Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)

1883-09-16 / 38. szám

XL évfolyam Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcas 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé­nyek és felszólamlások kül­dendők. 38. szám Szegzárd, 1883. szeptember 16 Egyes példányok ugyanitt kaphatók TOLMMfIl KÖZLŐM Közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanitó-egyletnek, és „Tolnamegye községi és körjegyzőinek egylete“ hivatalos értesítője. Előfizetési árak: Egész évre............6 frt — kr. Félévre ............3 „ — „ Negyedévre . . . .­­ , 50 . Egyes szám­ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle­mények intézendők. Nyilttér: 4 hasábos petittor 15 kr. Hirdetések jutányosan számíttatnak. rr- i -i «■r*. ni.v ■ ===■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]ttt A községi közigazgatás menetéről. Minden jogállamban, a közélet mezején lévő intézmények cselekvéskörét, bizonyos formákba öntött szabályok és törvények határozzák meg. Irányt jelölve a kitűzött czél elérése, valamint a megszabott feladatok sikeresebb megoldása czél­­jából. A juridicum terén, a bírói karnak minden intézkedése és lépése, tételes törvényekre van fektetve. Levéltárakat megtöltő rendeletek és tör­vények szabályozzák a pénzügyet. Az ügyvédi­kar, a jog izmos szálaiba kapaszkodik, s véde­kezését szentesített törvényeken nyugtatva, a perrendtartással igazgatja. Rendőrségünk, a bün­tetőtörvény­i rendeleteknél fogva lép fel, a bűn és egyéb kihágások meggátlása vagy felderíté­sére ; míg viszont a polgárságot, ugyanazon tör­vény védi meg, a rendőri önkény,­­ és annak hatalmaskodó túlkapásai ellenében. A kereskedelem valamint pénzintézetek és egyéb vállalatoknál, a 2X2 , 4 jön előtérbe mint megdönthetetlen sarkigazság, és vastag fo­­liánsokba tünteti­ fel a­ „ S­o 11 és Haben“-nél a mérleg állását. Mindezek daczára, a személyes névmások összetévesztése folytán, ezen sarkelvet igen gyak­ran igyekeznek megdönteni. De utoléri őket a „Nemezis“, — és nem késik a rend ezen fel­­forgatói ellen fellépni; — fejek felett suhogtatva a bosszúálló pallost és kérlelhetlenül a szégyen karjaiba taszítja őket Szóval, mindennemű intézmény helyes ve­zetésénél, kell hogy bizonyos szabályok létezze­nek. Melyek épugy mint a növényzet szálai és gyökerei — mélyen a test belsejébe kapasz­kodva, tápanyagot és erőt nyújtanak a szilárd­ság és megizmosodásra nézve. Egyedül a községi administratió döczögő szekerét lehetne e helyütt is kivételként felem­líteni, mely némelyek szerint egyrészről széles alapokra fektetett municipális rendszerünk, más­részről pedig, hézagos községi törvényeinkben nyeri magyarázatát. Úgynevezett közigazgatási rendtartásunk •— még ez ideig nem létezik. — Pár százezerre menő minizteri rendelet képezi, az igazgatás egyedüli vezérfonalát, melyeknél, a legtöbb eset­ben az illetékes vezető személyiségek eszélyes és ügyes gyakorlati képességektől van az ered­­­­mény sikere függővé téve. Mert olyan éles el­méjű egyén nem képzelhető, a­ki ezek mind­­­­egyikét emlékébe vésve, a felszínre jött esetekre reá­rámázva helyesen alkalmazni képes lenne. Habár alig létezik pálya, melynél több sokolda­lúság igényeltetnék, mint épen a községi köz­­igazgatás rögös mezején. Lévén az állami és községi közigazgatás főelveül felállítva: „a jó­ság, gyorsaság é­s o­lc­só­s­ág“. Holott igen jól tudjuk, hogy „a gyorsaság nem boszorkánys­ág“. Ha emlékező tehetségem nem csal, Jókai Mór szellemdús írónkkal pár évtized előtt, Ko­máromba léte alkalmával történt — ezen szójá­tékot megvilágító — egy kis humoros esemény. Nézetesen: J. M. a csikorgó téli hónapokban kézbesítés végett által vett levelet, pár