Tolnai Világlapja, 1942. július-szeptember (44. évfolyam, 26–39. szám)

1942-07-01 / 26. szám

V 1 Modern kéjutazás Hercules nyomában — akadályokkal A legendák ködébe burkoltan áll Afrika északnyugati csücskén az Atlasz hegység, a kővé meredt óriás, amely valaha vállain tartotta az éggömböt. Hercules ideérkezett s megkérte Atlaszt, lopja el neki az arany­almát, majd addig ő tartja az égboltot. At­lasz uram ellopta az almát, de nem akarta újra magára vállalni a nehéz munkát, csak hadd hordozza tovább Hercules. Erre Hercules csalafintasággal élt. Azt mondta Atlasznak, hogy ám jó : csak addig vegye át az ég­boltját, amíg egy kis füvet rak a vállára, mivelhogy nagyon nyomja a rette­netes súly. A buta óriás belement a dologba, de mihelyt újra a nyakába vette az égboltot, Hercules felkapta az aranyalmát és tovább állott vele, Atlasz pedig azóta is ott áll kővé meredve, nyakában a magasságos ég­bolttal. Szóval csalafinták voltak arrafelé az emberek már mindig is. Minélfogva a vidék mai ura, a spanyol kormányzat, igen erős ellenőrzést léptetett életbe Spanyol- Marokkóban. Könnyebb volt Herculesnek az aranyalmát ellopnia, mint ma Spanyol- Marokkón végigautózni­­­ ­’iír d­er évvel ezelőtt az akkori világ legerősebb és legbátrabb embere, Hercules, elindult­ Afrika legnyugatibb pontjára, a mai Tanger vidékére, hogy elhozza onnan a lebukó napkorongot , a Hesperidák almáját. Könnyű volt neki : csak oroszlánokkal meg hidrákkal és óriásokkal kellett megküzdenie. Aki ma nyomon akarja követni, annak végtelen mennyiségű útlevelekkel kell felszerelkednie (1. kép), zötyögő autó­bazárba kell felmásznia (2. kép), amely­ minden pillanatban defektet kap (3. kép). Ha végre el is indul a bátor utasember, minden fertályójában újabb és könnyű volt Iterculesnek : kitisztította Augiasz istállóját, lekapcsolta újabb fegyveres őrséggel találkozik : igazolás, útlevél, bélyegző, rendőr- az am­azonkirálynő övét. Mit csináljon azonban a mai utas, amikor egy­ség, hivatal, tartózkodási engedély . . . tevekaraván áll keresztben az útján ? Egy csodaszer van azonban m­a, amelyet Her­cules nem ismert: a baksis, amely­nek még a legridegebb csősz sem tud ellenállni. A bankó láttára máris elmosolyodik. S végre elérkezünk a világ végéhez, ahol Her­cules egy barlangban töltötte az utolsó éj­­­szakát, mielőtt ellopta volna a Napgolyót. Már csak hét kilométer odáig. 2

Next