Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-01-14 / 3. szám
XI. évfolyam Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók 3. szám Közigazgatási, társadalmi, tanüglyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanító-egyletnek hivatalos értesítője, Szegzárd, 1883. január 14 Előfizetési árak: Egész évre.............6 írta ki. Félévre ................3 „ — „ Negyedévre . . . . I „ 50 „ Egyes számára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Nyilttér: 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosan számíttatnak A vidéki kereskedés egy rákfenéjéről. Mai napság a vidéki sajtónak jutott az az egyik szép feladat, hogy a társadalom különféle osztályainak hibáit föltárva erkölcsjavítólag hasson. Egy czélból bátorkodom Tolna megye intelligens közönségének figyelmét egy oly rákfenére irányozni, melynek eddig is káros következményei voltak s a mely, ha minél előbb ki nem irtjuk, vidéki kereskedelmünket tönkre teszi. — Ezen rákfene pedig nem egyéb, mint a csődmondási mánia. Vannak megyénknek oly városai — névleg nem említek meg egyet sem — a melyekben a kereskedők két harmadrészének czimtábláin a vezetéknév mellett csakis A. P. M. stb. keresztnév van. Ezek— kevés kivétellel — mind olyan formák, melyeknek előbbi tisztességes, teljes czimeket egy csőd megszüntette, igen, ezek többnyire a csaló férj nejének nevét tüntetik ki, ezek mind szennyfoltok kereskedelmi osztályunkra nézve. Ne értsen minket senki se félre. Mi jól tudjuk, hogy lehetnek s vannak menthető bukások. Az ily szerencsétleneket nemcsak nem kárhoztatjuk, hanem szánjuk és többre becsüljük, mint azon arczátlanokat, kik mennél többször cserélnek czimtáblát, kígyó módra — mely szintén a vedlés után lesz nagyobb — meggazdagodnak. A csődmondásnak pedig igen sokszor ez az oka. — A fiatal ember, ki többnyire a népiskolából került a boltba (!) eltölt egy becsületes hírben álló kereskedőnél néhány évet, mint segéd s aztán idegen formákhoz fordulva egy pár ezer forintot érő boltot szerel föl. Ekkor első dolga jó ,.parthie“-ra szert tenni s ha ez megvan, a nőnek hozománya biztosittatik, illetőleg a a hitelezők kárára oly csőd mondatik, melyben a nő — esetleg egy pár rokon — nyer csak kielégítést, a férj elveszti nevét, de megtartja a „portékát,“a pénzt, a boltot s csak a czimtábla változik. Igen uraim, ez azon erkölcstelen eljárás, melyet — miután a büntető codex daczára sem lehet mindig a törvény szigorával sújtani — nyíltan meg kell bélyegeznünk. Ily körülmények közt elvész a hitel, csökken a munkakedv, veszít az a becsületes kereskedő is, aki kicsinyen kezdve sok időn át jutott oda, hogy jól berendezett boltja van. Avagy nem halljuk-e őket panaszkodni, hogy a sok csődeladások miatt — ahol a tömeg már csak azért is veszt, mert a dobszó mellett egy kis „herz“ is fordul elő — áruczikkük nyakukon marad. A baj tehát megvan s ezen segíteni kell. De hogyan ? Először is úgy, hogy maguk a kereskedők ne fogadjanak oly tanulókat, akik legalább is B—4 középiskolai osztályt nem végeztek. Ki kellene továbbá mondani, hogy csak bizonyos évek eltelte után s csak egy bizonyos összeg kimutatása mellett lehet boltot nyitni, illetőleg üzletet önállólag folytatni. Azon intézetek, — takarékpénztárak stb. — amelyekhez a nagykereskedők a hitelt igénylők vagyoni állapota felől kérdést szoktak intézni, szintén szigoruabban járjanak el, azaz csak valóban érdemeseket ajánljanak. Legtöbbet tehet azonban maga a társadalom. Éreztesse az ily magokról megfeledkezőkkel, hogy nem „in pretio est pretium.