Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-09-16 / 38. szám
XL évfolyam Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcas 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. 38. szám Szegzárd, 1883. szeptember 16 Egyes példányok ugyanitt kaphatók TOLMMfIl KÖZLŐM Közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanitó-egyletnek, és „Tolnamegye községi és körjegyzőinek egylete“ hivatalos értesítője. Előfizetési árak: Egész évre............6 frt — kr. Félévre ............3 „ — „ Negyedévre . . . . , 50 . Egyes számára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Nyilttér: 4 hasábos petittor 15 kr. Hirdetések jutányosan számíttatnak. rr- i -i «■r*. ni.v ■ ===■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]ttt A községi közigazgatás menetéről. Minden jogállamban, a közélet mezején lévő intézmények cselekvéskörét, bizonyos formákba öntött szabályok és törvények határozzák meg. Irányt jelölve a kitűzött czél elérése, valamint a megszabott feladatok sikeresebb megoldása czéljából. A juridicum terén, a bírói karnak minden intézkedése és lépése, tételes törvényekre van fektetve. Levéltárakat megtöltő rendeletek és törvények szabályozzák a pénzügyet. Az ügyvédikar, a jog izmos szálaiba kapaszkodik, s védekezését szentesített törvényeken nyugtatva, a perrendtartással igazgatja. Rendőrségünk, a büntetőtörvényi rendeleteknél fogva lép fel, a bűn és egyéb kihágások meggátlása vagy felderítésére ; míg viszont a polgárságot, ugyanazon törvény védi meg, a rendőri önkény, és annak hatalmaskodó túlkapásai ellenében. A kereskedelem valamint pénzintézetek és egyéb vállalatoknál, a 2X2 , 4 jön előtérbe mint megdönthetetlen sarkigazság, és vastag foliánsokba tünteti fel a „ So 11 és Haben“-nél a mérleg állását. Mindezek daczára, a személyes névmások összetévesztése folytán, ezen sarkelvet igen gyakran igyekeznek megdönteni. De utoléri őket a „Nemezis“, — és nem késik a rend ezen felforgatói ellen fellépni; — fejek felett suhogtatva a bosszúálló pallost és kérlelhetlenül a szégyen karjaiba taszítja őket Szóval, mindennemű intézmény helyes vezetésénél, kell hogy bizonyos szabályok létezzenek. Melyek épugy mint a növényzet szálai és gyökerei — mélyen a test belsejébe kapaszkodva, tápanyagot és erőt nyújtanak a szilárdság és megizmosodásra nézve. Egyedül a községi administratió döczögő szekerét lehetne e helyütt is kivételként felemlíteni, mely némelyek szerint egyrészről széles alapokra fektetett municipális rendszerünk, másrészről pedig, hézagos községi törvényeinkben nyeri magyarázatát. Úgynevezett közigazgatási rendtartásunk •— még ez ideig nem létezik. — Pár százezerre menő minizteri rendelet képezi, az igazgatás egyedüli vezérfonalát, melyeknél, a legtöbb esetben az illetékes vezető személyiségek eszélyes és ügyes gyakorlati képességektől van az eredmény sikere függővé téve. Mert olyan éles elméjű egyén nem képzelhető, aki ezek mindegyikét emlékébe vésve, a felszínre jött esetekre reárámázva helyesen alkalmazni képes lenne. Habár alig létezik pálya, melynél több sokoldalúság igényeltetnék, mint épen a községi közigazgatás rögös mezején. Lévén az állami és községi közigazgatás főelveül felállítva: „a jóság, gyorsaság és olcsóság“. Holott igen jól tudjuk, hogy „a gyorsaság nem boszorkányság“. Ha emlékező tehetségem nem csal, Jókai Mór szellemdús írónkkal pár évtized előtt, Komáromba léte alkalmával történt — ezen szójátékot megvilágító — egy kis humoros esemény. Nézetesen: J. M. a csikorgó téli hónapokban kézbesítés végett által vett levelet, pár hóig történt magával hordozás után, egy forró júliusi