hóig tör­tént magával hordozás után, egy forró júliusi napon adta által az alföldön lakó czímzettnek. Képzelhető annak meglepetése, amidőn a levélből olvassa, hogy milyen kemény idő jár Komárom­ban; ugyannyira, hogy a Dunavize is már telje­sen szilárd, befagyott. Más alkalommal, Szabó Bálint tart. katoná­tól, másolatban kiadott könyvéért illetéktelenül , osztr. ért. krral vételeztek be többet, melyet a kar­tonai parancsnokság, kézbesítés czéljából áltartett a fővárosi tanácshoz. De történetesen nevezett Bá­lint vitéznek nem állott természetében soká egy helyen időzni, és igy lakását időközben Hevesbe, a dinnye hazájába, tette át. E szerint a v­áros­­nak is kelletett őt az alispán­, szolgabirói és községi elöljáróságok utján követnie. Mig végre több hónapon, vármegyén, szolgabirói hivatal és községi elöljáróságok utján tett utazás után, egy községben dicsőségteljesen utolérve lett (hol is munkát nyert) és 4 krosát kézhez adták. Mun­kaadója azonban, a kézbesítésnél megjelenése alkalmával elveszített időért, béréből levonást eszközölt. Egy fővárosi tisztviselőnek hozzávetőleges számítása szerint, az említett 4 krosnak köz­­igazgatási utazására elfecsérlett idő, munka, pa­pír és tenta fejében közel 100 frtnyi érték for­­dittatott el. Addig mig az igazságszolgáltatás, a közigaz­gatással együttesen lett elintézve, azt hangoz­tatták, hogy az ügyirat ki nem bocsáttatott a ládáitokból, mig az ügyfeleknek a hajuk és fo­gaik ki nem hullottak. A jelen rendszernél meg­­­„henczidától, bonczidáig“ hurczolják a jogait érvényesíteni óhajtó polgárokat. Ha valaki figyelmesen szemlélte a közügyek „csigalépésekben“ haladó menetét, úgy kétségkívül tudomással bír arról, hogy a baj eredő forrása, nem a gépezet egyéni szerveiben, mint inkább az igazgató rendszerben rejlik. Jó­lehet mindenki elismeri, hogy az állam alapját a községek képezik, mindazáltal, mégis az épü­letet fentartó talpazat helyett, a lényeget veszé­lyeztető formát és alakot javítgatják. Az ország községjegyzői kara, 2 évi gya­korlat, 8 osztály és érettségi vizsga sikeres ki­állását kérelmezte a kormány és a törvényhozó testülettől a község jegyzői vizsgáknál alapul vétetni; — mely azonban, 6 osztály és két évi gyakorlat beigazolása árán vált gyönge testté — a minősítési törvényben. Mindazáltal megköveteltetik, hogy a községi jegyző még a harang öntéséhez is alapos ismere­tekkel bírjon. Eltekintve attól, hogy mily phy­­sikai erőt kell kifejtenie a vállain nyugvó mun­kaanyaggal megbirkózásra nézve. Habár a közigazgatás terén a gyökeres re­formok csakis idő kérdését képezik, még­sem­­ lehet „P­a­t­ó P­á­l“-féle­ tétlenséggel bevárni, míg a sültgalamb szánkba röpül. Egyengetni kell az utat, minden rendelke­zésre álló törvényes eszközzel addig is, míg a kormány kezeibe nem veszi ez ügyet. Főkép, az erre hivatott község­egy­zői egyletek működésé­hez fűződnek szép remények, miután egyesek, 1 erejöket szétforgácsoltán, oly hatással nem al­kalmazhatják, mintha egyletté alakulva, együt­tesen működnek közre a közjó elérésére. Hisz be van bizonyítva, hogy „több szem töb­bet lát; több fő több vélemén­­­nyel bír“. Kisebb jutalmak serkentése mellett, egyes általános jellegű fogósabb közigazgatási kérdé­sek megoldására nézve pályázat lenne kitű­zendő. Felette kívánatos volna, Tolna vármegye viszonyait felölelő, olyan községi szabályrende­let elkészítése, melyben megfeleltetnék egész határozottsággal a községi tisztviselők működési köre. A törvények és erre vonatkozó szabály­rendeletek és miniszeri döntvények idézésével meghatároztatok rövid kivonatban, hogy mely időben, hogy és mit kell voltakép cselekedniök. Hogyan kell gyűlést vezetni, pénztárt