Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-01-10 / 1. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. * Előfizetési díj egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztői: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések órái: A legkisebb hirdetés dlja 10000 korona. A hirdetés egy S0 milliméter széles hasébon milliméter soronként 100 korona. Közgyűlési részvénytérsaségi atb. hirdetések 1200kor. — Állást keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklémhír, eljegyzési hír, est* léd! hír, valamint a nyílttér toronként 8000 koronába kerül. Ára 2000 korona. VII. évfolyam. Szekszárd, 1925 január 10 1. szám. Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában,Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. A hőgyészi beszámoló. A magyar politikának az örökös széthúzáson kívül két jelentős hibája van. Az első, hogy felkapott jelszavak után rohan és azt jobb meggondolás nélkül tűzzel-vassal megvalósítani törekszik, a másik pedig, hogy az egyes politikai árnyalatok képviselői sokkal ádázabban gyűlölik egymást, mint szeretik a hazát. A szerencsétlen kimenetelű háború utolsó évében Búza Barna kiadta a jelszót, hogy földet a katonáknak és ime már hetedik éve foglalkozunk e kérdéssel, ez izgatja a csonka ország népét, örökösen alkalmas fegyver a lelkiismeretlenek kezében a bujtogatásra a gyűlölet szitására. Eredetileg a háború okozta izgalmak leczillapítására vettetett fel ez a gondolat és mégis az izgalmak lecsapolása helyett elégedetlenség, gyűlölködés kulforrása lett ez a kérdés, a segítés helyett sokszor a szegényből még koldusabbat csinál, a többtermelés lehetőségét pedig felborította, de ebből az eszméből kovácsoltak éveken keresztül politikai tőkét maguknak egyes pártok és zsebeltek be népszerűséget, szereztek mandátumokat egyes politikusok. Ilyen elvetett gondolat, politikai korteseszköz és izgatószer az általános titkos választói jog is. Aki átélte a legutóbbi képviselőválasztást és látta, hogy mily anantos eszközökkel és félrevezetésekkel lehetett még az értelmesebb választókat is elbódítani, az megelégelhette az általános választói jogot. A mai nemzetgyűlés botrányt okozó, megegyezésüket be nem tartó és a szószegéssel még dicsekvő frakcióval pedig a titkos választói jog ajándékozta meg a magyar nemzetet. Csodálkozással tölt el, hogy ezek dacára vannak konzervatív gondolkozású és erős legitimista érzelmű politikusok, akik beszámolóikon és a nemzetgyűlés termében még mindig az általános, titkos választói jog mellett kötik le magukat. A hőgyészi beszámoló iz ilyen csodálkozást vált ki belőlünk. Figyelemmel olvastuk Pallavicini György őrgróf beszédét és abban igen erős kontrasztokat találtunk. Alkalmazhatjuk erre a beszédre is, hogy több volt bent a politikai gyűlölet, mint a történelmi Magyarország visszaállításának szeretete. Avagy az általános titkos választói joggal komolyan veli a dombóváriak képviselője a jogfolytonosságot, a történelmi magyarság szupremáciáját biztosítani és a magyar királyságot visszaállítani ? A kritika súlyos ólmosbotját használja Bethlen miniszterelnökkel és azon vezető politikusokkal szemben, akik a szerencsétlen királypuccs idejéban kénytelenek voltak az ellenállás fegyveréhez nyúlni, mert szerették ezt a megmaradt maroknyi népet és ezt a kis országot, és mert féltették annak szabadságát és Trianon által még meghagyott függetlenségét. Oly közel vagyunk még ehhez a fájó sebhez és annyira elfogultak pro és kontra e kérdésben, hogy pártgyülések és beszámolók kerete nem