Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1923-03-31 / 13. szám

9 _________TOLNAMEGYEI ÚJSÁG_________ 1923 április 1. Szekszárd és I. Béla király. Irta: Kovách Aladár. A XIII. században élt Kézai Simon mester volt az első krónikásunk, aki Szekszárd nevét I. Béla király személyes tulajdonságaival kötötte össze, — ezen szavakkal: „In suoque monasterio dicto Sceugzard sepelitur, hic enim calvus erat et colore brunus, propter quod suum monasterium, diminutive, sicut erat ipse corpore dispositus, sic vocam jussit.“ — A XIV. századbeli »Bécsi Krónika« pedig nyilván Kézaitól átvéve, írja: »Hic enim Béla erat calvus et colore brunus, propter ea suum monasterium ad suam dispositionem Zugzard apellanit. — A XV. században élt Thuróczy János szintén hasonlókép mondja, nyilván az előző kettőtől átvéve. — Mind a két latin szövegnek magyar értelme az, hogy mivel Béla király kopasz és barna arcszínü volt, tehát megparancsolta, hogy az Ő monostorát az ő külseje szerint nevezzék. — Tehát, mintegy maga Béla király parancsolta volna. Szekszárd neve, mivel a régi magyar nyelvben szegszög szó barna szint jelentett, szár pedig kopaszt, — »Barnakopaszd« ot jelentene. Mivel eddig is még krónikásainknak magyarázata ismeretes általában, a többi különféle szintén levegőből vett alap nélküli magyarázatokat mellőzöm s csupán azokat említem fel, amelyek a múlt század 1878—1884. éveiben, valamivel komolyabban foglalkoztak a dologgal. Dr. Fraknói Vilmos c. püspök, volt szekszárdi apát, a »Szekszárdi apátság története« című művében, krónikásaink magyarázatára azt jegyzi meg, hogy azok a belső alapot és valószínűséget nélkülözik, lehetetlen, hogy az apátság alapításakor puszta és lakatlan hely lett volna; ha az alapításkor nem is volt neve, valószínűtlen, hogy a király a név elemeit saját magáról vette volna, ez az alapitás komolyságával ellenkezik s a nyelv logikája is tiltakozik ellenne, hogy két össze nem függő tulajdonság, »kopasz« és »barna« egy szóba egyesíthető. <• Dr. Kammerer Ernő, a »Tolnamegyei Közlöny« 1879. évfolyamában azt írja, hogy a XIII— XIV. századbeli oklevelekben többször előfordul a Sachsar — Szakszar szinü ló, tehát ez a szó a régi magyar nyelvben valamilyen szint jelentett Mivel pedig a régi oklevelekben Szekszárd neve Saxard alakban fordul elő, tehát valószínű, hogy a név valamely szint jelent, mint más helységek Kékesd, Vörösd stb. neve. Még Mehrwerth Ignácot, Szekszárd mezőváros volt érdemes jegyzőjét említem fel, ki 1884 ben, a város helyrajzára vonatkozó s kiadott füzetecskében szintén képtelenségnek tartotta a krónikások magyarázatát. Ennél a néhány komolyabb hozzászólásnál több azután nem is történt. Az országos törzskönyvezés alkalmával is a régi oklevelek latin és magyar írásmódját vették alapul a név alakjának, vagyis írásmódjának végleges megállapításához és törzskönyvezéséhez. A fő kérdés az, hogy váljon Szekszárd az apátság alapításakor tényleg létezett-e már, lakott hely volt-e s mi volt a neve ? ,Mert ha létezett, akkor bizonyosan neve is volt. Erre nézve hiteles törtnetmintaink vanmikr'Szent Istvánnak a pécsváradi apátságot Til«l|)Trőtis 1015 ben kelt oklevele több átírásban, de az eredetinek szövegében maradt reánk és pedig György »Codex diplomaticus Hungáriáé« című oklevélgyűjteményének IL.kreptáiben az eredeti—szöveg—[íat-jában, g ]|T, kntp.fr TI. részében pedig II. András király átírásában és megerősítésében, a harmadik a »Monumenta Vaticana« oklevélgyűjteményben. Ebben az oklevélben Szt. István felsorolja azt a 41 falut, melyeket a Szt. Benedek-rend pécsváradi apátságának adományozott s minden egyes falunál felsorolja azokat a határhelyeket is, melyek az illető falvak fekvését meghatározzák. Tolna vármegye területére nézve a sorrendez: tertia Zamba; quarta Zaczard; quinta Ilsan; sexta Batainoe; magyarul: harmadik Zomba, negyedik Szakszard, ötödik Ilsan (— Őcsény); hatodik Bátafő vagy Bátatöve ( Báta). — Tárgyunkra közvetlenül a negyedik, vagyis a Szakszard falu tartozik, melynek teljes latin szövege ez: Quarta Zaczard nominatur quae sub Nogseg sita est, et commune dimittimus cum meis successoribus, tam terris, quam silvis, vineis et piscinis, arundinetis et foenis, excepto nemusculo quodam, quod contiguum