“ azaz nem pénz ad becsületet, hanem a munk? íg, a szorgalom és a jellemesség. Marhauser Imre, Tolna megye közigazgatási bizottsága folyó hó 8-án tartotta főispán nr ő méltósága elnöklete alatt ülését, melyen csaknem valamennyi bizottsági tag megjelent. Az ülés a szokott rendben folyt le, tárgyalósul kiemeljük a következőket: Az árvaszéki elnök úr jelentésében előadja, hogy a lefolyt 1882. évben a megyei árvaszékhez beérkezett 16500 elintézendő ügydarab, a mult évről maradt 501, az igy összesen 17001 számottevő ügydarab közül elintéztetett 16247, hátralékban maradt 754 ügydarab. — A megyei árvaszék felügyelete alatt álló árvák létszáma volt 1881. év végével 13833; — a múlt év folyamán gyámság alá került 770, felszabadult a gyámság alól 688 és igy a lefolyt év végével gyámság alatt maradt 13915 árva. Gondnokság alatt állott 1881. év végével 272 egyén; a múlt év folyamán gondnokság alá került 5 egyén, megszűnt a gondnokság —haláleset miatt — 5 egyén felett, igy a lefolyt év nem növesztette, de nem is apasztotta a gondnokoltak számát. A megyei tiszti ügyésznek elintézés végett kiadatott 1882-ben 574 per, 28 bekeblezési ügy és 1318 vegyestárgyu árvaszéki megbízás, ehhez adva az 1881-iki hátralékot, u. m. 583 pert, 94 bekeblezési és 174 vegyestárgyu megbízást; esett ez évre 1157 per, 122 bekeblezési és 1492 vegyestárgyu megbízás, melyből végleg elintéztetett 533 per, 12 bekeblezési és 1338 vegyestárgyu megbízás, folyamatba tétetett 624 per, 110 bekeblezési és 154 vegyestárgyu megbízás. Az árvaszéki számvevő kapott 1882-ben 285 számadási ügyet, 1881. évről maradt 35, összesen 320. Ebből végleg elintéztetett 234, folyamatba tétetett 70, elintézetlen 16. — A gyámpénztárban a lezárt naplók szerint mutatkozó pénztári maradvány a pénztárban hiánytalanul megvolt a megejtett pénztár-vizsgálat alkalmával 5550 frt kész pénzben és 88112 frt 12 kr takarékpénztári könyvecskékben. A gyámpénztár forgalma összesen tett bevételiben 669403 frt 94 krt, kiadásban 665650 frt 70 krt. Az árvák és gondnokoltak összes vagyona volt az 1882. év végével 4355162 írt 74 kr. A megyei főorvos urnak az 1882-ik év második feléről szóló jelentéséből kiemeljük, hogy semmi nagyobb terjedelmű járvány vagy ragályos betegség által nem zavartatott meg az általában kielégítőnek jelezhető közegészségi állapot. Uralkodó betegség az emésztő - és légzőszervek hurutos bántalma volt. Kisebb terjedelmű sávány betegségként lépett fel e félévben a vörheny Kajdacson s a hozzá közel eső pusztákon, a kanyaró Szegzárdon és Duna-Földváron. Gyakoribb vörhenyeset fordult elő az év végén Apar községben és a himlőeset Ozorán. Tájkórok közül a váltóláz lépett fel a Duna melletti részeken. A körorvosi állomások közül a dezsi ma is betöltetlen, a bölcskei pedig — miután az eddigi orvos máshova választatott meg — betöltésre vár. Bénítólag hat az egyes körorvosi állomások megtartásánál az, hogy a megszabott fizetésen kívül a mellékjövedelem csekély és hogy sok helyen a látogatási díjak minimuma szerződésileg igen csekély összegben állapíttátott meg. A gyógyszertárak szabályszerűen felszerelt leknek találtak védhimlő oltás roepyeszerte aka i be. Orvosi nádori te teljesit*Ho*t. i—V havitri len haláleset, __ . .öszakos haláleset vagy iikűíitás' volt. Veszetteb marása következtében szintén fordult elő egy haláleset. — A szegzárdi közkórházban ápoltatott összesen 482 egyén, ezekből gyógyult 304; javult 48; nem gyógyult 13; meghalt 20; további ápolás alatt maradt 97. A közkórház anyagi helyzete ugyan nyomasztó, de ezen remélhetőleg segíteni fog a tápdíjak indokolt felemelése, a felvett kölcsön és a követelések pontosabb befolyása. A kir. adófelügyelő úr jelentéséből kiemeljük, hogy 1882. évben az adóhivataloknál közvetlenül fizető adózók száma volt 1251, a községeknél fizető adózók száma pedig 12003, a kik összesen 1000500 frt 4’/> frt voltak kötelesek befizetni adóban és ebből csak 136492 frt maradt hátralékul, mig 1881. év végével 172655 frt s igy a hátralék 