Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-05-23 / 21. szám
III. utánzataink; és felköltve e téren is a verseny, a nemes vetélkedésnek s a haladásban való utánzási vágynak az Ügyet előmozdító szellemét. De másrészt saját, nem tagadhatjuk a hosszas szunnyadás, a több évi tétlenség szülte kimerültség kórjeleit magán igen észrevehetőleg föltüntető társulatiJubeléletre nézve is hasznos lendületet adó s ezen egylet fejlesztésére és megszilárdítására jótékonyan ható eszközt hitt és remélt a jelen kiállításban feltalálhatni.És hogy ezek közöl egy irányban sem csalódott az egylet, mutatja egyfelől azon kiváló szerencse, hogy a kiállítás ügyét a magas kormány is kegyes figyelmére méltatva, földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister ur ő nagyméltósága megyei főispán urunk ő méltósága által magát ez alkalommal képviseltetni méltóztatott; de mutatja egyszersmind azon szép szám is, melyben ezen tisztelt közönség a kiállítás körül érdeklődvén, itt összegyűlni szives volt; de fényesen bizonyítja ezt másfelől az elért eredmény, melynek önöket e perczben szerencsések leszünk tanúivá tehetni. Szerény ugyan kiállításunk, de azért méltó Tolna megyének az állattenyésztés terén is több évtizeden át kivívott és megalapított s azóta folytonos gonddal ápolt s fenntartott jó hírnevéhez, mely megnyugtatóig hathat úgy szükebb mezei, mint tágabb értelemben vett általános nemzetgazdasági jövőnk iránt, de egyúttal mivel az anyagi jólét nélkülözhetlen föltétele a szellemi haladásnak, egyszersmind pedig legfőbb kelléke és biztosítéka a szabadság és függetlenségnek, nem minden megnyugtató hatás nélkül lehet szellemi és politikai életünk jövője iránt is. És most midőn Tolna megye gazdasági egyesületének állatkiállítását rendező bizottság nevében megnyitottnak ezennel ünnepélyesen kijelenteném, van szerencsém méltóságos főispán urat, mint a magas kormány képviselőjét s a tisztelt közönséget felhívni annak szíves megszemlélésére.“ A beszéd végén a bejáratnál összegyűlt díszes közönség éljenzésbe tört ki s utánna főispán úr a kormány képviseletében rövid szavakban azon meggyőződésnek adott kifejezést, hogy reményli, miszerint a kiállítás sikerét illetőleg kedvező jelentést tehet a magas kormánynak. Mielőtt a kiállítás anyagi eredményét s a jury ítéletét közölnők, legyen szabad tájékozásul belterjére vonatkozó következő adatokkal olvasóinkat megismertetni. Bejelentés történt összesen 40 kiállító részéről s a kiállított állatok száma meghaladta a 400-at. Az egyes csoportok szerint a kiállítási helyiségben volt 18 ló, 39 szarvasmarha, 141 darab juh s a többi számot az apró hasznos házi állatok szolgáltatták. A kiállítás anyagi eredményére nézve megjegyezhetjük, hogy ha az a várakozáson innen maradt is mégis elkedvetlenítőnek nem vehető és kedvezőtlennek nem mondható. * A kiállítást látogatta a három nap alatt 1500 egyén s a pénztárnál befolyt körülbelül 700 frt (részletes számadás még e pillanatban nem áll rendelkezésünkre) s minthogy a versenyjuttatás alkalmával beléptijegyek is árusíttattak el , az is a gazdasági egyesület pénztárába fog befolyni, a mutatkozó hiány nem lesz több azon 500 frtnyi összegnél, melyet kiállítási czélokra a gazdasági egyesület már az ezelőtt két évvel tartott kiállítás alkalmával megszavazott. A gazdasági egyesületnek tehát ezúttal az erkölcsi eredménnyel kell megelégednie. A kiállítás harmadnapon már kevéssé látogattatok s délután 4 órakor Perczel Dezső kiállítási bizottsági elnök ur által bezáratott. Ugyanakkor lett kihirdetve a jury ítélete, melyet a következőkben közlünk. I. Ezüst érmet nyertek: Pesthy Mór uzdi lakos 3 éves s. k. lova; Bernrieder József 2 éves pej ménje; Sztankovánszky János és Mária 4 éves m. f. bikája; gróf Apponyi Károly 10 éves m. f. tehene; Sztankovánszky János és Mária m. f. 3 éves üszője; Fördős Dezső m. f. 2 éves üszője; báró Rudnyánszky Iván m. f. 1 éves üszője; Bernrieder József a. f. 3 éves bikája; Schneman Lajos 3 éves a. f. tehene; Pleszky Antal b. f. 4 éves tehene; Strasszer Alajos és Zsigmond posztógyapjas ®/1 sz. anyabirkája és S 1 sz. kossá; Döry Frigyes ®/263 sz. anyabirkája és $/2 sz. kossá; herczeg