vizsgálni, árva- és gyámügyekben eljárni, rendőri ügyek­ben a bűn­ vagy kihágás megfékezésére, mikor és mely időben kell fellépni, valamely hasznos intézményt létesíteni, a községi törzs­vagyon fokozása, illetve kezelésére irányt jelölni, köz­gyűlések tárgyát megállapítani, közgyűlések tár­gyát képező ügyeket a gyűlés megtartása előtt, tanácsülésen (ámbár ez utóbbit még nagyon ke­vés nagyközségben hallottam, hogy léteznék) hasznos eszmecsere tárgyává tenni, és abból kifolyólag a közgyűlésnek, melynek nincs al­kalma az előadón kívül egyes ügyeket beható tanulmánya tárgyává tenni, kész javaslatot elő­terjeszteni. Mely által eléretik a czél, hogy be­csületsértési vagy rágalmazási esetek nem fog­nak tárgyaltatni képviseleti gyűlések alkalmával. Nagyon csekélységnek tűnik fel magában véve mindez, de hogy­ha tekintetbe vesszük, hogy ezáltal egy olyan vezérfonalat vesz kézhez a községi elöljáróság, mely ha nem is teljesen biztos és határozott fogalmat nyújt a községi elöljáróknak feladataik megoldásához, de annyi tény, hogy kevesebb szabálytalanságok és jog­sérelmek idéztetnek elő, mint a­mennyi máskü­lönben rendszerint előfordulni szokott. Mert olyan községi szabályrendeletből, ahol az alant idézethez hasonlólag van megszabva a községi elöljáróság kötelme, nem sokkal gyara­pítja ismereteit: u. m. „X. elöljárónak kötelmei telje­sítésénél a fennálló törvények és felsőbb rendeletek szolgálnak zsinórmértékül“. Mely más szóval annyit tesz: „nesze semmi fogd meg jól.“ Szóval bizonyos meghatározott egyöntetűséget és rendet kell a községi önkormányzatra nézve létesíteni. Mert ennélkül a gépezet igen gyakran kizökkenik ten- TÁRCZA. A hazaáruló. — Elbeszélés. — (Folytatás.) Az öreg Kurucz megpiszkálta csibukja tűzét. — Eddig van ? — Eddig van pátert Többet nem tudok. — Hát már most azt kérdem tőled édes grófom, bizonyos vagy-e mind azokban, a­miket most elmondtál? — Bizonyos, — egészen bizonyos! Hisz az imént mondom, hogy oly igazán beszélek, mint maga a szentirás. — Jól van! Elhiszem. Te mondod. Szavaidban ké­telkednem nem szabad. Megsértenélek vele. Csak azt mondd még nekem öreg baj­társ, hogy mi ok kény­szeri­tett téged ezeknek elmondására ..épen akkor, a mikor a te Brenner Laurád haldoklik és engem gyóntatni hív. — Egyszerű dolog. Jó ideje, hogy nem találkoz­tunk. Most, hogy hozzád jövök, olvasod előttem szom­szédnőm levelét. Nem állhatom meg, hogy erről az as­­­szonyról el ne mondjam mind­azt a­mit — erős hitem szerént — tudok róla. — Legalább tudd meg, hogy ki az, a­kit te a Megváltó Jézus halálának emlékjegyeiben részesítesz. Hogy ha hallasz a végvonagló ajkakról va­lami mesét, azt el ne hidd, s egy kalandornő — mert Brenner Laura Istenemre az! — meg ne zavarja ősz fejedet.­­— Különben : „Sapienti pauca !“ — Isten veled páterem ! A viszontlátásig I Kadarkathy gróf eltávozott. Néhány percz múlva főnököm is útban volt Erdő- Liget felé. Én szobámba zárkózva vártam visszajövetelét. Nem tudtam aludni. Előttem állott annak az asszonynak a képe! Annak a szép asszonynak a képe, a­kit Karcsaváry gróf szobránál láttam, a kit szobámba hoztam karjaimon, a kit haza kísértem s a ki igy szólt hozzám: Hisz ön nekem fiam lehetne! — Ilyen angyalarcz nem lehet az ördög lárvája.............Ilyen szemekben melyek a kéklő égbolt tündér menyországát ragyogják le reánk, nem le­hetnek a pokol kékes lángjai .... Bár­mit is mond Kadarkathy — ez nem lehet kalandornő. Nem nem ... Ez a nő nem lehetett femne entretenu, nem kaméliáé hölgy ... Ez a nő szent mint az angyal .... tiszta mint a napsugár .... Az én ifjú szivem nem tud meg­birkózni az obsezén gondolatokkal. Azok csak a papíron élnek. Egy-egy önmagával meghasonlott szív fantazma­góriái .... Azok a kitartott nők, meg a latin­ negyed grisettjei, meg a többiek csak arra valók, hogy regénybe öntve pénzt hozzanak az írónak és a kiadónak. — A nő nagyszerű forgalom. Ha a férfi a teremtés koronája, e koronában a nő a gyémánt.