36163 frttal apadt, ezen kedvezőbb eredmény az adófelügyelő ur szerint egyrészt a jobb termési viszonyoknak, másrészt pedig annak tulajdonítható, hogy a közadók beszedésével és behajtásával megbízott közegek mindinkább átérezvén a törvény által reájuk rótt kötelesség teljesítésének szükségességét, annak megfelelni mindinkább iparkodnak. Ingatlan birtok adó miatt 2 esetben lett elárverezve. — A hátralékok elhanyagolt behajtása miatt 31 község elöljárósága ellen lett az 1876. XV. t. sz. 62. §-án alapuló felelősség alkalmazása kimondva, állami adóvégrehajtót pedig 8 községbe kellett tényleg kiküldeni. Az 1881. évben 59 község elöljárósága ellen mondatott ki a felelősség alkalmazása . 17 községbe kellett állami adóvégrehajtót kiküldeni I igy a lefolyt évben a törvény szigorát nem kellett oly módon igénybe venni, mint 1881-ben. A kir. tanfelügyelő ur jelentése szerint:Bartal János pozsonymegyei etrekarcsai lakos és földbirtokos Hencze adóközség iskolai czéljaira az itt levő birtokából 1200 □ ölnyi területet adományozott s azt már a községi hatóságnak rendelkezésére is bocsájtotta. A tanfelügyelőhöz befolyt az 1882. évben összesen 1210 ügydarab, melyek mind elintéztettek. A néptanodák látogatása előirt módon a tanfelügyelőség és az iskolalátogatók által teljesittetett s az ez alapon szerzett tapasztalatok és értesítések szerint jelenti, hogy hazafias és buzgó néptanítói karunk szakértelemmel teljesített működése folytán a nemzeti közművelődés nemcsak helyes irányban mozog, de folytonosan fejlődik és emelkedik megyénkben. A kir. ügyész ur jelentése szerint az 1882. év második felében a letartóztatott egyének összes száma volt 467, vagyis 64-el több, mint az első félévben. Ezekből el volt ítélve 317; vizsgálat alatt állt 150. A második félévben beteg volt 36, kik közül meggyógyult 31; elhalt 2; gyógykezelés alatt maradt 3. Fegyelmi r -~i fogház őr ellen 1. fogoly ellen 3 fordult elő. A| - >v.köt Mben az állam részére készült 1856 drb kot i íc. mel . . 7 eladatván, befolyt érettük 5451 líri 53 kr Tignífels törr5 drb. kosár. v .‘‘v. .1? " '*ti albizottság elnökévé gróf Sie« • Nándor, alelnökéi oxo»ux>uC3* tiLjl'IIVt’U. ■ 1^1, I**' *** ■ tasi. bizottság, mig kihágások íc,l hatóságot gyakorló bizottság és a fegyelmi választó,, tagjaivá ugyanazokat, kik a múlt 1882-ik évben is tagjai voltak. Ezzel az ülés befejeztetett. —S. itó./ryé jjfldi*,', Tranczoias ; C est TÁRCZA. Az élet. Az életnek nagy problémáját Már fejtegették túl sokan: De, hogy mi hát ez voltaképpen: Még nincs eldöntve biztosan! Szerintem semmi más az élet. Mint egy kétkrajczáros szivart . . . Igen, mert kurta és a mellett Komisz füstjével csípve mari És mégis szívjuk! — Hát .... no persze! . . . Gondoljuk: tán majd megjavul ? ! S ha végig égett, felsóhajtunk: Mind rossz volt irgalmatlanul ! Szivar kiégett szürke hamva: Ködös múltúnk emlékjele; Szivar kesernyés vége szánkban: Halált . . . S harapnunk kell belől . . E „drága hérósz“ minden élve: A szép, izzó, piros parázs ! Fájó múltért, zordon jövőért: Rózsás jelen vigasztalást „Úgy van! — gondolja a világfi — Jelennek éljünk hát csupán! Egész szivar parázsból álljon, — Mit rágódnánk nedves csuUn?! . . .“ És a világfi él jelennek, — Untatja füstölgő szivar, — Mohón szipákol, kéjre kést rak, Hogy égjen élte el hamar ! „Nem úgy van! — szól az életunt is — Égesse szám hitvány parázs?! .... Éjd! — a szivart fél égve dobni! Halálban van vigasztalás! . . . .