Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)

1883-01-14 / 3. szám

XI. évfolyam Megjelen­: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi­ utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé­nyek és felszólamlások kül­dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók 3. szám Közigazgatási, társadalmi, tanüglyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanító-egyletnek hivatalos értesítője, Szegzárd, 1883. január 14 Előfizetési árak: Egész évre.............6 írt­a ki. Félévre ................3 „ — „ Negyedévre . . . . I „ 50 „ Egyes szám­ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle­mények intézendők. Nyilttér: 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosan számíttatnak A vidéki kereskedés egy rák­fenéjéről. Mai napság a vidéki sajtónak jutott az az egyik szép feladat, hogy a társadalom különféle osztályainak hibáit föltárva erkölcsjavítólag has­son. E­gy czélból bátorkodom Tolna megye in­telligens közönségének figyelmét egy oly rákfe­nére irányozni, melynek eddig is káros követ­kezményei voltak s a mely, ha minél előbb ki nem irtjuk, vidéki kereskedelmünket tönkre teszi. — Ezen rákfene pedig nem egyéb, mint a csődmondási mánia. Vannak megyénk­nek oly városai — névleg nem említek meg egyet sem — a melyekben a kereskedők két harmadrészének czimtábláin a vezetéknév mellett csakis A. P. M. stb. keresztnév van. Ezek­­— kevés kivétellel — mind olyan formák, melyek­nek előbbi tisztességes, teljes czimeket egy csőd megszüntette, igen, ezek többnyire a csaló férj nejének nevét tüntetik ki, ezek mind szenny­foltok kereskedelmi osztályunkra nézve. Ne értsen minket senki se félre. Mi jól tudjuk, hogy lehetnek s vannak menthető bukások. Az ily szerencsétleneket nemcsak nem kárhoz­tatjuk, hanem szánjuk és többre becsüljük, mint azon arczátlanokat, kik mennél többször cserél­nek czimtáblát, kígyó módra — mely szintén a vedlés után lesz nagyobb — meggazdagodnak. A csődmondásnak pedig igen sokszor ez az oka. — A fiatal ember, ki többnyire a népisko­lából került a boltba (!) eltölt egy becsületes hírben álló kereskedőnél néhány évet, mint se­géd s aztán idegen formákhoz fordulva egy pár ezer forintot érő boltot szerel föl. Ekkor első dolga jó ,.parthie“-ra szert tenni s ha ez meg­van, a nőnek hozománya biztosittatik, illetőleg a a hitelezők kárára oly csőd mondatik, melyben a nő — esetleg egy pár rokon — nyer csak kielégítést, a férj elveszti nevét, de megtartja a „portékát,“a pénzt, a boltot s csak a czimtábla változik. Igen uraim, ez azon erkölcstelen eljárás, melyet — miután a büntető codex daczára sem lehet mindig a törvény szigorával sújtani — nyíltan meg kell bélyegeznünk. Ily körülmények közt elvész a hitel, csök­ken a munkakedv, veszít az a becsületes keres­kedő is, a­ki kicsinyen kezdve sok időn át ju­tott oda, hogy jól berendezett boltja van. Avagy nem halljuk-e őket panaszkodni, hogy a sok csőd­eladások miatt — a­hol a tömeg már csak azért is veszt, mert a dobszó mellett egy kis „herz“ is fordul elő — áruczikkük nyakukon marad. A baj tehát megvan s ezen segíteni kell. De hogyan ? Először is úgy, hogy maguk a ke­­­­reskedők ne fogadjanak oly tanulókat, a­kik leg­alább is B—4 közép­iskolai osztályt nem vé­geztek. Ki kellene továbbá mondani, hogy csak bi­­­­zonyos évek eltelte után s csak egy bizonyos összeg kimutatása mellett lehet boltot nyitni, il­letőleg üzletet önállólag folytatni. Azon intézetek, — takarékpénztárak stb. — a­melyekhez a nagy­kereskedők a hitelt igény­lők vagyoni állapota felől kérdést szoktak intézni, szintén szigoruabban járjanak el, azaz csak va­lóban érdemeseket ajánljanak. Legtöbbet tehet azonban maga a társadalom. Éreztesse az ily magokról megfeledkezőkkel, hogy nem „in pretio est pretium.