­ a gyémánt mindig gyé­mánt marad! .... Ilyen gondolatok közt virradtam meg. A nap már fenn volt, midőn főnököm megérkezett. Komoran szállt le kocsijáról. Engem maga után intett. Követtem szobájába. Ott letett iró asztalára egy kicsiny ezüst pántok­kal ellátott ébenfa szekrénykét............. Ezt az ébenfa szekrénykét betette íróasztalának egyik fiókjába. — A fiókot aztán bezárta .... — Uram öcsém! Brenner Laura­­ nagysága ma reggel négy órakor elnyugodott. Temetjük holnapután négy órakor délután. — A holt­test ide fog szállíttatni a Karcsaváry sírboltba, Karcsaváry Dénes mellé. — A végrendelet, mely erről szól kezeim között van. — In­tézkedjék, hogy a harangok agy lutheránus mint katho­likus testvéreinknél megszólaljanak. — A boldogult meg­hagyta, hogy minden czerem­onia mellőztessék. Én mon­­­­dok imát Erdő-Ligeten; — uram öcsém itt Karcsaváron — & végül én beszentelve a halottat lebocsátom örök nyugalomra csendes helyére. ■ Úgy elszorult a szivem. * Tehát az a szép asszony is a férgek martaléka lesz. Az a szép szempár többé senkire sem mosolyog; azoknak a holló fürtöknek lágy hullámzása nem delejez többé senkit .... A holló fürtök csak nőnek, nőnek ott lenn a sírban .... a fénylő szemek világa ijesztő üreggé változik át .... a gyöngy fogsor nem moso­lyog, hanem rémesen vigyorog .... s a habtermet, melynek öleléséért földi léted mindenét koczkáztatni kész valál, ijesztő csontvázzá változik át ... . Úgy van. De hát a lélek ? . . . . Hisz az sugárzott a szemek bűvös tükréből; an­nak deleje rezgett végig a fürtök hullámain, s a hab­termet észvesztő adott irányt . . . .mozdulatainak a lélek csapongása .... A szellem, a lélek az ur . . . . . .. . . Az anyag csak rabszolga .... .... A rabszolga elporlik, de az ur megmarad. Hi * -Fi, * Brenner Laurát eltemettük .... Letettük gróf Karcsaváry Dénes sírja mellé .... Ott állt a siremlék. „ Brenner La­ura. Élt 45 évet. .... Egyéb semmi .... A temetés után pár hét múlva megjelenik nálunk egy osztrák generális. Hideg, kimért hangon szólt az öreg Kuruczhoz. — Én Liliensteini Maike János Theobáld Krisz­tián Alfréd lilienburgi lovag cs. k. tábornok vagyok. Báró Brenner Laura férje. — Nem kevéssel halála előtt irt nekem. Bizonyos pénzösszegről van a szó, melyet Tisztelendőséged nekem Laura halála után azonnal ki­­fizetend. Az asszony 50.000 forintot említett. Kurucz elővette az ébenfa szekrényt. Kiolvasott belőle 50.000 forintot. — Tessék tábornok ur ! A lovag zsebre rakta. — Tisztelendő ur ! biztos tudomásom van arról, hogy ebben a szekrényben még bizonyos irományok is vannak. — Tudja mit ! . . ! ! A lovag visszatette az asztalra a kapott 50.000 fo­rintot,­­ aztán odavágott még 50.000 forintot. — Ez kerek 100.000 forint. Adja ön ezért nekem ama bizonyos irományokat. Kurucz sötét szemei haragosan villámlottak. Összetolta az asztalon levő 100.000 forintot. — Lovag úr! Ez a pénz az öné. — Rakja zsebre hamarjában, mert ha még sokáig késik, cselédeim­mel dobatom ki önt. Liliensteini János lovag arczán szia színre­­ játszott .... — Uram ! azokért az irományokért adok én ön­nek . . .— — Még tovább is ? Kurucz szemei baljóslatú villámokat lövettek .... — Tábornok úr! Én önt kifizettem! — Amaz irományokhoz önnek semmi köze. Tá­vozzék ön, vagy különben .... — Kurucz a csengetyű-zsinórhoz nyúlt .... A lovag — irtóztató szitkok közt — eltávozott. (Folytatása következik.);

Next