Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1925-01-10 / 1. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és­­ 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. * Előfizetési díj egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztői: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések órái: A legkisebb hirdetés dlja 10000 korona. A hirdetés egy S0 milliméter széles hasébon milliméter soronként 10­0 korona. Közgyűlési részvénytérsaségi atb. hirdetések 1200kor. — Állást keresőknek 50 száza­lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklémhír, eljegyzési hír, est* léd! hír, valamint a nyílttér toronként 8000 koronába kerül. Ára 2000 korona. VII. évfolyam.­ Szekszárd, 1925 január 10 1. szám. Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában,­­Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. A hőgyészi beszámoló. A magyar politikának az örökös széthúzáson kívül két jelentős hibája van. Az első, hogy felkapott jelsza­­vak után rohan és azt jobb meg­gondolás nélkül tűzzel-vassal meg­valósítani törekszik, a másik pedig, hogy az egyes politikai árnyalatok képviselői sokkal ádázabban gyűlö­lik egymást, mint szeretik a hazát. A szerencsétlen kimenetelű háború utolsó évében Búza Barna kiadta a jelszót, hogy földet a katonáknak és ime már hetedik éve foglalkozunk e kérdéssel, ez izgatja a csonka ország népét, örökösen alkalmas fegyver a lelkiismeretlenek kezében a bujtogatásra a gyűlölet szitására. Eredetileg a háború okozta izgalmak leczillapítására vettetett fel ez a gon­dolat és mégis az izgalmak lecsapo­­lása helyett elégedetlenség, gyűlöl­ködés kulforrása lett ez a kérdés, a segítés helyett sokszor a szegény­ből még koldusabbat csinál, a több­­termelés lehetőségét pedig felborította, de ebből az eszméből kovácsoltak éveken keresztül politikai tőkét ma­guknak egyes pártok és zsebeltek be népszerűséget, szereztek mandá­tumokat egyes politikusok. Ilyen elvetett gondolat, politikai korteseszköz és izgatószer az általá­nos titkos választói jog is. Aki átélte a legutóbbi képviselőválasztást és látta, hogy mily anantos eszközök­kel és félrevezetésekkel lehetett még az értelmesebb választókat is elbó­dítani, az megelégelhette az általá­nos választói jogot. A mai nemzet­gyűlés botrányt okozó, megegyezé­süket be nem tartó és a szószegés­sel még dicsekvő frakcióval pedig a titkos választói jog ajándékozta meg a magyar nemzetet. Csodálkozással tölt el, hogy ezek dacára vannak konzervatív gondolkozású és erős legitimista érzelmű politikusok, akik beszámolóikon és a nemzetgyűlés ter­mében még mindig az általános, tit­kos választói jog mellett kötik le magukat. A hőgyészi beszámoló iz ilyen­­ csodálkozást vált ki belőlünk. Figye­lemmel olvastuk Pallavicini György őrgróf beszédét és abban igen erős kontrasztokat találtunk. Alkalmaz­hatjuk erre a beszédre is, hogy több volt bent a politikai gyűlölet, mint a történelmi Magyarország visszaál­lításának szeretete. Avagy az általá­nos titkos választói joggal komolyan veli a dombóváriak képviselője a jog­folytonosságot, a történelmi magyar­ság szupremáciáját biztosítani és a magyar királyságot visszaállítani ? A kritika súlyos ólmosbotját hasz­nálja Bethlen miniszterelnökkel és azon vezető politikusokkal szemben, akik a szerencsétlen királypuccs ide­jéban kénytelenek voltak az ellen­állás fegyveréhez nyúlni, mert sze­rették ezt a megmaradt maroknyi népet és ezt a kis országot, és mert­­ féltették annak szabadságát és Trianon által még meghagyott függetlenségét. Oly közel vagyunk még ehhez a fájó sebhez és annyira elfogultak pro és kontra e