Tolnai Világlapja, 1931. október-december (31. évfolyam, 41–52. szám)

1931-12-02 / 49. szám

körülbelül hat méter magasságból lezu­jfant. Azt hisszük, napszúrást kapott. Nem sebesült meg súlyosabban, csak apróbb zúzódást szenvedett. Tíz percig feküdt eszméletlenül. Bár azonnal megálliapítot­tuk, hogy magas láza van, a kitűnő fiatal leány végigjátszotta egy betegen a fárasztó jelenetet, hogy ne kelljen ide visszatér­nünk. Legveszedelmesebb ellenségünk a láz. Tegnap egy fiatal technikust szállítottunk a nairobi-i kórházba. Annyi chinint eszünk, hogy állandóan zúgnak a füleink. Duncan ezenkívül, titokzatos füvekből ké­szített teát iszik. Egy öreg néger aján­lotta és készíti ezt a „kipróbált" háziszert — mi azonban jobban bízunk a chinin hatásában. Ha besötétedik „Liget mozit" játszunk — a Nairobiban kidolgozott és a táborba küldött filmeket a szabadban lepergetjük. Szerénytelenség nélkül kijelenthetem, hogy nagyon meg vagyok elégedve eddigi mun­kánkkal. Mozi után a kávéházba megyünk , a tábortűz köré ülünk és beszélgetünk. Teg­nap különböző elefánttörténeteket mesél­tek társaságunk tagjai. A négerek azt hiszik, hogy az elefántoknak külön teme­tőjük van, ha egy elefánt végét érzi kö­zeledni, akkor kimegy a temetőbe és le­fekszik — ha kimúlt, társai elhantolják. A dsungelben lépten-nyomon találhatók különböző állati hullák — de elefánt teteme ritkán látható, innen származik ez a monda. Egyik fehér vadászunk kevésbé roman­tikusan, de valószínűbben magyarázza ezt a feltűnő tényt. Azt mondja, hogy az ele­fántok nagyon szeretnek a folyó közepén állni, ha betegek, akkor különösképpen a hüsítő enyhet adó víz után vágyódnak , mikor kimúlnak befordulnak a vízbe és elmerülnek. Ezt az állítást az is megerősíti, hogy a folyó gyakran dob partra elefánt­agyarakat és csontvázakat. „Kávéházunkban" természetesen sokat dohányzunk. Cigarettaállományunk ki­fogyhatatlan. Harry mindent elfüstöl, ami éppen keze ügyébe akad, de legszívesebben kedvenc pipáját szívja. Ma elmondta, hogy új dohányzási modort tanult egyik négertől. Megfigyelte, hogy milyen élvezet­tel szívta fel orrába a feketebőrű , a piszkos csészében vízzel öntözgetett dohánypépet. Állítólag, majdnem félóráig szemlélte a barbár módon dohányzót — de az a legnagyobb álmélkodására egyet sem tüsszentett. Thika, október 21. Nehéz Afrikában filmezni! Gondosan előkészítettük a következő jelenet felvéte­lét: Horn elefántcsontra alkuszik egy né­gerrel. A mikrofon felvétel közben önálló­sította magát és olyan lármát, visítozást, nyekergést csinált, hogy nen­ hallottuk a szereplők hangját. Még a bennszülött falu lármáját is túlharsogta. Lázasan kerestük a hibát. Hosszas, ide­ges kutatás után egy kis hangyát találtunk a vezetékben — ez okozta a zajt. Tegnap megint Horn menekülésére tér­tünk vissza. Fekete fegyverhordozójával menekül a bennszülöttek elöl. Felvétel előtt tolmács útján adtam a bennszülöttek tud­tára, hogy mit kell tenniök, azonnal meg­értették miről van szó: ellenséget kerget­nek; azonban az, hogy utolsó pillanatban megállnak és nem szúrják át dárdával ellenfelüket — seh­ogy sem fért fejükbe. Úgy érzem, nagyon tehetségtelen rendező­nek tartanak és megvetnek ezért a kivált­ságért. Szerencsére én vagyok a „Só ura" — a só ugyanis legkedvesebb csemegéje minden bennszülöttnek; ha a négerek jól oldják meg a reájuk bízott feladatot, akkor külön adag só-jutalomban részesül­nek; ez helyrebillenti „tekintély" egyen­súlyomat. Sok bajunk van a négerekkel. Még a fehérekkel is fejtörést okoz, a „beszélő­háttér" megoldásának problémája. Ez alatt olyan jeleneteket értünk, ahol a háttérben levők halkan, az előtérben sze­replők pedig hangosan beszélnek. Nagyon kell vigyáznunk, nehogy túlharsogják