alkalmas annak megállapítására, hogy a nemzet léte szempontjából melyik eszköz volt az opportunusabb. A vidék óriási része legitimista, az egységes párt túlnyomó része is, nem összeférhetetlen tehát a kibontakozás nehéz útját járó kormány támogatása azok részéről, akik a jogfolytonosság hívei és nem okadatok a leglelkesebb legitimista érzelműek részéről sem az az ádáz gyűlölködő hang, amely a kényszer nyomása alatti magatartásáért lépten-nyomon elhangzik Bethlen István gróf személyével szemben. Ha van, akit siratni kell abból a szomorú őszi napból, az a halálba száműzött király és ha van, akiket felelősség terhel mindazokért siti történt, azok nem Bethlen István körül keresendők, hanem ellentáborában, akik személyes érdemek szerzéséért oly kényszerhelyzetbe hozták a kormányt és oly kockázatba vitték a királyt és a nemzetet. Eljön az idő, tán nincs is oly távol, amikor tisztábban láthatjuk ezt a történelmileg fontos eseményt és amikor a jogfolytonosság visszaállítása a történelmi Magyarország gondolatának kiépítése a megvalósítás stádiumához érkezik. De akik ezt a kérdést megoldani hivatottak lesznek, főként oly formában, mint ahogy hisszük Pallaviciri őrgróf úr tiszta, magyar szívóból óhajtja, azok nem az általános titkos választói jog útján kerülhetnek a magyar képviseőházba. Mikor nagy, fenséges kérdéseknek egy nemzet múltjának és jövőjének feltámasztásáról és megteremtéséről gondolkozunk és beszélünk, akkor ne vezessen bennünket divatos, népszerűnek vélt politikai jelszó és szeressük jobban a hazát és a királyt, mint ahogy gyűlöljük egymást. S> ♦ Pallavicini György őrgróf, a dombóvári kerület nemzetgyűlési képviselője f. hó 4-én délután tartotta Hőgyészen beszámolóját. Pallavicini őrgrófot Si gray Antal gróf, Csettler Jenő nemzetgyűlési képviselők és Pethő Sándor szerkesztő kísérték el útjára. A beszámológyűlést, amelyet Baumgartner József ügyvéd nyitott meg, a Polgári Kaszinó helyiségében tartották. Pallavicini őrgróf nagyszámú hallgatóság előtt háromnegyed órás beszédben magyarázta meg politikai inaktivitásának és az ellenzéki képviselők passzivitásától való távolmaradásának okát. Kifejtette, hogy áthidalhatatlan felfogásbeli különbségek választják el a kormánytól és annak politikájától, de ugyanakkor nem léphetett be a baloldal soraiba sem, mert céljai nem egyeznek az ellenzéki politikusokéival. Most azonban úgy látja, ütött a cselekvés órája, mert józan konzervatív politikusok nem nézhetik tovább tétlenül, miként erősödik napról-napra a szélsőséges baloldal a kormány elhibázott politikája következtében. Nem szabad megengedni azt, hogy a történelmi Magyarország gondolata kicsinyes parlamenti harcok között elsorvadjon. A maga részéről egyáltalán nem tulajdonít fontosságot a parlamenti civakodásoknak a a mai áldatlan helyzetből az E hó 4 én, a városháza nagytermében tartotta évzáró beszámolóját az az egyesület, amely immár öt éve fejti ki a legtiszteletreméltóbb tevékenységet. A közgyűlésen ,a budai, voltk központot Lennkay Éva nővér képviselte. Fejős Imréné elnök, a szekszárdi szervezetnek alapításától fogva fáradságot nem ismerő vezetője, meghatott hangon nyitja meg a közgyűlést. Szívből jövő szavakkal búcsúzik. Mindenki érzi, hogy mily sokat jelent az ő öt évi eredményduó működése. — Majd Ujsághy Gézáné titkári jelentése következik: — Többet, jobbat szeretett volna tenni a Misszió — úgymond — de a rossz terméseket nyomon követte a szűkebb adakozás, a lanyhább buzgalom és támogatás. — így tehát a Misszió csak szárnyaszegett munkát bírhat