“ azaz nem pénz ad becsületet, hanem a munk? íg, a szorgalom és a jellemesség. Marhauser Imre, Tolna megye közigazgatási bizottsága folyó hó 8-án tartotta főispán nr ő méltósága elnöklete alatt ülését, melyen csaknem valamennyi bizottsági tag megjelent. Az ülés a szokott rendben folyt le, tárgyal­­ósul kiemeljük a következőket: Az árvaszéki elnök úr jelentésében előadja, hogy a lefolyt 1882. évben a megyei árvaszékhez be­érkezett 16500 elintézendő ügydarab, a mult évről ma­radt 501, az igy összesen 17001 számot­tevő ügydarab közül elintéztetett 16247, hátralékban maradt 754 ügy­darab. — A megyei árvaszék felügyelete alatt álló ár­vák létszáma volt 1881. év végével 13833; — a múlt év folyamán gyámság alá került 770, felszabadult a gyámság alól 688 és igy a lefolyt év végével gyámság alatt maradt 13915 árva. Gondnokság alatt állott 1881. év végével 272 egyén; a múlt év folyamán gondnok­ság alá került 5 egyén, megszűnt a­ gondnokság —ha­láleset miatt — 5 egyén felett, igy a lefolyt év nem növesztette, de nem is apasztotta a gondnokoltak szá­mát. A megyei tiszti ügyésznek elintézés végett kiada­tott 1882-ben 574 per, 28 bekeblezési ügy és 1318 ve­­gyestárgyu árvaszéki megbízás, ehhez adva az 1881-iki hátralékot, u. m. 583 pert, 94 bekeblezési és 174 ve­­gyestárgyu megbízást; esett ez évre 1157 per, 122 be­keblezési és 1492 vegyestárgyu megbízás, melyből vég­leg elintéztetett 533 per, 12 bekeblezési és 1338 ve­­gyestárgyu megbízás, folyamatba tétetett 624 per, 110 bekeblezési és 154 vegyestárgyu megbízás. Az árvaszéki számvevő kapott 1882-ben 285 számadási ügyet, 1881. évről maradt 35, összesen 320. Ebből végleg elintézte­tett 234, folyamatba tétetett 70, elintézetlen 16. — A gyámpénztárban a lezárt naplók szerint mutatkozó­­ pénztári maradvány a pénztárban hiánytalanul megvolt­­ a megejtett pénztár-vizsgálat alkalmával 5550 frt kész­­­ pénzben és 88112 frt 12 kr takarékpénztári könyvecs­kékben. A gyámpénztár forgalma összesen tett bevétel­iben 669403 frt 94 krt, kiadásban 665650 frt 70 krt.­­ Az árvák és gondnokoltak összes vagyona volt az 1882.­­ év végével 4355162 írt 74 kr. A megyei főorvos urnak az 1882-ik év má­­­­sodik feléről szóló jelentéséből kiemeljük, hogy semmi nagyobb terjedelmű járvány vagy ragályos betegség ál­tal nem zavartatott meg az általában kielégítőnek jelez­hető közegészségi állapot. Uralkodó betegség az emésztő - és légzőszervek hurutos bántal­ma volt. Kisebb terje­­­­delmű sávány betegségként lépett fel e félévben a vör­­heny Kajdacson s a hozzá közel eső pusztákon, a ka­nyaró Szegzárdon és Duna-Földváron. Gyakoribb vör­­henyeset fordult elő az év végén Apar községben és a himlőeset Ozorán. Táj­kórok közül a váltóláz lépett fel a Duna melletti részeken. A körorvosi állomások közül a dezsi ma is betöltetlen, a bölcskei pedig — miután az­­ eddigi orvos máshova választatott meg — betöltésre vár. Bénítólag hat az egyes körorvosi állomások megtar­­­­tásánál az, hogy a megszabott fizetésen kívül a mellék­­jövedelem csekély és hogy sok helyen a látogatási díjak­­ minimuma szerződésileg igen csekély összegben állapít­­­­tátott­­ m­eg. A gyógyszertárak szabályszerűen felszerel­­t leknek találtak védhimlő oltás roepyeszerte aka­­­ i be. Orvos­i nádori te teljesit*Ho*t. i—V havit­­ri len haláleset, __ . .öszakos haláleset vagy iikűíitás'­­ volt. Veszett­eb marása következtében szintén fordult elő egy haláleset. — A szegzárdi közkórházban ápol­tatott összesen 482 egyén, ezekből gyógyult 304; ja­vult 48; nem gyógyult 13; meghalt 20; további ápolás alatt maradt 97. A közkórház anyagi helyzete ugyan nyomasztó, de ezen remélhetőleg segíteni fog a tápdí­jak indokolt felemelése, a felvett kölcsön és a követelé­sek pontosabb befolyása. A kir. adófelügyelő úr jelentéséből kiemeljük, hogy 1882. évben az adóhivataloknál közvetlenül fizető adózók száma volt 1251, a községeknél fizető adózók száma pedig 12003, a kik összesen 1000500 frt 4’/> frt voltak kötelesek befizetni