napon adta által az alföldön lakó czímzettnek. Képzelhető annak meglepetése, amidőn a levélből olvassa, hogy milyen kemény idő jár Komáromban; ugyannyira, hogy a Dunavize is már teljesen szilárd, befagyott. Más alkalommal, Szabó Bálint tart. katonától, másolatban kiadott könyvéért illetéktelenül , osztr. ért. krral vételeztek be többet, melyet a kartonai parancsnokság, kézbesítés czéljából áltartett a fővárosi tanácshoz. De történetesen nevezett Bálint vitéznek nem állott természetében soká egy helyen időzni, és igy lakását időközben Hevesbe, a dinnye hazájába, tette át. E szerint a városnak is kelletett őt az alispán, szolgabirói és községi elöljáróságok utján követnie. Mig végre több hónapon, vármegyén, szolgabirói hivatal és községi elöljáróságok utján tett utazás után, egy községben dicsőségteljesen utolérve lett (hol is munkát nyert) és 4 krosát kézhez adták. Munkaadója azonban, a kézbesítésnél megjelenése alkalmával elveszített időért, béréből levonást eszközölt. Egy fővárosi tisztviselőnek hozzávetőleges számítása szerint, az említett 4 krosnak közigazgatási utazására elfecsérlett idő, munka, papír és tenta fejében közel 100 frtnyi érték fordittatott el. Addig mig az igazságszolgáltatás, a közigazgatással együttesen lett elintézve, azt hangoztatták, hogy az ügyirat ki nem bocsáttatott a ládáitokból, mig az ügyfeleknek a hajuk és fogaik ki nem hullottak. A jelen rendszernél meg„henczidától, bonczidáig“ hurczolják a jogait érvényesíteni óhajtó polgárokat. Ha valaki figyelmesen szemlélte a közügyek „csigalépésekben“ haladó menetét, úgy kétségkívül tudomással bír arról, hogy a baj eredő forrása, nem a gépezet egyéni szerveiben, mint inkább az igazgató rendszerben rejlik. Jólehet mindenki elismeri, hogy az állam alapját a községek képezik, mindazáltal, mégis az épületet fentartó talpazat helyett, a lényeget veszélyeztető formát és alakot javítgatják. Az ország községjegyzői kara, 2 évi gyakorlat, 8 osztály és érettségi vizsga sikeres kiállását kérelmezte a kormány és a törvényhozó testülettől a község jegyzői vizsgáknál alapul vétetni; — mely azonban, 6 osztály és két évi gyakorlat beigazolása árán vált gyönge testté — a minősítési törvényben. Mindazáltal megköveteltetik, hogy a községi jegyző még a harang öntéséhez is alapos ismeretekkel bírjon. Eltekintve attól, hogy mily physikai erőt kell kifejtenie a vállain nyugvó munkaanyaggal megbirkózásra nézve. Habár a közigazgatás terén a gyökeres reformok csakis idő kérdését képezik, mégsem lehet „Pató Pál“-féle tétlenséggel bevárni, míg a sültgalamb szánkba röpül. Egyengetni kell az utat, minden rendelkezésre álló törvényes eszközzel addig is, míg a kormány kezeibe nem veszi ez ügyet. Főkép, az erre hivatott községegyzői egyletek működéséhez fűződnek szép remények, miután egyesek, 1 erejöket szétforgácsoltán, oly hatással nem alkalmazhatják, mintha egyletté alakulva, együttesen működnek közre a közjó elérésére. Hisz be van bizonyítva, hogy „több szem többet lát; több fő több véleménnyel bír“. Kisebb jutalmak serkentése mellett, egyes általános jellegű fogósabb közigazgatási kérdések megoldására nézve pályázat lenne kitűzendő. Felette kívánatos volna, Tolna vármegye viszonyait felölelő, olyan községi szabályrendelet elkészítése, melyben megfeleltetnék egész határozottsággal a községi tisztviselők működési köre. A törvények és erre vonatkozó szabályrendeletek és miniszeri döntvények idézésével meghatároztatok rövid kivonatban, hogy mely időben, hogy és mit kell voltakép cselekedniök. Hogyan kell gyűlést vezetni, pénztárt vizsgálni, árva- és gyámügyekben eljárni, rendőri