est Ecclesiae S. Benedicti, quod sibi soli pertinet. — Magyarul: A negyedik Szakszard-nak neveztetik, mely Nagyszeg alatt fekszik és utódaimmal való közös használatut engedem át úgy földjeivel, mint erdeivel, szőlőivel és halászó helyeivel, nádasaival és rétjeivel együtt, kivéve egy bizonyos berkecskét (vagy ligetet mely Szt. Benedek egyházával ( templomával) tőszomszéd, amely egyedül csak hozzá tartozik. — Tehát Szent István az utódaival való közös használatból kivette azt a kis bokros, ligetes területet, amely az sLŰJius évben már fennállott s a Szt. Benedek-rend által épített egyházat, vagyis templomot, mintegy környékezte s ezt a területet kizárólag a rendnek adományozta. Hogy hol volt ez a kis bokros hely, amelyben igen valószínűen maga a keresztény templom is állott, erre alább még visszatérek. » Hogy ennek az 1015. évbeli oklevélnek Zaczard — Szakszard helyneve a mai Szekszárd-dal egy és ugyanaz, szintén hitelesen bizonyítja dr. Fraknói Vilmosnak fentebb jelzett monográfiájában közölt s a szekszárdi apátságra vonatkozó oklevelek egész sorozata. Fraknói összesen 17 oklevelet közöl, melyek közül az 1279., 1365., 1366, 1390., 1403., 1429., 1455., 1499., 1510, 1516. és 1517. évben kelt oklevelekben a név latinosan Saxard alakban, egy az 1459-ben kelt oklevélben pedig magyarosan Zakszard alakban van irva; tehát 12 oklevélben és csak az 1360.,1369., 1382., 1512. és 1520. évbeliekben, tehát öt oklevélben van latinosan Sexard alakban irva. Mivel pedig I. Béla a szekszárdi apátságot 1061-ben történt trónralépésének évében alapította, tehát világos, hogy Szekszárd már 46 évvel előbb is lakott hely volt és neve is meg volt. Mivel végül Szekszárd falu és területe Szt. István oklevele szerint Béla királynak csak közös birtoka volt a benedekrenddel, tehát ő nem tett mást, mint a saját részét is a rendnek adományozta, de úgy, hogy Szekszárd falut és területét a rend pécsváradi apátságának birtokából kivette s ugyanazon rend kezében hagyva, mintegy külön apátsági rangra emelte a rendnek már jóval előbb ott létezett plébániáját, — amennyiben már az időben plébániáról lehet szó. De még az 1015. évnél is régebbi időre mehetünk vissza. Amint láttuk, már ez évben volt Szekszárdon a benedekrendnek egyháza. Ennek az egyháznak azonban már jóval előbb kellett léteznie, ami az oklevél szövegéből is kitetszik. Erre nézve bővebb felvilágosítást nyújtanak a benedekrend története és a honfoglaló magyarság keresztény hitre térítésének mozzanatai. A benedekrend szerzetesei már 973-ban megkezdték téritő munkájukat a régi Pannónia területén, a mai Dunántúlon. Adalbert prágai püspök Rómába utazván, ott belépett a rend kötelékébe s visszautaztában meglátogatta Géza nagyfejedelmet Esztergomban, sőt keresztény hitre térítvén, megkeresztelte s ez alkalommal kérte a fejedelmet arra is, hogy az országban szétszórtan működő benedekrendi szerzeteseket vegye pártfogásába. Tudjuk azt is, hogy Szt. István szigorú keresztény nevelésben részesült s épen ő karolta fel legnagyobb mértékben a benedekrendi szerzetesek működését s amint Kupát legyőzte s annak törzsi birtokait hatalmába vette, azonnal megkezdődtek a püspökségek és apátságok alapításai, különösen ott, amely vidékeken már előzőleg is voltak keresztény egyházak. Nem lehetetlen tehát, sőt nagyon is valószínű, hogy a szekszárdi benedekrendi kis hitközség Géza fejedelem uralkodása idejében, vagy S4 Istvánnak fejedelem korában már megalakult volt; amazonfalvi körorvos, eljegyezte f Ujváry Tinikét, a tiszteletes leányát, azt a csinos kis medikát.uí Ettől kezdve makk egészséges lett a falu. A kutya se kereste többé az uj doktort. Legfeljebb az öreg Czagunyla Márton próbálkozott nála, akkor is a pap lucernáján felfuvalkodott egyik ökre irányában. Mert;hogy hát az állatorvossal két év óta haragot tart, mivelhogy az egy hasonló eset alkalmával úgy megtalálta trokározni a tehenét, hogy.. az ott, a' helyszínén, nyomban belül döglött."I Ez lett volna tehát az utolsó páciens, hogyha véletlenül nem — ökör. Meg talán az öreg, gyengélkedő tiszteletes úr, a leendő após, aki azonban kedélyesen fogta fel a dolgot: — Gyerekek, én már majd csak meghalok — doktor nélkül is, jól teszi hát kedves leendő vöm uram, hogyha másfelé