adóban és ebből csak 136492 frt maradt hátralékul, mig 1881. év végével 172655 frt s igy a hátralék 36163 frttal apadt, ezen kedvezőbb eredmény az adófelügyelő ur szerint egyrészt a jobb ter­­mési viszonyoknak, másrészt pedig annak tulajdonítható, hogy a közadók beszedésével és behajtásával megbízott közegek mindinkább átérezvén a törvény által reájuk rótt kötelesség teljesítésének szükségességét, annak meg­felelni mindinkább iparkodnak. Ingatlan birtok adó mi­­­att 2 esetben lett elárverezve. — A hátralékok elha­nyagolt behajtása miatt 31 község elöljárósága ellen lett az 1876. XV. t. sz. 62. §-án alapuló felelősség alkal­mazása kimondva, állami adóvégrehajtót pedig 8 köz­ségbe kellett tényleg kiküldeni. Az 1881. évben 59 köz­ség elöljárósága ellen mondatott ki a felelősség alkal­mazása . 17 községbe kellett állami adóvégrehajtót ki­küldeni I igy a lefolyt évben a törvény szigorát nem kellett oly módon igénybe venni, mint 1881-ben. A kir. tanfelügyelő ur jelentése szerint:Bar­­tal János pozsonymegyei etrekarcsai lakos és földbirto­kos Hencze adóközség iskolai czéljaira az itt levő bir­tokából 1200 □ ölnyi területet adományozott s azt már a községi hatóságnak rendelkezésére is bocsájtotta. A tanfelügyelőhöz befolyt az 1882. évben összesen 1210 ügydarab, melyek mind elintéztettek. A néptanodák lá­­­togatása előirt módon a tanfelügyelőség és az iskolalá­togatók által teljesittetett s az ez alapon szerzett tapasz­­t­­alatok és értesítések szerint jelenti, hogy hazafias és buzgó néptanítói karunk szakértelemmel teljesített mű­ködése folytán a nemzeti közművelődés nemcsak helyes irányban mozog, de folytonosan fejlődik és emelkedik megyénkben. A kir. ügyész ur jelentése szerint az 1882. év második felében a letartóztatott egyének összes száma volt 467, vagyis 64-el több, mint az első félévben. Ezek­ből el volt ítélve 317; vizsgálat alatt állt 150. A má­sodik félévben beteg volt 36, kik közül meggyógyult 31; elhalt 2; gyógykezelés alatt maradt 3. Fegyelmi r -~i fogház őr ellen 1. fogoly ellen 3 fordult elő. A| - >v.­köt­ Mben az állam részére készült 1856 drb ko­t i­­ íc. mel . . 7 eladatván, befolyt érettük 5451 líri 53 kr Ti­g­­­nífels törr5 drb. kosár. v .‘‘v. .1? " '*ti albizott­ság elnökévé gróf Sie« • Nándor, alelnökéi o­xo»ux>uC3* tiLjl'IIVt’U. ■ 1^1, I**' *** ■ tasi. bizottság, mig­­ kihágások íc,l hatóságot gyakorló bizottság és a fegyelmi választó,, tagjaivá ugyanazokat, kik a múlt 1882-ik évben is tag­jai voltak. Ezzel az ülés befejeztetett. —S. itó./ryé jjfldi*,', Tranczoias ; C est TÁRCZA. A­z élet. Az életnek nagy problémáját Már fejtegették túl­ sokan: De, hogy mi hát ez voltaképpen: Még nincs eldöntve biztosan! Szerintem semmi más az élet. Mint egy kétkrajczáros szivart . . . Igen, mert kurta és a mellett Komisz füstjével csípve mari És mégis szívjuk! — Hát .... no persze! . . . Gondoljuk: tán majd megjavul ? ! S ha végig égett, felsóhajtunk: Mind rossz volt irgalmatlanul ! Szivar kiégett szürke hamva: Ködös múltúnk emlék­jele; Szivar kesernyés vége szánkban: Halált . . . S harapnunk kell belől . .­­ E „drága hérósz“ minden élve: A szép, izzó, piros parázs ! Fájó múltért, zordon jövőért: Rózsás jelen vigasztalást „Úgy van! — gondolja a világfi — Jelennek éljünk hát csupán! Egész szivar parázsból álljon, — Mit rágódnánk nedves csuUn?! . . .“ És a világfi él jelennek, — Untatja füstölgő szivar, — Mohón szipákol, kéjre kést rak, Hogy égjen élte el hamar ! „Nem úgy van! — szól az életunt is — Égesse szám hitvány parázs?! .... Éjd! — a szivart fél­ égve dobni! Halálban van vigasztalás! . . . .