Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-01-04 / 1. szám
Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési díj: félévre_______6 pengő. Egész évre______12 pengő. Főszerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: BLAZSIK FERENC. A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés díja 1 pengő. A hírdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kérdi. A tanítói munka megbecsülése. Az ország tanítóságának nagygyűlése mindig eseménye a fővárosnak. De a most lefolyt nagygyűlés jelentősége fokozódott a mattakéhoz képest, mert azon megjelent az ország miniszterelnöke is, hogy nagy elvi jelentőségű kérdésekről beszéljen a tanítóság előtt. Amikor a Gömbösormány nemzeti munkaterve napágra került, kitűnt, hogy az uj*nyu magyar politika a népnevelés *rén is új szellemet képvisel, mely egyik legfontosabb függvénye öncélú nemzeti politikánk programrajának. Ez a politika a nép széles rétegeinek működését és nemzetünk nevelését erőteljes közművelődési programmal kívánja előmozdítani s fő irányelvéül szegezte a tanítóság elé azt a szempontot, hogy az iskolákban az oktatás terén tapasztalható túltengés megszüntetésével szemben minden fokon, tehát kezdve az elemi szinttől fel az egyetemi fokig, nagyobb hangsúlyt adjunk a nevelő munkának. Ezt mondja a nemzeti munkaterv 89. pontja. Az ország közvéleménye érdeklődéssel várta, hogy ezek a szem pontok milyen hatást keltenek abban a dolgozó, hivatást betöltő társadalomban, melynek feladata nemzetünk ifjúsági nevelését és oktatását szolgálni. A tanítóság budapesti legutóbbi nagygyűlése méltó volt azokhoz a hagyományokhoz, amelyek ebben a tisztes társadalomban régtől fogva élnek. Örömmel látjuk, hogy azok a gondolatok, amelyek Gömbös Gyula miniszterelnök irány vezetésével ma már a társadalom legszélesebb rétegeiben végzik regeneráló munkájukat, mély hatást gyakorolnak a tanítóságra is. Örvendetes tény ez, mert alig van foglalkozási ág, melynek munkája annyira megkívánná a lelkesedést, az eszmék becsületes szolgálatát, mint a tanítói munka. A magyar tanító a nemzeti nevelés ügyének legfontosabb tényezője. Maga Gömbös Gyula hirdeti ezt, de ezen továbbmenőleg hangoztatta, hogyha a tanító a nemzet jövője szempontjából ilyen fontos munkát végez, akkor az államra az a kötelesség hárul, hogy segítségére siessen minden gondjában. Ma alig van ember e hazában, akinek szive panasszal ne volna tele. Sokan vannak a szűkölködők s úgyszólván mindenkinek le kellett szállítania megszokott életszínvonalát. A magyar tanítóság, sajnos, sohasem volt mág fenn a Parnasszuson. De anyagiak tekintetében sem élvezhette a gondtalan életet. Hosszú évtizedeken át az élet mellőzöttje volt s ma, amikor a felelős kormányzat miniszterelnöke hirdeti a tanítói munka értékét s megbecsülését, fokozott jelentőséggel bír Gömbös Gyula kijelentése: „a tanítói problémát úgy anyagiakban, mint szellemiekben megoldjuk és minden erőnkkel arra törekszünk, hogy a tanítóság anyagi és erkölcsi színvonala emelkedjék". Reményekre jogosító felelős vallomások ezek, melyek elvekből fakadtak. Gömbös miniszterelnök a tanítóság problémáinak részletkérdéseiről nem nyilatkozott, ő mint a magyar politikai élet irányító tényezője elveket vetített a tanítóság elé. A nemzeti egység megszervezésének gondolatát kívánja szolgálni a törvényhozói élet terén az érdekképviseleti rendszer is.Jóleső érzéssel értesült a tanítóság arról, hogy a miniszterelnök máris gondolt arra, hogy a tanítóság megkapja a jelentőségének megfelelő helyet ebben a rendszerben. Hogy ez a jelentőség mily mérvű, annak körvonalait is megrajzolta a miniszterelnök, amikor kijelentette, hogy az „önök munkája a legfontosabb nemzeti munka és a jövő Magyarország úgy fog alakulni, ahogyan a tanítók az ifjú nemzedéket nevelik". A közvélemény amikor értesült ezekről az őszinte s becsületes munkaértékelésekről, jóleső érzéssel gondol arra, hogy" az amúgy is hivatása magaslatán álló tanítóságnak módjában állott megfűröszteni gondolatait egy magasabb eszmekör világában s így visszatérve munkaasztalukhoz, hivatásuk közben nem feledkeznek el pillanatnyilag sem arról, hogy az ő munkájuk nemcsak egyszerű kötelességteljesítés, hanem egy szent küldetés, az ifjú nemzedék megtisztult lelkével és megerősített szívével megépíteni az új Magyarországot. Szakértők vizsgálata a nagymányoki bányaszerencsétlenség ügyében. Részletesen beszámoltunk már arról a rettenetes szerencsétlenségről, amely a nagymányoki kőszénbánya tizennégy bányászának a halálát és ugyanannyi családnak