Maurocordató György 7—8 sz. anyabirkája; és $/10 sz. kossá; Strasszer Alajos és Zsigmond fésűs gyapjas 6/16 sz. anyabirkája és 6/193 sz. kossá; Sztankovánszky János és Mária 1—2 sz. anyabirkája és 6/55 sz. kossá; Bernrieder József 6 sz. a. anyabirkája és 12 sz. kossá; Kovács László és György 2 éves magkanja és 1 öreg magkoczája; Bernreder József 4 drb. 1 éves göbéje. II. Bronzérmet nyertek: Baráth Mihály 2 éves v. p. ménje; Bernrieder József 1 éves fekete ménje; Baráth Mihály 4 éves v. pej kanczája; Fördős Dezső 9 éves pej kanczája; Szabó Pál 1 éves sárga ménje; báró Jeszenszky József 1 éves f. ménje; Korbulyi Sándor 2 éves szürke ménje; báró Rudnyánszky Iván m. f. 4 éves bikája; Bernrieder József m. f. 1 éves bikája; Bernrieder József m. f. 5 éves tehene; Fördős Dezső m. f. 2 éves üszője; Fördős Dezső m. f. 1 éves üszője; Pleszky Antal b. f. 5 éves tehene ; Parall Gusztáv b. f. 1 éves üszője; Pleszkyj Antal k. f. 1 éves bikája; Wagner Sámuel k. f. 5 éves tehene; Geng József k. f. 1 éves bikája s k. f. 1 éves üszője; Fördős Dezső k. f. 1 éves üszője; gróf Apponyi Károly finom posztós gyapjas s/21 sz. anyabirkája s /42 sz. kossa; gróf Széchenyi Sándor 4/, 3 sz. anyabirkája; gróf Zichy Edmund 303 sz. anyabirkája és 6/85 sz. kossá; gróf Apponyi Sándor ®/36 sz. anyabirkája és ®/n sz. kossá; báró Bésán János 1 sz. anyabirkája; Bernrieder László 4 sz. a. anyabirkája és 4/2s sz. kossá; herczeg Maurocordató György hízott ürüjei; báró Bésán János hízott ürüjei; Daróczy Tamás 1 dr. 1% éves magkanja és 1 dr. 2 éves, magkoczája; Forgách Antal 1 drb. öreg kan és 1 öreg magkoczája; Bernrieder József 1 dr. két éves magkoczája és Sztankovánszky János és Mária 1 dr. hízott öreg ártányja. m. I. osztályú oklevelet nyertek: Báró Rudnyánszky Iván m. f. 4 éves bikája; gróf Apponyi Károly m. f. 8 éves tehene; Sztankovánszky János és Mária m. f. 5 éves tehene; báró Rudnyánszky Iván m. f. 1 éves üszője; Sztankovánszky János és Mária m. f. 1 éves üszője; Bernrieder József a. f. 4 éves tehene; Parall Gusztáv b. f. 2 éves üszője; Parall Gusztáv k. f. 1 éves üszője; gróf Apponyi Sándor k. f. 1/2 éves üszője; báró Jeszenszky József juhai; báró Rudnyászky Iván juhai; gróf Apponyi Sándor bizott ürli; Pleszky Antal 1 dr. öreg malaczos koczája; és Bernrieder József 3 dr. 6 hetes malaczai. IV. II. osztályú oklevelet nyertek: Sztankovánszky János és Mária m. f. 5 éves tehene; Kamarás Fülöp k. f. 8 éves tehene. V. A kiállítás iránt tanúsított érdekeltségért köszönet szavaztatott: Pleszky Antalnak csibékért; Ujfalusy Imrének galambokért; Hahn Pálnak galambokért. Bari iai. — A szegzárdi kiállításra. — mond a kanász — van már tőlünk ott kétszer oly kövér disznó is, mint az úr. — Köszönöm kedves barátom ! — Nincs mit!* * * A kiállítási pénztárnál. Pénztárnok: (a látogatóhoz) Milyen jeggyel szolgálhatok? — Látogató: Van többféle is? — Pénzt. Igen, van ideiglenes és állandó beléptijegy. — Látog. (csodálkozva) Állandó jegy is kapható! — Pénzt. Igen. — Látog. Így hát kérek azonnal 3 darabot. — Pénzt. S kinek lesz a másik kettő ? — Látog. Izé, izé, hát két kis fiam van még otthon, azok részére veszem, hogy mire megnőnek, hadd lássanak valamit ők is. Bent a kiállításon. — Látogató: Különös, hogy egyetlen szamár sem látható a kiállításon! — Másik látogató: Hiba! kérem, ma már számító korban élünk, ez oka annak, hogy szamár vállalatokba nem ereszkedünk. Különfélék. — Az akadályverseny, mely a kiállítás másodnapján d. u. 4 órakor vette kezdetét, roppant néptömeg jelenlétében folyt le ; nem csalódunk, ha a jelenlevők számát 5000-re tesszük; ezenkívül mintegy 200 logat állta körül a versenytért. Az első mezei gazdák versenye, jelentkezők hiányában elmaradt tanúságául annak, hogy alkalmas lovak megyénkben e téren sincsenek kellő számban. A mezei gazdák második versenye igen érdekes lefolyású volt, összesen öt nevezés történt: dr. Merkler József, Grósz János, Grósz Ferencz, Varga István és Benkő Pál lovai pályáztak a díjjért. Az indulás legszebb alakban megtörténvén, az 1600 méter hosszúságú téren dr. Merkler József 4 éves „Lilla“ kanczája vezetett a pályaközepéig s társait nagyon megelőzte. Ekkor