“ És úgy tesz, a miként beszéle: Öngyilkos lesz idő előtt; Leroskad a nagy légnyomástól, Vélvén, hogy nem nyom úgy a föld! * * * Én szánom s tartom balgatagnak Mindkét urat egyformaképp; Az élet nem felette-csúnya, Dehát: nem is felette-szép! Ki bölcs: se élni nem siethet, Se éltet nem veszt ön­keze, — Hanem szivarját szívja lassan, Sőt végét „spitz“-be dugja bel * Borzsák Endre. Gazdászati elmefuttatás. (Vége.) Az isid nemzedék, ha eléri azon aranykort, amely­ben pelyhes alakkal megjelenhet az élet küzdterén, fő törekvését, az iparjegy nyeréséhez szükséges, pár forint­nak beszerzése képezi. Mel­lyel részére, a falu jegyzője kieszközöl egy olyan jogosítványt, hogy segélyével meg­kezdhesse saját és iparostársai kárára azon munkát, — mely az állam munkatőkéjét támadja meg. És teszi tönkre azon iparostársát, ki hosszas tanulás, tapasztala­tok és szorgalom árán szerezte meg azon képességet, melyet ő tanuló éveinek elteltével élvezni azonnal óhaj­tana. Dobos Jósa. — Egy mexicói orvos úti emlékeiből.) — (Folytatás.) Az ember mindenhez hozzászokik, e nyers jelene­­tek, melyek egykor felháboritanak, ma már nem lepnek meg. Sőt az emberek gyávasága, melylyel mindezt tűrik, éppen ellenök hangolt, azt gondolván, nem érdemelnek mást. — Gazember, tolvaj, bandita, átkozott Gachupin (spanyol,) törd ki a nyakadat s minden csontodat, vi­­gyen az ördög s dugjon a pokol legtüzesebb sarkába. Dögölj meg, mint a kutya s ne­ kerülj sírba soha. A fehér kabátos férfi, kinek azon kérését, hogy lovát visszaadja, oly kereken visszautasitá, átkozódott ilyen czifrán, összeszoritva öklét, hisz Dobos elég mes­­­sze volt már, hogy ebből mit se halljon és mit se ve­gyen észre. A vendéglő kapualja csakhamar telve lett emberekkel, kik a Gadhapint szidták s elmondották egy­másnak az erőszakot, melynek kitéve valónak. Az egyik­nek jó összeg pénze veszett el, a másiknak lova, a har­madiknak mind a kettő. Ismeretségem a guerrillóval, ki ellen e szép dol­gokat mind felsorolok, más országban veszélyes lehe­tett volna reám nézve, itt senki sem tett legkisebb szem­rehányást is, sőt ellenkezőleg, bizonyos megnyugvással beszélték el azon számtalan ocsmány tettet, melyet Do­bos elkövetett. Nem tartóztathattam magam, hogy ez embereknek meg ne mondjam, miszerint panaszaik en­gem nagyon meglepnek és hogy azon nyugalom, mel­­lyel mindezeket megtörténni engedik, szükségképen fel­bátorítja az ily rabló vezéreket és végül a­helyett, hogy jajgatnak, köszönjék meg voltaképen Dobosnak azt, hogy nem húzza le testükről a ruhát. — Beszélni könnyű, — szól a fehér kabátos — ugyan hát mit gondol, mit kellene tennünk? — Engedelmeskedni kell a törvénynek és másokat annak megtartására kényszeríteni. Hiszen ti voltatok az­­ erősebbek. — Igen, megtehetnénk biz ezt, ha mi elnyomot­tak egyesülni tudnánk, ha minden város egyszerre kelne fel e banditák ellen, kik bennünket a kormány nevében sarczolnak! De feltéve, hogy ma elűztük Cobost, 8 nap múlva ismét visszajönne rablókkal, kik sokkal rosszab­bak, mint az ő emberei, visszajönne Cuellár vagy Car­­vajal embereivel, ezek aztán kiirtanának bennünket a­nélkül, hogy valaki csak a száját is kinyitná érettünk. Különben mi azt a spanyol közmondást tartjuk: „Jobb, ha azt mondják, hogy Péter engedett, vagy hogy meg­futott, mint azt, hogy Péter megveretett, vagy megöle­tett!“ A vége nevetésre bírt. — A harag, a düh elpá­rolgott s Dobos áldozatainak figyelme egy lócsiszár ál­tal vétetett igénybe, ki ép a legalkalmasabb időben ér­kezett meg. A két ló, melyet eladni szándékozott, jól nézett ki, megvizsgálták őket a fejtől patáig. A mexikói általában keveset ad a látszatra s akkor ítéli meg a lo­vat, ha rajta ül. A lócsiszár leveté kabátját, zsebkendő­jét homlokára köté s egy szökéssel a nyeregbe ugrott. Egy darabig lovagolt, megállt s ismét visszatért. — Mit kérsz e­lpért? kérdé egy hang? — Száz piasztert. — Ostobáknak tartasz minket? — Nem kell megvenned. — Nem ijed meg az árnyéktól ? — Szelíd, mint a bárány. — Nincs valami szokása? — Eszik és iszik, ez minden. A venni szándékozó körüljárta a lovat, nem fi­gyelve a feleletre; a­mint a lócsiszár leszállt, a vevő

Next