a háttérben játszók az előtérben játszó fő­szereplőket. Most filmezünk ilyen nehéz jelenetet. Carey és Renaldo az előtérben beszélget­nek, a négerek a háttérben harsognak. Pokoli munka volt! Végre vért izzadva sikerült megértetnünk, hogy csak szordi­nóval harsogjanak, természetesen a szo­kottnál sokkal hangosabban kell beszélni főszerplőimnek. A négerek ezt egyszerű felszabadításnak vették és ők is hango­sabban fecsegtek. Ez a bájos, szórakoz­tató játék órák hosszáig tartott, igazán vé­letlen m­űve, hogy mégis sikerült a fel­vétel. Carey, az egész világ barátja — a fe­keték kimondott kedvence. Swahili­ nyelv­tanulmányait nagy kitartással folytatja. Bámulatos eredményt ért el, négereinknek néha órák hosszáig tart előadásokat, nem tudom miről beszél, annyi azonban bizo­nyos, hogy egyik néger megkérdezte teg­nap tolmácsunktól: ,,Carey, Amerika csá­szára?" Carey üzlete már nagyon kiterjedt, je­lenleg zöld elefántcsonttal kereskedik. So­káig földben tartott elefántcsont zöldes árnyalatú lesz. Elefántcsontot ugyanis kü­lönböző okokból szoktak a földbe ásni. Ha háború fenyeget , a négerek elássák elefántcsontkészleteiket; ha a fehér vadá­szok veszedelmesen nagy elefántcsont­rakományt gyűjtöttek, a föld mélyébe rejtik egy részét. Természetesen gyakran megtörténik, hogy az elrejtett kincsek tulajdonosa meghal, mielőtt kincsét ki­áshatná. Azt mondják, hogy számtalan métermázsa elefántcsont van a földbe rejtve — úgy kutatják, keresik,­­ mint Kaliforniában az aranyat. Carey nagy buz­galommal kezdene ásatni, szorgos mun­kájában csak az gátolja, hogy filmezni és nem kincset keresni jöttünk Afrikába. Az orrszarvúval még nem sikerült talál­koznom, de gyakran álmodom róla. Thika. október 24. Tegnap megint életveszélyben forgott két művészem. A változatosság kedvéért ez­úttal Carey és fekete színészünk, Mutin került sorra. Faágakkal eltakart tutajon menekülnek az üldözőik elöl — így írja elő szövegkönyvünk — amíg végre sikerül egy kis szigeten kikötniök. Ezt a jelenetet vettük filmre — már tényleg elérték a kis szigetet, de kiderült, hogy amit mi szilárd talajnak hittünk, az voltaképpen csak egy halom, folyondárral és moszatokkal benőtt faállomány. Amint menekülőink ráléptek a „szigetre", azonnal szétbomlott alkotórészeire, Carey és Mutia belepot­­tyantak a vízbe; a folyóban hemzsegő kro­kodilusok felfigyeltek a roccsanásra és hi­hetetlen gyorsasággal siettek színészeink­hez — mint a gong hangjára egy előkelő szálloda vendégei. Rettenetes lárma kelet­kezett, fehér vadászaink a krokodilusokra lövöldöztek — szerencsére, utolsó pilla­natban sikerült megmentenünk a kínos helyzetben levőket. Harry, Multának kö­szönheti életét, a derék négernek ez már a második életmentése. (Folytatjuk.) A Petőfi Sándor utcai bankrablók Tamás István. Két suhanc — Tamás István és Schiffer Mihály cipészsegédek — revolverrel, fényes nappal behatolt a Petőfi Sándor utcai Gorzó-féle bankházba. Revolverrel sakkban tartották a tisztviselőket és több mint ezer­ötszáz pengőt elraboltak. Tamást az utcán hosszabb hajsza után elfogták. Schifter a zsákmánnyal együtt megszökött, de néhány nap múlva egy detektív felismerte és elfogta. „Szépségápolás" Hajszáink, szemölcsök, szeplők, májfoltok végleges eltávolítása Díjtalan tanácsadás ! DROG ERZSÉBET Manum kö­út 13 Telefon: 843 -70 — Fiók nincs! orvos dr. slegedds, fogbetegségek r H­U szakorvosa. Rendér: reggel 0-tól este 9-ig csak Haross ucca 125. Málfogak szájpadlás nélkül (amerikai rend­szer.) Fogtömés, foghúzás 80 évi gyakorlat. Régi fogak olcsó átalakítása. Havi részletre is. Vidékiek 84 óra alatt kielégíttetnek. Kiadók összkomfortos lakások ,központi fűtéssel. Bő­vebbet VII. Dohány ucca 12, portásnál. 39

Next