azonban Benkő Pál sárszentlörinczi lakos „kese“ 4 éves kanczája, gazdája által lovagolva, kezdett előrenyomulni s gyönyörű futással mintegy 50 méterrel „Lillát“ megelőzve, győzött. Másodiknak érkezett Varga István 5 éves pej kanczája. A közönség lelkes éljenzéssel fogadta a győzőket, midőn a futás után körülvezettettek. Az urlovarok versenye egyátalán nem mondható sikerültnek. Nevezés négy történt s futott egy leánykának első és második szerelme. Angolból. (Folytatás.) Amint Károly a levél végéhez ért, szemeibe könyek lopóztak. Könyek ! ha férfi volt is. Felemelkedett,ujjait tördelte , gyorsan kezdett járni a szobában. — Ö félreismeri erőnket! Nem tudja mit cselekszik. Istenemre! Mariska kegyed mindkettőnk szivét össze akarja zúzni! — Ismét leült a pamlagra, felemelte a könyvet, de olvasni, illetőleg az olvasottak értelmét felfogni képtelen volt. Bár az elbeszélés mesteri kézzel volt írva, figyelmét nem tudta az egész lekötni s indulatosan dobta a könyvet az asztalra. Egy óra múlt el ... . Hiába remélette, hogy Mariska a szobába fog jönni, egyszer még látni fogja, hasztalan . . . néhányat magához vett tehát a leánykának saját maga által szedett kedvencz virágaiból, elhagyta azt a szobát, hol oly sok boldog felejthetlen órát töltött el, bálványozott jegyesével. Még egyszer visszapillantott —s rápillantott a még felhangolt húru hárfára, melynek hangjainál oly boldog volt ismeretségük régebbi napjaiban . . . soha sem fogja ő többé azokat az andalító hangokat hallani ? !.. A halál gondolata fordult meg agyában. Határozott léptekkel hagyta el a szobát és sebes léptekkel indult szállása felé. Egy álmatlanul eltöltött éjszaka után a következőket írta naplójába: „Ezen az éjszakán oly irtózatos küzdelmeket álltam ki, minőket elviselni többé képes semmi esetre se volnék, a reggellel azonban oly szoikus fásultság szállott meg, minőt csak évek múltával várhattam volna. A bálványozásig szerettem Clifton Mariskát. Még most is szeretem, de megvetőleg gondolok érzelgős bölcselkedésére, mellyel érzéseit oly igen-igen különösökké tette. Ő még fiatal — 16 éves sincsen . . . néhány év múlva fogja ennélfogva igazán megismerni fogalmának sajátságos voltát. Én most Európába utazom és midőn visszajövök, ha oly igazán szeretett engemet, amily forrón én szerettem őt, meg fogja őrizni emlékemet és becsesebb lesz rá nézve az én szerelmem, melyet most magától oly megvetőleg elutasított.“ A legközelebbi napon útban volt New York felé, elutazása napja után csak egy hétre olvasta Mariska nevét, az Oxford hajó utasainak nevei között. Megragadta a lapot két kezével, hevesen szorította arczához és elkezdett zokogni mint a gyermek. Ezek voltak Grenville Károlyért hullatott első könyei, de bizony nem az utolsók . . . Egy gyönyörű júniusi reggelen ugyanazon szobában találjuk Mariskát, hol ama kínos jelenet tanúi valánk. Sötét szemei mint mindig most is gondolkozók voltak, de vereses szinök a könyöknek elpalástolhatatlan nyomait árulta el még a selyem pillák alatt is. Most már Grenville Károlynak második szerelme is drágább lett volna neki, mint bárki másé az egész világon. Egész lelkét kész lett volna oda lehelni a papírra, ha ezzel őt visszaidézhette volna . . . Nem tudott arról nem gondolkozni. Hallgatagon tűrte volna sorsát — ha nem ismerte volna szivének valódi érzelmeit. Találhatott volna uj szerelmet, mert hiszen szép volt , . . . Megtanulhatta volna nevét más névvel összeköttetésben hallani , . . hidegen . . . fagyosan gondolt minderre, nem árulta ekkor már érzelmét szemének egyetlen pillantásával sem. Szótlanul ürítette ki az előtte fekvő telt csészét és csak magában mondotta, hogy álmodozása sötétebb mint a legsötétebb éjszaka. Egy kéz nyúlt most Mariska felé a mire felriadt.... Gondolatainak lánczolata megszakadt . . . atyját látta maga ellett. Mintha annak arczán saját gondolatai tükröződtek volna vissza, oly gondolatteljesnek látszott előtte. Mariska! gyermekem szomorú újságaim vannak, jöjj szobámba! szólít leányához, kézen fogva öt. Szó nélkül követte a leányka, de szíve minden lépésnél hevesebben dobogott, épen ideje volt. Hogy leülhetett a széles pumlftgi’U. (Folytatjuk.)