kérdésben, hogy pártgyülések és beszámolók kerete nem alkalmas annak megállapítására, hogy a nemzet léte szempontjából melyik eszköz volt az opportunusabb. A vidék óriási része legitimista, az egységes párt túlnyomó része is, nem összeférhetetlen tehát a kibon­takozás nehéz útját járó kormány támogatása azok részéről, akik a jog­folytonosság hívei és nem okadatok­ a leglelkesebb legitimista érzelműek részéről sem az az ádáz gyűlölködő hang, amely a kényszer nyomása alatti magatartásáért lépten-nyomon elhangzik Bethlen István gróf sze­mélyével szemben. Ha van, akit siratni kell­ abból a szomorú őszi napból, az a halálba száműzött király és ha van, akiket felelősség terhel mindazokért sit­i tör­tént, azok nem Bethlen István körül keresendők, hanem ellentáborában, akik személyes érdemek szerzéséért oly kényszerhelyzetbe hozták a kor­m­ányt és oly kockázatba vitték a királyt és a nemzetet. Eljön az idő, tán nincs is oly távol, amikor tisztábban láthatjuk ezt a történelmileg fontos eseményt és ami­kor a jogfolytonosság visszaállítása a történelmi Magyarország gondola­tának kiépítése a megvalósítás stádi­umához érkezik. De akik ezt a kérdést megoldani hivatottak lesznek, főként oly formá­ban, mint ahogy hisszük Pallaviciri őrgróf úr tiszta, magyar szívóból óhajtja, azok nem az általános titkos választói jog útján kerülhetnek a magyar képvise­őházba. Mikor nagy, fenséges kérdéseknek egy nemzet múltjának és jövőjének feltámasztásáról és megteremtéséről gondolkozunk és beszélünk, akkor ne vezessen bennünket divatos, nép­szerűnek vélt politikai jelszó és sze­ressük jobban a hazát és a királyt, mint ahogy gyűlöljük egymást. S> ♦ Pallavicini György őrgróf, a dom­bóvári kerület nemzetgyűlési kép­viselője f. hó 4-én délután tartotta Hőgyészen beszámolóját. Pallavicini őrgrófot Si gray Antal gróf, Csettler Jenő nemzetgyűlési képviselők és Pethő Sándor szerkesztő kísérték el útjára. A beszámológyűlést, amelyet Baumgartner József ügyvéd nyitott meg, a Polgári Kaszinó helyiségében tartották. Pallavicini őrgróf nagyszámú hall­gatóság előtt háromnegyed órás be­szédben magyarázta meg politikai inaktivitásának és az ellenzéki kép­viselők passzivitásától való távolmara­dásának okát. Kifejtette, hogy át­hidalhatatlan felfogásbeli különbségek választják el a kormánytól és annak politikájától, de ugyanakkor nem lép­hetett be a baloldal soraiba sem, mert céljai nem egyeznek az ellenzéki politikusokéival. Most azonban úgy látja, ütött a cselekvés órája, mert józan konzervatív politikusok nem nézhetik tovább tétlenül, miként erő­södik napról-napra a szélsőséges bal­oldal a kormány elhibázott politikája következtében. Nem szabad megen­gedni azt, hogy a történelmi Magyar­­ország gondolata kicsinyes parlamenti harcok között elsorvadjon. A maga részéről egyáltalán nem tulajdonít fontosságot a parlamenti civakodások­­nak a a mai áldatlan helyzetből az E hó 4 én, a városháza nagyter­mében tartotta évzáró beszámolóját az az egyesület, amely immár öt éve fejti ki a legtiszteletreméltóbb tevé­kenységet. A közgyűlésen ,a buda­­i,­ voltk központot L­ennkay Éva nővér képviselte. Fejős Imréné elnök, a szekszárdi szervezetnek alapításától fogva fárad­ságot nem ismerő vezetője, meghatott hangon nyitja meg a közgyűlést. Szív­ből jövő szavakkal búcsúzik. Min­denki érzi, hogy mily sokat jelent az ő öt évi eredményduó működése. — Majd Ujsághy Gézáné titkári jelen­tése következik: — Többet, jobbat szeretett volna tenni a Misszió — úgymond — de a rossz terméseket nyomon követte a szűkebb adakozás, a lanyhább buz­galom és támogatás. — így tehát a Misszió csak szárnyaszegett