“ És úgy tesz, a miként beszéle: Öngyilkos lesz idő előtt; Leroskad a nagy légnyomástól, Vélvén, hogy nem nyom úgy a föld! * * * Én szánom s tartom balgatagnak Mindkét urat egyformaképp; Az élet nem felette-csúnya, Dehát: nem is felette-szép! Ki bölcs: se élni nem siethet, Se éltet nem veszt önkeze, — Hanem szivarját szívja lassan, Sőt végét „spitz“-be dugja bel * Borzsák Endre. Gazdászati elmefuttatás. (Vége.) Az isid nemzedék, ha eléri azon aranykort, amelyben pelyhes alakkal megjelenhet az élet küzdterén, fő törekvését, az iparjegy nyeréséhez szükséges, pár forintnak beszerzése képezi. Mellyel részére, a falu jegyzője kieszközöl egy olyan jogosítványt, hogy segélyével megkezdhesse saját és iparostársai kárára azon munkát, — mely az állam munkatőkéjét támadja meg. És teszi tönkre azon iparostársát, ki hosszas tanulás, tapasztalatok és szorgalom árán szerezte meg azon képességet, melyet ő tanuló éveinek elteltével élvezni azonnal óhajtana. Dobos Jósa. — Egy mexicói orvos úti emlékeiből.) — (Folytatás.) Az ember mindenhez hozzászokik, e nyers jelenetek, melyek egykor felháboritanak, ma már nem lepnek meg. Sőt az emberek gyávasága, melylyel mindezt tűrik, éppen ellenök hangolt, azt gondolván, nem érdemelnek mást. — Gazember, tolvaj, bandita, átkozott Gachupin (spanyol,) törd ki a nyakadat s minden csontodat, vigyen az ördög s dugjon a pokol legtüzesebb sarkába. Dögölj meg, mint a kutya s ne kerülj sírba soha. A fehér kabátos férfi, kinek azon kérését, hogy lovát visszaadja, oly kereken visszautasitá, átkozódott ilyen czifrán, összeszoritva öklét, hisz Dobos elég messze volt már, hogy ebből mit se halljon és mit se vegyen észre. A vendéglő kapualja csakhamar telve lett emberekkel, kik a Gadhapint szidták s elmondották egymásnak az erőszakot, melynek kitéve valónak. Az egyiknek jó összeg pénze veszett el, a másiknak lova, a harmadiknak mind a kettő. Ismeretségem a guerrillóval, ki ellen e szép dolgokat mind felsorolok, más országban veszélyes lehetett volna reám nézve, itt senki sem tett legkisebb szemrehányást is, sőt ellenkezőleg, bizonyos megnyugvással beszélték el azon számtalan ocsmány tettet, melyet Dobos elkövetett. Nem tartóztathattam magam, hogy ez embereknek meg ne mondjam, miszerint panaszaik engem nagyon meglepnek és hogy azon nyugalom, mellyel mindezeket megtörténni engedik, szükségképen felbátorítja az ily rabló vezéreket és végül ahelyett, hogy jajgatnak, köszönjék meg voltaképen Dobosnak azt, hogy nem húzza le testükről a ruhát. — Beszélni könnyű, — szól a fehér kabátos — ugyan hát mit gondol, mit kellene tennünk? — Engedelmeskedni kell a törvénynek és másokat annak megtartására kényszeríteni. Hiszen ti voltatok az erősebbek. — Igen, megtehetnénk biz ezt, ha mi elnyomottak egyesülni tudnánk, ha minden város egyszerre kelne fel e banditák ellen, kik bennünket a kormány nevében sarczolnak! De feltéve, hogy ma elűztük Cobost, 8 nap múlva ismét visszajönne rablókkal, kik sokkal rosszabbak, mint az ő emberei, visszajönne Cuellár vagy Carvajal embereivel, ezek aztán kiirtanának bennünket anélkül, hogy valaki csak a száját is kinyitná érettünk. Különben mi azt a spanyol közmondást tartjuk: „Jobb, ha azt mondják, hogy Péter engedett, vagy hogy megfutott, mint azt, hogy Péter megveretett, vagy megöletett!“ A vége nevetésre bírt. — A harag, a düh elpárolgott s Dobos áldozatainak figyelme egy lócsiszár által vétetett igénybe, ki ép a legalkalmasabb időben érkezett meg. A két ló, melyet eladni szándékozott, jól nézett ki, megvizsgálták őket a fejtől patáig. A mexikói általában keveset ad a látszatra s akkor ítéli meg a lovat, ha rajta ül. A lócsiszár leveté kabátját, zsebkendőjét homlokára köté s egy szökéssel a nyeregbe ugrott. Egy darabig lovagolt, megállt s ismét visszatért. — Mit kérsz elpért? kérdé egy hang? — Száz piasztert. — Ostobáknak tartasz minket? — Nem kell megvenned. — Nem ijed meg az árnyéktól ? — Szelíd, mint a bárány. — Nincs valami szokása? — Eszik és iszik, ez minden. A venni szándékozó körüljárta a lovat, nem figyelve a feleletre; amint a lócsiszár leszállt, a vevő