ügyekben a bűn vagy kihágás megfékezésére, mikor és mely időben kell fellépni, valamely hasznos intézményt létesíteni, a községi törzsvagyon fokozása, illetve kezelésére irányt jelölni, közgyűlések tárgyát megállapítani, közgyűlések tárgyát képező ügyeket a gyűlés megtartása előtt, tanácsülésen (ámbár ez utóbbit még nagyon kevés nagyközségben hallottam, hogy léteznék) hasznos eszmecsere tárgyává tenni, és abból kifolyólag a közgyűlésnek, melynek nincs alkalma az előadón kívül egyes ügyeket beható tanulmánya tárgyává tenni, kész javaslatot előterjeszteni. Mely által eléretik a czél, hogy becsületsértési vagy rágalmazási esetek nem fognak tárgyaltatni képviseleti gyűlések alkalmával. Nagyon csekélységnek tűnik fel magában véve mindez, de hogyha tekintetbe vesszük, hogy ezáltal egy olyan vezérfonalat vesz kézhez a községi elöljáróság, mely ha nem is teljesen biztos és határozott fogalmat nyújt a községi elöljáróknak feladataik megoldásához, de annyi tény, hogy kevesebb szabálytalanságok és jogsérelmek idéztetnek elő, mint amennyi máskülönben rendszerint előfordulni szokott. Mert olyan községi szabályrendeletből, ahol az alant idézethez hasonlólag van megszabva a községi elöljáróság kötelme, nem sokkal gyarapítja ismereteit: u. m. „X. elöljárónak kötelmei teljesítésénél a fennálló törvények és felsőbb rendeletek szolgálnak zsinórmértékül“. Mely más szóval annyit tesz: „nesze semmi fogd meg jól.“ Szóval bizonyos meghatározott egyöntetűséget és rendet kell a községi önkormányzatra nézve létesíteni. Mert ennélkül a gépezet igen gyakran kizökkenik ten- TÁRCZA. A hazaáruló. — Elbeszélés. — (Folytatás.) Az öreg Kurucz megpiszkálta csibukja tűzét. — Eddig van ? — Eddig van pátert Többet nem tudok. — Hát már most azt kérdem tőled édes grófom, bizonyos vagy-e mind azokban, amiket most elmondtál? — Bizonyos, — egészen bizonyos! Hisz az imént mondom, hogy oly igazán beszélek, mint maga a szentirás. — Jól van! Elhiszem. Te mondod. Szavaidban kételkednem nem szabad. Megsértenélek vele. Csak azt mondd még nekem öreg bajtárs, hogy mi ok kényszeritett téged ezeknek elmondására ..épen akkor, a mikor a te Brenner Laurád haldoklik és engem gyóntatni hív. — Egyszerű dolog. Jó ideje, hogy nem találkoztunk. Most, hogy hozzád jövök, olvasod előttem szomszédnőm levelét. Nem állhatom meg, hogy erről az asszonyról el ne mondjam mindazt amit — erős hitem szerént — tudok róla. — Legalább tudd meg, hogy ki az, akit te a Megváltó Jézus halálának emlékjegyeiben részesítesz. Hogy ha hallasz a végvonagló ajkakról valami mesét, azt el ne hidd, s egy kalandornő — mert Brenner Laura Istenemre az! — meg ne zavarja ősz fejedet.— Különben : „Sapienti pauca !“ — Isten veled páterem ! A viszontlátásig I Kadarkathy gróf eltávozott. Néhány percz múlva főnököm is útban volt Erdő- Liget felé. Én szobámba zárkózva vártam visszajövetelét. Nem tudtam aludni. Előttem állott annak az asszonynak a képe! Annak a szép asszonynak a képe, akit Karcsaváry gróf szobránál láttam, a kit szobámba hoztam karjaimon, a kit haza kísértem s a ki igy szólt hozzám: Hisz ön nekem fiam lehetne! — Ilyen angyalarcz nem lehet az ördög lárvája.............Ilyen szemekben melyek a kéklő égbolt tündér menyországát ragyogják le reánk, nem lehetnek a pokol kékes lángjai .... Bármit is mond Kadarkathy — ez nem lehet kalandornő. Nem nem ... Ez a nő nem lehetett femne entretenu, nem kaméliáé hölgy ... Ez a nő szent mint az angyal .... tiszta mint a napsugár .... Az én ifjú szivem nem tud megbirkózni az obsezén gondolatokkal. Azok csak a papíron élnek. Egy-egy önmagával meghasonlott szív