pályázik, • mert * itt: maguk is éhenhalnak, nemcsak — én . . . S a pályázat sikerült A vármegyei székvárosban tizenegy doktor tülekedett a megürült kórházi főorvosi állásért. Úgy agyonprotezsálták azonban valamennyit a főispánnál, hogy annak éppen kapóra jött egy — vad idegen. Apáthy dr. t nevezte hát ki, minden pályázónak külön külön bizalmasan értésére adván, hja: a nagyobb protekció . ... maga a — miniszter . . . — Uram Jézus, hát itt — mindenki leány ?! . A papok szemlesütve, szomorúan összenéztek. Tudni kell ugyanis, hogy Amazonfalva azért Amazonfalva, mert a pap, tiszttartó, a kántor, a főjegyző, a községi állatorvos családja már maga kiadja a huszonötös leánylétszámot, úgy, hogy az állomásfőnök három, meg a helybéli árendák most érettségizett leánya már csak a fajta ráadás. Szerencse, hogy az öreg kántor tréfával ütötte el a kínos hatást. • — Sohase csudálja uramöcsém. Bortermelő vidék vagyunk. S akkoriban éveken át silány volt a — bortermés. Azért a sok — leány. A doktor mintha már hallotta volna máskor is ezt a szellemes felvilágosítást, de azért örült s nevetve köszönte meg. S mivel a zene éppen rágyújtott a csárdásra, meghajtotta magát az ajtóhoz legközelebb ülő vasúti ismerős, a kis medika előtt, akiről kiderült, hogy a tiszteletes ur legnagyobb leánya. — Mit tett, szerencsétlen ember? — nevetett az érdekes kis fruska. Segítenék magán. De már mind a hatvan szem észrevette a — meghajlását. Különben is magának a méltóságos bárónét kellett volna táncra felkérni, aki ugyan már elmúlt ötvenéves s az ősi birtok kétezer holdjáról háromszázig csúszott vissza, míg a tisztjének már ötszáz van, de még mindig számot tart a bálkirálynői, akarom mondani a „lady patronense" méltóságra. A doktor jót nevetett, de nem volt túlságosan meghatva. Tüzesen, ropta a csárdást. Bátran tűrte a többi leány mérgesen vádló tekintetét is. Később,, a túzoknál igyekezett őket kárpótolni s ki is békítette úgy, ahogy. De a „lady patronesse“, bár a bemutatkozáskor háromszor is kezet csókolt neki, elég fanyar volt hozzá. S tizenegykor haza indult, mert migrént kapott. A doktor felajánlotta kézi gyógyszertárát. De őméltósága nem fogadta el. S másnap a fiatal doktor kötelességének tartotta hívatlanul is érdeklődni hogyléte felől. De akkor sem fogadta. Inkább kihozatta a városból a járási orvost, aki különben csinos fiatalember és szintén nőtelen volt. Apáthy dr. barátunk ezt is ki birta. S lőtte a bakot tovább. A papáknál kezdte a vizitet s azután, mivel úgyis útba esett, az árendásokhoz, vagy inkább talán a szép kis„éretthez“ kopogtatott be, ami általános konsternációt keltett, kivált a tiszttartóéknál, mert az uraság után voltaképpen ők következnek és nem a pap, annál kevésbé az a rendezetlen vallásu. De ezt még valahogy elfelejtették. Sőt az orvosi prakszis hirtelenében kezdett fellendülni. Mert a bárónénak „gyorssegélyre“ lett szüksége. Alig két hónap múlva ugyanis úgy mondják, sirógörcsöket kapott, miután azt olvasta a Vármegyei Híradóban, hogy az igazán csinos és fess járás orvosa megnősült. Ez a kis incidens valósággal divatba hozta a mi fiatal orvosunkat. A tiszt&rtóéknál, mintha varázslat alól szabadultak volna fel, egyszerre két lány merészelt megbetegedni, az állatorvosnál három, a jegyzőéknél az egész família. Egymásra licitáltak, sőt vérszemet kapott a falu is. A polgárság részéről a rezes arcú bíró egy ránézve jól, a községre nézve azonban határozottan rosszul sikerült — féloldalt gutaütéssel öregbítette a nekilendült orvosi prakszist. Hát még amikor megtudták, hogy az uj orvos fogakat is húz és csinál ?! Levitézlett a községi borbély és gyógykovács s a doktor ur- takaritónéja eldicsekedett, hogy két hét alatt egy fél szakajtóra való odvas fogat öntött ki a szemétdombra. A rektorné emellett két aranyfogat csináltatott a hitelbe, a jegyzőné ötöt, de ki is kürtölte mindenfelé, hogy: „báreszgeld“. Az árendásnénak azonban platinafogak kellettek, mivelhogy azok — drágáb ■bak ! Sőt az öreg kántor is csináltatott egy uj fogsort a másodbíró lányának a lakodalmára. Igaz ugyan, hogy a lakodalom harmadik éjszakáján nagyon ellágyulván, Szerencsésen le is nyelte . .. Nemsokára azonban lecsapott a bomba. Aranyszegélyü levél azt adta tudtul, hogy „Apáthy Géza dr.