. Úgy érzi, családi indíttatásának pél­dájából fakadóan is vannak még teendői. Nagyon fontosnak tartja, hogy tovább­adja, amit tud. Igyekszik sok­fe­lé figyelni, tájékozódni, ennek alapján cselekedni, lett légyen szó akár szerkesztésről, akár a fiatalokkal történő foglalkozás­ról vagy az előadóművészetről. A kuratóriumokban, bizottsá­gokban a kultúrát szeretné kép­viselni ezután is. Mint mondja, nagyon szívesen segített a szak­­dolgozatot íróknak, akik gyak­ran fordultak hozzá. Mosolyog­va idézi fel a sapkában, kabát­ban a könyvtárba beállító diá­kokat, akik azt hiszik, néhány perc alatt túl lesznek a dolgon. Amikor aztán kész a „mű”, s kiderül, hogy jól sikerült, leg­alább annyira tud örülni, mint maga a szerző. Elő­fordul, hogy évtize­dek múlva egy-egy alkalmi találkozás­kor is megköszönik neki a segítségét, s ez, mondani sem kell, nagyon jólesik neki. A másik szívügye az idősebb korosztállyal kapcso­latos. Megesett, hogy addig gya­kori könyvtárlátogató idős em­berek azzal akartak elköszön­ni, hogy már nem tudnak eljön­ni többet, a koruk miatt. Ennek köszönhető az otthon-könyvtár. Amit kér az olvasó, elviszik a la­kására. - Számomra folyamatos ta­nulás volt a könyvtári munka - mondja. A társadalmi változá­sokkal együtt változnak az igé­nyek, változik a könyvtár is. A könyvtárakban valaha a szép- és szakirodalmat keresték, ez volt a legfontosabb, most az ügyinté­zés, a tanulás, különböző közös­ségekkel való találkozás színhe­lye a bibliotéka. Természetesen a könyvtárosnak is változnia kell. Ahogy dr. Cseri Miklós államtit­kár-helyettes mondta a napok­ban egy interjúban, a könyvtá­ros ma már nem elsősorban fi­losz, inkább informatikus. Az információ megszerzéséhez leg­jobb útvonalakat kell megtalál­nia, ismernie és továbbadnia. A könyvtárba bekerülni, szá­mára maga volt a csoda.­­ Szo­morú szívvel hagyom itt, de tu­domásul veszem, hogy lejárt az idő - mondja befejezésül. A könyvtárban felgyorsult az idő életút A társadalmi változásokkal együtt alakulnak át az igények és a bibliotéka is . Szívesen gondol tanáraira, akik­től nagyon sokat kapott Családjukban az olvasás­ban az első helyen Németh Judit papi családba született, nagyapja is lelkész volt, 42 évig, akár csak az édesapja. Mindenütt könyvek vették körül, azok látványa, jellegzetes „szaga” - ez utóbbira szoktak hivatkozni, akik eluta­sítják az elektronikus formá­kat. Az édesapja kiváló iroda­lomtudására ma is emlékszik, könyvtárát őrzi. A húgával együtt, nagy szerencséjükre a lehető legjobb helyen nevelked­tek - mondja a családról. Két gyermeke van, egy lánya és egy fia, valamint három unokája. A legnagyobb 14, a legkisebb három éves. A könyvek megbe­csülését, szeretetét, továbbadá­sát illetően jó példáért nem kell messze menniük. A kicsiknek még mesélnek, ezt nagyon fon­tosnak tartják, már csak a ké­sőbbi olvasás védelmében is. Ezeket a módszereket a gyere­kei is alkalmazzák, a mesék megszerettetésén keresztül jut­tatják el a kicsiket az olvasás­hoz. Azon sem csodálkozik, ha a nagyobbik unokája tableten vagy okos telefonon olvassa el A Pál utcai fiúkat. Ők már eb­be születtek, a lényeg az olva­sás, amely a családjukban az első helyen van. Egész életében könyvek vették körül Németh Juditot, a megyei könyvtár nyugdíjba menő vezetőjét Előadóművészként is sokan ismerik februárban nyugdíjba megy Németh Judit. Eddigi tevékeny élete az Illyés Gyula Megyei Könyvtárban telt, de sokan is­merik úgy is, mint kiváló elő­adóművészt. Foglalkozott új­ságírással is, a közösségért végzett tevékenységét a Közjó­ért kitüntetéssel ismerte el Szekszárd, és megkapta a Mé­­szöly-emlékplakettet is. A Tol­na-Baranyai Evangélikus Egy­házmegye gyűjteményi felügye­lője, ami nem csak szimboli­kus, hanem nagyon is konkrét tennivalók sokaságát jelenti. Tervei között szerepel édesap­ja, H. Németh István lelkész hagyatékának rendezése, a szekszárdi neves írók, költők, művészek emlékének elevenen tartása. Aztán ha még lesz ide­je és kedve, sokat szeretne utazni. HIRDETÉS Lépjen most, hogy később is könnyen menjen a mozgás! nashwan-parasound Vegye fel a harcot az érszűkület ellen!­­ Használja ki a több tízezer forint kedvezményt! sajnos ma Magyarországon az érszűkület mintegy 400 ezer embert érint. Tünetei alapján arra gyanakszik, hogy Ön is ezen alattomos kórban szen­ved? Vizsgáltassa meg magát, és ha szükséges, vegye fel a harcot az érszűkület ellen! A betegségnek számos rizikó­­faktora van. Mikor érdemes ezt a vizsgálatot elvégezni? Ha magas a vérnyomása vagy a koleszterinszintje Ha cukorbeteg vagy túlsú­lyos Ha dohányzik Ha zsibbad, fáj, fázik a lába vagy a keze Ha kevesebbet tud menni Ha zúg a füle, szédül, egyen­súlyzavara van Ha már elmúlt 40 éves A betegség megállapítása egy gyors és fájdalommen­tes vizsgálattal könnyen meg­történhet. Vigaszt jelenthet, hogy az ország egész terüle­tén, így Szekszárdon is elér­hető a Nashwan-Parasound eljárás. A nemzetközi díjak­kal is elismert találmánnyal a kezelés egyedülállóan fáj­dalom és szövődménymentes. Infra­, ultra és hallható hang kibocsájtásával a szervezetet mellékesek képzésére serken­ti a beszűkült érszakasz kör­nyékén, ezáltal javul a szöve­tek vérellátása. A panaszok enyhítésére, megszüntetésére mindössze 20 kezelésre van szükség, napi egy alkalom­mal. Sebész szakorvos végzi a vizsgála­tot és annak kiértékelését. Ne hagyja, hogy a betegség határozza meg az életét­ mindazoknak, akik bejelent­keznek a január 20-án Szek­szárd, Mátyás király u. 8. szám alatt található rendelő­ben tartandó vizsgálatra 50% kedvezményt kapnak, a vizsgálat mindössze 3000 forint. WWW.MEDHUNGARY.COM, 06-72/551-714, 06-20/541-1466, 06-70/290-3216, 06-30/339-6963

Next