fantazmagóriái .... Azok a kitartott nők, meg a latin negyed grisettjei, meg a többiek csak arra valók, hogy regénybe öntve pénzt hozzanak az írónak és a kiadónak. — A nő nagyszerű forgalom. Ha a férfi a teremtés koronája, e koronában a nő a gyémánt. a gyémánt mindig gyémánt marad! .... Ilyen gondolatok közt virradtam meg. A nap már fenn volt, midőn főnököm megérkezett. Komoran szállt le kocsijáról. Engem maga után intett. Követtem szobájába. Ott letett iró asztalára egy kicsiny ezüst pántokkal ellátott ébenfa szekrénykét............. Ezt az ébenfa szekrénykét betette íróasztalának egyik fiókjába. — A fiókot aztán bezárta .... — Uram öcsém! Brenner Laura nagysága ma reggel négy órakor elnyugodott. Temetjük holnapután négy órakor délután. — A holttest ide fog szállíttatni a Karcsaváry sírboltba, Karcsaváry Dénes mellé. — A végrendelet, mely erről szól kezeim között van. — Intézkedjék, hogy a harangok agy lutheránus mint katholikus testvéreinknél megszólaljanak. — A boldogult meghagyta, hogy minden czeremonia mellőztessék. Én mondok imát Erdő-Ligeten; — uram öcsém itt Karcsaváron — & végül én beszentelve a halottat lebocsátom örök nyugalomra csendes helyére. ■ Úgy elszorult a szivem. * Tehát az a szép asszony is a férgek martaléka lesz. Az a szép szempár többé senkire sem mosolyog; azoknak a holló fürtöknek lágy hullámzása nem delejez többé senkit .... A holló fürtök csak nőnek, nőnek ott lenn a sírban .... a fénylő szemek világa ijesztő üreggé változik át .... a gyöngy fogsor nem mosolyog, hanem rémesen vigyorog .... s a habtermet, melynek öleléséért földi léted mindenét koczkáztatni kész valál, ijesztő csontvázzá változik át ... . Úgy van. De hát a lélek ? . . . . Hisz az sugárzott a szemek bűvös tükréből; annak deleje rezgett végig a fürtök hullámain, s a habtermet észvesztő adott irányt . . . .mozdulatainak a lélek csapongása .... A szellem, a lélek az ur . . . . . .. . . Az anyag csak rabszolga .... .... A rabszolga elporlik, de az ur megmarad. Hi * -Fi, * Brenner Laurát eltemettük .... Letettük gróf Karcsaváry Dénes sírja mellé .... Ott állt a siremlék. „ Brenner Laura. Élt 45 évet. .... Egyéb semmi .... A temetés után pár hét múlva megjelenik nálunk egy osztrák generális. Hideg, kimért hangon szólt az öreg Kuruczhoz. — Én Liliensteini Maike János Theobáld Krisztián Alfréd lilienburgi lovag cs. k. tábornok vagyok. Báró Brenner Laura férje. — Nem kevéssel halála előtt irt nekem. Bizonyos pénzösszegről van a szó, melyet Tisztelendőséged nekem Laura halála után azonnal kifizetend. Az asszony 50.000 forintot említett. Kurucz elővette az ébenfa szekrényt. Kiolvasott belőle 50.000 forintot. — Tessék tábornok ur ! A lovag zsebre rakta. — Tisztelendő ur ! biztos tudomásom van arról, hogy ebben a szekrényben még bizonyos irományok is vannak. — Tudja mit ! . . ! ! A lovag visszatette az asztalra a kapott 50.000 forintot, aztán odavágott még 50.000 forintot. — Ez kerek 100.000 forint. Adja ön ezért nekem ama bizonyos irományokat. Kurucz sötét szemei haragosan villámlottak. Összetolta az asztalon levő 100.000 forintot. — Lovag úr! Ez a pénz az öné. — Rakja zsebre hamarjában, mert ha még sokáig késik, cselédeimmel dobatom ki önt. Liliensteini János lovag arczán szia színre játszott .... — Uram ! azokért az irományokért adok én önnek . . .— — Még tovább is ? Kurucz szemei baljóslatú villámokat lövettek .... — Tábornok úr! Én önt kifizettem! — Amaz irományokhoz önnek semmi köze. Távozzék ön, vagy különben .... — Kurucz a csengetyű-zsinórhoz nyúlt .... A lovag — irtóztató szitkok közt — eltávozott. (Folytatása következik.);