felmutatni. Ezen utóbbi kijelentés azonban jókora szerénységet leplez, mert az ő kezdeményezésére rendezett előadások, karácsonyi gyűjtések stb. jövedelmeiből 12 szegény kapott éven át állandóan havi tízezer korona segélyt. Karácsonykor pedig közel 200 szegénynek juttatott a Misszió 25—50 ezer korona segélyt, lisztet, babot, szalonnát, rizst, cukrot, egy két meleg ruhát stb. A nyolc és fél milliónyi karácsonyi pénzadományból körülbelül a másfélmilliós maradvány lehetővé tette azt, hogy az idei évben az állandó havi szegénysegélyeket 25 ezerre emelje föl a Misszió. A titkár végszavaiban szintén bucsúzik ; a titkári teendőket, megrongált egészsége miatt, kénytelen elhagyni. Végtelen sajnálattal veszi tudomásul a közgyűlés ezt is. Hiszen Fejős elnökné és Ujsághyné volt úgyszólván a misszió egész szervezetének mozgató szerve, szív és lélek szoros együttműködése. Az elnöknő javasolja, hogy a titkár érdemei a Misszió jegyzőkönyvében örökítessenek meg. A szegények érdekében kifejtett sok munka tudata egyetlen kivezető utat a társadalom öntevékenységében és megszervezésében látja. Véleménye szerint a kormányzásban rendszerváltozás fog bekövetkezni, arra kell tehát gondolni, hogy az ne érje készületlenül a magyar társadalmat. Minden eszközzel törekedni kell a törvényes magyar királyság helyreállítására, kalandos puccskísérletektől természetesen óvni kell az országot, mert azok nem szolgálhatják sem a királyság gondolatát, sem az ország érdekeit. Jelszava továbbra is Istennel a hazáért és a királyért. A beszámológyülésen Czettler Jenő dr., Sigray Antal gróf képviselők és Pethő Sándor a Magyarság munkatársa szólaltak fel: adjon jó szivének és nemes lelkének legméltóbb elismerést. Ugyancsak jelenti titkár, hogy a misszió egyik, kedves, lelkes, fáradt, hatatlan alelnöke, Virányi Károlyné, betegsége [ miatt szintén kénytelen állásától megválni. Mint Ujsághynénak, úgy az ő érdemei is jegyzőkönyvben örökítessék meg. Mert Virányi Károlyné alelnök is mindig legelől járt, ahol dolgozni kellett a misszió ügyeiért. Végtelen sajnálkozást, könnyes elfogódottságot váltott ki a hallgatóság szívéből a Szekszárdi Misszió Szervezete három kiváló vezetőjének távozása. Azért Kovács Dávidné, mintha csak az egybegyűltek sziveibe látott volna, a misszió tagjainak nevében megköszönte Fejős Imréné elnöknőnek ritka önzetlen, lelkes munkásságát, akire — úgymond — nemcsak ő, mint volt tanítónője, de Szekszárd város társadalma is büszke lehet. S mivel Fejősné elnöknő családi viszonyai miatt Budapestre költözik, indítványozza, hogy a Misszió örökös díszelnökévé válassza meg. A közönség mint egy szív, egylélek járult az indítványhoz. Ezután az Anya- és Csecsemővédő szakosztály igen szép munkásságáról számol be özv. Simon Gyuláné, a szakosztály vezetője. Körülbelül 980 gyermek kapott az éven át rendelést, látogatást. Állandóan 26 gyermekkelengye van forgalomban. 50— 60 kgr. szappan, dara, stb. lett kiosztva. Sok sok drága kis lélek nyer innen meleg gondoskodást és igazi édesanyai szeretetet, segítséget. A fogházmissziós szakosztály működéséről özv. Dicenty Ernőné szakosztályvezető számolt be. A misszió meleg, lelkes szeretete a fogházba is beáradt, ahol arra a legnagyobb szükség van. Igazi Krisztust szeretettel, nemcsak az öregeket, a gyenge kisdedeket veszi gondozásának durva melegébe a misszió, hanem a rabokat, a bukott lelkeket is iparkodik visszaadni önmaguknak. Segíti fölemelni és irányítani, hogy rátaláljanak újból a becsület elhagyott útjára. A Szekszárdi Szociális Misszió közgyűlése.