a gyászát okozta. Előző közleményünk csak 13 halottról szólt, ez a szám azonban 14-re emelkedett, mert a szekszárdi kórházban rettenetes szenvedések után meghalt Müller György, a súlyosan sérült bányász is, aki élve, de elképzelhetetlenül összeégetten került ki a borzalmak poklából. A bányának ezt a tizennegyedik vértanúját, aki özvegyet és 2 apró árvát hagyott hátra, hazaszállították Kismányokra és otthon temették el a bányaigazgatóság és a bányászok óriási részvételével. A katasztrófa okának a felderítésére Tassonyi Ernő bányamérnök, a pénzügyminisztériumba beosztott bányaügyi főtanácsos, valamint Kerényi István bányahatósági főtanácsos, a pécsi bányakapitányság képviselőjének a vezetésével az alábbi szakértők tartottak helyszíni szemlét: dr Schmidt Sándor bánya főtanácsos, dorogi bányaigazgató, Reimann Ernő, a Salgótarjáni Kőszénbánya ügyvezető igazgatója, Erdős Jenő nagymányoki bánya főfelügyelő, Róth Flóris bányaügyi főtanácsos, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. műszaki igazgatója, Fritz Jenő főfelügyelő, a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. tatai bányaigazgatója, Szabolcs Rezső, a Dunagőzhajózási Rt. pécs vasasi bányafőfelügyelője és Beuer Gyula, a pécsi káptalan bányafőfelügyelője, akiket Huszth Aladár nagymányoki bányaigazgató kalauzolt a szerencsétlenség színhelyén. A bizottság a legszorgosabb vizsgálat dacára sem tudta mindezidáig megállapítani a baleset okát, amelyre vonatkozóan a szakértők mind más és más véleményen vannak. Vannak, akik bányalégrobbanást gyanítanak, de ugyanannyian a szénporrobbanásra gondolnak, ami úgy állhatott elő, hogy az egyik dinamittöltény a többinél később robbanhatott fel. Mindkét feltevés ellen ellenérveket is sorakoztattak fel a szakértők, akik hétfőn anélkül zárták le a felvett jegyzőkönyveket, hogy pontos feleletet tudtak volna adni a végzetes explózió keletkezésére nézve. Az ügyre vonatkozóan lapzárta előtt kérdést intéztünk dr Gaal Dezső kir. ügyészhez, a szekszárdi királyi ügyészség vezetőjéhez, aki azt a felvilágosítást adta, hogy a szakértői szemle eredményét vele hivatalosan a pécsi bányakapitányság fogja közölni, aki átteszi az ügyészséghez a vizsgálat összes iratait is. A szakértők vizsgálatának mostani állása szerint — úgymond dr Gaal Dezső — a katasztrófa megtörténtéért gondatlansággal senki sem vádolható. Egyes számára 12 fillér» A Szociális MISSZIÓIUM szekszárdi szervezetének karácsonya Mint minden évben, a Szociális Missziótársulat az idei karácsonykor is arra törekedett, hogy a nélkülöző, szenvedő emberek szent ünnepét elégedetté, boldoggá tegye. Szekszárd polgármesterének megértő támogatásával 353 szegényt ajándékozott meg december hó 22-én fejenként 2 kg kenyér, 1 kg kalácsliszttel, Vs kg zsírral, */a kg cukorral és 50 kg aprított tűzifával. Sok használt ruhát és 10 pengőtől 50 fillérig terjedő összeget, összesen 200 pengőt osztott azonkívül szét közöttük. A kiosztás nehéz és fáradságos munkáját a Misszió lelkes elnöknője, Száváld Oszkárné fáradhatatlan gárdájával, özvegy Hadekker Károlynéval, a szegényügyosztály vezetőjével, valamint Berényi Bélánéval, Vigh Bélánéval, Jártas Rózával, Krémer Józsefnével, Haspelt Gézánéval és Orbán Istvánnéval végezte gyorsan és nagy-nagy szeretettel. A szegények behívóját, névsorba szedését pedig a mindig szolgálatkész Lendvayné Gacsályi Ilonka készítette el. A Misszió a Szeretet melegét elvitte a fogház lakói közé is, ahol Ujsághy Gézáné megható, lelkes ünnepi beszéde után kiosztották a misszió ajándékát, a foszlós meleg kalácsot, kenyeret, húst és 1—1 édességgel megrakott tasakot. A ragyogó karácsonyfa alatt könnyes szemekkel vették át a rabok a szervezet ajándékát. A kórházban is megjelent a Szervezet a rendezett karácsonyfaünnepélyen, ott azonban a megajándékozást a kórház igazgatósága végezte. A gyermekek között is széthintette örömvirágait a Szervezet, a menhelyi kihelyezett gyermekeknek édességet, játékot osztott ki. De elért megemlékezése az elhagyatott, öreg és tehetetlen szegényházi lakókhoz is. A szentestén Berényi Béláné finom húsos vacsorával, vitéz Vendel Istvánná pedig jó vörösborral vendégelte meg az ottlakókat, a Misszió pedig gondoskodott, hogy az ünnep két napján jó ebédet és kalácsot kaphassanak. Kiss Annus, Gockler Györgyné, Obermayer Andrásné, Sárossy Károlyné, Zsigmond Dezsőné, Ujsághy Gézáné és Vinkovits Kata ajándékai pedig a férfiszobában keltettek nagy örömet, mivel nevezettek meleg alsó- és felsőruhával, harisnyával, cipővel és dohánnyal ajándékozták meg őket.