Tolnai Világlapja, 1943. január-március (45. évfolyam, 1–13. szám)
1943-01-06 / 1. szám
Hajrá, kozák ! A kozák szó török eredetű : „kuszák” törökül ,,kalandorát, „martalóc”-ot jelent. Az ilyen „rideg legényeket” telepítette le az orosz kormány a határok mentén, tíz helyen. Eszerint vannak: doni, kubáni, tereki, asztraháni, uráli, orenburgi, szibériai, szemirjescsenszki, amuri és uszuri-i kozákok, akik mind egy-egy ataman (öreg-ember) vezénylete alatt élnek. Mestertől ad a kozák, — képünkön például vad vágta közepette emeli fel a földről a kucsmáját, — de nem is csoda, valósággal összenőtt a lovával, mint minden középázsiai sztyeppes laty nép. Pompás lovaskatonák a kozákok, hiszen az orosz kormányok azzal a feltétellel telepítették le őket és adtak nekik földeket, hogy mindegyikük 18 évestől 38 éves koráig, tehát húsz éven át teljesít katonai szolgálatot. Ruhát, lovat, lófelszerelést mindegyik kozáknak magának kellett szolgáltatnia, az orosz kormány csak fegyverzettel látta el őket. Az ilyen cirkuszi mutatványhoz minden kozák lovas ért, bár újabb időkben erősen terjed közöttük a földművelő foglalkozás is. A kaukázus-vidékiekből például nagyszerű bortermelő gazdák lettek. A járőrszolgálat végével, ha már közel vannak a staniccájukhoz (falujukhoz), jókedvükben táncra is perdülnek a kozáklegények: csizmaszárveregető, mártogató férfitáncra, amelyben nők nem vehetnek részt. A Dél-Oroszországba benyomult német erők most a maguk oldalára A kozák szotnyák (svadronok) tehát most a német hadseregnek részállították a kozákokat. A kozáktelepek egyébként a szovjetrendszerbe ben felderítő-, részben utóvédszolgálatot teljesítenek s a német pais bele tudtak illeszkedni, mert rajz-szervezeteik a kollektív gazdálkarancsnokságoktól visszakapták azokat a régi előjogokat, amelyek adáson alapultak. A cári uralom alatt megillették őket. *