munkát bírhat felmutatni. Ezen utóbbi kije­lentés azonban jókora szerénységet leplez, mert az ő kezdeményezésére rendezett előadások, karácsonyi gyűj­tések stb. jövedelmeiből 12 szegény kapott éven át állandóan havi tíz­ezer korona segélyt. Karácsonykor pedig közel 200 szegénynek juttatott a Misszió 25—50 ezer korona segélyt, lisztet, babot, szalonnát, rizst, cukrot, egy két meleg ruhát stb. A nyolc és fél milliónyi karácsonyi pénzadomány­ból­ körülbelül a másfélmilliós ma­rad­vány lehetővé tette azt, hogy az idei évben az állandó havi szegény­segélyeket 25 ezerre emelje föl a Misszió. A titkár végszavaiban szintén bu­csúzik ; a titkári teendőket, megron­gált egészsége miatt, kénytelen el­hagyni. Végtelen sajnálattal veszi tudomá­sul a közgyűlés ezt is. Hiszen Fejős elnökné és Ujsághyné volt úgyszólván a misszió egész szervezetének moz­gató szerve, szív és lélek szoros együttműködése. Az elnöknő javasolja, hogy a tit­kár érdemei a Misszió jegyzőkönyvé­ben örökítessenek meg. A szegények érdekében kifejtett sok munka tudata egyetlen kivezető utat a társadalom öntevékenységében és megszervezé­sében látja. Véleménye szerint a kormányzásban rendszerváltozás fog bekövetkezni, arra kell tehát gon­dolni, hogy az ne érje készületlenül a magyar társadalmat. Minden esz­közzel törekedni kell a törvényes magyar királyság helyreállítására, kalandos puccskísérletektől természe­tesen óvni kell az országot, mert azok nem szolgálhatják sem a királyság gondolatát, sem az ország érdekeit. Jelszava továbbra is Istennel a hazáért és a királyért. A beszámológyülésen Czettler Jenő dr., Sigray Antal gróf képviselők és Pethő Sándor a Magyarság munka­társa szólaltak fel: adjon jó szivének és nemes lelkének legméltóbb elismerést. Ugyancsak jelenti titkár, hogy a misszió egyik, kedves, lelkes, fáradt, hatatlan alelnöke, Virányi Károlyné, betegsége [ miatt szintén kénytelen állásától megválni. Mint Ujsághyné­­nak, úgy az ő érdemei is jegyző­könyvben örökítessék meg. Mert Virányi Károlyné alelnök is mindig legelől járt, ahol dolgozni kellett a misszió ügyeiért. Végtelen sajnálko­zást, könnyes elfogódottságot váltott ki a hallgatóság szívéből a Szekszárdi Misszió Szervezet­e három kiváló vezetőjének távozása. Azért Kovács Dávidné, mintha csak az egybegyűl­tek sziveibe látott volna, a misszió tagjainak nevében megköszönte Fejős Imréné elnöknőnek ritka önzetlen, lelkes munkásságát, akire — úgy­mond — nemcsak ő, mint volt tanító­nője, de Szekszárd város társadalma is büszke lehet.­­ S mivel Fejősné elnöknő családi viszonyai miatt Buda­pestre költözik, indítványozza, hogy a Misszió örökös díszelnökévé válassza meg. A közönség mint egy szív, egy­­lélek járult az indítványhoz. Ezután az Anya- és Csecsemővédő szakosztály igen szép munkásságáról számol be özv. Simon Gyuláné, a szakosztály vezetője. Körülbelül 980 gyermek kapott az éven át rende­lést, látogatást. Állandóan 26 gyer­mekkelengye van forgalomban. 50— 60 kgr. szappan, dara, stb. lett ki­osztva. Sok sok drága kis lélek nyer innen meleg gondoskodást és igazi édesanyai szeretetet, segítséget. A fogházmissziós szakosztály mű­ködéséről özv. Dicenty Ernőné szak­osztályvezető számolt be. A misszió meleg, lelkes szeretete a fogházba is beáradt, ahol arra a legnagyobb szükség van. Igazi Krisztust szere­tettel, nemcsak az öregeket, a gyenge kisdedeket veszi gondozásának durva melegébe a misszió, hanem a rabo­kat, a bukott lelkeket is iparkodik visszaadni önmaguknak. Segíti föl­emelni és irányítani, hogy rátalálja­nak újból a becsület elhagyott útjára. A Szekszárdi Szociális Misszió közgyűlése.

Next